Nyírségi Magyar Nép, 1948. november (5. évfolyam, 253-276. szám)
1948-11-07 / 257. szám
2. oldal NYÍRSÉGI magyar nép 1948. november 7, vasárnap Domhrád és Bököny Dolgozók és henyélők Döcögve szalad az autó a dombrádi úton, a csupasz akácok mögött látni már a falu szélső házait. Az országút mellett az esőtől megdagadt csatorna iszapos vizén sárga akáclevelek himbálóznak. Messze, amerre ellát az ember frissen sarjadt vetések zöldjét borzolja a szél, varjufalka lepi meg a szántásokat. , Derék munkát végeztek Dombrád dolgozó parasztjai. Kicsit lankadtan indultak előbb, de aztán nekilendültek a versenyek s ma már 100 százalékban teljesítették az őszi vetések ütemtervét. Az egyik földarab mellett hirtelen zökken az autó s megállunk. Jól látnak szemeink? Két rendőr szánt ejgy tar- lócsikot. Az egyik az ökröket vezeti, a másik az ekeszarvát markolja. Fejükön sisak, derekukon szorosra húzott szij, puskájuk a töltés oldalára fektetve. A föld végében villanyélre támaszkodva paraszt-asszony áll és nézi a szántó rendőröket. * 1 . í ! — Mi az bajtársak, szántanak? 1 Megállítják az ökröket, leYannak azonban még Domb- rádon. akik nincsenek megbékélve azzal, hogy nem osend- őrszuronyos állam ül a nép nyakán, hanem maga az állam is a dolgozóké. Lépten- nyomon mesterkednek, igyekeznek gáncsot vetni, de a végén mégis ők buknak orra. Az őszi munkáknál is kimutatták a foguk fehérjét. Mint például N. Harsányi Sándor, 46 holdas kulák, aki részegen, dülöngőzve az utcán fenye- getődzik. — Nem megy el az ellenőrző bizottság a földemről élve. Negyvenhat holdjából öt hold van bevetve s az őszi szántásra még álmában sem gondol. Bezzeg a kocsmába tud járni, eltivornyázni a dolgozók zsírján összeharácsolt pénzt. A bizottság megnézte a földjét, élve jött vissza, de előbb még 500 forintot sóztak a nyakába, földjét pedig a főjegyző elvtárs kiadja kisha- szonbérlőknek. Nem tűrhetjük hogy szabotálok miatt szüli ebbre kelljen vonni a dolgozók nadrágsziját. Bököny Toprongyos alak szalad botladozva az elázott tarlón, kezében döglött varnyut ló- báz. — Hes! Hesesese! Huj dögök! — rikoltozz-a kifulladva. Monoki Gyula a varjuker- gető, 100 holdnak az ura. 100 holdjuk van testvérével együtt, de mégis disznóólban lakik, rongyosan) jár, még az ételt is megvonja a szájától olyan fösvény. De megvonja a földtől is a ül az eke a barázdában. Az egyik leveszi sisakját, megt-ör- li izzadó homlokát. — Dombrádról küldtek ki bennünket ehhez az asszonyhoz, mert 3 holdas! darabkáját nem szántotta fel. Szegény asszony, a férje meghalt, nem bírja egyedül a munkát. Gondoltuk, inkább felszántjuk a földet, minthogy bekísérnénk. —;De jó emberek is máguk — hálálkodik a szegény asz- szony. Ragyog az arca, a szemében ott ül a köszönet, de nem talál szavakat a kimondásához. A másik baj társ is megszólal az ökrök mellől. Egyszflh rüen csak ennyit mond. — Segítünk ahol tudunk • elvtárs. Aztán megcsapják az ökrök hátát az ostomyéllel s tovább ballagnak a barázdában. Az asszonyhoz fordulunk. — Emlékszik-e még a fehér kesztyűs, lóháton járó csendőrökre?! — Emlékszem, hogyne emlékezném. De jó is, hogy most már nem úgy van. — Bizony nagyot fordult a világ. munkát és a magot. Csupasz tarlók fonnyadoznak a földjén, sehol egy darabka zöld vet-és, vagy fekete szántás, ő meg csalt szaladgál eszelősen és hajkurássza a varjakat. Nem marad igy sokáig. Van Párizs: A francia bányászszakszervezet elhatározta, hogy ^Anglia, Lengyelország, Amerika, Magyarország, Csehszlovákia és Belgium bányászszakszervezeteinek képviselőiből bizottságot hív ősz- | sze, hogy a helyszínen vizsgál- j ják meg a sztrájkoló bánya- j szók helyzetét. Erne vonatko- j zó levélben, amelyet a CG-T továbbított a Szakszervezeti Világszövetséghez, megállapítja a bányászszakszervezet: a nemzetközi vizsgálóbizottságra hárul a feladat, hogy tárgyilagos képet alkosson a bányászok valóságos helyzetéről, a követelésekről, amelyekkel a sztrájkot indokolják, a sztrájk lefolyásáról és a bányameden- cékben uralkodó, a sztrájktörvényt megcsűfoló terrorhangulatról. Párisi jelentések szerint Moch belügyminiszter csendőrosztagai folytatják támadásaikat a sztrájkoló francia bányászok ellen. Északfrancia / országban az egyik szakszervezeti székházban ülést tartót Bökönyben elég becsületes dolgozó paraszt, akik földnél- kül kesergetik életüket, de akiknek karján feszül az erő és szivükben munkakedv van. Alkonyodik. sötétség ereszkedik a falura Ott állnak az emberek a községháza előtt, várják a döntést. Bénnt nehezen megy a dolog, döcögve tanakodnak a községháza urai Akarják is nem is, hogy a dolgozóké legyen a bérlet. Kinn figyelmeztett a nép, dörömböl az igazság, de belül a szívükben sunyítva lapít a megalkuvás. A bökönyi községházán még poshadt a levegő. Az adóügyi tiszt egy horthysta tisztnek a csemetéje és maga is százados volt a népnyuzó bitang hadseregében Ezért nem fizettek Bökönyben eddig még adót a kulá- kok. Horthy államában tudta a vért követelni, de a nép államában még az adót sem tudja behajtani a nép ellenségeitől. Zúg kinn a nép, türelmetlenkedik. — Ugye elvtárs, jut nekem is egy darabka — kérdezi az égjük kérgeskezü. Persze, hogy jut. Jut minden dolgozó parasztnak, aki becsületesen végzi a munkáját és szivvel- lélekkel építi a saját országát. A Monoki-félék meg legfeljebb elszegődnek hozzájuk hivatásos madárijesztőnek. S. I. tak a bányászok. Hamarosan páncélsisakok jelentek meg az ablakokban és az épület körül páncélkocsik sorakoztak fel. A csendőrök behatoltak a terembe és egy tiszt félbe akarta szakítani a gyűlést. Az emelvényen álló fiatal szakszervezeti titkár azonban emelt hangon folytatta és befejezte beszédét. A kijáratnál a csendőrök kegyetlenül nekirohantak a kifelé igyekvő hallgatóknak. Ugyancsak Északfranciaor- szág egyik megyéjében a sztrájkörök felügyelete alatt álló tárnákat részeg csendőrök rohamozták meg. Annyira be voltak rúgva, hogy saját felettesüket, a polgári ruhában járó csendbiztost sem ismerték fel és alaposan elverték. A bányászok közül hatan súlyosan, többen köny- nyebben megsebesültek. A hatóságok eljárása — állapítja meg a 1‘Humanité — semmivel sem különb, mint a Gestapóéi volt. j Gazemberek is vannak Dombrádon Nemzetközi vizsgálóbizottságot hiv meg Franciaországba a francia bányászszakszervezet Sclha nem volt semmi kP - zössége a néppel, a dolgozó milliók hangja mindig süket ftilekra talált annál, aki nem hajlandó észrevenni még most sem azt, hogy az ő akarata idegen a népétől, az ő szándékai ellentétesek a milliók szándékával. Idegen akarata, idegen szándékai, külön érdekei és külön útjai vannak. Az ő akarata a megsemmisített fel- sőtízeznek akarata, az ő szándéka haladásellenes, az ő érdeke a burzsoá profit, az ő útja Rómába vezet. El a magyar néptől, el a dolgozó millióktól lehetőleg olyan mesz- szire, hogy a papi birtokok jö- vedemén kívül más ne juthasson a közelébe, olyan messzire, hogy a szolgaságba gör- besztett éppen csak elérhesse ajkával a 'pásztorgyűrűs kezet. Ez az oka, ez a magyarázata annak, hogy a mindszentyz- mus ellen élesen és határozottan állást foglaló határozati javaslatok ellenére egyre agresszívebbé, egyre nyíltabbá és uszitóbbá válik az esztergomi hang. Ez az oka annak, hogy a kegyeskedő orrhang üvöltő uszítássá, a szemforgató keneteskedös fasiszta ' suhanckodássá, az alázat nyílt ripők fasiszta daccá változott. Vármegyék, városok, községek, testületek, egyesületek, üzemek küldik fel ezrével határozati javaslataikat a kormányzathoz: vessen véget Mindszenty gyűlölködő, demokráciaellenes politikai uszí- - táisáriak. Magánosok leveleinek tízezrei árasztják el a vezető kormány,férfiak íróasztalait: békét, jólétet, építést akarunk, ta nem pedig nyugtalanságot, fel- I fordulást, pusztítást, ami Mindszenty és környezetének a célja. És a dolgozó millióknak ezt a spön'án, elementáris erővel megnyilatkozó akaratát, szándékát és követelését 1 nem hajlandó meghallani az I esztergomi fellegvár sötét ura, I hanem, ehelyett tovább folytatja uszító politikáját, romboló, lélekimérgező aknamunkáját városon és falun. Apácák, „házi apostolok“ csoszognak I faluról-,falura a dolgozó nép könyörületes sajnálkozását pe- cázgatva és közben folyik a suttogó propaganda a béke és termelés ellen, folyik a háborús rémmesék hintése, a demokráciaellenes uszítás. És ha az egyszerű emberek szánalmát s'került kicsikarni, akkor ennek a szánalomnak visszafordítják a bunkösaíbik végét a népi demokrácia ellen, mondván: imé, látjátok! Koldulni kényszerülünk, mert kiűztek benünknet az iskolákból. Vájjon ki az oka annak, hogy nem tanítanak az apácák és szerzetesek? A népi demokrácia? Nem! Mindszenty rendelte vissza a szérzetes pedagógusokat, Mindszenty parancsára hagyták el az iskolákat. Mutassanak ezek a felkent ujjak Esztergom felé, ott keressék a bajok gyökerét. Onnan indult“ el a- rágalomhadjárat, onnan indult- el a fekete offenziva, ott nyomta, le egy pásztorgyűrűs ujj a titkos rugókat mozgásba hozó gombot, amelynek hatására elindultak az „apostolok“ hogy gyűlölet szítására használják fel az egyszerű emberek szánalmát. Ha nem lenne vak és süket é« emellett a nép ellensége Esztergom, akkor látnia kellene, hogy a határozati javaslatok hangjából és határozottságából semmi esetre sem lehet sajnálkozcásra és szánalomra következtetni. Inkább arra, hogy megunták a dolgozó milliók Esztergom politikai játékát. Vegye tudomásul végre Esztergom és kapcsolt- része, hogy az osztályharcban nincs szánalom - és lágyszívűség. Aki ellenünk foglal állást, akinek nem kell a mi békénk és építő akaratunk, aki nem nézi jó szemmel demokráciánk vívmányait az nem érdemel szánalmat és sajnálatot. — Ez 3, határozati javaslatok tömör értelme. Egyideig még — de nen* sokáig — fog menni a harc. Kimenetele nem vitás. Itt-ott, a kultúrától, népi demokráciánk felvilágosító munkájától távolabbeső vidéken még meghallgatásra találhat as esztergomi hang, de ez elenyésző. Még elérhetik az apostolok hogy az abapusztai gyermekek elbújnak, ha autóberregést hallanak. Még elérheti a nyíregyházi kanonok is, hogy a mindenszentek! körmeneC indokolatlan lehívásával nyugtalanságot kelt egyesekben. Táboruk azonban egyre- olvad, egyre csökken. Kiütöttük már a ringből a régi szövetségeseiket, a gyárosokat, bankárokat, bányabárókat, földbirtokosokat. Maradt még egy : a falusi basaparaszt, amelynek politikai és gazdasági hatalmát. azonban egyre inkább' korlátozzuk. Mindszenty nyílt kiállássá meggyőzött bennünket arról, hogy sötét tábora közösséget vállalat a haladás, béke, építés és a nép ellenségeivel. Ez az egyértelmű kiállás pedig egyértelmű eredményével is fog járni: aki a haladás ellensége. azt a nép elsöpri... Mindszenty pedig a haladás ellensége. Az ut, amelyet mutat: szakadék) felé vezet és mire a szakadékhoz ér és széjjelnéz, azt fogja látni, hogy egyedülmaradt szftkkörü kompániájával, politikai „cechbru- dereivel“... Nem. Nem lesz még egyszer zsiros - stóla ennek a népnek a gyászából, szakadékba tántorodásából. Mindszenty bukni fog... de egyedül. A magyaT dolgozó milliók pedig tovább mennek és haladnak a fejlődés, a béke, az építés útján, azon az úton, amely felfelé vezet, azon az utón, amely egyenes és nyílt, amelyet Marx, Engels Lenin és Sztálin mutattak meg a világ dogozó millióinak. Mindszenty prímás a Italadás ellensége Férfi kalapok ifjabb divatszmekben *s f»app mintákban 仫—».a ilfása és formálása ugyanott
