Nyírségi Magyar Nép, 1948. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1948-08-01 / 175. szám

1948. AUGUSZTUS Hó 1. NYÍRSÉGI HAGYAB NÉP 3. oldri Folynak a kísérletek a cellulózegyártásra A petőházi cukorgyárban folyó asllulózegyártási nagy­üzemi kísérletek során megóv dult a harmadik kísérleti fo­lyamat. Az első két kedvező kísérleti folyamat után ennek az a, célja, hogy megállapítsa, vájjon a cukorgyártás meneté ben több főzőüstben egyidőben történhet-e a gyártás. A kéz deti eredmények igen bizta­tók. Lngbóoldatot ivott egy fiatal lány Szatmári Mária 22 éves la­kos öngyilkossági szándékból nagyobb mennyiségű lugkö- vet oldott fel és ivott meg. Haldokolva szállították be a nyíregyházi Erzsébet kórház­ba, ahol néhány órai szenve­dés után meghalt. Tettének oka ismeretlen. Szétszaggatott egy gyermeket a felrobbant kézigránát Július 27-én, borzalmas sze­rencsétlenség történt Ujfehér- t'ó község határában. — Özv. Nagy Lajosi lé 10 éves István nevű gyermeke a mezőn egy kézigránátot talált, melyet ad dig ütögetett, amíg a gránát felrobbant és valósággal szét­tépte a szerencsétlen gyerme két. ,,A demokratikus nevelés egységének biztosításáért...“ gi \Ma ür a 8®, most ni alapira ápol a taoiipazpalas Másfél óra a tanfelügyelőnél A munkásság, dolgozó pa­rasztság, haladó értelmiség, az egész dolgozó nép pártja programjának egy része már testet öltött. A demokratikus nevelés egységének biztosí­tásáért... a tanügyigazgatás egységesítését és korszerű re­formját, az egyházi iskolák államosítását követelte a Magyar Dolgozók Pártja az egész dolgozó nép érdekében és a Párttal együtt akarta az egész dolgozó nép: a népé lett az iskola is. * A Széchenyi utca egyik épületében nincs talán ilyen nagy forgalom, mint itt, a tanfelügyelőségen. Nem cső da, töméntelen munka van most, őszre pedig mindennek rendben kell lenni, hogy Sza­bolcs valamennyi állami isko­lájában meginduljon a tanulás Tanítók jönnek-menek, nyíregyháziak, vidékiek, je­lentéseket hoznak, kérelmeik, panaszaik vannak, percenként cseng a telefon1 öt Írógép kat­tog egyszerre vészesen. Az ajtó, amelyikben egy kis réz­tábla van: Bácskai János tanfeuigvelö szaporán nyilik-csukódik. * Tarján Béláné beosztott ál­lami tanítónő vágyok a Nagy- kálló, Vadas-tanyai iskolából -— nyújtja a kezét egy fiatal tanítónő Bácskai elvtárs tan- lelügyelőnek. Férjével áthelyezésüket ké­rik a Dunántúlra. Természe­tes semmi akadálya nincs, most, az átcsoportosításoknál az ő szempontjaikat is figye­lembe veszik. Az útiköltség­gel sincs baj, ötven százalé­kos kedvezményt kapnak. A pedagógusok ügye szívügye a demokrácia kormányának. — A föld ügyében jöttem, tanfelügyelő úr, úgy halot­tam elveszik tőlünk a földet — mondja Novotni Lajos oro- si tanító. — Dehogy veszik kartár­sam! Az a föld a tanítói java­dalmazás. a tanítóké az. Igaz, hogy sokan bérbe adták. Ez még kevesebb baj, de olyan­nak adták bérbe, akinek 80, meg száz holdja van és még a tanítókéból is hasznot akar huzni. Aztán belátták a tanítók is a huncutságot és visszavették a kulákoktól a földet. i — En nem adom az én föl­demet. Eddig is magam mü- yeltem, dehogy adom a ku­láknak! Hogy még jobban zsi- rosodjék? ! Bácskai elvtrás megnyugta­tása után könnyű szívvel tá­vozik. miért venné el a demo­krácia a tanítók földjét? In­kább ad hozzá, meg annak, akiek nincs. Görbeházán is földdel várja a falu az uj ta- uitókat! * Cseng a telefon közben, Fábián János nyirkarászi ta­nítónak várni kell egy kicsit, félénken áll meg az ajtóban. — Halló, itt tanfelügyelő­ség! — ... I j 1 — Persze, hogy lehetséges! Mindig tarthatnak istentiszte­letet az államosított iskolák­ban. j _i i — Kéremszépen, viszont­hallásra. I l — Török Dezső római ka­tolikus kanonok volt — mondja felém Bácskai elv­társ. — A siposbokori államo­sított evangélikus iskolában szeretnének vasárnaponként katolikus istentiszteletet tar­tani. Persze, ennek semmi akadálya nincs. Most legalább Török kano­nok úr is láthatja, hogy az államosított iskolában nem hogy nem lesz vallásoktatás, de; még istentiszteletet is tart­hatnak. * E sküszöveg kerül az asz­talra és Fábián János nyirkarászi ,.átvett állami“ lesz az eskütétel után. Aztán az iskolák helyreál­lításáról érdeklődik. Nyirka- tász a világtól elzárt kisköz- község, de napok múlva odá­ig is eljutt a mozgalom: „Dolgozók az iskoláért“. A nyirkarásziak felépitik, kija­vítják iskoláikat. Fábián Jánosnak felcsilan a szeme ezek hallattán. Lát­szik, hogy szívügye az iskola. Hogyne, hiszen ott pergett le eddigi élete. — En, is segítek! Rendezünk majd műkedvelő előadásokat, a bevételből meg javítjuk az iskolát, padokat veszünk, felszerelést! És amikor elment, mintha új Fábián János ment volna ki. Lelkesen indul neki az új feladatoknak, szavai még itt csengtek a szobában „felada­taimat a nép érdekeinek szem előtt tartásával végzem...“ * — Halló?! Szén jött a kó- taji iskolának? Két vagon? — Nincs pénzük? Majd mi adunk kölcsön, amig meg jön a VKM. kiutalás. Nemsokára megjön a kóta- ji tanító az 1.500 forintért, hogy kiváltsa a két vagon szenet, amit már most elkül­dött az állam a kótaji álla­mosított iskolának. Jó meleg tantermek lesznek télen! * E zeket Írja alá tanfelü­gyelő elvtárs, Egy halom kimutatás az is­kolákról. áz igazgatókról, a tanerőkről, tanerőcsoportosi- tás, iskolaöszevonás, iskola­körzetek — ezeket már csak alá kell irni, milyen jó, hogy segítenek a munkatársak is. — János este nyolcra össze kell hívni az igazgatókat és a tanárokat a tanerők ará­nyos szétosztásának megbe­szélésére. Most megyek ebé­delni. , ; % Félhárom. Egy órától vá­gj-ok itt a tanfelügyelőségen, de olyan forgalmat láttam, mint még sehol. Úgy megy t reggeltől késő estig, de men- * ni kell a munkának, mert a nép iskoláiban ősszel kezdő­dik a tanítás. P. J. Ma este lesz a Vörös- kereszt táncestélye a „Dolgozók az iskolá* ^rt‘ mozgalom javára Megírtuk, hogy a Vörös- kereszt nyíregyházi szerve­zete is bekapcsolódott a „Dolgozók az iskoláért“ moz­galomba és műkedvelő elő­adások, táncestélyek bevé­telét fordítják az akció ja­vára. A Vöröskereszt első tánc­est élye ma kezdődik az Iparo­sok Székházában. A jótékoúy célú táncmulatság — tekintet tel a nagy előkészületekre — jó szórakozásnak ígérkezik. A táncestély bevételéből tan­szereket vesznek az államosí­tott iskoláknak. iieiil 12 Olcsó Iliit Ifiül! Még nincs egészen két hó­napja, hogy országszerte m?g rendezték a könyvnapokat, amely a legtöbb városban nemvárt sikerrel zárultak. — Százszámra keltek el a köny­vek, vásárolt mindenki, aki csak tehette, a munkái?, a pa­raszt, az értelmiségi. Most a könyvnapokhoz ha­sonló olcsó könyvhetet ren­deztek ismét, amely Nyíregjr- házán csütörtökön nyílt meg. Augusztus 10-ig, csaknem két hétig rendkívül olcsó áron ad­ják a könyveket a város ösz- szes kereskedői. Az árleszál­lítás vonatkozik mindenféle könyvre — tankönyveket ki­véve. Minden könyvet leg­alább 10 százalékkal olcsób­ban adnak, de nem egy olyan könyv is van, amelynek árát 60 százalékkal szállítót'ák 'e. Mindenki vásárolja szívesen a magyar- 6? a világirodalom remekeit. Helyreállították a bakfaléróntházi középületeket A baldalórnátházi középü­leteket a háborús évek során nem tatarozták, a háború u'áni évek költségvetési ne­hézségei pedig nem tették le­hetővé, hogy a község áldoz­zon a háború során még job­ban megrongálódott épületek­re. Az idei költségvetési év azonban már lehetővé tette, hogy erre a colra is áldozzon Baktalóirántháza. Már helyre is állították, tatarozták a köz­ségházé t, a körorvosi lakást és a közi-ég vágúhídját Három nap alatt 10 vagon terményt szolgáltattak be a nyiregyliázakömyéki kisparasztok Alig lehet átfurakodni a nagy forgatagon. A Buza- térnél lelassul a forgalom, va­lóságos bábeli ztir-zavar. A városból kifelé igyekvő gépkocsik vészes tülkölése ló- nyeritésbe, tehénbőgésbe fül, a Buza-téren többszáz szekér zsúfolódik egymás hegyére- hátára. A szekereken kövérre dagad zsákok; újgazdák, dol­gozó kisparasztok hozták a beszolgáltatást a gyűjtő Sós­tóhegyi Földmivesszö vetkezet nek. A szövetkezet két átvevő helyén gyorsan megy a mun­ka. sok szekér vár kint. Iz­zadnak az emberek, meg­feszülnek az izmok a kövér zsák engedelmesen emelkedik a mázsáról a vállra, aztán petyhüdten hullik a földre, a gabona-, meg a buzahegyek pedig egyre emelkednek az öt raktárhelyiségben. # Három nap alatt 10 vagon terményt vett át a földmives- szövetkezet. Hiába igyekez­tek zavart kelteni a zsirospa- rasztok. hiába hangolták a beszolgáltatás ellen a dol­gozó kisparasztságot, azok cséplés után másnap már tel­jesítették kötelességüket. A beszolgáltatok a mázsánkénti megállapított ár mellett má­zsánként 10 forint prémiumot kaptak. * —, Jól jött ez a tiz forint is mázsánként, de nem azért siettünk a terménnyel —- mondja derűs arccal Hován András újgazda a Rozsréti- szöllöből. —Szépen termett az idén a föld. nekünk van már ke­nyerünk. de kell a városiak­nak is. a munkásoknak, meg a többi ellátatlanoknak. Én csütörtökön csépeltem, ma hajnalban aztán el is indultam ide, behoztam az életet. * Ivékoveralos villanytelepi munkás kiált az egyik szekér felé: — Mi jót Hozott a vá­rosba Pista bácsi?! — Maguknak kenyeret, hogy jobban tudják bűzni a drótot! Aztán jöhetnének már mifelénk, hogy jöjjön az az elektrika hozzánk is. — Jövünk Pista bácsi! Lesz kenyér, szebb. * na­gyobb karéj. A szövetkezeti raktárban egyre nőnek az életmaghegyeli, hozzák a dolgozó parasztok a terményt mert kell a városiaknak, a „jegyeseknek“. Kezet fog a város és a falu, a kisparaszt és a munkás, meg a tisztvise­lő. Megszorítják egymás ke­zét-, szétválaszthatatlan, örö­kig tartó szövetségre lépnek: együtt a bajban, együtt az örömben, együtt a jobb élet­ért. P. J. SÚPTJA t MiriiB UIMHiUimvil n, tlíRNir MÜVEK BUŰAPESf V. MARX-TÉR S.

Next

/
Thumbnails
Contents