Nyírségi Magyar Nép, 1948. május (5. évfolyam, 101-122. szám)

1948-05-30 / 122. szám

Közöljük az érkező hadifoglyok névsorát Hím—"~t--------I——HHI um um—nn i»i ihiimm rmrn ihimiiiiíí i ii «ttti—•'iiiiWi ■»■inmH mi mi i'ii i nm«Ima»» ' iiiiiít rum linrinuninnTiMimmniifinrmTi~irTTfTn-ii«~irniTiiinii«imMrumra—t— Ara 80 fiiiér V. évfolyam, 122. szám. 'JnáfSiÉ 1948. május hé 30. Vasárnap Nij^HMagyar Nép Visszapillantás az egyesülés előtt Az 1919-es tanácsköztár­saság után az ellenforradal­mi terror idején teljesen megszűnt úgy Nyíregyhá­zán, mint Szabolcs megyé­ben a munkásmozgalom. A forradalom vezetőit börtön­be hurcolták, vagy emigrá­cióba mentek. 1919. őszén 20. telén éjszaka jártak a fehértollas horthypribékek az áldozatokért ,akik közül »okát ítélet nélkül a szó szoros értelmében agyonver­tek, vagy a szerencséseb­beket „csak“ börtönbe zár­ták. Az egész vármegyében dühöngött a csendőrök és fehértollas különítményesek terrorja. Baktalórántházán, Vaján, Nyírturán, Kisvár­dán és sok más községben az elvtársak százait és ezreit botozták, talpalták, sokszor halálra. ítélet nélkiil fel­akasztottak nem ritkán olyanokat, is, akikre hara­gosuk sütötte a „forradal­már*’ jelzőt. Egyszerű részt­vevőket .sokszor ugyanaz a sors ért, mint a forradalom komoly résztvevőit. Dolgo­zott- a nádpálca és a bikacsök. A hivatalból sorra eltávolú tották azokat, ak’k a forra­dalom alatt tisztséget visel­tek. Igen sok tanítót is eltá­volítottak a katedráról, mert a farradolm élére állt. A terrorhullám: elíiltével csak titokban találkoztak a nyíregyházi elvtársak. Leg­feljebb az utéán a szemük villant össze és a kezük szo­rult ökölbe látva a tomboló terrort. Titokban házaknál későn este, vagy éjszaka jöttek össze az elvtársak. Szó sem lehetett ebben az időben vidéki összekötteté­sekről. A Bethlen korszak idején már élér.kebb volt a .mozgalom és a harmincas évek már önálló mozgalmat mutatnak fel nemcsak Nyír­egyházán, de Büdszentmihá- lyon, Tiszapolgáron, Kisvár- dac, Tiszalökön, Nagyhalá­szon, stb. helyeken. Az ál­landó csendőri éberség meg­akadályozta, hogy állandó, szilárd kapocs alakuljon ki vidék és város között. A nyíregyházi mozgalomnak lelkes futballcsapata és ma- gasszínvonalu dalárdája volt már ebben az időben. A Szociáldemokrata Párt bekapcsolódott az időszaki választásokba és résztvett a társadalombiztosító intéze­ti választáson is. Az ország- gyűlési és képviselőtestületi választásokon igyekeztek jelölteket állítani és a vá­lasztási hadjáratok során .ezeket támogatni. Voltak olyan választások, amikor a mozgalom nem állított saját jelöltet. Ilyenkor olyan pártonkíviiliket támo­gatott, akik jóindulatot mu­tattak a munkásosztály felé. A gazdasági válság s a munkásosztály forradalmi szelleme már kirobbanó erő­vel mutatkozik meg a har­mincas években. A párton belül ekkor már kialakult a forradalmi gondolkodású oalszárny, amely öíszekotre lésben állt a Kommunista Párttal. A forradalmi bal- szárny élén néhány forra­dalmi szellemű értelmiségi vagy nyugatot járt mun­kás áll, akik lendületesebb tempót, erőteljesebb moz­galmat indítanak meg a ré­gebbi mozgalommal szem­ben. Ez a vezetés és ez a szellem lassan kiírat az egész szabolcsi mozgalomra. 1930. szeptember 1-én meg­mozdul az ország munkás­sága és ebben Nyíregyháza dolgozói is. Az utcára vo­nulnak a mozgalom vezetésé­vel a város dolgozói, hogy hangot adjanak követelése­iknek. Az akkori rendőrség legjobb elvtársainkat fog- dosta össze. A csendőrök el- állták a városba vezető uta­kat és az utcákon, a vár- megyeháza előtt, a Kossuth téren, a rendőrkardlapok ko­pogtak a tüntető munkások hátán. Már több áldozatot köve­telt az 1931-es áprilisi meg­mozdulás. Nyírturán csen- dőnsortűz szórja széjjel az éhségfelvonulást. A sebe­sültek jajgatása között egy túrái paraszt halála vádolja a Horthy-rendszer csendőr­terrorját. Egv másik halálos áldozat Rakamazon esik, amely ugyancsak a dolgo­zók követeléséért áldozta életét. Két mártír a szabol­csi homokon.. 1932-ben vad dühvei ve­rik széjjel a csendőrök a megmozdulásokat és ezév február 2-án gyilkos golyó oltja ki Soltész Mihály éle­tét. Soltész. Mihály a nyír­egyházi munkásmozgalom reménysége volt és a gyil­kost „nem találta** a Hort- hy-rendőrség, de a mozga­lom megtudta, hogy csend­őrgolyó ölte meg elvtársun- kat. Ezen a a tavaszon izzott a gyűlölet a munkásságban és egyre nagyobb dühve? törtek a dolgozókra a csend­őrfegyverek is. Május 1-én valósággal passzióztak a nélkülöző munkások és pa­rasztok szétverésében. Pus­katus és kardlap zavarta Irta: Pálfy Ernő szét a május elsejét ünnep­lő tömegeket. 1933-ban a büdszentmrhá- lyi dolgozókra veti ki háló­ját egy szadista csendőr és véresre verik elvtársainkat. A csendőrök megszállva tartják az országutakat, vadásznak minden idegenre, nenn tudnak segítséget vinni é? ebben az időszakban tör­ték össze hosszú időre a szabolcsi parasztság gerin­cét. A mozgalom azonban nem lankadt. 1934-ben nagy munkanélküli tüntetések folynak le. A rendőrség fog­csikorgatva keresi a „fel­bujtókat“ és egymás után szedik össze elvtársainkat, hogy kiszedjék belőlük a mozgalom titkait. 1935—36-ban ipari sztráj­kok folynak, amely mintegy utolsó erőfeszítése volt az éhbérért dolgoztató Iiorthy- munkásságnak. Ebben az időben hu-zonötfilléres óra­bérek voltak széles körben érvényben és a munkásság óriási elkeseredése robban­totta ki a sztrájkokat. A mozgalmak élén álló elv- társakat összefogdosták és terrorizálták a sztrájkok miatt.. ■ A Szociáldemokrata Pár­ton belül egyre fejlettebbé változott a forradalmi bal­oldal, amely álandó kapcso­latot tartott fenn a Kom­munista Párttal, majd ké­sőbben a márciusi Fronttal. Ez a forradalmi szárny kap­ta Budapestről a forradalmi sajtóanyagot és terjesztet­te úgy a nyíregyházi ,mint a megye dolgozói között. Rendszeres szemináriumok folynak a mozgalomban és a nyíregyházi ifjúmunká­sok legjobbjait képezték ki. Illegális összeköttetéseket tartottak fenn a nagyobb falvakkal és' rendszeresen jutatták el az ott élő elv­társaknak a forradalmi írá- okat. Érdekesen jellemző a nyíregyházi mozgalomra — amely természetesen a sza­bolcsi mozgalom magja volt — hogy minél inkább válto­zott át a Horthv-fasizmus fasiszta diktatúrává, annál inkább erősödött a munkás­ság szervezetileg és minősé­gileg. 1938-ban öt elvtár­sunkat internál a németek­kel szövetkezett Horthy- rendszer. 1941-ben újra 3 elvtársat tartóztatnak le. 194-3-ban ismét 8 nyíregyhá­zi ifjúmunkás kerül a kém- élhárító elé, ahonnan rész­ben a Margit körútra, rész­ben a polgári bíróság elé került. De még 1944-ben is szívósan küzd a nyíregyházi mozgalom. Az elvtársakat tucatszámra tartóztatta le a hitleri fasizmustól fertőzött reakciós rendőrség. 1944. októberében elérke­zett a felszabadulás. A nyír­egyházi mozgalom azonnal fejlődésnek indult a szabad levegőn és 1944. novemberé­ben mái’ megalakító iák a Kommunista Pártot, Ez a párt azonban nemsokára fel­oszlott és helyette megala­kult a {Szociáldemokrata Párt és a Magyar Koinmui.- iíta Párt külön-külön. Ez az esemény legélesebben bizo­nyítja az egységes munkás­párt jelentőségét. Ugyanis a nyíregyházi elvtársak bé­késen megfértek 1941. na- vemberében egyetlen mun­káspártban, a Kommunista Pártban, de amikor decem­berben, alig egy hónapos működés után a párt felosz­lott, hogy helyette külön- külön megalakuljon, az SzDP és az MKP, már nyíl­tan szembekerültek egymás sál. 1945. tapaszán még kis­sé újszerűén mozgott az apparátus és az elvtársak erősen rivalizáltak egymás­sal. Ez azonban jószándéku vetélkedés volt csupán. 1945 tavaszán enyhült ez a ver­sengés. Amikor azonban az SzDP teljesen a jobboldal kezébe került, egyre tágult a szakadék az SzDP és- az MKP között. Az 1947-es választásoknál és ári, meg­előzően is a szabolcsi jobbol­dali szociáldemokatáK már nem is a reakcióban látták a veszélyt, hanem úgyszólván egyedül csak a kommunis­ták ellen harcoltak. A vá­lasztások alkalmával Pász­tor József és társai már nyíltan a másik oldal mel­lé állottak. Tajtékozó diih- yel fenyegették a választási irodákban ‘ tevékenykedő kommunistákat, odáig men­tek el, hogy a választás napján összefogtak a jobb­oldali kisgazdapárti reak­cióval és valósággal meg idézték a kommunista veze­tőket. A választás után tombolt a jobboldal. Nyílt taggyűléseken . követelte Szakasits és Marosán kizá­rását és eltávolítását. A bal­oldal *akat leterrorizálták megfenyegették és visszari­asztották a szociáldemokra­ta mozgalomtól. Gyűlölettel uszítottak a pártnapokon és gyűléseken úgy a város­ban, mint a megyében. Isrv érkeztünk el az egyesül é- kérdésének felvetéséhez. A jobboldal izgatottan tiltako­zott és az egyesülésre úgy agitált, hogy az sohasem következhetik In. A balol­dali elvtársak azonban már nem tudták tovább tűrni a helyzetet és lassan megin­dult a szervezkeiés. így araikor Marosán elvtárs el­mondotta emlékezetes beszé dét a nagybúdapesti aktí­ván, addig már Nyíregyhá­zán készen voJt a SzDP-n belül a baloldali elvtársak összefogása. Megindult a tisztogatás. Egymás után távolították el azokat a jobboldali vezetőket, akik a külső és belső reakció meg­bízásából uszítottak és éket vertik a két munkáspárt közé. A munkásosztály azon­ban itt Nyíregyházán és Szabolcsban is le > akarta zárni a viták korszakát, egységes pártot akart, mert érezte, hogy e-akr az egysé­ges párton keresztül juthat előre a szocializmus felé. Es amikor megalakult a köz­ponti szervező biz Jtság, amikor megalakultak az egységbizotteágok, általános lelkesedéssel tett eleget a párttisztogatás munkájának. Amikor már az ilyen mó­dón egységesen irányított munkáspártok végrehajtot­ták a száz munkástól na­gyobb üzemek államosítását, a legegyszerűbb munkás és paraszt szeméről is lehullott a, hályog és megértette, dön tő módon bebizonyított a ak vette az egységes munkás­párt jelentőségét. Szerveze­teink az egész megyében egymás után mondták ki ünnepélyes formák között az egyesülést, egymás után választották meg egysége­sen vezetőségeiket és igy következett el a megyében 1948. Imijus 30-ika, á két munkáspárt egyesülésének megyei konferenciája. Ez­után már egységes irányí­tással, egy úton egy célért menetelnek a szabolcsi szo­cialisták, hogy az akarat, a cselekvés és a fegyelem egységében összeforrva építsék a népi demokráciát, amely a szocializmus útja és ezen az úton valósítják meg Marx, Engels, Lenin, Sztálin és Rákosi tanítá­sait. Egy úton, égv célért menetelnek a munkásosztály felemeléséért, az élet-színvo­nal emeléséért, a békéért, a rendért, a függetlenségért, a hazai s nemzetközi reak­ció és imperializmus ellen, építve a dolgozó magyar nép szoros szövetségét a szocializmusért, a jómódii, boldog Magyarországért.

Next

/
Thumbnails
Contents