Nyírségi Magyar Nép, 1948. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1948-07-06 / 152. szám

Vr» 60 Ml» 0V. évfolyam, 15?. szám. _ £ í ■ 1948. július hó 6. Kedd Nfe KÖZÖLJÜK AZ ÉRKEZŐ HADIFOGLYOK NÉVSORÁT A jugoszláv kérdés és e psrasztség Szombaton este összejöt tek a Magyar Dolgozók Pártjának nyíregyházi he­lyiségében a megye legfej­lettebb, legöntudatosabb dol­gozói,- hogy tájékozódjanak és állást foglaljanak a ju­goszláv kérdéssel kapcso­latban, amely az utóbbi na­pokban az egész világ poli­tikai érdeklődésének az elő­terébe került. Orbán László, a MDP or­szágos propagandaosztályá­nak vezetője, országgyűlési képviselő beszámolójából f helyen egy kérdést raga­dunk ki: azt a • helytelen, téves álláspontot, amelyet a Jugoszláv Kommunista Párt a parasztkérdéssel kapcsolatban hangoztatott. „Az állam alapja a pa­rasztság“ — mondta több ízben Tito elvtárs, é- az el­ső látszatba vagy hallásra ■ azok előtt, akik tájékozat­lanok a politikai kifejezé­sek ismeretében, nem, is bat ro-szul ez a kijelentés. Ha közelebbről megnézzük azon­ban ezt a kijelentést, akkor ráismerünk, hogy ehhez ha­sonló jelszavakat, szépen- hangzó jelszavakat már Ma­gyarországon. is és szőkébb pátriánkban, Szabóié ban is hangoztattak. Legtöbbször olyanok hangoztatták eze­ket a, kijelentéseket, akik a parasztság, vagv díszesebb szóval „gazdatársadalom“ alatt, nem az 5—8—10 hol­das kit'para ztokat. hanem a 80—100 holdas zsíros gaz dákat értették. Nézzük meg hat közelebb­ről, mit jelent: „az állam .alapja a parasztság“' a va­lóságban? Vájjon azt -je­lenti-e, hogy az 5--8—H0 holdasok, vagy pedig azt, tíogy a 80—1ÖQ holdas nagy- gazdák képezik az állam alapját? Mert parasztsá­gunk azt már jól megtanul­ta — és. erre az éle-- tanítot­ta meg —, hogy a kispa- rasztság, a 8—10 holdas új- és régi gazdák nem cseresz.- nyézhetnek egy iáiból a falu kizsákmányoló rétegei­vel,^ a kulákokkal, mert amíg a, kulák tollaspdik,, kisparaszt kopaszodik. La tehát a szép s^tivak csengése megtévesztene bennünket és elfögadnánk azt a tételt, hogy ,,a pa­rasztság az all.am.: alapja“, akkor ez azt jele ntené, hogy az aj ham vezetőében a falu - kizsákmányoló, elemeinek, a zsíros gazda kunk, a ku- peceknék, a kisparasztnvú- zokn.ak is részt biztosíta- nank. \ ciiíon mo.g*tp}iotnéTik ezt anélkül, hogv: a falu ki- zsakmanyolóinak jármába hajtanánk a kisparasztsá- got? Nem, nem tehetnénk. És-nem is tesszük, és nem is tekintjük egységesnek a kisparasztokat a kulákok- I kai, mert ez azt jelentené, f hogy áment mondunk a har­mados művelésre, mert ez azt jelcinené, hogy tapso­lunk annak az uzsorázás- r,ak„ amelyet a falusi ural­kodó osztály folytat, ami­kor igáját kölcsönzi a rá-, utalt kisparasztnak, mert ez azt jelentené, hogy elfe­ledjük az igazságot: amíg a kulák tollasodik, a kispa- raszt kopaszodik. A helyes álláspontot eb­ben a kérdésben az a maga­tartás mutatja meg, ame­lyet a Magyar Kommunista Párt mindig is vallott, és amelyet a felszabadulás óta folytat. Miben állott ez a magatartás.?^ Szabolcs, pa­rasztsága jól emlékszik, hogy a földreform végre­hajtásának napjaiban se­gítő és bátorító szóval és tettel a város dolgozói ál­lottak a kisparasztok mellé és élenjártak a földreform végi «hajtásának mur kájá- ban. Magatartásunk akkor is egyértelmű és világos volt, amikor a vkszas?i- várgott földesurak és az itthonmaradt bankárok, ügyvédek hajszát indítot­tak a földreform eredmé­nyei ellen. Álláspontunk ez volt: Földet vissza nem adunk. Az ipari munkásság vezette a harcot Nagy Fe­renc és összeesküvőtár.-.;* ellen is, akik a régi. úri vi­lágot akarták visszahozni, újra a bankárok és' nagytő­kések jármába akarták haj­tani a parasztságot. Az ipari munkásság vezetésé­vel ez a harcunk is sikerrel járt és erősödött a munkás­ság é-. a parasztság szövet­sége. Közös érdekuíik, a mun­kásosztály vezetésével ví­vott közfjs harcaink igazol­ják áAnak igazságát, amit Pák'osi Mátyás elvtárs’ a ftfjgybudapesti pártaktív ák előtt kifejtett. Az öntuda­tos ipari munkások és pa­rasztok helyeslésével és lel­kesedésével találkozott Rá- * kosi elvtárs tanítása: „Egy országnak, mely azt állítja > magáról, hogy a szoeializ- must építi, nem a paraszt­ság, hanem az ipari mun­kásság és a dolgozó pa­rasztság szövetsége az alap­ja, vezető ereje az ipari munkásság, nem pedig — mint Tito ma állítja —egy­szerűen az egész paraszt­ság, melyben tudvalevőleg benne vannak a kulákok, a A bőség, a megelégedettség korszaka felé menetelünk Az új kenyér ünnepe Nyíregyházán A nyíregyházi járás paraszt í dolgozói ' vasárnap tartották ! meg a Súlyán bokorban az ; aratóversennyel egybekötött i új kenyér ünnepét. A szinpompás ’ felvonulás délelőtt fél 11 órakor kezdő­dött meg. Először a diszruhás hajdúk vonultak el a város­háza előtt. Utánuk magyarru­hás éneklő parasztlánykák aratókoszorut vittek, majd sorban következteti a száztagú lovasbandérium a környék legszebb lovaival, 96 arató, egy hatos, több ötös, négye? és többszáz kettes és egyes fogat virágokkal és zászlócs­kákkal díszítve. A menetet a kerékpárosok zárták be. A felvonulást néző többezer em- ber nagy tapssal fogadta a tizenként Összefogódzott ke­rékpáros 'parasztlegények so­rait. " A felvonulás után benépe­zsíros parasztok is.“ A szabolcsi parasztok jól tudják, hogy nincs az az érv, amivel mi a kapitalis­tákat, kulákokat, _ kupeee két le tudjuk beszélni a dol­gozó parasztság kizsákmá­nyolásáról. — Ha ma azt mondhatjuk, hogy a pa­rasztság nyugodtan végez-, heti munkáját, nyugodtan hajthatja fejét pihenőre, ez 1 sedett a Bethlen utca és a Szentmiliájyi ut. Ki szekérrel; ki személytaligával, ki kerék­páron igyekezett ki a Súlyán bokorba. De a népvándorlás ekkor még nem fejeződött be, délután a negyedóránként közlekedő teherauók is nagy tömegeket szállítottak ki. A Súlyán bokorban A Szmolár-portán a házi­gazda, Szmolár András szere­tettel üdvözölte Pálfy Ernő főispán elvtársat és az uj ke­nyér ünnepének résztvevőit. Egy öt éves kisleány, Horá- nyi Erzsébet búzavirágcsokrot nyújtott, át Pálfy elv társnak, Nagy István parasztfiucska pedig hálaadó imát mondott az uj kenyérért. Pálfy Ernő a következőket ; mondta: a munkás kezében a paraszt keze és e kézfogás után fel­tétlenül gyarapodás, gazdago­dás lesz az ország részére. Ahogy a kalásszal fedett mezőket nézzük, látjuk, hogy mindennapi kenyerünk Tnzt’ö- sitva van. Nincs szebb és ma­gasztosabb feladat, mint ke­nyeret adni a nemzet asztalá­ra. Az egész ország elismerése száll a parasztság felé, hogy a gépekért, szerszámokért, ru­házati cikkekért kenyeret ad a munkásnakk. 1 erősödött Magyarországának építéséért. Az egység megte- j remtésével azonban nem ar- í röl van szó, hogy a pártok feladják önállóságukat, csu- > pán az ellentéteket kell kikü­szöbölnünk, célunk ugyanis azért van, mert a munkás- osztály vezetésével a pa­rasztsággal szövetségben harcolni tudtunk és sikere­sen tudtunk harcolni a vá­ros. és falu kizsákmányolói ellen, és. sikeresen folytat­juk ezt a harcot tovább a dolgozó parasztság érdeké­ben a virágzó mezőgazda­ságért, jómódú parasztsá­gért. ' (V. M.) egy mind gazdasági, mind po­litikai és kulturális szempont­ból. Nincsennek rejtett szán­dékaink. Azt akarjuk, hogy ebben az országban virágzó mezőgazdaság, boldog, jómó­dú parasztság, megelégedett nemzet éljen. Nem szabad azonban min­dent a kormányzattól várni. Magának a parasztságnak Is hozzá kell fognia, hogy terv­szerűen, észszerűen, hasznot- hajtóan gazdálkodjék. Hallat­lan hatalmas horizont nyílik' meg a magyar nép előtt, a bő­ség. a megelégedettség kor­szaka felé menetelünk. Ez a nép évszázadok alatt annyit szenvedett, a tatárdulástól kezdve a négyszázéves Habs- burg-uralmon keresztül az új­kori fasizmus elnyomó rend­szeréig, de végre túljutottunk' a szenvedések völgyén, dol­gos karral, vidáman menete­lünk az újabb évszázadok fe­lé. amikor a rend, a béke. a jólét, a nyugalom fogja besu­gározni ezt az országot. Meg- bünbödte már e nép a múltat s jövendőt... Pálfv Ernő főispán után Mócsán József és Tomasov- szkv András képviselők. We- lich Sándor, a Kertészeti Kö- 7An?óla Igazgatóin és Poz- man István arató szólalt fel. Az aratóverseny Az ötszázszemélyes közebéd után megkezdődött az arató- verseny. 96 ember állt neki a hatalmas gabonatáblának, kaszák villantak, dőlt az ut­caszéles rend, fürge kezek markot szedtek, kévéket kö­töttek, kereszteket raktak és alig múlt el néhány perc, az aratóverseny befejeződök Tárgvi dijakat nvertek: Papp Ferenc, István János, Cucor József. Fekete János ujgáz- dá.k és Gvureskó József régi gazda, A kenveret teremtő paraszt­sáv ünnepe késő este ért vé­get. összehívták a szakszervezeti kongresszust A Szakszervezeti Tanács szombati tanácsülésen elha­tározták, bogy a szakszer­vezeti kongresszust október her 1. és 4. között tartják meg. Imdexmapi kenyerünk biztosítva van ■— Ezt a napot, az uj ke­nyér napját nehezen várta a parasztság, de nehezen vár­tuk mi, a városok lakói is, a gyárak, a bányák dolgozói, nehezen várta az egész nemzet Az idei aratás biztosítéka in­nak, hogy sokat szenvedett hazánk elindul a felemelke­dés, a gyarapodás, a jólét fe­lé vezető utón. A napról-nap­ra fokozódó megelégedettség nyomán el fog mélyülni közöt tünk a szeretet, erősödni fog a baráti kapcsolat a dolgozók között, szépen meg fog férni A béke, a Bungalóm és a jólét fogja besugározni az országot ságilag és politikailag meg­Célunk — folytatta Pálfy * elvárs — egyesíteni azokat j az erőket egy teremteni aka- j rásban,- akik egyetértenek a nemzet célkitűzéseivel, aka­ratával. Mindannyian felelő­sek vagyunk gyermekeinkért a jövő müveltségileg, gazda­

Next

/
Thumbnails
Contents