Nyírségi Magyar Nép, 1948. június (5. évfolyam, 123-147. szám)

1948-06-12 / 133. szám

4. oldal aYíIISÉGI MAGYAli NÉP 1948. június hú 12. Negyvenen lakiak egy pitvarban, Földalatti burgyékban élíelc, >f őst mintatelepülés épül Homoktanyán A haragoszöld nádrét meg se rezdül. A szines vadrecék. ' a júniusi meleg elől a nádas zsombikos mélyébe húzódtak. A mocsár szélén csak egy ár­va gólya mered a békan'yálas j vízből a vakitóan kék égen té­továzó egyetlen kis bárány­felhőre. A tizenhármas kilóméterkő- nél válik ki a nyirfás dűlőét a Nyiregyháza-nagyhalászi A Magyar Dolgozók Pártja küzd a dolgozók lakásviszonyainak gyökeres meg­javításáért, a nyomornegyedek megszüntetéséért, az állami, községi lakásépítésért, e feladatok n;egoldásához szükséges anyagi eszközök bi zvositásáért. (Magyar Dolgozók Pártja programjából.) _ a inr.Jiíi* > .'.-í'a.viü pocsolyája. Messzebb a domb­oldalon a zöldből sárga seb­ként ki-kivillan a nyiri homok A dombtetőn fehérfalu házak, zöld moh ás nádtetejü paraszt- szállások., Homoktanya... Azelőtt Homoktanyán és környékén Rábay Pálné ,,nem zetes asszony“ volt a minden­ható. Csaknem ezer holdas birtokán dolgoztak a homok­tanyaiak inaszakadtig pond- rós szallonáért meg „véka krompéért“ Ha harmadosba kaptak is egy-két holdat az ezerből, véres verejtékkel kel­lett dolgozni a makacs nyiri homokon, hogy a harmad 10—12 tagú családot, mert a „nemzetésasszony“ gondos­kodott arról, hogy a legrosz- szabb földet adja harmadosba és még annak terméséből is lehúzta a bő sápot. Nyáron talán jobb is volt, hogy kora hajnaltól késő es­tig kint dolgoztak a mezőkön, mert a cselédlakásokban bi­zony szűkösen akadt hely még a mozgásra is. Homoktanyán pitvaros cse­lédlakásokat építtetett a föl­desúr. A pitvar a szabadba nyilt, a pitvarból még négy szobába lehetett menni. Kicsi szobák voltak, de a családok, a 4 család — mert ennyi la­kott egy pitvar négy kis szo­bájában — annál nagyobb. Tjzeu-tizenketten szorultak össze ,egy szobába, egy pit­varra átlag negyvenhármán jutottak. megmentse az éhenhalástól a Földalatti burgyéban húzódott meg az, aki nem fért a pitvarosba Ha az asszony dagasztani akart — meséli Tóth Sándor homoktanyái paraszt — ak­kor a gyermekeket már éjsza­ka fel kellett kelteni és kiza­varni a pitvarba, vagy az ud­varra, mert nem fért el a da- gasztóteknő. A gyerek meg aludni akart. Legtöbbjük nem is ment a pitvarosba éjszakára, földalat­ti burgyékban húzódtak meg. Ezeket a burgyékat a föl- desúr teheneknek építtette valamikor, később a tehe­neket „elegánsabb szállás­ra“ istállóba költöztették, a burgyék megmaradtak lakásnak a nyomorgó parasztnak. Amikor panaszkodtak a homoktanyaiak, — dögöljetek meg — ez volt a válasz. És bizony nem egyszer kanya­rodott le szomorú menet a homoktanyái dombról. Az egészségtelen, penészes odúk­ban tanyázó gyermekek — akik sokszor még télére is burgyékba szorultak — évek múlva „szárazbetegségben“ tüdőbajban haltak meg. így éltek, haltak évtizede­ken át a homoktanyai parasz­tok Küzködtek, nyomorogtak, hosszú évtizedekig sínylődtek, ezerszer elátkozva helyzetüket mindenható „nemzetes asz- szonyuka’t“ akinek verejték­hullatva növelték gyarapí­tották vagyonát. Gyermekei­ket, gyengébbjeiket elvitte a betegség, még úgy is sokan maradtak a nyomor tanyáján a munkáért kapott éhbérre, a pondrós szalonnára, a „véka krompéra“, a pitvaros fülledt levegőjű szobáinak padkáira, meg a burgyék penészes szal­májára... Szabad emberek dolgozzák ma a magok földiét Homoktanyái! Felszabadult az ország, felszabadult a nép, felsza­badultak a parasztok a íol- desurak igájából, felszaba­dultak a homoktanyái pa­rasztok is. Áfa szabad em­berekként dolgoznak a ho­moktanyái határban a ma­guk földjén, munkájuk nyomán új, szebb élet fa­kadt. A tanya határában az Amikor eljutott a reakció egyik álbíre a Homoktanyá­ra, nagyot nevettek a ta­nyai parasztok. Hogyne ne­vettek volna, amikor azt merték hí résztél ni előttük, hogy amikor a cselédek meg­kapták a földesuruktól a kommenciót, semmi gond­juk sem volt, most pedig nincs kenyerük. Hogy jó volt-e akkor a homoktanyaiaknak, amikor megkapták a kommenciót'? Jó volt, persze, jó volt, hogy meg nem haltak éhen. És hogy most nincs kenye­rük, mert nem kapnak komim enciót? Afaguk, a homoktanyaiak cáfoljanak: Tóth Sándor, Nagy Imre, .meg Nagy Pál mind nagy- családos parasztok a Ho­moktanyán. Családjaikkal a pitvarodban nyomorogtak azelőtt, éhbérért dolgoztak, ruháik rongyokban lógtak le testükről — és ma? — Földet kaptunk a de­mokráciától mi is és mind a háromszáz homoktanyai pa­övék, jószágot!, teheneket, disznót, lovat is vettek, szer. számokat, szekeret vásárol­tak, ruhát vetted maguknak meg a gyereknek kiscsizmát is. így mondják mind a ho­moktanyái parasztok, így cáfolják a reakció hazug meséjét. És most mintatelepülést épít a demokrácia a „Nyomor tanyája“ helyén És megoldódik a homok­tanyái lakásprobléma is. — Nem kell tovább negyven három embernek lakni a pitvarosban, nem kell a gyermekeknek kint alud­niuk a burgyékban, mert új házakat, mintatelepülést épít a demokrácia a „Nyo­mor tanyája“ helyén. Serény munka folyik most Homoktanyán. Bontják a pitvarosokat, a nagy uradal­mi istállókat, a simítóépüle­tet már le is bontották. Az udvarokon kalákában verik a vályogot, hordják a köveket az ú j házakhoz. 35 ház építését lezdik meg a Homoktanyán, új házakat, egészséges, modern parasatlakásokat kapnak a tanyaiak az állam segítsé­gével. Darvas József építé.s- és közmunkaügy: miniszter is járt a homoktanyái pa­rasztok között. — A miniszter rír tn ad­ta — mondják lelkendezve a homoktanyaiak — a há­roméves terv keretében mintatelepülés épül itt, a Homoktanyán. „A nemzetes asszony“ még mindig lábatiankodik A földosztáskor 100 lói­dat — nem tudni, mi oknál fogva — meghagytak Rá­bay Pálné „nemzetes asz- szony“-nak, akire még min­dig panaszkodnak a homok­tanyái parasztok. -- Vissza szeretné igényelni a gazda­sági fel terelést, vissza sze­retné kaparintani az ura­dalmi épületeket, amiknek az anyagát a tanyaiak fel akarják használni lakás­építkezéseikhez. A homoktanyaiak nem hagyták magukat. Perre ke­rült a sor, fellebbeztek is, de — Isten tudja hogyan — az akták a földhivatalnál valami feneketlen fiókba kerülhettek, mert a felleb­bezésről és. az ügy állásáról semmi hír sincs azóta. De nem sokat törődnek ezzel a homoktanyaiak. — Biztocsra veszik, bogy nem a „nemzete,sasszony“ javá­ra dől majd el a fellebbezés, hanem az ő javukra, hisz mellettük áll a demokrácia, ők pedig a demokrácia miel­lett. A régi „Nyomor tanyája“ helyén építik az új Ho­moktanyát, versenyt ter­melnek földjeiken a tanyai határban, dolgoznak önma­guk, a megye, az egész or­szág népének jobb életéért, a jobb jövőért, a szocializ­musért, amikor . csak rosáz álom lesz már a pitvaros, mJeg a burgyé és amikor szabad, boldog nép virágzó ' hazája lesz az ország... A homoktanyái kugfurgárda az elsők között van az országban Nyomorogtak a homokta­nyái urdalmi cselédek. Haj­naltól éjszakáig robotoltak, de vasárnaponként mindig maradt idejük valamire. — Valamire, tinitől felüdült a lélek, új erőt kapott a mun­kában elfáradt test. A kul­túrára. Harminchárom esztendeig volt a Homoktanya minde­nese Gábos Kálmán tanító. Kis hétosztályos osztrtlar tanyai iskolájában , i- ben. csak egy teremben ta­níthatta a tanyai gyermeke­ket, egyszerre mind a hét osztályt, vetette a kultúra magvait. És a homoktanyái parasztok lelkében bőven- termő talajra talált. Hari^jinhárom esztendeig tanított Gábos Kálmán Ho­moktanyán. Téli estéken a kosárfonástól az ismeretter­jesztő tanfolyamokig min­dent rendezett. A maga pénzén vett könyveket, rá­diót, gramofont és Homok­tanya parasztjai, fiataljai, öregjei itták a kultúrát. Két hold földön minta- kerté-zetet rendeztek be és annak jövedelméből tanul­mányi kirándulásokat tet­tek az ország különböző ré­szeiben. Kis kultúrgárdájuk on­nan a tanyai iskolából nőtt ki. A homoktanyái színját­szók tanítójukkal bosszú évtizedekig tanultak. — A kultúrgárűa legidősebb sze­replője Bánóczi Mihályné 56 esztendős, Németh János pedig 54. A legfiatalabb Ferenci Feri, nyolc eszten­dős. Bánóczi néni 58 esztendejé­vel a legöregebb. Talán 30 esztendővel ezelőtt az elsők között volt a tanyai iskola kis termében, amikor megalakult ‘a homoktanyaiak színjátszó csoportja. Bánóczi- néninek nagyon nehéz volt a sora, férje a múlt világháború­ban elvesztette féllábát és a család kenyérkeresője Bánó­czi néni volt hosszú, esztendők óta. Azért szorgalmasan járt a próbákra, mindig a gárda leglelkesebb tagja volt, min­dig ő lelkesítette a többieket is. Bánóczi néni és a többiek tanultak szakadatlanul — persze amikor idejük volt, mert a mindennapi robot csak ritkán engedte, hogy össze­jöjjenek az iskolában, vagy a tanító úr szobájában. Megnyílt az ut a homoktanyái fiatalok előtt A felszabadulás után vég­re megnyílt előttük az út. Első szereplésük, a „Szaka­dék” után sikert sikerre halmoztak. Most az országos kultúrVerseny döntőjébe ju­tottak, a'pécsi országos ver­senyre a „Sári bíró“-val mennek. A darab fősze­replője az 56 éves Bánóczi Mihályné lesz. így nőtt ki- a „nyomorta­nyai“ kis tanitói szobából, a kis iskolából az erős, kultúrált népi ifjúság. — Nem úgy kell nevelni az ifjúságot, ahogyan a leventeoktatók teszik --- mondogatta mindig Gábos tanító ur azelőtt. — Nemcsak nevelni kell, hanem ki kell elégíteni a lelkek szükségletét is. Ezt vallotta ő ott a tanyai iskolában. Gábos tanító úr 33 észtén-, dővel ezelőtt meggyújtotta a kultúra mécsét Homokta­nyán. Ha titokban világí­tott is a mécses, de megvilá­gította a „Nyomor tanya“ lakóinak akkori szomorú sorlsát és megmutatta előt­tük, hogy. lehetne egy szebb, egy jobb élet is. És most vakítóan ragyog a mécs ott, a pusztán. Fényesen, hogy mindenki lássa, eljött a szabad, az új világ, amit tovább épít a pitvarosok,, a burgyék rabságából felsza­badult nép, magasra emelve a kultúra, a szabadság lo­bogó fáklyáját... Pristyák József. Az ezerholdas földesur cselédei negyvenen lakiak egy pitvarban kövesútból, hogy kanyargó szalagjával mutassa az irányt a domb felé. Itt a nádas, amott zöldbár­sony pázsit, néhol csillog még a fü között a hetes eső ő krumplijuk zöldiéi, az ő vetésük tengerén ver hullá­mokat a pusztai szél, a volt Tíábay-birtokon új élet pezsdül. raszt. Most ig sokat dolgo- : zunk, de már van értelme munkánknak, mert magunk- I nak dolgozzuk a saját föl- . dünket. , Nincs már a Homokta­nyán eg?,/ paraszt sem, aki­nek no lenne állatállomá­nya. Földjük termése az Saját állatállományuk van, a maguk szerszámával dolgozzák a földet

Next

/
Thumbnails
Contents