Nyírségi Magyar Nép, 1948. december (5. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-01 / 277. szám

4 oldal nyírségi magyar nép 1948. december I, szerda „Egy üzem minden dolgozója egy szakszervezethez tartozzék** Készülődnek az ipari szervezkedésre a nyíregyházi nyomdászok A szakszervezetek emléke­zetes XVII. kongresszusa el­határozta, hogy a dolgozok szétforgácsolt szakmai szer­vezkedésről áttérnek a szak- szervezetek az ipari szervez­kedésre. Elsőízben a nyomda­ipar dolgozói kezdik meg az ipari szervezkedést. December 4-én ülnek össze Budapesten kongresszusra az rszág nyom­daipari dolgozóinak küldöt­tei, amelyen kimondják a ny o md ás z o k szaks zer vezető­nek feloszlatását és a Gra­fikai Unióhoz való csatlako­zást. A Grafikai Unió konfe­Az Orvosok Szabad Szak- szervezete lehetővé tette or­vosainak továbbképzését. — Egyelőre a kezdeti nehézsé­gek következtében csak a ha­tósági orvosi kar tagjai vesz­nek részt ebben a továbbkép­zésben. A továbbképzést úgy oldotta meg a szakszervezet, hogy az orvosak évente egy hónapos kórházi kiképzésben részesülnek. Mindenki saját maga választhatja meg azt az renciáját ugyancsak Buda­pesten, december 5-én és 6* án tartják. Mint értesültünk a Grafikai Unió közel 16.000 tagot, fog számlálni. A nyíregyházi nyomdaipari dolgozók már megkezdték készülődésüket a- december 4, 5„ C-i kongresszusra. Kül­döttválasztó közgyűlésükön Fazekas János elvtársat, a nyíregyházi szakcsoport pro­pagandistáját jelölték a kon­gresszuson való részvételre, és a nyíregyháziak képvisele­tére. osztályt, amelyen tanulni akar. A beosztás két részlet­ben történik, kót-két hetes időjtaiyalmakkal. A tovább-' képzés célja az, hogy az or­vosi kar lépést tartson az or­vostudomány fejlődésével, megismerkedjék a legújabb gyógyító eljárásokkal és ke­zelési módszerekkel. Másik feladata az, hogy a közösségi életmódnak megfelelő szelle­met is megismerjék. Átköltözött az MDP nyíregyházi szervezete A Magyar Dolgozók Párt­jának nyíregyházi városi szervezete a Rákóczi utca 4. szám alatti helyiségéből át­költözött az 1. szám alatti Takarékpalota I. emelet 3. számú helyiségébe, a volt közellátási felügyelőség he­lyére. A pénztár és az 'l. ke­rületi szervezet továbbra is a régi helyén marad s ezenki- vüi a Rákóczi utca 4. szám alatt állítják fel az Oktatók Házát. Csak dolgozó parasztok igényelhetnek háziipari fonalat Az egyes í öldin í vessző vet­kezet által összeírt igénylése­ket a helyi MNDSz csoport véleményezi ß a földművesszö­vetkezet juttatja el az Állam Háziipari r. l.-hoz. Fonalat csak azok igényelhetnek, akik családtagjaikkal maguk mű­velik földjüket, vagy túlnyo­mórészt mezőgazdasági bér- munkaválialásból élnek, tehát dolgozó parasztok. Közel 500 vogon j káposztát vásárol Szabolcsban a GF Megírtuk annakidején, hogy a Gr elhatározta: a dolgozo parasztság segítségére siet és a bőséges termés következté­ben eladatlan káposztafeies- légből nagyobb tételt vásá­rol. Különösen vármegyénket, Szabolcsét érinti a GF-nek ez az elhatározása. Szabolcsban, különösen Demecser és Pót­lóba környékén vannak ela­datlan káposztakészletek. Mint értesültünk a GF el­határozása alapján már meg is kezdték Szabolcsban a ká­poszta felvásárlását a dolgo­zó parasztságtól. Úgy tudjuk, hogy Gégény, Pátroha, Ke» mécsé, Nyirbogdány, Kék, Ujfehértó, Demecser dolgozó parasztságától vásárolnak ká­posztát. Szabolcsban mint­egy 500 vagonnyit vásárol­tat fel a GF. A káposztáért kilogrammonként 8 filléres árat fizetnek. FILM iiiiiiimmuiiiiiiimimi Fény hull az útra Nagy sikerre számít Nyír. egyházán ez a film, amely Mihail Glinka, az orosz klasz- szikus zene megalapítójának életéről szól. Halálának 90.- ik évfordulóján készült az „Egy. élet muzsikája“ cimü nagy zenés film, amely „Fény hull az útra“ címmel fut a magyarországi mozikban és csütörtöktől majd a nyíregy­házi Mafirt Urániában is. Mihail GUnka, Ti nagy orosz zeneszerző volt az, aki forradalmasította az orosz zenét, aki az irányított Ízte­len és ostoba „cári zene“ he­lyiét a népi dallamokból ala­kította ki klaszikus műveinek zenei formáit. Látjuk a még gyermek G Unkát, amint egy paraszt- -ány énekét hallgatja. Sok év múlva bukkan fel ismét ugyané» a Glinka emlékeze­tébe mélyen bevésődött dal­iam amelyet ekkor már a zeneszerző alkotó szelleme Antonida áriájává formáit, „Ivan Szuszanyin“ cimü? ope­rájában. A film közel négy évtizedes korszakot elevenít meg'. A néző előtt megjelenik a XIX. század eleji Oroszország, a földesurak élete birtokaikon, a jobbágyok hétköznapjai, Napoleon betörése és az 1812 es háború, a szentpétervári társaság, az irodalmi szalonok és egykorú színházak élete... Életrekel a mozivásznon Alexander Puskin, Vaszilij Zsukovszkij és az irodalmi és művészeti életnek még számos más nevezetes alakja. Glinka szerepében Borisz Csirkovval találkozunk ismét, akit a Makszim-filmekből már jól ismer a közönség. Az ifjú GHnkát Szasa Szoboljov zeneiskolai növendék alakít­ja kitünően. Dr. Veto La|o$ less: az evangélikus püspök Mint illetékes helyről ér­tesültünk, a tiszai egyházke­rület püspökválasztó közgyű­lését megtartották. A nyír­egyházi egyház, a délszabol­csi egyház és a többi helye­ken megtartott közgyűlések egyhangú lelkesedéssel dr. A^ető Lajos diósgyőri esperes­re adták szavazatukat. így dr. Vető Lajos püspökké va­ló választása bizonyosnak mondható. Az orvosok továbbképzése Az általános iskolák IV. osztályosainak nagy sikere A nyíregyházi általános is­kolák negyedik osztályai nagyszabású műsoros estet rendeztek vasárnap a IV. szá­mú általános iskola díszter­mében. A műsoros est, ame­lyet a negyedik osztályosok önkormányzata rendezett, ha­talmas sikerrel zárult. Tizenöt műsorszám közül valamennyit hatalmas tapssal jutalmazta a közönség, amely zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. A negyedik osztályosok önkormányzata tegnap tartott ülést Kövér Endre tanító ve­zetéséve, és elhatározták hogy a 400 forintnyi bevételt az iskolák szegénysorsu ta­nulói karácsonyi megsegíté­sre fordítják. Annyit ivott, hogy meghalt Garai János 67 éves lónyai lakost megfagyva holtan ta­lálták a község főutcáján. A rendőrorvos megállapította róla: olyan nagy mennyiségű szeszt fogyasztott, hogy nem tudott hazamenni, megfagyott az utcán. KOLI V SZERZI A FALUI irta: SOLTÉSZ ISTVÁN Sereegve pislákolt a bűzös olajmécees, néha fellobbant a láng, aztán ismét ráhajolt a któikuszdióhéjesészére. A gug­goló benszülöttek hosszú, plafonig ágaskodó árnyéka rá­borult a kunyhó falára. Kinn sűrű volt az éjszaka és sötét. Puhán, lastsan jött mint ahogy a tigris szokott, aztán egyszerre meglepte a kunyhókat, a copra-ül'tetvénvt és az erdőt. Az erdőből idehallatszoti, ahogy éledt a vadon, a gye­rekek félve btújtak az asszo­nyokhoz. Benn Ko]i beszélt, az a férfi, akt valahonnan messziről jött ide az ültetvényre. Nem tudták honnan, nem ismerte senki. — Chak azt látták, hogy okosabb, mint ők, és mégis velük dol­gozott. Először nem tetszett nektk az, hogy mihelyt szü­netet kaptak a munkánál, a fréíi beszélni kezdet: n ‘kik. Jobb lett volna, lustán hever, ni egy banánfa a'ati, dbú jni a tűző nap elől. Az'án később megszerették. Egyszer azt mondta nek k: — Jobb ma egy kic5i: töb­bet szenvedni, mi n örökké azt tenni, Leghűségesebb hallgatója egy lány volt, s amióta az idegen közéjük jött egészen megváltozott. Minden nap friss fűből fonta ramiját, a köté­nyét s lassan a többi bennszü­lött lányok is követték példá­ját. Ti — így hívták a lányt — minden alkalommal ott ült a férfi lábainál, csak azt nem mondta meg neki Kolí, hogy mi az a párt. — Miért jöttél hozzánk dol­gozni, amikor te okosabb vagy mint mi? — kérdezték tőle az emberek. Koli olyankor kimutatót; a kunyhóiból ás arrafelé lendí- .ette karját ahol a fehér úr nungalowja ragyogott fény­özön ben. — Azt akarom, hogy nek­tek is olyan fényes bungaló­éi otok legyen, mint neki. Beszélt nekik a fehér ernbe'- rekről, akik korbáccsal a ke­zükben járnak az ültetvényen, amikor a bennszülöttek gyom. iáinak és mégis ők élnek job­ban. Beszélt nekik arról, hogy ez a föld, az ültetvény, a dzsun­gel ,a folyók, az mind-mind a bennszülötteké, csak a fehér rablók elvették tőlük. Éts beszélt nekik arról, hogy hogyan lehet ismét az övék az ültetvény, a föld, a dzsungel, a folyó. A fehér urak nem vettek észre semmit, mert Koli jól dolgozott. Csak most tudták .meg, hogy mi van, amikor ma reggel a bennszülöttek nem mentek ki az ültetvényre dolgozni. A bennszülöttek mind ott vol ak a kunyhóiban, benn szó. rongtax, izzadt páraszag úszód a levegőben. Valaki utat töir magának az ajtó felől. —• Engedjetek Kolihoz — kiáltotta. Kakami volt, a fehér úr szolgája. Kényesekedett, nem járt a többiek közé. Nem .s szerették az emberek, a bennszülöttek. Morogva en­gedték előre. Kakami lihegve szaggatta a szavakat a szájából. — Koli, a fehér úr kato­nákén küldött, azt mondta fel- gj újtatja a falut. Zúgás tört ki az emberek­ből. A férfi felemelte a ke­zét és intett. — Ez igaz, Kakami? — An}iámra mondom. — Jól van Kakami, itt ma- cadhatszt. Hálásan, boldogan nézett fel rá a f.ü. — Nyugodjatok meg — szó­lott aztán az emberek fedé Koli — nem lesz semmi baj. Elmegyünk innen. . — Jajongani kezdtek a bennszülöttek. — Ne sírjatok — rivalt a férfi rájuk — örökké rabszol. gák akartok maraddni?! Elme­gyünk oda, ahová a többiek íuindenfed'cl, be az őserdő mé­lyére, aztán visszajövünk együtt. Mindenki készüljön, de az úr semmit észre ne ve­gyen. Egyienként lopózzatok ki. A pa.aknái gyülekezünk. Az éj.szaka áthajolt a má­sik felére, amikor együtt volt a falu a pataknál. — Ne féljetek — súgta ne­kik Koli — most odamegyünk, ahonnan én jöttem közzétek. Azzal nekivágtak a vadon­nak. Koli ment elől. Nyomá­ban Ti lépkedett. Nem sokat haladhattak, ami­kor egyszerre vörös lett hátuk mölgött az ég. Sikoltva csap­ták szét a karjukat a nők s a férf ak ledobták csomagjukat. —- A falu. — A fehér ördögök. Koli kiniújtotta a kezét a lángoló kunyhók felé. — Jól nézzétek meg a tüzet. Aztán kiáltó't és befordul­tak az erdőbe. Több napot mentek, kiértek egy folyóhoz és mellette halad­tak felfelé. Akkor már má. sokkal is találkoztak. — Van falu1 ok? — kérdez­ték egymástól. — Ninos, felgyújtották — felelte mindegyik. Volt olyan csoport, ahol csak férfiak voltak és. ftagyon ke­vés asszony. — Meggyilkolták őket. Negyednap éjszaka, amikor még sötét árnyék volt az erdő, v lágosodni, piroslani kezdett az ég. Koli megszólalt, — Odamegyünk. Fáradtan vonszolták már magukat az emberek, de a fény megerősítette őket. Az­tán zeneszó, kiáltozás, ének erősödött. Mikor már minden rendben volt, Koli magához hívta Tit és. kiment vele a folyó part­jára, ahol domb emelkedett. — Sokat kérdezted tőlem, hogy mi a Párt. Most meg­mondom, jó? Csillogó, magyranyilt sze­mekkel nézett, fel rá Ti. — Mond Koli. Koli arra nézett, ahol az erdő sűrűjéből egymásután tűnt elő a fáradf, sovány em­berek csoportja. — Látod, ez a JPárt., Aztán a víz felé mutatott. — Messze lehetett látni, ahol kis patakok szaladtak be a folyó­ba és zúgva, dübörögve öm­lött tovább. — Ez is a Párt — megfogta Ti állat Koli — most már tu­dod úgye, hogy mért van a Párt? — Tudom Koli, hogyi visz­szamehessünk a faluba.

Next

/
Thumbnails
Contents