Nyírségi Magyar Nép, 1948. október (5. évfolyam, 226-252. szám)

1948-10-31 / 252. szám

4 oldal NYÍRSÉGI magyar nér 1948. október 31, vasárnap t úííW-itoü A Komszomol hősei Egy lépést nem hátrálunk A Magyar Dolgozók Pártja — mint az egyes országok . narxista-leninista munkáspárt- ai általában — nem egysze­rien egy párt az ország többi tártjai között. Népi demokráciánk gazda- ági és politikai megszilárdí- ásáért, mindenfajta kizsák- nányolás végleges megszün- etéséért, a szocialista társada- om felépítéséért folytatott mrcot nem is vezetheti akár­milyen párt, A Magyar Dol­gozók Pártja elsősorban az egyetlen következetesen szoci­alista osztály, a munkásosz­tály pártja, élcsapata. Ugyan­akkor a dolgozók Pártja, mely a parasztság, valamint a dolgozó értelmiség legjobbjait is egyesíti soraiban. Ez ter­mészetes, hiszen a tőkés társa­dalom elleni harc nemcsak a munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép közös ügye. A tőkés kizsákmányolás a dől gozó parasztságot, a dolgozó értelmiséget, kispolgárságot sem kimóli. Nyomor, munka- nélküliség, jogfosztottság; ez a dolgozó osztályrésze a tő­kés rendszerben. A munkás­osztály történelmi feladata, hogy szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal és ha­ladó értelmiséggel vezesse a harcot önmaga s az összes el­nyomottak felszabadításáért, a kizsákmányoláson alapuló osztálytársadalom végleges megszüntetéséért. Az a párt, amelyik ezt a harcot vezeti, nemcsak a munkásosztály, hanem az egész dolgozó pép érdekeit képviseli, az egész dolgozó nép pártja. Az imperializmus korszaká­ban ,amikor végsőkig kiélező­dik az ellentét, a kizsákmá­nyolok és a kizsákmányoltak között, amikor fékevesztett Öldöklő harc folyik a tőkés államok között a piacokért, nyersanyaglelőhelyekórt. a világuralomért, a „civilizált“ népek és a lelgázott gyarmatok között, ebben a bonyolult, sok fronton folyó harcban tapasz­talt vezérkar nélkül eleve ve­reségre volna ítélve a dolgo­zók hadserege. Olyan vezér­karra van itt szükség, amely megbízható, kipróbált, a mun­kásmozgalom harci tapasztala­taival felvértezett vezetőkből áll. Ilyen vezérkar a marxista- leninista Párt, amely egyesíti magában a munkásosztály, a , dolgozó parasztság, értelmiség legjobb, legöntudatosabb fiait. A szocializmus építése során élesedik az osztályharc, a ha­talomból kiszorult és kiszoru­ló osztályok elkeseredettsége, dühe, megsokszorozza ellenál­lásukat. Annak a Pártnak tehát, amely vezeti ellenük a harcot, ál­landó szorgos gonddal kell vigyáznia arra, hogy sorainak egysége megbonthatatlan, tag­jainak harci szelleme töretlen legyen. A MDP uralkodó, kormány­zó párt, döntő szava van a kormányzásban, az állam ve­zetésében. Nem csoda, hogy ilyen pártba olyan elemek próbáltak és próbálnak befu­rakodni, kiknek semmi közük a munkásmozgalomhoz; törte­tők. karrieristák. Az osztály­ellenség ügynökei, az imperi­alisták emberei, kiknek ma már egyre kevesebb lehetősé­gük van arra, hogy nyíltan szervezzék a reakciót, mindent megtesznek, hogy beépüljenek a magyar népi demokrácia vezető pártjába, jól tudva, hogy belülről lehet a legtöb­bet ártani a pártnak. A felszabadulást követő helyzet elkerülhetetlenné tet­te, hogy tágra nyissuk pár­tunk kapuit a jelentkezők előtt, sőt toborzással szervez­tünk be uj tagokat. Rákosi Mátyás elvtárs már ez év áp­rilisában felhívta a párt fi­gyelmét „A Párt: élcsapat“ c. cikkében azokra a veszélyek­re, amelyek ^a párt gyors mennyiségi növekedésével együtt járnak. Rámutatott arra, hogy ha munkájában el is látta a párt élcsapat fela­datat, összetételében veszélyez tetett élcsapatjellege. A párt­nak tudnia kell — szögezte le Rákosi elvtárs Sztálin elv­társ szavait idézve —- hogy nem csupán tagjainak száma, hanem mindenekelőtt minősé­ge teszi erőssé. Rákosi elvtárs cikkének szellemét tükrözi vissza a MDP egyesülési kongresszusán elfogadott szervezeti szabály­zat, amely minden párttag kö­telességévé teszi, hogy ébren őrködjék a Párt ideológiai tisztasága és szervezeti egysé­ge felett, védje a Pártot min­den ellenséggel szemben. A párttagság összetételének ja­vítását célozza'a tagjelöltség bevezetése is. Döntő lépés az élcsapat jelleg biztosításáért végzett ■ munkában a MDP Politikai Bizottságának határozata a féléves tagfelvételi és tagje­löltfelvételi zárlatról. A határozat indoklása so­rán a Politikai Bizottság meg­állapítja, hogy... „a pártban még mindig nincs meg a kellő megértés a munkásosztály forradalmi pártjának élcsapat jellege iránt és a gyakorlatban sokszor előfordulnak olyan jelenségek, amelyek gátolják a párt élcsapat jellegének ki­alakítását.“ A továbbiakban: „A párt­ban az eddig alkalmazott la­za és liberális tagfelvételi gya korlat, valamint annak követ­keztében, hogy Pártunk dön­tő szerepet játszik az állam­vezetésben, sok, pusztán egyé­ni érvényesülésre törekvő korrupt elem, sőt itt-ott a belső és külső ellenség tuda­tos ügynökei is befurakod­tak.“ A Politikai Bizottság a pártszervezetek kötelességévé teszi, hogy a kongresszus irányvonala szerint a» jelen határozat értelmében a tagfel­vételi és tagjólöltfelvéteü zár­lat alatt vizsgálják felül a párttagságot, távolítsák el a párt soraiból az osztályidegen korrupt, karrierista elemeket. Az olyan párttagokat pedig, akik még nem felelnek meg a párttagsággal járó követelmé­nyeknek, de akik egyébként hűek a Párthoz és megvan a készség, hogy tanulással és munkával kommunistákká, a munkásmozgalom harcosaivá váljanak, nevelésük és fejlődé­sük érdekében tagjelöltekké minőstísék át. A MDP Politikai Bizottsá­gának határozatát követő na­pon Révai elvtárs a Párt él­csapat címmel vezércikkben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Rámutatott arra, hogy egy for radaimi munkáspárt nem bízhatja szervezeti növekedé­sét, taglétszámának összetéte­lét a vak véletlenre, a dolgok spontán alakulására. Egy for­radalmi munkáspártnak tuda­tosan és tervszerűen szabá­lyoznia kell tagságának szoci­ális összetételét, ha azt akar­ja, hogy alapja szilárd és meg ingathatatlan legyen. Tudato­san kell gondoskodni az inga­dozó és ellenséges elemek tá­voltartásáról, valamint a párt proletárjellegének megőrzésé­ről, és megszilárdításáról. A mi pártunk a magyar demo­krácia hajtóereje, vezetője. A Magyar Dolgozók Pártjának nincsenek külön érdekei a munkásosztály, a nép érdekei­vel szemben. A Párt a nép többségének meggyőzésével, a dolgozók érdekeinek felkaro­lásával, a nemzet javát szol­gáló munkával érdemli ki és biztosítja vezetőszerepét a kormányzásban. A párt él­csapat jellegének egyre töké­letesebb kialakítása nem csu­pán a párt, még csak nem is egyedül a munkásosztály ügye. Az; egész dolgozó ma­gyar nép érdeke, hogy olyan párt vezesse a szocializmus megteremtéséért folytatott harcot, mely munkájában, cél­kitűzéseiben, összetételében méltán tart igényt az élcsa­pat elnevezésére és amely igy biztosítja a harc győzelmét. Nemcsak a munkásosztály-' nak, hanem az egész dolgozó népnek érdeke egy olyan párt, amely bonyolódó helyzetek­ben, válságok közepette is megállja helyét — szilárdan, keményen, szembenézve a vi­harral. Ilyen már ma is és fo­kozottan ilyen lesz a Politikai Bizottság határozatának vég­rehajtása során a mi Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. Százezrek kenyere j Ma indulnak el az elvtár- > sak szerte az országban, hogy i a Szabad Nép hónap utolsó napján felkeressenek minden­kit, városban és faluban min­denüvé eljuttassák a Szabad Népet, a magyar Dolgozók lapját. Az MDP központi kér­dései közé tartozik a Párt központi lapja példányszámá­nak az emelése azzal a céllal: százezrek szellemi kenyerévé válják az a nevelő, irányító, szervező újság, amely nélkül senki nem lehet tudatos részt­vevője a népi demokrácia épí­tésének, a szocializmus alap­jai lerakásának. A nemet csapatok óriási erővel indultak Szevasztopol eben. Minden oldalról egy­szerre támadták a kikötővá­rost, hatalmas tankegységeket és légierőket vetettek be. A repülőtereket és a mólót állan­dóan tűz alatt tartották. A vö­rös katonák és tengerészek 8 hónapig védték városukat. A védelem első napjaiban a vá­ros előtti lövészái'kok és álcá­zott védőállások fiatal katonái és tengerészed megeßküdtek, hogy halálig védelmezik a várost. A 11. lövészárok le­génységének esküje így szólt:_ „Esküszünk hatónknak, a mi Sztálinunknak, hogy egy lépést sem hát­rálunk, meg nem adjuk magunkat az ellenségnek, utolsó csepp vérünkig harcolunk!“ ÉS a fiatal vö.rsökatonák megtartották szavukat. A 11. lövészárok legénysége 3 na­pig egyetleln németet sem en­gedett közel a városhoz, pedig nehéz tüzérségi tűzzel tá­madták őket és fölöttük német .stukák keringtek le-lecsapva rájuk. Amikor már a gyalog­ság is sűrű sorokban nyomult előre, hatan kiugrottak a lö­vészárokból és géppuskával majdnem 200. ellenséges kato­nát sebesítettek meg. A gya­logság visszafordult. A pilla­natokra keletkezett csendben a sáncok mögé visszahúzódott ifjú hősök egyike, Alexej Kal- juasnij kiömlő vérével ezt írta Komszomol tagikönyve hátlapjára: „Szovjet hazám! Nagyorosz földem! Drága Sztálin elvtársi Én a lenini Komszomol fia, neveltje, addig pusztítottam a 'ránktört ellenséget, míg vert a szívem! Feketetemeígeni tenge­részek! Tartsátok magátokat erősen és keményen és pusz- títeátok a fasisztákat, ezeket a- veszett kutyáikat! Meghalok, de tudom, hogy már közeli a győzelem és szabad lesz újra a mi szocialista hazánk!‘‘ A szabadságért halok meg iA Moszkva melletti Petris- csévólban állomásozó német csapatok minden reggel -hatal­mas veszteségeket vettek ész­re. Hol a muníciót robbantot- ák felt, hol az őröket gyilkol­ták le, hol fegyvereket tettek főnkre. Egyik éjjel sikerült el­fogni egy partizánlányt, amint éppen egy benzineskőcsit akart felgyújtani. A németek egész éjjelen át kínozták, me­zítláb kergették ki a hóba, kövekkel dobálták fagyott tes­tét. Reggel a falu egész la­kosságát kiparancsolták a fő­térre, ahol már állt az akasz­tóra. lA kis partizánlény utolsó pillanatban szétfeszítette nya­kán a kötetet és odakiáltott a síró parasztoknak: „Ej, elvtársak, c:ak nem búsultok, hiszen hazánkért, a szabadságért halok meg! Sztá­lin velünk van, Sztálin jön!“ A felszabadító vörös hadse­reg kiásta a partizánlány gö­dörbedobott holttestét. Akkor derült ki, hogy a hős partizán Zója Kozmegyenjanszkája, az egyik moszkvai iskola komszo- molkája volt. A hős komszomolka Minden Komszomoi tag is­méid Nina Onilova nevét. Ez a hős komszomolka mesterlö­vésszé vált a háborúban és bajtársi állítása szerint egy­maga legalább kétezer néme­tet ölt meg. Végül egy ellen­séges golyó oltotta ki életét. Bajtársai ruhája zsebében kis füzetet 'aláltak, az utolsó feljegyzések így szóltak ben­ne: „Mennyire félhetnek a ha­láltól azok, akik ellenséges, előttük ismeretlen érdekekért mennek háborúba, vagy akik csupán a hírt és dicsőséget kergetik! Én mindig arra gon­dolok, hogy szovjet hazám szabadságáért harcolok azért, hogy az egész világon meg­szűnjön a elnyomás és ki­zsákmányolás és minden em­ber olyan szabadon élhessen, mint a Szovjetunió1 népei. Mi az egész emberiség boldogulá­sáért harcolunk! Ennek érde­kében mindent feláldoznék, ezért nem félek a haláltól1’ sem... Ilyen hősöket névéit a szov­jet hazának a 30 éves fenn- láiásiát ünneplő Komszomol. A" MINSz méltán állítja ezeket a hősöket példaképül a magyar ifjúság elé. LOUIS ARAGON: d költi> a A pártom adta vissza a két szemem s a múltat Nem tudtam mást csak azt, amit gyermekész felér Hogy szívem francia s vörösszínű a vér. Azt tudtam még: az éj szu rokslöíétbe fulladt A partom adta vissza a két szemem s a múltat. A pártom adta vissza az eposzoknak ízét. Látón Jeanne sző, Roland fúj harsány harsonát Vercors támasztja fel az ősük hőskorát, iA tompa szék hegyén szikrázó szablya-lűz ég A pártom adta vissza az époszoknak ízét. % A pártom adta vissza a há romszínű zászlót, Ó pártom, köszömöm leckéid jó tanát, Azóta minden itt énbennem dalra vált, A szerelem, a düh, a vígsüg és mi gyász volt Pártom adta vissza a há romszínű zászlót. Békés István ford, A PÁRTs ÉLCSAPAT

Next

/
Thumbnails
Contents