Nyírségi Magyar Nép, 1948. május (5. évfolyam, 101-122. szám)

1948-05-23 / 117. szám

L oldal NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP 1948. május hó 23. MUv£$;eei~lroci^loin. sciroScIbaii Kulturnapok Június 5-én és 6-án ren­dezik meg Nyíregyházán a demokrácia kuli úrnapjait. Mint értesültünk, a Szabad­művelődési Tanács a kul­tuszminisztérium képvise­lőit is meghívta erre az alkalomra előadókul. Ez- alkalommal rendezik meg városunkban a vármegyei 48-as képzőművészeti és népművészeti kiállítást is. 6.-án nagy ifjúsági napot rendeznek. Ekkor avatják fel a Szabadságzászlót, út­törőket avatnak, délután pedig gazdagprogiamú kul­túrműsort adnak elő. Szabad Föld vasár* napok A Szabad Föld rendezése keretében vármegyeszerte folynak 43-as tavaszi va­sár napok, valamint faluna­pok. Kultúrelőadások, isme rette*jesztő előadások cs egész délutánt betöltő gaz- j dagprogramú sportiinnepsé- 1 gek teszik még feledhetet­lenné a Szabad Föld vasár­napokat. Közművelődési . tanfolyam és varról anfolyam indult a napokban a Szabadművelő­dési Tanács rnedezéee ke­retében. Közel 80 hallgató iratkozott be erre a tanfo­lyamra, amelynek kereté­ben a gyakorlati kiképzés mellett komoly és értékes isme rettei j észt ő el öadá sok a t is ta rtanak. A Műegyetem tanára lett Boros Géza Tegnap vett búcsút vég­érvényesen Nyíregyház ót ói Boross Géza festőművész rajztanár, akit a vallás- és közoktatásügyi miniszter a budapesti József Nádor Mű­egyetem építészeti tanszé­kére nevezett ki lauárrá. — Boross Géza ahhoz a mo­dern magyar festőnemzedék- hez tartozik, amely a ma­gyar népből veszi indíttatá­sát. Egyike azoknak g mo­dern magyar festőknek, aki­ket a magyar falu, a ma­gyar táj, a magyar ember ihletett meg. Boross Géza országos ki­állításon szerzett hírnevet Nyíregyházának. Mépi kultúránk impozáns megmozdulása le-z ma délután a bujtosi sporttelepei., a szabolcsi Dézsa-emlék ünnep délután­ján. Nagyszabású kultúr­bemutató keretében lépnek fel a haj duhudliázi, nyíregy­házi, nyíregyházakörnyéki és szabolcsi kultúri sopor tok. Uj utak a magyar irodalomban címmel tart előadást Nyír­egyházán június lJ-án< Sőtér István fiatal magyar író és esszéista. Sőtér István elő­adását a Szabadművelődési Tanács előadássorozata ke­retében tartja meg/ tWgaBraiin'tf mm 111 hím Gyermekek a gyermekek számára ren­deznek népi előadást ma délután 5 órakor a Kálvi- neumban. A Kálvineum al­só tagozatának növendékei népi műsor Keretében tánco­kat, népdalokat mutatnak be. fiz össgmunkésok Dalköre ma tartja 25 éves jubileu­mát. A jubileumi ünnepség keretében délután 6 órakor nagyszabású hangversenyt rendeznek, amelyen több nyíregyházi, szegedi és bu­dapesti énekkar is részt vesz. Városunk zenekedvelői nagy érdeklődéssel tekinte­nek a hangverseny elé. A Bessenyei Tőrsa- ség irodalmi pályázata július hó ]-én jár le. A, pályázat sza­bolcsi írók számára szól AZ IMPERIALIZMUS A SZOCIALIZMUS ELŐESTÉJE A földkerekség egynegye­déri — a Szovjetunióban; Kelet-Európábán, szabad Kinában — a nép már meg­szabadult az imperialista elnyomás igájából, de a vi­lág többi részén még folyik a harc a nagytőke, a földes­ül ak, a reakció hatalmának megdöntéséért. 1917 októbe­réber. a győztes oroszorszá­gi szocialista forradalom a kapitalizmus megdöntésével hatalmas rést ütött a 'világ­kapitalizmus frontján és ez a rés a keleteurópai népi demokráciák győzelmével óriásira tágult. A szocializ­mus győzelme a kapitaliz­mus felett nem véletlen je­lenség! A kapitalizmus kü­lön történelmi szakaszában, az imperializmus korszaká­ban élünk, abban a korszak­ban, amely Lenin szavaival: „a szocializmus előestje“. Milyen változásokon ment keresztül a kapitalizmus, a tőkés termelési rend, míg el­jutott idáig? Mik a jellem­ző isajátosságai az imperia­lizmus korszakának. A XIX század utolsó harmadában a kapitalizmus szervezete lé­nyegesen megváltozott. Az egymással versengő kis- és középüzemekkel szemben mind nagyobb fölénybe ke­rültek a hatalmas vállala­tok. Egy-egy iparágon belül néhány óriási üzem kapa­rintotta kezébe a termelés oroszlánrészéi. Ez a kevés számú nagyvállalat sokkal előnyösebbnek találta, ha az öldöklő verseny helyett megállapodik egymással és közösen diktálják az árakat, így jöttek létre az u. n mo­nopolszervezetek (kartellek, szindikátusok, trösztök), amelyek egyeduralkodóvá lettek a piacokon. Pl. ina az Egyesült Államokban tíz olyan nagy vállalat műkö­dik, amely egymaga száz­ezer munkást foglalkoztat; ugyancsak az USA-ban az 1000 legfontosabb árucikk 75 százalékát négy óriásvál­lalat gyártja! Ilyen roppant méretű tőkés egyesülések mellett megszűnik a régi kapitalizmus szabad verse­nye, helyébe az óriásválla­latok, monopóliumok min­denhatósága lép. A kapitalizmusnak ebben az új korszakában, akárcsak az iparban, a bankrendszer­ben is kialakultak a mono­póliumok, a hatalmas tőké­vel rendelkező óriás bankok és egyre jelentékenyebb tő­kével kapcsolódtak be az iparba. Ez a folyamat a- ipari és banktőke finánctő­kévé való összefonódásához vezetett és a finánctőkés csoportok élén maroknyi fi­náncmágnás ellenőrzése én irányítása alá került az or­szágoknak az egész gazda­sági élete. Az imperializmus korsza­kának fősajátossága az is, hogy a finánctőkés csopor­tok mind nagyobb részét gyarmati ps kevésbbé fej­lett országokba fektetik, hogy ezáltal nagyobb ha­szonra tegyenek szert. Ezért megkezdődik a tőkekivitel, a „befolyásolási területek“ mind agresszívabb mind mo hóbb kiterjesztése. Ennek következtében még a régi, civilizált, önálló nemzeti multó államok is gazdasági és politikai függőségbe ke­rülnek. A hatalmas külföldi be­fektetésekből óriási össze­gek vándorolnak a tőkések zsebébe, de hull ebből né­hány — néni is olyan kis;- ,,morzsa“ a Bevinek. Blu- mok, Saragatok asztalára is. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyes finánctőkés cso­portok miért vívják egymás sal a legélesebb barett a tő­ke- és árukiviteli piacokért, a nyersanyag lelőhelyekért; világos az is, hogy ez álla­mok harcává válik, hiszen a finánctőkések kezükben tart­ják az egész kapitalista ál­lamapparátust. A vezető imperialista országok a múlt század végére felosz­tották egymás között a vi­lágot, de ez távolról sem je­lentette nyugalmi állapot bekövetkezését. Ellenkező­leg: a kapitalizmus egyen­lőtlenül fejlődik, s ha az egyes elmaradt kapitalista országok megerősödnek és részt kérnek maguk*" ak a „zsákmányból“, vagyis áru- és tőkekiviteli piacokat, nyersanyag lelőhelyeket kö­vetelnek maguknak (Német ország, Olaszország, Japán példája). S miután a régeb­bi birtokos nem mond le „szerzett jogairól’', fegyve­res erővel.indul meg a harc a világ újrafelosztásáért. i Mindannyian tudjuk, hogy századunknak jóformán I egyetlen perce sem volt, amelyben a világ valame­lyik pontján ne dúltak vol­na harcok: ezért egyedül az imperializmus felelős! A megismétlődő háborúk, a munkanélküliség, az egy­re súlyosbbodü válságok szőr nyü ember- és anyagpusztí­tása jelzi az imperializmus útját. A termelés régebbeni rohamos fejlődése is lelas­sul. A kapitalizmus kezde­te idején a verseny még rá- kényszerítette a tőkéseket a termelési technika fejlesz­tésére. A monopóliuméit esetében ez az előrehajtő erő is nagytészt megszűnik és a kapitalizmus mlmíin- ' kább a technikai fej’ődés akadályává lesz. True az im­perializmus: a gazdasági, politikai, kulturális élet min­den területén reakciót j heat — az impe.valizmus korsza­kával kezdetét vette a ka­pitalizmus hanyatlásának időszak. Az imperializmus haldok­ló kapitalizmus, amelynek régi ereje és szi ardsága már a múlté: A monopoltőke egyre fo kozódó nyomása alatt a nagy tömegekben egvüttdul gozó munkásság öntudatra ébred és egyre eins ebben fordul szembe az államba talmat kezében tartó tőkés csoportokkal. Dúl ez a harc Amerikában, Franciaország ban, Olaszországban s egész Nyugat-Európábau. Termé­szetes, hogy ebben a küzde­lemben a munkásosztály már nem áll egyedül, hiszen a moropoltőke uralma min­den dolgozó osztályt sújt és így válik lassan az egész világon a parasztság, az ér­telmiség és a dolgozó kis- polgárság a munkásosztály szövetségesévé. De nem ma­radt hatástalanul az impe­rialisták nemzeti elnyomá­sa (sem: az elnyomott népek megelégelik az imperializ­mus uralmát és hősies sza­badságharcukkal a kapita­lizmus megdöntése ügyének válnak tevékeny támogatói­vá. A gyarmati népek fel­szabadító küzdelme ma kü­lönösen hatalmas erővel fo­lyik; Szabad Kina példája mutatja, hogy nem sikerte­lenül. Az imperialista álla­mok egymás közötti háborúi is az imperializmus meg­gyengülését eredményezik. Ezek általában az imperi- alizmus fő ellentétei, amely drámára, novellára és vers re. A döntőbizottság — min! értesültünk — három egye­temi tanárból áll. A pálya- műveket a Bessenyei Kör címére kell beküldeni, a Szabolcs utca 8. sz. alá. Az állami tanítókép­ző énekkara Bolvári Zoltán vezetésé­vel szép eredménnyel vég­zett a 48-as kultúrverse- nyek siófoki döntőjén. Saj­náljuk, hogy kevés ifjúsági férfikar vett részt az orszá­gos döntőn és így csak I. dijat állapított meg a zsűri, niíg a II. é9 III. díjat nem ítélték oda. Az I. díjat a nagykőrösi tanítóképző fér­fikara nyerte, míg a nyír­egyházi Állami Tanítókép­ző és a bajai tanítóképző énekkara dicséretben része­sülted. lyel alapjában rengetik meg a kapitalizmus épületét és a proletariátus által vezetett dolgozók tömegei át tudják törni a kapitalizmus „lán­cát", ott ahol az a leggyen­gébb. Az első imperialista világháború idején a győz­tes oroszországi szocialista forradalom, a második vi­lágháborúban Kelet és Dél­kelet Európa népei törték szét az imnerializmus bilin­cseit. A kapitalizmus az im­perializmus korszakában te­hát kikerülhetetlenül rohan a végpusztulás felé, — sa­ját maga hívta éleire azo­kat az eiőbei, amelyek hi­vatva. vannak — Marx sza­vaival „sírját, megásni“. A pusztulás azonban nem önmagától következik be: a munkásosztály vezette dol­gozók erején, szervezettsé­gén, barckészségén múlik, hogy mikor győz ez a harc. Ezt különösen tisztán kel! látnunk ma, amikor a közel­gő válság nyomása alatt a világkapitalizmus épülete recseg, ropog. Az imperia­lista tábor élén az amerikai imperializmus nem kímél pénzt és fegyvert, hogy Eu­rópa és Ázsia népeit a hala­dás elkerülhetetlen átjár >1 visszarántsa. Ebben a harc­ban a már felszabadult né­pek úgy védhetik meg sza­badságukat és azzal nyújt­hatják a legnagyobb támo­gatást az imperializmus el­len küzdő millióknak, hogy szilárdan helytállnak az im­perialisták minden próbál­kozásával szemben, jelent­kezzék ez akár a Marehall- terv akár háború.' uszítás formájában. „Az imperia­listák kétségbeesett erőlkö­dései — mondotta Molotov elvtárs — nem mentik meg a kapitalizmust a közelgő pusztulástól. Olyan korszak ban élünk, amelyben min­den út a kommunizmushoz vezet!“

Next

/
Thumbnails
Contents