Nyírségi Magyar Nép, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-14 / 86. szám
1§49. április 14, csütörtök NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP. 8- oldal Minél hamarabb be szeretnénk vonulni — mondják a most besorozott kisvárdai legények Munkáslevelezőnk írja: Vasnap Nyirbogdányban 60 tonna eredménnyel osztalyharcban. Simon Sándor II Függetlenségi Népfront városi bizottsága megkoszorúzza Kossuth és Petőfi szobrát az étkezőhelyiségben, ott reggelizünk, ott ebédelünk, otí vacsorázunk asztal mellett, tányérból, nem a láda tetején csajkából. — Milyenek a tisztek, met az őrmestereik? — kérdi a besorozott Fábián Thor. - Mert mi csak bakanyúzó tisztekről és altisztekről hallottunk eddig. — Az mind a múlté — mondja nevetve Szalai Károly. A tiszteik is mik Szülünk, munkások közül való. Itt van Szánté bajtárs, pesti gyári munkás és nemsokára elmegy tőlünk a Kossuth-akodémiára. — Tiszt lesz ő is. — Először azt hittem — vág •közbe Szántó István —, hog? a katonán csak a ruha szép. ezért vágytam katonának. — Most már látom, hogy az országnak szüksége van erős néphadseregre, hiszen amit mi védünk ebben az az országban, az mind a, miénk, a dolgozóké. A fogadalomtétel után Mar- czi István munkás-, Márton Béla parasztfiú, meg Fábián Tibor diák vezetésével valami húszán odaállnak a soroZók elé és kérik őket: lehetőleg minél hamarabb megkapják a behívót. ígéretet kapnak, hogy aminl ülhet, magukra ölthetik az egyenruhát (ks) Népoktatási igazgatók értekezlete Nyíregyházán A szabolcsi népoktatási kerület igazgatói értekezletet tartanak április 22-én Nyíregyházán, ulhol részletesen megbeszélik a Nevel,' jobban mozgalom időközben felmerült kérdéseit. Az értekezlet előadója Szávai Nándor lcultuszállaimtitkár, az Úttörő mozgalom országos irányitója lesz. A BÉKE ŐREI Nótájuktól volt hangos a környék, amint feldíszített zá-Klóikkal a sorozóhelyre vonultak. Most egyenként lépnek a soroz-óbizottság elé. — Csaknem valamennyien munkában edzett kemény legényeik. — Erőt, egészséget, bajtárs — k/S zöntók őket a sorozióbi- zottság tagjai: Reviczky ezredes bajtárs, Bakonyi elvtárs, a nyíregyházi villanytelep munkása, Szebeni József, a sorozó orvos. Alkalmas! —- Márton Béla bajtárs! Jó középtermetű parasztfiú áll meg a bizottság előtt. Karjai duzzadnak az erőtől. Miután megmér'ék magasságát, súlyát, megkérdik van-e valami panasza. — Nekem aztán nincs — feleli Márton Béla, de azért tüzetesen megvizsgálják. Működésbe lép a hallgatócső, megnézik a fiú talpát, a szemközti fiaion függő tábláról olvastatják a tetőket, megvizsgálják, van-e szLnérzéke. — Alkalmas! Márton Bélának még derűsebb lesz a képe. Vidáman kezd az öltözésbez, hiszen alkalmas katonának, alkalmas újgazda apja földjének megA nyirbogdányi petróleumgyár dolgozói példás lelkesedéssel tették magukévá az ócskavas-gyűjtésre vonatkozó felhívást és megértették, hogy az újonnan létesített diósgyő ri Martin kemencének nyersanyagra vian szüksége, hogy dolgozni, termelni tudjon. Áz üzem fizikai és értelmiségi dolgozói, élükön a vállalatvezetővel és az újonnan megválasztott üzemi bizottsági tagokkal, a szombati szabadidejüket áldozták fel és rohammunkával várakozáson felüli vasnapot tartottak. Az eredmény hat vagon, . 600 métermáz5a ócskavas. Külön guberáló csoportok, szedő, gyűjtő, válogató brigádok alakultak és egymással nemes versenyre kelve kutatták fel, szedték ki és hordták össze a gyártelepen heverő ócskavasat. A szocialista öntudat, ia minden munkára kész lelkesedés fütötte a dolgozókat és különösen a guberáló csoportból tört fel több- izben örömteli kiáltás, umikor sikerült nekik az évtizedek óta földben heverő, homokkal betemetett, füvei benőtt vas- darabokat, tört géprészeket, csöveket felszínre hozni. Arra gondoltak a gyár dolgozói, hogy ezek újólag beolvasztva, uj munkaalkalmat, uj szerszámokat, uj munkaeszközt adnak, nagyobb ke- uyeret biztosítanak a dolgozóknak. Az ócskavasból a vasipari mnukások munkájának eredményeként uj traktor, uj mezőgazdasági gép védésére, a dolgozók védelmére*! Milyen ma a katonaélet ? Két „öreg“ honvéd, Szalai Károly és Szántó István beszélget odakinn azokkal a fiúk kai, akiket már besoroztak. — Ők tavaly vonultak be és féléves tapasztalataikat elmondják a katonaéletről. Alig győznek felelgetni, annyi kérdéssel ostromolják őket — Amikor az én apám katona volt — mondja az egyik besorozol t — egymást érték a kitolások. Elbeszélte nekünk, hogy akármilyen apró sza- bál \ talanságot k.ikíötéesel, csuklóztatással toroltak meg. Nem egyszer az is előfordult, hogy vigyázzállásban kellett ebédelni katonaláda tetején állva, szabályos térdlhajutással kellett minden percben kétszer lenyúlni és villával, nem kanállal kellett elfogyasztani a láda mellé, a földre helyezeti levest. Külön ebédlőtermünk van — Ilyen aztán nine- nálunk, de sehol sincs ebben az országban, amióta a néphadsereg számára .soroznak — mondja Szántó Tstván. —- Az úgy van most, tudjátok, hogy mindenkinek megvan a helye születik. Arra gondoltak a nyirbogdányi munkások, hogy ezzel is megkönnyítik dolgozó | paraszt-szövetségeseik munkáját a termelésben és az A magyar dolgozók száz- esztendős évfordulóját ünnepük ma a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének, amelyben 1849. április 14-én Kossuth Lajos előterjesztésére az országgyűlés kimondotA vegyipari szakszervezeM budapesti nőbizottsága elhatározta, hogy egy házat épit fel valamelyik árvizkárosul- számára. A választás Sólymos Józsefné vámosatyai hadiözvegyre esett, Sólymos né két gyermekével már be is költözött ai uj két ezoba- konyha-kamrás egészséges lakásba. Az átadási ünnepségen Máchel Sándor, a vegyA szatmárököritói földmü- vesszövetkezet vezetői és tagjai jó, eredményes munkát végeznek. Az elmúlt héten a szövetkezet legelőjén 3000 darab akácfát ültetfek el. Ugyanakkor uj kutat is fúrtak a legelőn. ta a debreceni Nagytemplomban a Habsburg-ház trónvesztését, Nyíregyházán & Függetlenségi Népfront városi bizottsága koszorút helyez Kossuth Lajos és Petőfi Sándor sírjára. ipari szakszervezet megyei titkára és Pavlovics Miháíy- né nyíregyházi szakmaközi nőbizottsági titkár jelent meg és ünnepség keretében adták át a lakást Sólymos Józsefné- dolgozó parasztasszenymk, aki meghatott szavakkal mondott köszönetét a 'segítségére siető ipari munkásnőkA szövetkezet megnövekedett feladatai szükségessé tették a szövetkezet közeíebb- hozását a városhoz, a megye központjához és a szomszédos községekhez. Pózért ugyancsak az elmúlt héten a telefont is beszerelték a szövetkezet irodájába. Az Atlanti Paktum, mint az eddigi háborús provokációk is, a tömegek megfélemlítésére készült. Az imperialisták a szerződés körül támasztott zenebonával, a földteke különböző részein tartott hadgyakorlatokkal, a fenyegető jegyzékek egész áradatával mindent megtettek a háborús pánik, a félelem érzetének kiváltására. — Számításaikba hiba csúszott. Szer. te a világon — az imperialista államokban is — az egyszerű emberek százmilliói kongresszusokon, tömeggyűléseken, sztrájkokban, utcai tüntetéseken egyre el- szántabban, mind teljesebb egységben, lebírhatatlan erőként állnak ki a békéért. Az Atlanti Paktum a tömegek megfélemlítésére készült — de a tömegek mozgósításának riadójává vált. Az imperialisták hidegháborúját újra kudarc érte. Mi az a mérhetetlen erő, amelyre támaszkodva a dolgozó tömegek békemozgalma kifejlődött? Miből merítik a dolgozó tömegek e lebírhatatlan. bátorságot? Mi okozta a hidegháború kudarcát, tán megjavultak volna az elmúlt háború óta az emberek idegei? Nem, nem erről van szó. A dolgozó milliók biztonságát, bátorságát a békefront vezetőjébe, a Szovjetunió békepolitikájába és erejébe vetett hit táplálja. Hiába igyekeztek az imperialisták elhitetni a világgal, hogy a Szovjetunió fenyegeti a békét, hiába próbálták lekcsinyelni a Szovjetunió erejét. Az egyszerű emberek milliói inkább hittek saját két szemüknek, hallgattak saját eszükre és fogadták el a tényeket —melyeket ma már a történelem szolgáltat — mint az imperialista propagandát. Azért nyugodt és szilárd a dolgozók magatartása a bonyolódó nemzetközi helyzetben, mert a Szovjetunió békepolitikájára épül, mely az egész dolgozó és békeszerető emberiség érdekeit képviseli. Ezt a békepolitikát nem ma és nem tegnap ismerte meg a világ. A világ első szocialista állama 1917. novemberében a békéért való’ harc jegyében született. És a fennállás óta eltelt több, mint 31 esztendő alatt hű maradt ehhez a hagyományhoz. A Szovjetunió az imperializmus, a népek akaratán elkövetett erőszak elleni harcban született és a függetlenség, a szabadság, a nemzeti egyenlőség védelmében lett naggyá. A békéért való küzdelem valósággal lényegéből folyik. Ez politikájának alapja. ,,A mi politikánk világos — mondotta Sztálin még 1934-ben az: a béke megőrzésének és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének politikája az összes országokkal. A Szovjetuniónak esze ágában sincs, hogy akárkit is fe- nyegesen, még kevésbbé, hogy akárkire is rátámadjon. Mi a béke mellett vagyunk és a békéért harcolunk, De nem félünk a fenyegetéstől és készek vagyunk rá, hogy a háborús uszitók csapására csapással feleljünk.” A Szovjetunió fennállása óta egyetlen esetben sem kezdeményezett támadást más országok ellen. Nem a Vörös Hadsereg támadta meg az intervenciósokat, Nyírbátor dolgozó parasztsága előtt ismeretes Katona Sándor Bajcsy Zsilinszky-ut- cai kulák szerepe. Ősszel azzal „tüntette ki“ magát, hogy elmulasztotta a tarlóhánbást s a munka szabotálásábau addig ment, Hogy a téglaszi- ni dűlőben még most is szárítatlan a földje. Arról azonban hogy hogyan bánt cselédjével, csak hanem azok a fiatal Szovjetuniót, Nem a szovjet nép támadt rá a fasisztákra, hanem azok a békés építőmunkát folytató szovjet dolgozókra. — De a csapásra csapással feleltek, a népek szabadsága, függetlensége, a béke érdekében. A hidegháború kudarcának nyitja: a Szovjetunió őrt áll a békén. A dolgozó tömegek nyugalmukat, biztonságukat, bátorságukat nem utolsósorban a szovjet hadsereg erejébe vetett hitükből merítik. Mert a szovjet hadsereg nemcsak a béke, hanem a győzelmek hadserege is. Nem lehet a viliág dolgozóival elfeledtetni, hogy a Szovjet Hadsereg fennállása óta még nem vesztett háborút! Nem lehet elfeledtetni, hogy a fasizmus borzalmainak a dicsőséges Szovjet Hadsereg vetett véget, megmentve ezzel az emberiséget. Hosszú ideig kísérleteztek az imperialisták ügynökei, hogy kisebbítsék e győzelem kivívójának, a Szovjet Hadseregnek érdemeit. Arról írtak, arról beszéltek, hogy a Szovjet Hadsereg csak az angolszászok fegyvereivel tudott győzni, Ma már ezek a hazugságok is leu kerültek a napirendről. Ma már a France Nouvelle is így ír: ,.A szovjet ipar a háború alatt évente átlag 30.000 tankot és gépesített ágyút, 40 ezer repülőgépet, 120 ezer tüzérségi ágyút és 100 ezer löve- get gyártott, A Szövetségesek által szolgáltatott fegyverek a Szovjetunió által gyártottak 5 százalékát képezik.” Majd megállapítja, hogy ,,az 1942-es offenzíva során Sztálingrádnál, mikor a szovjet hadsereg 240 fasiszta divízióval állt szemben és azokból 112 hitlerista divíziót megsemmisített, több mint 7000 tankot, 4 ezer repülőgépet, 17 ezer ágyút és más hadianyagot zsákmányolt, többet, mint amennyit a Szövetségesek a háború egész tartama alatt a Szovjetuniónak szállítottak. De ma már az is köztudomású az egész világon, hogy a Szovjetunió a nagy honvédő háború ideje alatt és azóta is soha nem látott méretekben tovább erősdött. Egy Guillaume nevű francia generális írja könyvében a Szovjet Hadsereg erejét elemezve: „Az iparban a munkatermelékenység 1942-ben 19 százalékkal, 1943-ban további 7 százalékkal múlta felül az 1941-es színvonalat. Hasonló jelenség mutatkozott meg a mezőgazdaságban is, ahol az egy kolhozparasztra eső vetésterület nagysága 1940-ről 1942-re, 3.3 hektárról 4.3 hektárra nőtt.” A dolgozó tömegek tudják, hogy a Szovjetunió békepolitikája a béke megvédésének jelentős tényezője. De tudják azt is, hogy ebből nem az következik, hogy a béke megvédéséért nekik nincs semmi tennivalójuk. Ezért folyik a harc a világ minden részén az imperialisták, a háborús uszítok ellen. De ebből az is következik, hogy a béke megvédésére nekünk magyaroknak is kötelességeink és feladataink vannak. A Szovjetunió békepolitikáiára támaszkodhatunk, de úgy kell dolgoznunk, élnünk és minden cselekedetünknek arra kell irányulnia, hogy a Szovjetunió békepolítikája is támaszkodhassék ránk. azóta tudnak Nyírbátorban, amióta megiakkult a Défosz munkástagozata. Ekkor derült ki, hogy egy idős cseléd va/n nála*, aki az istállóban a tehenek és lovak közt egy szalmupriccsen kapott helyet, a nagy kulákházban nem. A Défosz erélyesen közbelépett Katona Sándor ügyében. «• T,'rr!*<VX" * Házat éoitett a vegyiipari nőbizottság egy beregi árvízkárosult részére Teleiont kapott az ököritci földmüvesszövetkezet Csak az istállóban adott helyet cselédjének
