Nyírségi Magyar Nép, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-26 / 21. szám

4. oldal. NYTRSEH MAGYAR NÉP 1949. január 28, szerda * Zenetanfolyamok kezdődnek az általános iskolákban A múltban a legkevesebbet törődtek azzal, bogy a nép legszélesebb tömegeivel meg­ismertessék a zenekultúrát, amely a kultúra többi kincsei, vei együtt a kiváltságosak osz­tói) része volt. A magyar népi demokrácia megszüntetve a vagyonos osztályok műveltsé­gi monopóliumát, az emberi kultúra minden kincsét hozzá- férhie'ővé teszi a legszélesebb dolgozó tömegek számára. Újabb lépés ezeknek a fel­adatoknak a megvalósítása te­rén azoknak a zenetanfolya­moknak a megindulása az álta­lános iskolákban, amelyejc a mert épülő új zenekultúrával ismertetik meg majd a dolgo­zók gyermekeit, azokból mű- vésztartalékot nevelve a szo­cialista zenekultúra számára. A zenetanfolyamokat a peda­gógusok szaksáé rveweténelf ze­nei munkacsoportja rendezi. A tervek szerint két csoportban indulnak a tanfolyamok. Az egyik zenei előképző, amelyen a gyermekek zenei játékokkal sajátítják rí a zene alapele­mei*, a másik hangszeres ok­tatás. A havi tandíj mindösz- sze hat, illetve 15 forint. Az oktatást szaktanárok végzik. A hallgatók a lakhelyükhöz legközelebb eső általános isko­lában vehetnek részt az órá­kon. Jelentkezni ugyancsak az iskolában, vág) Major Már-« tonne zenetanárnál, a munka- csoport vezetőjénél lelhet. (Betíh'ien-utca 22.. II. em.) Irodaimi-íst volt a Gyulatanyán amelyen dr. Merényi Oszkár előadással, Bary Zsolt költe­ményekkel, Áginé Bocskai Ibolya énekszámokkal, Mars­só József hegedűművész he- gedüszámokkal szerepelt. KULTURHÁZAT ÉPÍT BEDŐBOKOR NÉPE. Egy éve fáradoznak azon a bedő- bokori újgazdák, hogy kultúr- házat építhessenek. Öntudatos, Bemutató mozi jó {filmekkel A sötét Nézőtéren orosz népdal forró ritmusú hangjai szállnak, a vásznon táncbe­mutató pereg. A néző \ talpa akaratlanul is ütemet ver a nézőtér cementpadlóján* az ő szeme is úgy csillog, mint az oké a fiatal kólhozmunká- soké ott a moszkvai állami operaház színpadán. Utolsó előadás. Jegykiadás már nincs. Szürtei László körzetvezető elvtárssal a nyír egyházi Mozgóképüzemi Nem­zeti Vállalat legközelebbi film­jeiről és a filmkultúráról be­szélgetünk. Az uj plakátok már kint vannak. Holnaptól a Farkas­vér jön, Jack London nagy regényének filmváltozata. Egy hétig. Bemutató mozi lettünk*— FILM mit ti tittiiiiiiiitti mit hí Farkasvér Nagy sikerre tart számot ez a film, amelyet csütör­töktől vetít az Uránia Mafirt. Fehér Agyar, egy pompás farkaskutya a film főszereplője, szerepén ke­resztül az emberi magatar­tások tükröződnek. Fehér Agyar sipgte azt példázza: a kapitalizmus nemcsak az embereket, hanem az álla­tokat is lealacsonyítja,' az emberiesség az állatokat is megnemesiti. — Páratlanul érdekes a film elejétől vé­géig. A szovjet fényképezés mesterien adja vissza a va­don életét, meglepő reali­tással mutatja be a termé­szet csodálatos világát. In­nen kerül Fehér Agyar az emberek közé, ahol gazdája kutyaviadalok „hősévé“ ne véli éheztetéssel, veréssel, kínzással. Fehér Agyar vad, kegyetlen, embereket gyűlölő fenevaddá lesz, de megmentője szeretetével emberiességével találkozva ismét jószéndéku, békés állattá válik. — Néhol líri­kusán kedves, bájosan el­ragadó, néhol kegyetlenül őszinte ,másutt maróan gú-# nyos a Jack London világ­hírű regénye nyomán ké­szült szovjet film, amit élénk érdeklődéssel vár a város közönsége. jegyzi meg Szürtei elvtárs. Legtöbb filmünket ezentúl Budapesttel egyidőben játsz- szuk egy hétig. A Mese a tüzmadárról cimü szovjetfilm után .a Mágnás Miska jön, új magyar film. Utána itt mutat­juk be először az első magya rul beszélő, szinkronizált szov­jet filmet, a Hősök hajóját. A filmmel dolgozók büszkesé­ge lesz a Hősök hajója, hiszen magyar gyártmányú szinkro­nizálógéppel készítették el magyarul beszélő filmnek. A hatalmas összegbe kerülő gépet nem külföldről hozat­tuk, hanem magyar munká­sok készítették el! — Persze, nem a bemutató- mozin van a lényeg. Hanem*^ filmeken ,amiivet bemutatunk. Munkaversenyünk egyik je­lentős pontja az, hogy haladó pzellemü filmek bemutatásá­val vegyük ki részünket az uj szocialista kultúra építésé­ből. Nekünk is nevelnünk kell Azokkal a filmekkel, amelyek velünk, a dolgozókkal, a mi problémáinkkal, munkánkkal, mindennapi életünkkel foglal­koznak és utat mutatnak nekünk. Aztán a mozgógépüzem dől gozóinak terveiről beszél. A feibruár ‘elejei mozisbálról, aminek bevételéből mozijukat szeretnék m#g szebbé tenni, versenyükről, napi munkájuk­ról. Csengetnek. A piros szár­nyas ajtókon jön a közönség, a legtöbben a kolhozmunká­sok dal és táncbemutatóját emlegetik. Ez a közönség i#e- litöt kapott az uj kultúrából... NÉMET ANDRÁS RÁJÖN AZ IGAZSÁGRA Irta: SOLTÉSZ ISTVÁN. Fehér hólepkék hulltak a felhőből, ráül-» tek a földekre, a fekete faágakra. Ugv lát­szott, mintha minden meghalt volna, pihenne nagy nyugalomban. Pedig a földeken a ta­karó alatt sarjadt a vetés, a fák gyökerei is markolták lenn a földet, életnedvek keringtek a törzsben, az ágakban. A ház is nyugodtnak látszott kividről, csak a befagyott ablakon keresztül szűrődött ki némely világosság. Pedig nem yolt csend, két ember harcolt egymással. Ültek az asztalnál, szemtől szembe. Ko­vács Balázs, a szövetkezeti ember és Németh András tizenöt holdas gazda. — Miért? Hát mért ne tartozna maga is közénk? — csodálkozott Kovács Balázs Né­metre — hiszen a maga tenyerét is éppúgy keményre gyúrta a kapanyél, mint a mi­enket . Német bólintott, de ez a bólintás hideg volt és ellenséges. — Hát akkor miért nem lép velünk szö­vetségre, miért nem társul a szövetkezetije ? Kurtán felelt az ember. — Nem. — Nagyon erősnek érzi magát Német ‘szomszéd. Pedig igy csak egy ember. Német András megránditotta a válát. — Vagyok olyan legény mintemaguk, fel­szántom egyedül is a földet. Hajnalban nekivetem az ekét, aztán hajrá. — Ostoba ember kend hallja — fakadt ki türelmetlenül Kovács Balázs. — Azzal di­csekszik, amibe már az apja és nagyapja háta is belegörnyedt. — Aztán mégiscsak nyugal­mat parancsolt az preára. és közelhajolt a szembeülő emberhez. * — Értse meg, traktorok, gépek... — Lesz az nékem anélkül is! — vágott a szavába Németh hetykén — nem kell a ma­guk segítsége, találok magamhoz való szö­vetségest. — Kiváncsi volnék rá. Német felállt, ráejtette öklét az asztalra. — Az én dolgom — mondta fennen. Meg­billentette a kalapját, éppen csak a szokás kedvéért és otthagyta Kovácsot. Kinn az utcán mordult egyet magában és nagyot köpött a hóra. — Már hogy én rászoruljak ezekre. Van nekem különb emberem — és megdörzsölte a tenyerét. Arra irányította lépteit, ahol Gáspár la­kott szép kőházában. Sovány, szikár ember volt Gáspár, a kulák, ösztövér lábaival szaka­datlanul járta a földeket és hajkurászta nap­számosait. ...j.-V . I Alig ültek le azok nyáron az akácok alá, hogy megebédeljenek Gáspár hórihorgas alak­ja már fel is tűnt a dűlő porában. Gyalog járt, azt mondta, hogy ő nem ur, hanem pa­raszt. Ettől függetlenül ugyanúgy bánt mun­kásaival, mint régen a gróf. — Szóval hát kölcsön kellene? Fanyarul bólogatott a fejével Gáspár, ahogy Német gazdát hallgatta. — Ha segitene. Mert úgy gondoltam, hogy ezzel kipótolnám a megtakarított pénzecské­met és vennék egy traktort. — Trakort? — ámult el a kulák. — Valami használtat gondoltam. Aztán, lfa yiem kellene sürgősen megadni a pénzt, lassan fuvarozással összegyüjteném. — Értem. — morogta Gáspár — de mórt fordulsz éppen hozzám pénzért? — egyszerre siránkozásba csapott a hangja. Tönkretesznek az adóval, nincs egy fillé­rem se, mit akarsz tőlem? Nem tudok pénzt adni. Hiába beszélt Német, hajhatatlan maradt és csak nagy nyomorúságát panaszolta. Felállt és kifelé indult. Csikorogva for­dult az ajtó, ahogy behúzta ipaga után. Már a kiskapun fordult ki, amikor Gáspár utána- ugrott. — Várjál hé! — mellélépett és ránézett — van még egy ajánlatom. Mohón fordult a kulák felé Német. — Na mondja. — Adjál el a földedből! Megveszem! Német először bambán és furcsán meredt az emberre, mint aki nem ért semmit, aztán forogni kezdet vele a világ, nekidőlt az osz­lopnak. Hogy mondja? Eladni?! Elvenné a föl­demet?! — hirtelen felugrott és úgy bevágta a kaput, hogy csak úgy csörrcjit rajta a va­salás. Levette a kalapját az utcán és homlo­kát nekitartotta a szélnek. • — Pénzt nem adott kölcsön, • de a föl­demet megvette volna *— dünnyögte magá­ban, aztán eszébe jutott hirtelen, amit Kovács Balázs mondott. „Hát mért ne tartozna maga is közénk? Hiszen a maga tenyerét is éppúgy keményre gyúrta a kapanyél, mint a mienket.“ A szövetkezet helyiségéből »világosság esett ki az utcára. Német András megállóit szemben vele és nekitámaszkodott a villany­póznának. Gondolkodott. Aztán felegyenesedett, megigazitbtta ka­lapját, átlépdelt a havas utón, lenyomta a szövetkezet szobájának kilincsét és belépett. tanulni szerető Lakossága van. Betíő-feiokornak és éppen eaért nem riad vissza *z áldozatok­tól és fáradozástól sem, hogy megteremthesse kulíúrházát.. A napokban sikerült végre tető alá hozni tervüket. Meg­kezdték az építkezéseket, teg­nap már 16 bedőbokori kocsi szállította a követ a kaltérkáe alapjaihoz. I j jj; • iyí- m -i*&\ fii NYÍRBÁTOR A TANYÁK KULTÚRÁJÁÉRT. — Lelkes kezdeményezés indult el Nyírbátorból. Az ottani kultúr ■söpörtök felajánlották előadi. aik jövedevmónék ötven szá­zalékát a tanya világ kúl túréle- lének fellendítésére. /Jj? •' j m “ NÉPDALOKKAL ISMER­ŐIDNEK A MUNKÁSOK. ­Uj, népi kuitű -a van növt'ke. dobén »amely n dolgozók éh lé­ből szabadon fakadó 'gészfié- ges kultúra. Bégen is besrél- fcek ilyenről, de az csúf, elro. nantizált meghamisítása volt annak a kincsnek, amit a nép alkotott. Kimeríthetetlen és felbe-csiül- betelten értéket képviselnek oéLdóui népdalaink. Érdekes és lelkes kezdeményeaéis in­dult meg a napokban a do­hánybeváltói munkások két. deményezésére. Kéréssel for­dultak a Szabadművelődési Felügyelőséghez, hogy wr te­gye számukra lehetővé a nép- daltanulást. Kérésük teljesült s most népdalismertető tanfo­lyam indult meg üzemükben, Kutasi Klára vezetésével. KÖNYV. Talpalatnyi föld , Szabó Pál hatalmas r©- géuytrilógiájából, a Lakoda­lom, Keresztelő, Böleső-ből készült a Nyíregyházán Is nagy sikert aratott Talpalat­nyi föld című új magyar film. A Talpalatnyi föld most könyvalakban jelent meg az Athenaeum éj ki­adásában. Szabó Pál ezt a könyvet még akkor írta, amikor még kockázattal járt a nép igazsága mellett tol­lat fogni, Csodálatosan szí­nes erőteljes nyelvével már korábban betört a magyar irodalomba, magával hozva a parasztság égető problé­máit, életének gazdag és változatos s mindenek fölött mélyen eipberi vonásait. — De legkiválóbb íróink közé repény-trilógiájával emelke­dett Góz Jóska története ma talán időszerűbb, mint va­laha. Góz Jóska harca a szegények kizsákmányolól* val, eltipróival nem volt hiá­bavaló. Az ő kezéből kiütött zászlót visszük diadalra a nép demokráciájában. Góz Jóska győzőit, bilincselt szét­zúztuk s ebben a szétzúzás­ban valóban része van ma­gának az írónak {s és lenyű göző szépségű regény-triló­giájának. ^ j KULTURHIREK

Next

/
Thumbnails
Contents