Nyírségi Magyar Nép, 1949. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1949-02-01 / 26. szám
4. oldal. NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP 1949. február 1, kedd Á.NCSICS MIHÁLY: MIT AKARNAK A VÖRÖS REPUBLIKÁNUSOK ? Kiss Jenő: SZÍVBEN is szabad Ledulva bennem mind a trónok, hazug fenségek, bíborok, vért, dalt értünk többé nem ontok, ostoruknak nem hódolok. Nem iktatom törvényeimbe s nem áldom ostobán nevük. A szivem már nem szolga szive — Elég volt a sok szende nyűg! Álszentek erények, megszokások, áporodott tüzek, szivek — büszkén és győztesen kiáltok: Én csak az életnek hiszek! Az Életnek, amely merésze* ujul, akár a fellegek, öt tanulom és őt idézem s ha kérdez, néki felelek. Élet, Élet! vágyam, szerelmem! örökké szép, örökké mis! kérdezz, mert szabad már felelnem, taníts, már nem bűn a tudás. Taníts magam fonni az orsón s hogy mézemmel teljék a lép — Kezembe vettem — ime — sorsom, miként a magáét a nép! AAA/VVVAA/t/VAA. »A/WAAAAAAA/V AA^WWWWVA« Részlet Petőfi Sándor naplójából Most már megmondhatom: k, vagy kik a vörös republi- nuűok. Azok, akik nem árják, hogy úgy legyen nt volt; nem akarják, hogy y maradjanak a dolgok, nt most vannak. Akiknek közületek a múlt jelen talán nem tetszik, nem ezt jobbra változtatni árják, minden erejükből •efeszenek arra, hogy a dol- k jobbra változzanak azok, rminő foglalatosságuk léén, vörös republikánusok. A dolgok természete szett, kiknek nem tetőzhetik a ilt és jelen? Azoknak, akik tyomva voltak és vannak, k voltak és vannak legin- 9b elnyomva? A minden- mű munkások milliói, iz 1948-i forradalmak előtt aeretlen volt a név: vörös oublikánus. A királyok és ak a legújabb időben köve- t eljárásaikkal okozták, gy a vörösek neve jött szo- sba; már fölebb érintettem, ért, mert átlátják, hogy nem igen jóinak, lágyszívűnek uii, ha óéit akar az ember ni. Az előbbi forradalmak- n a hősök megrémültek, ha király kivégeztetéséről volt 5. De az újabb emberek so- t tanultak, a királyoktól, kép pedig azt, hogy a vét- l nem kell eiiszonyodni; s igtanulták tőlük azt, minő értékkel kell mérni; minő gyeimet kell osztogatni, dniillik akasztófa helyett port és golyót. A forradalom igen jót, vagy en rosszat szül. Ha áltaiá- <s, csak jót szül, ha pedig szleges, kis lázongások van- ik, annak csak szomorú kö- •tkezményei lehe’nek. — A -iki forradalom úgy volt, mrtetek-e benne ti földmí- ■s barátaim? Igen, mert a botot és dézsmát eltörölte, a még általánosabb forrada- m áll be, még annál többet /érték. Kik eszközölték, kezdték a 48-iki forradalmat? zok a demokraták, kik azóta >rös republikánusoknak oktak elneveztetni. Étből hát világosan láthatjátok, >gy azok rátok nézve csak a gjobbat akarják. A közelmúlt 48-i forradal- akkor hittek még a népek a rályok s uraknak; hitték, >gy isten nem fogja megen- idni többé, hogy néhány ki- ly és kis számú uraság a né. ik millióival oly kegyetlen tékot űzzenek, türelmükkel rnyira zsarnokilag visszaélnek: de látván a népek, >gy isten megengedi történ- , amit képzelni is iszonyod- k volna, arra a gondolatra gnak ma-holnap jutni: „Ha volna olyan isten, ki ; emberek, a népek sorsát ilcsességgel, igazságosan tézné, nem engedné, hogy ;ok történjenek, amik történ- >k, hanem mennyköveivel izná össze azokat, kik csu- ín önkényből ennyire fölforrják a természet rendjét.“ Mindemből az tűnik ki, hogy oly isten, ki emberi ügyeinkbe avatkozik, nincs, tehát magunknak kell ügyeinket a szoros igazság szerint elintéznünk. A királyok és urak őrnaguk átlátják, hogy az ámításnak, csalásnak ideje lejárt; mert. bár mindent megtettek, ami tőlük tellett, hogy a népek vak .eszközeikül maradjanak, de látók, hogy annyira még nem süllyedtek, hitványul, hogy ő nekik <a királyoknak) még ezután is hinni bírnának; azon bizalom, mely a népeket a királyokhoz kapcsolná, örökre eltűnt. Nincs a királyok és urak kezében más eszköz, mint a legutolsó, egyedien fegyver, « durva erőszak. — Eszerint a királyok és urak, mint nyilt ellenség állnak a néppel szemben; de világos, hogy ekkép a népek sem állhatnak a királyok és urak irányában másként, mint ellenség. A királyok s uraknak mi lehet a céljuk, más nem, minthogy a népeket, melyekre szükségük van, oly állapotban tartsák, miszerint többé soha föl ne lázadhassanak ugyan, de annyira erőben lelhessenek, hogy nekik mindazt, amit kívánnak, előteremt, hessenek. Hát a népeknek (mint a szemben álló két ellenség másikának) mi lehet a céljuk? Ezeknek céljuk lehet csupán az is, hogy a királyodat és urakat megalázzák, halmuktól megfosszák és saját személyes tehetségeik szerint zközSlhető életmódra utasítsák. Nincs kétség benne, maguk a királyok és urak előrelátják, hogy a bekövetkező harc nem egy forradalmi pártnak harca lesz, mely királyától egy papíralkotmányt akar majd kieszközölni, hanem a népek harca lesz a királyok és urak megsemmisítésére. Azért természetesnek kell tartanunk, hogy kétségbeejtő helyzetük, ben oly eszközökhöz nyúlnak, melyekkel egyedül remélhetik fennmaradásukat. Jól tudják ők, hogy nem arról van szó: vájjon nem lehetne-e az urak kezén lévő temérdek pusztákból néhány holdnyi földet teljes kárpótlás mellett szegény éhező családoknak adni, mert itt az idő, mikor a népek természeti jogaikat kikiáltván, mondják: „Az egész ál la dalom földje | nindnyájunké, kik azon ■lünk; mindenki használhat belőle birtokául annyit, amennyit maga megmunkálni képes, hogy fáradsága után élhessen, s legyen tulajdona, amit benne termeszt.“ Hasztalan lesz azt monda- niok: „Mi királyok és urak vagyunk, ne merészeljetek ehhez nyúlni, ez' a mi tulajdonunk, mit századok óta minden törvények szentesítettek, s számunkra biztosítottak“, mert a munkások milliói ezzel válaszolnak majd: „Mutassátok ki, hogy a törvények, amelyekre hivatkoztok, igazságosak és mind- j nyájunk óhajtásának megfelelnek; akkor törvényül elismerjük. Mi együgyüek, tudatlanok voltunk, tehát határoztatok a magatok hasznara és a mi kárunkra, s azt törvénynek mondottátok. — Törvény csak az lehet, ami i az egész nép beleegyezésével hozaoik, unt mindnyáján igaz . ságosnak elismerni kónyte- , len vagyunk. Ti minket tudat lanságunkban úgy használtatok fel, mint barmaitokat: értelmünk fejlődött, most tisztán látjuk, hogy csaltatok, ámítottatok benünket, legki- j vált pedig fegyveres hatalommal, erőszakosan hajtottatok bennünket igátok alá.“ i „Miattatok a föld puszta* > sivatag volna: mi munkások < tettük termővé. Minden tál- 5 paiatnyic vagy verejtékünk, S vagy könnyünk, vagy vé- < rüiik öntözött.“ 5 „Hogy ti előbb váltatok | tanultakká, mint mi, s hogy j a tanulságokkal minket elá- * Hathattatok: munkánk gyümölcséből tehettétek. Még csak azt a fegyvert is, mit ámításon kivüi használva, ellenünk szegeztek: ml készítettük.“ „Amit a föld színén láttok, mi csak emberi kezek által jöhetett létre: az mind a mi munkánk. A bocskor és rongyos szűrtől kezdve, mik legszegényebb embertársaink aszott testét födi, egész föl, azon fényes palotáig és bíborig, melyben éltek, a mi készítményünk.“ „A föld maga a természeté, de ami rajta van, az mind a mi fáradságunk gyümölcse: mutassátok fel, mi a ti művetek, azt sértetlenül, szentül nektek hagyjuk fenn." „Mi eszünkre térve, most már tudjuk, hogy mindahhoz, mit a mi munkánk létesített tökéletes jogunk van: de azt is tudjuk, hogy nektek is jogotok van ahhoz, amit saját kezetekkel létesítettetek csak mutassátok ki mindazt birtokaitokban hagyni szent kötelességünknek érezzük. Jogainkat nem tőletek vesszük vissza, mert azok minden idő óta megvoltak, csakhogy tudatlanságunkban nem értettük használni, gyakorlatba venni: nem tudtuk hol vannak: tőletek kértük. Most a hatalmat is visszavesszük tőletek, vagy inkább nem vesz- szük vissza, hanem magunkban fölelevenítjük.“ „Ti nem engeditek? Jól van: h* tetszik harcoljatok érte. Igazságos is, hogy a földet, amelyet sem verejték- tek, sem könnyű tök nem öntözött, most véretekkel öntözzétek, hogy elmondhassuk: végre' legalább lg)" egyszer s utoljára hasznotokat vettük! Legyetek trágyájául e földnek, ha eddig csak ti szívtátok zsírját.'“ Aki így érez, aki így gondolkodik s így szól; aki ezek- szerint tesz, az vörös republikánus, (1852) „...Republicanus vagyok telkestül, testestül, az voltam mióta eszmélek, az leszek végső leheletemig. Ezen tán- torithatatlanságom, mely soha, egy pillanatig sem rendült meg, ez adta ifjú kezembe a koldusbotot, mit évekig hordozzam, s ez adja most férfi kezembe *z önbecsülés pálmáját. Azon időben, amikor a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még a fejemet sem billentettem meg, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnek ékesebb, nagyobbszemü lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtelenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, toliamnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek; énekeltem és írtam azt, mire ielkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valók, ami egyszóval annyi, mint repüld kamu?, mert a respublikának nem az a fő jelszava, hogy „le a királlyal!“ hanem Ma délután ünnepük a nyíregyházi dolgozók a köztársaság kikiáltásának három éves évfordulóját. Az Iparosszékházban ma délután 5 órai kezdettel, a Magyar Dolgozóik Pártja, a Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt, az Öszsszakszer- vezetek rendezésében. A műsort a összmunkások dalárdája nyitja meg a köz- társasági dal eléneklósével. a „tiszta erkölcs!“ Nem á széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség * re*-1 publica alapja... • nélkül •*- tromolhatjátok a trónt, mint a titánok az eget, le fognak benneteket mennykövezni; ez,, zel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot! Republicanus yagyök vallásosságból is. A monarchia emberei *em hiszik, vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladást s az istenáldást. Én ellenben hiszem, hogy fokonként fejlődik a világszellem, látom miként fejlődik, látom az utat, amelyen megy. G lassan halad, minden száz, vagy néha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért sietne? hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen... a monarchiából a res- publicába. Elébe álljak, hogy szemrehányó tekintettel megátkozzon és megsemmisítsen? Nem! Leborulok méltóságas színe előtt, fölkelek megáldva, belefogózom szent palástjába és követem dicsőséges nyomdokát. (Pest, április 19. 1848.) Az ünnepi beszédet Zöld Sándor elvtárs, belügyi államtitkár tartja meg. A műsor befejező részében mozgalmi dalokat énekel a tamitóképző hatvan tagú ének kara, a villany telep dalárdája, zenekari számokat játszik a. Magyar Szovjet Művelődési Társaság szimfonikus zenekara. Szavalókórus és népi tánccsoportok teszik változatossá a műsort. Zöld Sándor belOgyi államtitkár a köztársasági emlékünnep központi szónoka
