Nyírségi Magyar Nép, 1948. október (5. évfolyam, 226-252. szám)

1948-10-20 / 242. szám

4 oldal nyírségi magyar nép. 1948. október 20, szerda Tanulni járnak a gazdák a kisvárdai no vény nemesi tő telepre — Hogy mennyiben válto­zott a helyzetünk? Nem szólok én egy szót sem, kérem, csak nézzen körül elvtársam — ezr* zel íogadta az első kérdést Bálint János a kievárdamel- letti növénynemesítő állomás­nak üzembizottsági elnöke. Fiatal parasztember, nem igen látszik meg rajta az idők vonulása, pedig 'tudna me­sélni, több mint ezeregy éjt- szakán keresztül a múltról, a keserves cselé de őrs szenvedé­seiről. Legyint egyet. Megra­gadja a lapátot, krumplit ver­melnek el, földdel takarják, elbújtatják a fagy elől. — Elmúlt már elvíárs, soha . nem jön az vissza. Körülötte sok-sok földhalom emelkedik, szorgalmas embe­rek dolgoznak. Bálint elvtárs megtapogatja még utoljára a kúpot, aztán el­indulunk körülnézni. Idejárnak a környék dolgozói tanulni — Niemo-ak nemesített, el­sőrendű vetőmaggal látjuk el a környék dolgozó parasztjait, nem csak ezzel segítünk. A környék lakossága bejár idea gazdaságija széjjelnézni, ta­nulni. — Sok mindent termelnek ítt, elvtárs? Éppen most hajtják be az istállóba a teheneket. Gyönyö­rű szép fajtiszta állatok ezek. Banga József kosárral hoz­za ki a takarmányt. Belemar- kol és úgy mutatja. — Éd'espaszuly meg bük­könykeverék. Csakis silóval etetjük az állatokat. — Kalászosokat és krumplit, egyelőre. Hollandi burgonyát is termelünk, be is vált. — Az alkalmazottaknak iis van külön földdarabjuk? — Eddig úgy volt. Most ké­szülünk arra, hogy közösen műveljük a gazdaságéval, sok­kal észszerűbb úgy dolgozni, szebb eredményeket érünk el. Meg is látszik rajtuk. Ban­ga József tehene az első díjat hozta el a nyíregyházi kiállí­tásról. lAz alkalmazottaknak is van jószágállományuk. Arrébb az istállóitól távo­labb cementmedencék állanak, most építik a melegházakat. — Mellette sorakoznak az alkal­mazottak lakásai. Bőgi és nj házak Cseréptetős, vakító fehér- | falu épületek állanak egymás » mellett, zöldre festett ablakok­kal, ajtókkal. Tágas tornác van mindegyik előtt, gömbö­lyű fehér oszlopokkal. Mellettük a .szomszédban ott díszte'lenkednek á régi cseléd- lakások. Zsupszalmát borzol a szél a tetőn, pókháló szövi be a tenyérnyi ablakokat s a fa­lak is roskadoznak már. Nem­sokára már nyoma sem lesz ennek a rossz emléknek. Minden házba villany van bevezetve, a ház alatt pincét ástak, a szobák padlósak, tisz­ták, hófehér függöny borítja az ablakot. — Emberek vagyunk már mi is elvtárs — 'tárja szét a karját boldogan Bálint Já­nos — vidáman, könnyen dol­gozunk. Kicsi kis gyermekek sza­ladgálnak a házak előtt, a na­gyobbacskák most jönnek ha­za az iskolából. Kacagva l'ő- bálják kezükben ’ a táskát, előttük is már egy boldo­gabb élet áll. (sz. n.) Kulturház lesz Nyíregyházán Régen vajúdó problémája a városnak, a kulturház. Kö­zel hatvanezer lelket számol Nyíregyháza s ennek ellenére nincs egy hely, ahol nagyobb- szabásu kulturelőadásokat le­hetne rendeznLEnnek a kér­désnek megoldására utazik fel a napokban Budapestre Kiss Zoltán elvtárs polgár- mester hogy, a kultuszminisz­tériumban megszerezze a kel­lő támogatást, A terv az, hogy a Korona szálló nagy- és kistermét ren­dezik be kulturház céljaira, székekkel, asztalokkal, szek­rényekkel és légfűtéssel. Nagy és kis tanácsterem és olvasó szoba lesz. A költségek kö­rülbelül 75 ezer forintra rúg­nak. — A Nemzeti Parasztpárt nyíregyházi szervezete _ ma este 7órakor a párthelyiség­ben értekezletet tart, melyen minden tagunknak a megje­lenése pártfegyelmileg köte­lező. Városi titkárság. — A zenészek szakszerve­zetének tagjai csütörtökön d. u. 3 órakor tisztújító közgyű­lést tartanak a Károlyi tér 7. sz. alatt. Vasárnap avatják a venctellöi tanulöotthont A nyári hónapokban munkasüdülö lesz a Dessewfffy grófok kastélya Vasárnap délelőtt ünnepé­lyes keretek közt avatják íei Vencsellő községben a De- asewffyek volt kastélyában a dadai felső járás 'tanulóottho­nát. Egyelőre 12 gyermek ré­szére biztosítanak az otthon­ban ellátást és meleg otthont, azonban a további szervezés során 20, majd több gyermek befogadására teszik alkalmas­sá. A bútorok, és egyéb fel- szerelési tárgyak már megér­keztek. Mint értesültünk, a vencsiel- lői tanulóotthonnal komoly és szép terveik vannak az illeté­keseknek. A 'tanulöotthont be­fogadói kastély 15 holdas pom­pás parkban van, a Tisza partján. Úgy tervezik, hogy valamelyik fővárosi nagyüzem dolgozóinak felajánlják mun- kásüdülőnek az iskolai szünet­ben, a nyári hónapokban. Az üdülő üzemi dolgozók ellen­szolgáltatásképpen tanulómű­helyeket létesítenek a tanuló­otthonban, így a dadai járás is­kolásgyermekei tanulás köz­iben gyakorlati üzemi munkát is végezhetnének. Saját bőrét vitte a vásárra az állatbőrök miatt Letartóztattak egy feketéző bőrkereskedőt A gazdasági rendőrségnek azt hozták tudomására, hogy Pirint András rakamazi nyers­bőrgyűjtő feketézik a rábízott állatbclrökkel, és az áruról semminemű könyvelést nem vezet. A rendőrség nyomozói ház­kutatást tartoltak Pirint And­rásnál és meggyőződtek róla, hogy a bőrkereskedő csak­ugyan elmulasztotta a köny­vek vezetését. Megállapítot­ták azt is, hogy hanyagul ke­zelte a bőröket s így azok pusztulásnak voltak kitéve és több közülük már eddig Is ve­szített értékéiből. Szilveszter- utcai lakásán 10 borjú, 12 mar­ira és így sertés bőrét talál­ták meg. A bőröket lefoglal­ták, a kereskedőt pedig őri­zetbe vették. Pirint András néhány nap múlva bíróság elé kerül. Nem bírta kivárni, bogy meghaljon Tegnap reggel akasztott em­bert találtak a korai járókelők Nagy,kálidban, az Uj sor 803. számú ház udvarán. A holttes­tet levágták és beszóltak a la­kásba. A ház lakói megdöb- ibenve ismerték fel az elhunyt­ban idős édesapjukat, a 88 éves Boros Mihályt. Boros Mihályról megállapí­tották, hogy, hosszabb idői óta betegeskedett. Úgy látszik, nem bírta kivárni, hogy meg­haljon, felakasztotta magát. ) Az öngyilkos eltemetésére az j államügyészség engedélyt í adott. AZ IGAZSÁG OLDALÁN Irta: PRISTYÁK JÓZSEF Kerekes István, „Posta öcsém, a jegyző“ lassan balla­gott hazafelé. Bakkancsos lá- Pa nagyokat cuppant a raga­dós, agyagos sárban, a pocso­lyáié hideg cseppjei fel-fel- csaptak a mókájáig. Vizes volt a nadrágja is. Nem törődött vele. Kalapjáról, a lehajtott kari ináról néha az orrára esö- pent a hideg esőié, öklével el­dörgölte, aztán zsebredugott kézzel, görnyedt háttal balla­gott tovább a széles úttá late úton. Amilyen jókedvvel jött ki Bőgő Mihá'léktól, olyan kese­rű most a szájaíze. A vidám­ságot mintha az eső mosta le volna róla. Pedfg nem. A hi­deg zápor, a nyakába csurgó, bokáját markolászó hideg lé kiszíta belőle a mámort, ami Bögőék háromemberes borával lopakodott belé. Kerekes Lst- ván kijózanodott. Jchbkezét úgy összeszorítot­ta kabátja zsebében, hogy egyszerre elzsibbadt. Ezzel a kézzel fogadta el Mihál jobb­ját, amikor megígérte, hogy szövetségese lesz. Pedig úgy ment oda, hogy most meg-_ mondja a magáét. És mégis...' — Aljas, gyáva ember va­gyok — korholta magát. Ha­zaért. Bojszi, a puli hűségével trappolt gazdája elé az udva­ron fénylő pocsolyák közt. — Nem tudta felfogni kulyaeszó- vel, mi történt gazdájával, mi­kor az üdvözlő füttyentés he­lyett jól a bordái közé tö­rölte bakkancsát. Vinnyogva húzódott a vackára. Ilonka, a felesége már lefe­küdt. A gyerekek már akkor aludtak, amikor elment. — oOo — Csak úgy kabátban leült az asztalhoz. Fájt a feje. Nem tudta, a bortól-e, vagy a gyor­san kavargó gondolatoktól. Igen, már tegnap meg akar­ta mondani... Ült, ült, a lámpa már hu­nyorgott előtte. Három éve választották meg jegyzőnek. Akkor költözött ide a családjával. Emlékszik, első nap, ahogy illendő, elment Kovács tisztelendőhöz, Szal­más tanító úrhoz, meg Bőgő Mihál főbíró uraméknál. Nem sokat tudtak róla, ő még an­nál kevesebbet róluk. Volt egy ellenlábasa akkor, a Gábori Józsi, vagy Sándor, nem tud­ja már; az tüdőgyulladást ka­pott a nagy kilincselésben, amikor támogatók után járt. Az akkori választás előtt is lesett az eső. így aztán őt meg­választotta a képviselőtestület, Gyorsan ment az egész. Bőgő Mihál emelt szót elsőnek, öt javallta. Aztán hozzájárultak. Kósőibb rájött, hogy kikkel lakik egy pitvarban. Néha, ha elment az asszonnyal a tem­plomba, egyebet- sem hallott Kovács t-isztelendőtől, hogy így a demokrácia, meg úgy, mindig «szidta, hogy nem jó!l van ez, ahogy most van és mindennek a kommunisták az okai. Kerekes jegyének nem voltak nemes-ősei. Egyszerű földmíves volt az apja, aki egy keserves életet dolgozott végig, hogy iskoláztassa a fiát. Kerekes jegyző úgy tud­ta, hiába az ellenkezőjét hal« lotta Kovács tiszte iendőtől még a templomon kívül is, -hogy az a világ, ami most jött el, az a dolgozók jobb életének az alapja. Nlem is szívlelte az ilyen Kovács tisztelendő-féléket. Ha kisparasztok, meg újgazdák jöttek hozzá, boldogan be­szélgetett velük, pontosan in­tézte ügyeiket. De aztán jött Bőgő uram, a főbíró.. Rádörrentiett. — Nem megy ez így Pesta öcsém! Nem tudod-e, hogy nekem köszönheted a jegyző- eéget?! Ezentúl úgy csinálod, ahogy én akarom, vagy le is út, fél is fit. Van még nékem összeköttetésem! Kerekes aztán félt. Féltette Ilonkát, meg a három gyere­ket. Nem tudta, mit csináljon. Aztán az idén a beszolgálta­tásnál! Jött Bőgő. Előbb ordí­tozott, aztán mosolyogva jött be, majd vacsorára hívta. Nem mert nem elmenni. Ott aztán kibújt a szög a zsákból. Hogy valahogyan meg kellene olda­ni ezt a beszolgáltatást, mert nem jól van ez így, sok jött ki a nyolcvan holdra. Aksor aztán ő csapott az asztalra. — Nem! Én a szegénypa- rasz'tok jegyzője akarok lenni! Emlékszik, Bőgő akkor szú­rós összehúzott szemmel, sá­padtan nézett rá. Akkor ott­hagyta, ráverte az ajtót. Nem is beszélt vele, csak ma este. Azóta már bűzük valami a Bőgő körül. Azért hívta most őt is. De nem emlékszik már rá, niit mondott. Leitatta. De most józan! Ne befolyásol­ja őt tovább Bőgő! Nem fél tőle! Senkitől se akar függni! Az asztalra akart csapni, de az ökle megállt a levegőben: felébreszti az alvókat. — oOo — Egy hét múlva új főibírót választottak. Bőgőt letartóz­tatták, mert 10 mázsa eldugott búzát talállak náía a padláson. Kiderült az is, hogy két cséplőgépe a nyáron 100 má­zsát csépelt feketén a szom­széd község kulákjainak. És még valami történt. Egy délben Kerekes István kabát nélkül érkezett haza. — Még kalap sem volt a fején. Papirt lobogtatott a kezében. Egy újságot-. — Ilon! Ilonka! Nézd! Ol­vasd! •Az újságban ott volt a hír: állami státusba veszik a jegy­zőket. Hogy a Magyar Dol­gozók Pártja — minit mindig — most is sikraszállt a kis­emberek érdekei védelmében... hogy megszűnik most már a jegyzők kiszolgáltatott álla­pota... ’hogy nem kell egy fa­luban penészednie élete vé­géig, hogy nem helyhezkötöt-t rabszolga többé, hanem a ma­gyar népi demokrácia meiglbe- /ctsíilt tisztviselője... Kerekes István nézte a fele­ségét, amint olvasott és felsó­hajtott-. A sóhajban benne volt egy kérdés: mi lett volna, ha Bőgőt nem tartóztatják He. De a kérdésre mindjárt válaszolt is magában Kerekes István: úgysem 'teljesítettem volna az akaratát. Hisz eddig is csak féltem tőle, de mégsem volt úgy, ahogy ő akarta! Aztán ebéd nélküli elment vissza az irodáiba. Akivel talál­kozott útközben, Veres Miska bácsival, akinek a múltkor vetőmagot szerzett öt holdjára, Pénzes Andrissal, akinek se­gített, hogy megkapja a szán­tási hitelt, meg a többivel, aki ráköszönt siettében, mindet- szerette volna magához ölelni örömében, ,

Next

/
Thumbnails
Contents