Nyírségi Magyar Nép, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-17 / 88. szám
1947. április 17, vasárnap nyírségi magyar map 7. ólául A GÁRDA-BRIGÁD A keres* félsziget hálássá! egy ruaip leforgása alatt két tengeren is haláiSEhatnak: is Azovi és Fekete tengeren A fészigiet a két tetnger közö t fekszik. A halászfalu legkiválóbb brigádjának, a „gárt! rbrigádnak“ vezetője egy fi- nő : Marija Kozlovája. összesen hárman vannak, a fiatal lányon kívül két idős >bb férfi tartozik a gárda- brigádhoz: Vaszilij Korotkij. Pável Fjedorov. Akár az Azovi, akár a Fekete tengeren halásznak, mindig ez a bri- g’ád hozza haza a. legnagyobb zsákmányt. De nem ezért kapták a „gárdia“ nevet. A Honvédő Háborúban érdemelték ki ezt a biiszké cimat. Hogyan is történt? Bőséges zsákmány az éjszakai halászat után ... A félsziget többször «seréit gazdát a háború folya mán. Hosszú hónapokon át itt húzódott a frontvonal. A neuer ok erősen lőtték a félszigettel a tengerszorost pedig állandó légitámadások tüzé- ben tartották, hogy egyetlen hajó se juthasson keresztül rajra. Marija Kozlovája brigádja mégis mindennap kinn volt a tengeren. Nem halásztak. Sebesülteket szállítottak a tengerszorosom keresztül, a szovjet partraszállás idején naponta többször is megtették az utat ». tairuanszki és keresd pairiok között. Katonákat, élelmiszert és hadianyagot szállítottak. Felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek a keresi partizánoknak: élelmet ás lőszert szállítottak rejtekhelyükre. Krím felszabadulása után Marija Kozlovája brigádja elsőnek látott munkához. MeigttisztátotJiák — a tengerészekkel együtt — a keresi tengerszorost az úszó aknáktól és megkezdődött a halászat. Ezért nevezik a fiatal lány brigádját „gárda- birgádnak“. Mert igazi szovjet emberek ők: a harcban életüket kockáztatják, de a fegyverek elnémulása után nyomban hozzálátnak a munkához. a termeléshez. — SZOVJET tudósok megállapítása szerint a káposzta és kalarábé bizonyos időközökben olyan nedvet választ ki» melynek összíétele nagyon megközelíti az emberi könny össztételét. Tudva, hegy a könny fertőtlenítő hatású, a tudások megkezdték a káposztából és kalarábéból fertőtlenítőszerek kivonásán SZOVJET EMBEREK Irta: SZ GIRIN 1. Az uj előadó A kirri egyetem műszaki karán uj előadó órájára készültek az ötödéves hallgatók. Ki 'íz uj előadó, milyen szakos? — minderről mit ■;em tudltlak a diákok, mindössze annyit hallottak, hogy a Donmedencéből jött. — ‘Professzor, vagy magán- jr/nár? — kérdezték egymásszétvágiisávrl. Elmondta, hogy munkai t ársai megígérték, hogy még jobban meggyorsítják a munka menetét.. Megtartották Ígéretüket. Mjásziliekij sztahanovista még az előbbitói is nagyobb eredményt ért el. Az öntöde egy hónap aMt 42 százalékkal emelte a esünk« twme lékenységét. Nem használt tudományot kifejezéseket, a maga egyszerű módján adta elő mondanivalóit. A mérnök jelöltei mégis nj-Jiryom sokat tanulták az egyszerű munkástól. Eí nem egyedülálló jelenség í Szovjetunióban. így olvac össze a munkás és a mérnök munkája, igy (tűnik el a szel lenni és a fizikaii munka közötti határ. Moszkvai áruházakban ben a vevők válogatnak a: tói. A kérdésre senki sem tudóik felelni. Milyen nagy volt i hallgatók meglepetése, amikor az előadói emelvényen a várt professzoros külsejű előadó helyett egy egyszerű munkásember jelent meg: Pantelej Kemyev a neve, a kramatorszki Sztálin-gyár munkása. — Nem vagyok a szavak mestere, — kezdte előadását Kemyev. Egyszerűen csak meg akarom osztani Önökkel a legkiválóbb munkások ta- pasztaliitait .a gyors fémfeldolgozás eljárásáról. . . . Két teljes órán keresztül beszélt az egyszerű munkás az egyetemi hallgatóknak, a mérnökjelölteknek. Beszélt az 'ij termelési módról, a munka] termelékenysége emeléséről, Nikolláj, Riesszdjszkij moszkvai Sztálin-dijas mesterrel folytatóik munkaversetnyéről, akitől ő és munkás társai eltanulták a gyors fémvágó módszert. Beszélt a legújabb eredményekről: az előirt 57 óra helyet)! 18 óra alatt végeztek egy 30 méter hosszú henger Az árak csökkentése folytán a Szovjetunió lakossága 1948. folyamán körülbelül 86 millió rubelt nyert. Az árak újabb, ez év márciusi csökkentése 71 milliárd rubel nyereségtöt jelent a dolgozóknak. Képünkön a moszkvai 10-es áruház egyik osztályát látjuk, amint a minden földi jóval zsúfolásig töltött üzletolcsó áruk között. Egészen más kép ez, min ami a nyugati országokba; tárul elénk. Nyugaton pénz romlás, növekvő nyomor, éh ség tárul a szem elé. A Szov jetunió árubősége, laz élet színvonal emelkedése a Szov jetunióban, ia szociálist ‘gazdaság fölényét bizonyitj a. kapitalista gazdaság fölötá EGY OROSZ ANYA Egy nagy lengyelországi német koncentrációs tábor női barakkjában holtan feküdt a vézna, szúrós tekintetű prágai varrónő, Klára. Mikor az őrség jött és kivitte a hullát, valami megmozdult a sarokba szórt szalmán, ahol meghalt és a lámpa homályos fényében bo. sontos vöröshajú gyermekfej tűnt fel. Klára lánya volt, Elli. Felült a szalmán és így maradt csöndben, fejét rázva, mint -egy öregasszony. Néha érthetetlen szavakat mormolt, közben keservesen felsírt, aztán tovább ült és rázta a fejét. Nehéz lett volna kitalálni korát; lehet, hogy ötéves volt, lehet, hogy sokkal idősebb, mert a kis gyermekarc beesett és ráncos volt, szeme alatt fekete árnyék feküdt. Leszállt az éjszaka, a nők lefeküdtek a cementpadlón és nehéz álomba estek. A barakkban csönd lett, csak a sötét zugban rázkódott még a vörös fej és hangzott időnként a keserves sírás. Ekkor a padlón fekvő alakok közül felkelt az egyik, óvatosan átlépett az alvókon és odament a kislányhoz. Felvette a ványadt kisgyereket és meleg anyás karjaiba szorítva, simogatni kezdte a bozontos fejet és kedves szavakat suttogott. Ellj egy szavát sem értette, mert idegen volt a nyelv, de a gyermek biztos ösztönével odatörleszkedett az anyai mellhez és megnyugodott. Ez az asszony még csak nemrégen érkezett a táborba. Orosz ■neve — Marfa Oszipovna — idegen volt, a foglyok közül legtöbb nem tudta kiejteni, ezért a felnőttek és a gyermekek egyformán csak az első szótagot mondták ki - belőle: „Ma”, ez pedig minden nyelven ugyanazt jelenti. Nem sokkal ezután egy Lucia aevfl ölasz nő halt meg és kétéves kisfiút hagyott hátra. Akárki közeledett a gyermekhez, az kezeibe rejtette arcát, rúgott és karmolt. De azt megenegedte, hogy Ma felvegye és elvigye a sötét sarokba. Simone egy nyolcéves francia kislány a maga jószántából jött Ma.hoz, jóval azelőtt, hogy az őrök kivitték anyja testét, aki végkimerülésben hált meg. Simone egész éjszaka ott ült halott anyja mellett, kezére lehelt, hogy meleg legyen, aztán anyja arcára szorította. Reggel aztán keserű lemondással legyintett, letakarta a halott arcát néhány marék szalmával, odament a sarokba Mához és így szólt: „Hadd maradjak itt madame; majd vizet hordok és vigyázok a kicsikre.” Mikor egy negyedik gyermek is csatlakozott Mahoz — az apró, szinte átlátszó Stasz Varsóból — Marfa Oszipovna új nevet kapott, atz a nevet, hogy Minden Gyermek Anyja. És ettől kezdve, ha az anyák úgy érezték, hogy meg fognak halni, érte küldtek, kérő és köszönő szavakat rebegtek, érdes, kemény kezére szorítva ajkukat. „Nincs erről mit beszélni — mondta szinte haragosan. — Nem hagy. hatom őket elveszni... A németek beszüntették a gyermekek élelmezését. A napi 100 grammos adag fűrészporral készüt kenyér és félliiter répaleves csak azokat illette meg, ak<k do1- goztak. A gyermekeket éh: Iá 1 nyegette. Egy nap ebédidőben Minden Gyermek Anyja fogta a kendőjét és körüljárt vele a barakkban, szótlanul rámutatva a ki csínyekre, A nők mind adtak n° Irta; Tatjána Oksz ki, amennyit tudtak, de az is kevés volt, a gyermekek éjszaka nem tudtak aludni az éhségtől, halkan és egyhangúan sirdogáltak, kis kezükkel dörzsölték éhségtől sajgó gyomrukat. — A nők barakkját szöges drót választotta el a férfiakétól. —Egy nap munkából jövet Minden Gyermek Anyja odament a dróthoz és átkiabált a foglyokhoz, akik számlálásra sorakoztak: ,,Aki orosz van közietek, segítsen a gyermekeken. Dobjatok egy kis kenyeret a lyukba, a drótnak erre az oldalára!” Ezért a felszólításért Minden Gyermek Anyja huszonöt ostorcsapást kapott. Csöndesen tudomásul vette, lehúzta blúzát és odatartotta a hátát a felügyelőnek, egy fekete bőrkesztyűs ,tagbaszakadt német asszonynak. És amikor az asszony leszámolta a huszonöt ütést a drótkorbáccsal, Minden Gyermek Anyja vérző vállaira dobta blúzát és visszament a barakkba. A vér láttán Simone keservesen sírt. De Minden Gyermek Anyja megvigasztalta, mosolygott és megfésülte a kislányt. Simone gyanakodva nézett rá, semmiképpen nem akart hinni mosolygásának és vidám szavamat-. De Minden Gyermek Anvía rámutatott a kicsi- n vekre és sokszor elismételte: ,,T' nv’r kenvér... most már lesz ' • ír." A férfiak barakkiában lassanként min ’ Minden Ov°r mek Anyja ró', Először csat "r orosz ad ''' repültek a dróton át a lyuk! 'n lengyel francia kenyér is került De ez még csak a fele volt a munkának. — Éjszakára Minden Gyermek Anyja kilopódzott a barakkból, odakúszott a lyukhoz és kivette belőle a kenyeret. A fényszóró éles sugara végigpásztázott a földön, gépfegyverek álltak a falon és őrszemek figyeltek minden neszre. Minden Gyermek Anyja megtanulta, hogy kifogjon a halálon és négy és fél hónapon át etette gyá- moltjait. Maga közben úgy lefogyott, hogy alig volt már súlya. A legnagyobb baj az volt, hogy nem jutott alváshoz. A nők olyan kimerültén jöttek meg a munkából, hogy ráestek a cementpadlóra és abban a pillanatban már aludtak is. De Minden Gyermek Anyja nyitott szemmel feküdt és várta a pillanatot, mikor az őr elszundikált vagy elhagyta a barakot. Négy és fél hónap telt el. Akkor egy éjszaka a fényszóró sugara egy pillanatra réesett egy sötét alakra, amely a földön lapult. Tovább körözött, aztán visszatért és egy pillanattal később a legközelebbi őr géppisztolyának célpontja akadt. A gyerekek két napig vártak. Simone szeme sötét és beesett volt a rémülettől, de igyekezett elterelni a kisebbek figyelmét: rongybabát készített és mindenféle mókás doPokat játszott vele. De a játék kellős közepén a kislány leejtette kezét és hangosan, reménvtelenül sírni kezdett, mint egv felnőtt. Harmadnap vette ~ kendőt, az egveden holmit en" Minden Gyermek Anvia után ma radt és körüljárt a barakban. Rí mutatott a gyermekekre, aztán kendőre és ezt mondta: ,,Madame kérem, csak egy kev< set, nem bírják tovább.” Vagy tíz napig az asszonyé összeadogattak valamennyit gyermekeknek. Akkor megérkej tek a szovjet csapatok. Simone legtermészetesebb hangon megkéi dezte a csinos fiatal tisztet, hog mi történjék a kicsikkel. — . hadnagy tolmácsot hozatott és a szépen meghallgatta, amit Simon mondott. „A kicsikkel! — ismételte. - Most rögtön kórházba küldjü őket. Látod már jön is a dől tor a barakba. De arról az oro: nőről nem mondanál még val: mit? Gyere velem az ezredeshe mondj el neki mindent róla te m; gad.” Néhány órával ezután a tiszte és katonák mind felsorakoztak lyuknál a drótkerítés mellett. Sei ki sem tudta, hová temették Mii den Gyermek Anyját, hiszen annyi embert lőttek le éjszakánkéi azóta. Mikor a sortüzek eldördülte egy lengyel kivált a csoportbé amely összeverődött, hogy tanú. legyen a szertartásnak és od; ment az ezredeshez. _ „Gondolom, valamilyen naf személyiséget tiszteltek meg?” - mendta. „Idén — válaszolt az ezred' kurtán, miközben kesztyűjév egv kis havat söpört le térdért — Nagyon nagy személyiséget”. ..Ki volt az ezredes úr? — ké dezte a lengyel és tisztelettudós levette fejéről a sapkát. Egy orosz anya.”
