Nyírségi Magyar Nép, 1948. november (5. évfolyam, 253-276. szám)

1948-11-18 / 266. szám

2. Ouiaí iS YlRSEGi MAGYAR NÉP 1948. november 18, csütörtök Megkezdték a városházán a népszámlálási előkészületeket A népszámlálásról kiadott rendelet előkészítését meg­kezdték a város közigazgatá­si -ügyosztályán. A rendelet alapján folyik a munkák elő­készítése. A körzetek beosztá­sát már el is végezték. A Mateosz dolgozói a francia bányászokért A Mateosz autófuvarozási vállalat nyíregyházi dolgozói 370 forintot gyűjtöttek össze és eljuttatták a szakszerve­zetekhez. A gyűjtést a sztráj­koló és a francia nép szabad­ságáért harcoló francia bá­nyászok megsegítésére indí­tották. A szakszervezetek a gyűjtés eredményét továbbít­ják rendeltetési helyére. FELGÖNGYÖLÍTIK a husíeketézők frontját Az Országos Közellátási Hi. vatal közlése szerint ország­szerte erélyes intézkedéseket foganatosítanak a feketevágá­sok megakadályozására és mag torlására. Legutóbb Nyír­egyházán Szatmári György, Szabolcs többi községeiben pe. dig Makra Gergely, Fácán Mihályné, Greksza József, -Csesznék József ellen indí­tottak eljárást. KÉT ÜZEM: A büdszentmihályi ALKALOIDA ahol emelkedett a termeié?, csökkent az önköltség Akinek ml von s fején i. Havonta 210 kiló morphint termelni és a kapacitás eme­lésével csökkenteni az önkölt­séget — .ez volt a terv lényege a büdszentmihályi Alkaloida vegyészeti gyárban, amely évente milliós termelési ér­tékkel járul hozzá az ország regyiipari termeléséhez. Másfél hónap van még, de nyugodtan mondják, hogy túlteljesítik a tervet. Októ' berbert már 46—60 kilóval túlhaladták a tervelőirány­zatot a morphintermelésben. Uj gépek beállításával, ész- szerüsitéssel, a kapacitás eme­lésével, jobb kihasználásával csökkentették az önköltsé- • get. A jelenlegi kiértékelés I szerint az öthónapos terv vé­gére 20 százalékkal túltelje­sítik azt. És a büdszentmihályi Al­kaloida dolgozói már az uj terv előkészítésén dolgoznak. Egy kapacitás bővítéshez már most hozzáfogtak, a munka 1949. január elsejei megkez­dése helyett. Tervüket közösen beszélték meg az üzemi értekezleten, ahol sok olyan felszólalás történt, sok olyan javaslat hangzott el, amelyet az üzem dolgozóinak közös • elhatáro­zására a terv javítására, kie­gészítésére használtak fel. Szabó Balász, Petrus György Nagy Károly és az élmunkás Reszegi Sándor elvtársak most végeznek kisüzemi kí­sérleteket egy uj meleg ázta­tó beállítására. Mezei Barna dvtárs, a büdszentmihályi Alkaloida kitüntetett mérnö­ke önköltségcsökkentési ter­ven dolgozik. így készítik elő már a jövő esztendei tervet és hajtják végre a hároméves terv, második, öthónapos ré­szét; mert a büdszentmihályi Alkaloida dolgozói vala­mennyien érzik, tudják, hogy megváltozott viszonyuk a ter­meléshez tudják, ismerik a célt, amiért dolgozni kell. II. A kisvárdai Vulkánban va­lami nincs rendjén. A terme­lésről vezetett kimutatás Is bizonyíték. Az üzem termelé­se a.z utóbbi két h/íthen vissza esett, mintegy 40 százalékkal, ami pénzértékben 100.000 fo­rint zuhanást jelentett. A ter­melés csökkenése különösen a szereidénél mutatkozik meg. A kisvárdai Vulkánban va­lami nincs rendjén. A kisvár­dai Vulkánban üzemi reakció dolgozik. Üzemi reakció, amelynek a munkája meg­akadályozza a termelést, za­vart, bizonytalanságot kelt az üzem munkásai között, maga mellé állítja a gerincte­len vezetőséget, amely nem élvezi a munkások bizalmát és szeretetét. A kisvárdai Vulkánban varinak olyan „szakemberek“, akik egyórás munkát három nap alatt, 16 órás munkát három hét alatt akarnak el­végezni. Vannak olyanok, akik ..szaktudásukat“ nem hajlandók „pár százasért el­adni“. Vannak olyanok, akik izgatnak a Szovjetunió és a demokrácia ellen. Vannak olyanok, akik a múltban a tőkések spiclijei voltak, el­árulták munkástársaikat, kü­lön fizetésért. Vannak olya­nok, akik az államosított üzemen akarják behajtani Különös eset történt ked­den este kies szerkesztősé­günkben... Dr. Csoha tisztelendő úr az epte oly magabiztosan vihar­zott be szerkesztőségi szo­bánkba, hogy amikor P. szak­társ íróasztala előtt lehorgony. zott, a lendülettől, szinte meg- lebhent fekete szoknyája. — önnel ' akarok beszélni uram — mondta határozatlan emberekre jellemző magára erőszakolt magabiztosesággal. — Nincs .akadálya — vála­szolta P. szaktárs, leszakítva az írógépről az éppen elké­szült kéziratot. — De -én nem vagyok szív­bajos — így a tisztelendő. P. szaktárs megnyugtatta a különcis viselkedésű vendéget, hogy ez a körülmény — már­mint a szívbaj hiánya — nem zárja ki a beszélgetés lehető­ségét, szívesen ad felvilágosí­tást a tisztelendő úrnak, akár van angina peetor'sa (szívbaj) akár nines. .Kettő perc múlva dr. Csoba tisztelendő úr rájött, hogy ő tulajdonképpen nem is P, ha­nem S. szaktárssal akar be­szélni, s ekkor már azt is el­mondta, hogy mi fáj neki, ha rém a szív. — Kitől hallotta Ön,, — tet­te fel most már S. szaktársnak az elmés keresztkérdést. Ki­től hallotta ön, hogy én hit­tanórán arra oktatom a nö­vendékeket, hogy azért imád­kozzanak, hogy a múlt rend­szer visszajöjjön? Dr. Csoba úr, miután a kér­dést feltette, diadallal fordult meg az ő saját tengelye körül, s e mozdulat közben isméi meglebben fekete , szoknyája. — ... hogy ön arra oktatja a növendékeket, hogy a múlt azokat az összegeket, amelye­ket a münkásnyuzó tőkések loptak el az üzem dolgozói­tól. Valami nincs’ rendjén; aj kis- várdai Vulkán gyárban. De voltak elvtársak, akik meg­látták a hibákat, rámutattak azok okaira. De nemcsak rá­mutattak. A Párt és a szak- szervezet segítségével ki is fogják javítani a hibákat. Eltávolítják az oda nem való káros elemeket, új üzemi bi­zottságot választanak és megkezdik azt a munkát is az üzemben, amely nem folyt kellőképpen eddig: a politi­kai felvilágosító munka ez. Mert az egymást követő veze­tőségek, az állandó torzsal­kodás, pozícióharc, az üzemi reakció munkája nem foly­hatott volna, ha a Vulkán gyár dolgozói politikailag fel­világosultak, ha tudják, hogy megváltozott a dolgozók vi­szonya az államhoz, a ter­meléshez, ha tudják, ismerik a célt, amiért dolgozni kell. P..J. A baktat mártírok Irta: SOLTÉSZ ISTVÁN. Tizenkilencben történt, má­jus elején Baktalórántházán. Az idősebbek még emlékeznek rá és am kor elhaladnak a te­mető mellett a dolgozó po­roztok, megemelik kalapju­kat. Az idő már tavaszra haj­lott. zöld fűcsomók sarjadtak az árokszélen. A koratavaszi fény egész nap nem tudta át­törni a szürke felhőket, komo­ran gyászolt az ég, eső hullott a földre. Alkonyo'dott, A katonák, románok és fe­hér banditák kitodultak az udvarra. Röhögve mentek oda a disznóólhoz, leütötték a zá­rat. — Bújjatok elő hé! — or­dították. Tíz ember volt benn az ól­ban, tíz vöröt-katona, tíz sza­badságharcos. Az éjszaka hoz­ták őket Baktára, kit Domb- rádról, kit Várdárúl, kit más­honnan. Bakó Bertit, a tilki ácsot már akkor ki végez tét mindnyájan hallották a fegy­rendszer vissza jöveteléért imádkozzanak? — kérdezte S. szaktárs, s látszott rajta, hogy meglepte a kérdés. — Igen, igen. Kitől hallotta ezt? — sürgette dr. Csoba a választ, de úgy, mint aki való­ban nem szívbajos. S. szak iám most már meg­mondta az őszintét. —Én eddig senkitől sem hallottam, hogy ön így visel­kedik az 'iskolai hittanórákon. — Nem hallotfa? Senkitől sem hallóba?... s most már dr. Csöba úr lepődött meg. Az ügy kezdett érdekes len­ni. Honnan hallhatta a tiszte­lendő úr, hogy mi ilyesmit hallottunk róla, amikor mi nem hallottunk róla ilyesmit? — ezen töprengtünk. Dr. Csoba tisztelendő úr is úgy állt a szoba közepén, mint aki szívesen visszacsinálta volna az egész dolgot, s az angina peoíorist illetőién most már nem mertünk volna pon. tűi? diagnózist megállapítani. ,Azt azonban megállapítot­tuk, hogy dr. Csoba tisztelen­dő úr megzörgette a harasztot, die oly sután, hogy abblét azt is észrevettük, hogy dr. Csoba úrnál a szél is zörgeti ezt a -harasztot. Azt is megállapítot­tuk, hogy dr. Osoha úrban a kelleténél hangosabban, « rossz helyen szólalt meg a lelkiismeret hangja. Eddig senki sem mondta, de most maga dr. Csoba úr árulta el, hogy valami nincs rendben az ő hittanórái körül. Dr. Csoha úrnak — így gondoltuk — vaj volt a fején és ő a napra jött. vele. Márpedig,, akinek vaj van a fején* az ne menjen a napra, akár szívbajos, akár nem. A kisvárdai VULKÁN ahol 40 °|o-al visszazuhant a ter­melés, elfajult a torzsalkodás — Mit?! Még itt is lázadozni mertek!? — tajtékzott fel a lakkcsizmás és tehetetlen düh­hel toporzékolt a sárban. I^mő ,$Jé lépett és a korbácsot az arcához dugta. — Mi?! /' A fiú ökölbeszorított^ a ke­zét és szembeköpte, a tiizt'et. — Mi még a sírban is lá­zadni fogunk! — csalánt rá ’ és hátaífordított neki. A tiszt arcához ka >ott és üvöltözve ugrott a Katonák elé. — Agyonlőni őket! Azonnali Agyonlőni a kutyákat! A fegyverek felemelkedtek. A tíz hős kihúzta magát, felemelték a fejüket. Valame­lyikük egy vörös/selyemdara- bot rántott elő a rongyai közül és meglobogtatta/ — Elvíársak, győzni fogunk, mert az igazság a mienk! Lövések dörögtek. A tíz ember teste meglódult és be­lezuhant a sítba. Vér ömlött/ a sír fenekén, összefolyt a sáros esőiével. A piros /selyemdarabot is betaposták Ja eárba, de éjj szaka valajú attjárt és haza­dé­— Ássatok kutyák — röhö­gött fel .gúnyosan — a saját sírotokat ássátok! ök tizen összeszorították a szájukat. Ernőnek tűz lobbant a szemében, de Tolnai Pista megérintette a karját. — Hagyd őket — mondta halkan. Egyre mélyebb lett a sír, már csak derékig látszották ki a gödörből. Kác elvtárs k‘ful­ladva dőlt a széléhez, megpi­henni egy pillanatra. Sáros te- nikrével megtörölte .a homlo­kát, piszkos folt maradt a he­lyén. — Mi az k: döglött él kutya! • — rivalt rá a tiszt és odalépett a sír széléhez. Felemelte a korbácsot és suj'ani akart. Ebben a pillanatban kiug. rótt a gödörből ■&«*> és oda- dobbant a tiszt el eY Annak megsáipadt az arca, 'jjedten lé­pett hátra. A fehér Mnditák fegyverükhöz kaptak Atisri arcán féktelen düh' szaladt ke- v resztül. \ \Mcist már mind a tíz ember 'otNállott a sír szélén. \ Mind a tíz szabadságharccá Dacosan, lángoló arccal néz\ tek szembe a purkaíorkolatok- \ kai. \ \ verdörrenést. Most ők kerülnek sorra. Egymás után lépdeltek ki az ajtón. Rongyos, sáros ruhada­rabok líé/gtak a testükön, de fejüket felemelték, nápadt ar­cuk kemény maradt. Jöttek egymásután. Tolnai István húszon négyéves dombrádi cse­léd, Várni Emil kisvárdai fa­nár, Kóc Sámuel mérnök. Ő volt a legidősebb közöttük, megrokkant testtel járt. Oáki László 4anár, és a legfiatalabb, a fényes arcú és daloló szemű húszéves Dedinszki Ernő jog hallgató. És jöttek a többiek, tizen egymásután. A faluban csend volt, né­maság, egyetlen ember s:em mozdult, csak néha lehlbent meg egy ablakfüggöny, ahogy elhaladtak a halálraítéTek az utcán. S űhÉL—kí&érték őket. a ,»rwk között 6? nem voltak -ban(ok, Szerszámok lih, y akácfa Watt. ­'étek fel nz ásóikat ; rájuk a lakcsizmás ben korbácsot su- \ / iä tíz szabadsághős \némán ragadta meg a szerszámokat. Férfi kalapok leg .—............................. mintákban \ \ mása u brmálása ugyanott

Next

/
Thumbnails
Contents