Nyírségi Magyar Nép, 1948. június (5. évfolyam, 123-147. szám)

1948-06-13 / 134. szám

NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP 3. oldal. 1948. június hó 13. Vissi képeslap Viss túl van a Tiszán., Ha oda mész, Balsán le kell szállni a kivonatról, a bá­tyúkkal, meg a szekerekkel ígyiitt átusz-tatsz a kompon, már túl is vagy a Tiszán, Bodrogköz földjére léptél. Itt is kanyarog ám a kes­keny sínpár, itt is utaz­hatsz kivonaton a*bodrog- közin; ha felszállsz rá, ha­mar eljutsz a viisi állomá­sig. * N em messze a Bodorog- tól, nem iyes-ze a Ti­szától, itt Yissen ezerötszáz embernek van szűkebh ha­zája. Mintegy nyolcszáz csa­lád él itt, kisparasztok, új­gazdák a ki-község lakói. Olyanok így együtt, mint egy nagy család. Mindenki ismeri egymás baját, min­denki segít a másik baján, ha öröm van, együtt örül­nek. ha bánatuk van, együtt bánkódnak, egy­mást vigasztalják. * ÉvA óta ritkán van bá­natuk a vissi parasztoknak, ök maguk úgy építik életü­ket, úgy irányítják torsu­kat, hogy mindig csak öröm legyen a házaik állandó la­kója, a baj csak ritka ven­dégként jöjjön el. Együtt, közösen dolgoznak, építik, fejlesztik falujukat. Egy­mást segítő, közösségi szel lemüketi, közös munkájuk gyiimölo-ét nem egy község irigyelhetné meg. * A f elszabadulás után fogtak hozzá. Megér­tették, hogy van célja, ér­telme az összefogásnak, a közös müttkának, mert ön­magukért tesznek mindent, amit építenek, nem másé, az övék lesz. A községházuk majdnem öl-szedőit egy esőzés után. A vissi parasztok összeültek Komjáthy jegyző úrral és kidolgozták a tervet, ki­mondták : új községházát építünk. És a vissi i-zegény- parasztok a semmiből új községházát építettek. — A tisztviselők szereztek vala­honnan egy sokszorosító gé­pet, a többi községeknek is csináltak nyomtatványt, tar karékoskodtak. dolgoztak tovább, a parasztok meg odaadták összekuporgaitott pénzecskéjüket és már áll az új községháza. M ost új terveket készíte­nek. Kultúrházat, napközi otthont, rendőrpi­henőt, egészségházat építe­nek. közös munkával teszik szebbé, örömtelibbé életii két. összefogtak a visi-i pa­rasztok, építik községüket, az országot... —tyák. A magyar ipar, a magyar építés, fiatal demokráciánk fejlődésének és munkájának diadala a Nemetközi Vásár. A pavilonokban egymásután so­rakoznak fel a N1K üzemek, a Ganz, a Mávag, a WM., Di­ósgyőr, Salgótarjáni Acélgyár a magyar szövő ipar, élelmi­szeripar, a MOSzK. Ez a kiál­lítás méltó bizonyíték a ma­gyar népi demokrácia alkotó­tehetsége mellett. A magyar pavillonok mel­lett ott vannak a Szovjetunió és a szomszédos népi demo­kráciák kiállító csoportjai is, amelyekben mindben ugyan­csak a népi demokrácik építő, alkotó akaratának és tehetsé­gének az eredményeit mutat­ják be. A Nemzetközi Vásáron a vidék ipara is szép számban vesz részt. A nyíregyháziak méltán lehetnek büszkék arra, hogy városunkat három kiállí­tó képviseli. Három nyíregy­házi kiállító mutatja meg nem csak az egész ország, de az egész világ előtt városunk ipa rúnák fejlettségét. Keleimagyarországi Villamos iparvállalat a nyíregyházi villamossági ipar remekét állította: egy fogtehnikai olvasztó hegesztő transzformátort Magyar nyers anyagból nyíregyházi munká­sok készítették. Augusztus 1­én kezdik meg a transzformá­tor szériagyártását és olcsó, nagytömegű fogászati transz­formátorral látják el az ország fogtechnikusait. Külföld is ér­deklődik a transzformátor iránt, úgy hogy kilátás van ebből a cikkből exportra is. Kovács Ilona a nyíregyházi Közjóléti Szö­vetkezet szövődéjének vezető­je önálló nyíregyházi pavillon- ban állította ki a háziipar re­mekeit, a diszitö szőtteseket. Közel 150 szebbnél szebb szőtteset állított ki Kovács Ilona hogy megmutassa or­szág-világ előtt, mire képes a nyíregyházi szövőipar. Nyír­egyháza női munkanélkülisé­gének megszüntetése szem­pontjából lenne döntő fontos­ságú, ha felfigyelnének a nyíregyházi szövőipar lehető­ségeire az illetékese. Kértész Antal rum és likörgyáros hangulatos csinos pavillont állított fel. Kis kárpátaljai házikóban ál­lította ki likörkülÖnleges'sége- it, az áfonyát és a nyiri kese­rűt. Megkóstolhatják a vásár öt világrészből jött látogatói ezt a két likörkülönlegességet biztosan nem vallunk vele szé íryent. Mint hallottuk már folynak a tárgyalások Ker­tész Antal és külföldi cégek között ugy hogy rövidesen elindul világutjára a nyíregy­házi likőr. Reméljük, hogy a nyíregy­házi kisipar bemutatkozása jól fog sikerülni a Nemzetközi Vásáron és bizonyítékát, fogja adni fejlődőképességünknek. (—r. —n.) A iiSsóbM A város peremén, a Bethlei utca végén, dolgozik eg) üzem. Déltájban marhákat sertéseket szállítanak és haj tanak ki ide, hogy azutár. másnap visszakerüljenek i városba, a hentesüzletekbe mint friss marhahús, zsírnak való szalonna. A városi vágóhidról var szó. A kapus és egy hatalmas, borjú nagyságú kutya öizi s bejáratot, amely előtt a ka rámban halálraítélt, árva bor­juk kaparják a kőkemény talajt. Odabenn ,serény munka fo Ívik. Az állatokat lemázsál ják, majd a vágóhelyiségbe viszik. Egy taglóütés, egy kó; döfés s utána ügyes kezek látnak hozzá a jószág meg nyuzásához, feldarabolásához s szinte percek alatt a hütő házba kerül a friss sertés- és marhahús. Ax. irodában Milyen elemi károk után jár földadóelengedés ? A hivatalos lap legutóbbi ] által okozott kár esetén, to- száma közli a pénzügyminisz- ! vábbá akkor, ha a gyümölcsös tér rendeletét az elemi károk ben, vagy a szőlőben a fagy a címén való földadóelengedés \ termést nagyobb összefüggő tárgyában íöldadóelengedé^ területeken semmisítette meg. kérhető, jégeső, árvíz, tűz, 1 A rendelet megjelése előtti időben a folyó gazdasági év ben fagy által okozott káro­kat nyolc napon belül be kell jelenteni. j&b WftUlá# Aid ö-k... Kékesszürke egyenruhád jukban, posztósisakjukon a csillogó köztársasági jelvény­nyel ott állnak az utcák ke­reszteződéseinél, felemelt kar­juk megállásra, továbbhala­dásra int; ott vannak az al­földi pusztákon, a nádtetős paraszttanyák között, ott vannak az ország határain, ott, vanak mindenütt, ahol fel­üti fejét az ellen nyíltan, vagy alattomban támadva az új vi­lág, a szabad ország népét. Üklük kemény, erejük szilárd, és ha kell életüket áldozzák a rend, a kultúra, a nép, a de­mokrácia védelmében. Az új világ őrei ők... V A napokban érkezett levél- csoinó között bukanam rá ar­ra az Írásra, amit lapunk P. E. nevű olvasója irt és amit most idézni fogok: „Tisztelt szerkesztő úr! Ne vegye rossznéven, hogy e so­rok olvasásával elrablók egy pár perc időt munkájától. De egy jelentéktelennek látszó eset olyan mély benyomást keltett bennem, hogy köteles­ségemnek tartottam megírni élményemet. Jónéhány esztendővel eze­lőtt is szenvedélyes kerékpá­ros voltam. Mint a többi hoz­zám hasonló fiatalember, én is igen sokszor szabadjára en- •gedtem fiatal tehetségemet, megtapostam a pedált, de1, csak az útkereszteződések közeiéig, mert ott már megszólalt ben­nem valami: vigyáz, rendőr! Igen sokszor inkább elkerül­tem a forgalom irányvezetö- jét, vagy magam mellett tolva kerékpáromat igyekeztem ész revétlenül távolodni tőle. Hogy miért? Mert az arcom még fájt egy régi pofontól és a zsebemben ritkán csörgött öt, vagy tiz fényes egypengős. Mert hamar csattant a pafon és a „biztos úr“ mindig liiüát talált a kerékpáron. Vagy név­tábla nem, volt, vagy megszo­rult a csengő, vagy a fék hi­ányzott, vagy a lámpa nem volt már nappal felszerelve, de mindig volt ok arra, Hogy a zsebéből előkerüljön a fe­kete könyvecske és akkor öt, vagy tiz pengőnél alább nem úszta meg a „páciens“ A minap történt: a városhá­za előtt karikáztam el kerék­párommal. Nadrágom csipte- tőjét hogy, hogy nem elvesz­tettem és a fogaskerék elkap­ta nadrágom szárát. Amint ott bibelődtem a kiszabadításával észrevettem, hogy a szolgála­tos rendőr jön felém. A fent leírtak egy pillanat töredéke alatt mind eszembe jutottak. Néztem a közeledő alakját, vártam, milyen hibát talál majd, vártam, hogy előhúzza a kis fekete könyvecskét. És mi történt? A zubbony felső zse­béből notesz helyett két csip- tetöt húzót elő és mosolyogva ideadta nekem. — Odaadom kölcsön, nehogy mégegyszer odacsipje a nad­rágját a lánc. Még el talál sza< kadni. Majd ha erre jár és én szolgálatban leszek visszaadja nekem — ezket mondta. Nem emlékszem, mondtam-e valami köszönő szót akkor neki. Erezeti, rájöttem arra, hogy a ma rendőrei nem azonosak már a múlt biztos urával, nem Kedves szerkesztő ur! Olyan jóleső érzés töltött el akkor, nem mumusok, nem az ok nél­kül büntetők, hanem érző se­gíteni akaró emberek állnak ott a poszon. A nép rendőrei, a nép •nyugalmának, a nép biztonsá­gának igazi vigyázói ők..,“ P.'J. amely közvetlenül a nagy hid mérleg mellett van, husiparo- saink alkudoznak. Mivel azor ban szabott árak vannak, kénytelenek leszurkolni a vá góhidi dijat, a fogyasztás adót, a húsár fenntartási alap ra előirt összeget és a vágóle génvnek járó vágási dijat. ti marhát, 8 sertést, 5 bor jut. és 2 juhot vágtunk le pén teken — mondja informáto runk — de ennél jóval tob! vágó is elő szokott fordulni 9-én például a KÜLBART ré szére 107, borjút, öltünk le vá góhidunkon. A húst másna. el is szállították Budapestre A vágóhelyiségben példás rend és tisztaság van A horgokon sertések, borjai függenek. A vágólegényei villámgyors kezekkel végzi] munkájukat. — A vágók a vágóhíd al kalmazottai? — kérdezem. — Nem kérem. Kollektíva ban dogozunk — hangzik : felelet. — A vágásáért kapor összeget egyenlő aranyba szétosztjuk egymás között. Ahogy az egyik borjúvá elkészülnek, hatósági orvo lép a feldarabolt állat husá hoz, megvizsgálja és ráüti városi bélyegzőt. Amint a vágás befejeződi!, kiürülnek a hatalmas, han ‘Tárhoz hasonló vágótermel A vért, a szennyet elmossál: kitakarítanak s a terem ra gyog a tisztaságtól. És a hentesüzletben másna csinos kis tábla hirdeti! hog friss husáru kapható. K. 5 Ho’nap z«rva leszneí a nyíregyházi üzletel Holnap, hél főn áldozna! a nyíregyházi kereskedők ; mártírhalált halt kereske dők emlékének. Ezért KTSOSz és a MUSz fel kéri a nyíregyházi kereske dőket, hogy hétfőn, holnai tartsák zárva üzleteiket. Ptfüfina l/órnib megyei országgyűlési képviselő f. hó 17-én, hűQ7émn|nÍ fíül ?Z egyesi^ , UjöllyD MIUIJ csütörtökön d. u fél 7 órakor a Korona nagytermében UCöL(imUIUI IQI I kongreSSZUSTOl Három nyíregyházi kiállító a Budapesti Nemzetközi Vásáron

Next

/
Thumbnails
Contents