Magyar Nép, 1948. március (5. évfolyam, 51-74. szám)
1948-03-14 / 62. szám
1948. március 14 Vasárnap Onnopi szám 8 Oidsf Ara 60 fillér V. évfolyam 62. szám. D£mG»£&TIKUS RAPíUP Külső és belső elnyomók ellen o szobodsőéért Gyűlt a harag a magyar népben, és 1847 telén már a robbanás' jeleit mutatta. • te guzsbakötött magyar jobbágyság levegőt kivánt. Európa közepén a legfurcsább középkori csöke- vénynek számított a ma- •gyar jobbágyság. Hihetetlen .nyomorban, elaprózódott jobbágy telkeken élt mintegy másfélmilliónyi jobbágy. ’ A 'feudalizmus rendje fojtogatta a magyar gazdasági életet. Megrekedt a magyar ipar, a kereskedelem és az egész nemzetet áthatotta a vágy a feudális kötöttség alól való szabadulás felé. 0 • Az ösiség miatt még kilátás sem volt arra, hogy megindulhat a fejlődés, merthiszen a védett birtokok, a hitbizoinányok nem tudtak a termeléshez hitelt szerezni. Az alsó és kö zépnemesséf kívánta a reformokat, vállalta az egyenlő adófizetést, csak a felső nemesi rétegek, az wgynevezett főnemesség zárkózott el ' minden reformtól és csak ezek bizonyultak az elnyomó monarchia tántoríthatatlan híveinek. Akadtak ugyan — mint Széchenyi, Deák, Batthyány és 'még, néhá- nyan — akik szükségesnek látták volna bizonyos felülről elindított reformokat, azonban ezek a „fontolva haladók“ sem «kívántak holmi rebellis megmozdulást, még kevósbbé akartak- szakítani Ausztriával, mert meggyőződésük ▼olt a kiegyezés lehetőséit A jeözépnemesség és ßz elszegényedett alsónemős- ség, élén Kossuth Lajossal* és ftínglelkü társaival azon ban a harmadik utasokkal szemben a nép erejére kivánt támaszkodni az elnyo mó osztrák császárházzal gzemben, mert világosan felismerte, hogy egyszerre kell mindkét elnyomó ellen hadakoznia, és csak ezeknek a belső és külső elnyomóknak megsemmisítése árán lehet valóban szabaddá« a magyar nép. Egyszerre megszabadulni a kJÜső elnyomóktól, amelyek gyarmattösorsban tartották az ‘'országot és akik megbénították a magyar ipar fejlődését. Ugyanakkor azonban felismerték azt is, hogy uj élet, fejlődés ezen a földön csak akkor lehetséges,' ha * felszámolják a magyar feudalizmust, hogyha Magyarország a polgári rend útjára tér. 1848. tavaszán fellángol tak az európai forradalom füzei.* Fegyvert ragadtak a párizsi munkások ős a bécsi dolgozók, felkeltek elnyomóik ellen az olasz munkások és a német kézművesek, hogy az akkori európai reakcióval szemben megküzdjenek belső elnyomóikkal. Az európai megmozdulások hírére fölkelt a magyar nép is, hogy lerázza bilincseit. Reszketett a pozsonj^ országgyűlés a hírre, ho£y Rákos mezején a mezítlábasok gyülekeznek és Pesten megindult, Heckenas nyomdája, hogy kinyomja a 12 pontot, Megindult a forradalmi népv hogy lcisza baditsa az öreg forradalmárt^ Táncsics Mihályt. Petőfi „Talpra magyar!“ jától visszhangzott az egész ország. Tudta a magyar nép, hogy nincs „kő-- zéput“. A szakítást követelte Ausztriával' az önálló hadsereget, az önálló vámrendszert, saját pénzt és önálló magyar. minisztériumot De ugyanekkor az ősiség eltörlését, a jobbágy ság Felszabadítását is kimondotta, Ez a körülmény bizonyítja, hogy Magyarországon. 100 esztendővel eze lőtt kettős megmozdulása következett be a magyar népnek: népforradalom és szabadságharc. A kettő szer vesen összefüggött. Ezzel a forradalommal és a szabadságharccal álltak szemben elszigetelten a konzervatívok és az ötödik hadoszlopnak számitó arisztokraták és főnemesek ellenséges csoportja. A Jósika, Apponyi, Marich, Zichy családok, akik ellenségei voltak a magyar jaépnek, mert hiszen gazdagságuk, kiváltságos helyzetük a magyar nemzeti ügy elárulásából származott. #De ott találjuk ezek mellett az egyház akkori főpapját, Hám érseket is, aki nyíltan a magyarság ellenségei mellé állott, vezette a császári hadakat a magyar* szabadságharc ellen. Kialudtak az európai forradalom tüzei és— már csak Magyarországon iz- aott a szabadságharc Rfcig- ja^ Az egész Európa elnyomott népei lázas szemmel figyelték a magyar nép hősi küzdelmét. Európa élén jártunk, Európa sza- badságfcszménvéért küz-» döftünk. Harcunkat támogatták az emberi szab^d- sággondolat nagy harcosai, sorainkban küzdöttek lengyelek és síerbel^ Bem és Damjanich, odaálltak az igaz magyar ügy védelmére. A száz év előtti magyar lélek nagyban hasonlít & ma élő generáció lelkiségéhez. Ma is — száz év után — legszentebb ügynek tártjuk a magyar nem- zet szabadságát. És hála Istennek, a százéves évfordulót ünnepelve nem kell szégyenkezni. A száz év előtt teremtett ’népi demokráciát megújítottuk. Ismét a forradalmi magyar nép az ur ebben az országban, mint száz esztendővel -ezelőtt. Megszüntettük az uralkodó rend kiváltságait, úgy mint száz esztendővél ezelőtt, de most a megszerzett jogokat meg is tartjuk. A debreceni nagytemplomban történt trónfosztás csak rövid életű lehetett. A magyar reakciónak az 1946- ban és 1947-ben bekövetkezett trónfosztása azonban végleges. • ’ A száz esztendővel ezelőtt él magyarság egyedül társtalanul állt a felfegyverkezett reakcióval szemben, a kétfejű sas támadásával szemben, aki még az orosz cárt is megnyerte szövetségesének. Most azonban nem állunk egyedül. Barátok vesznek körül itt a Dupavölgyében és a hatalmasokkal • szemben is van már védelmezőnk: az a Szovjetunió, amely az orosz’cárízmus romjain I maga szabad, demokratikus rendszerét teremtette meg. Úgy, ahogyan száz esztendővel ezelőtt felismerte a magyar nemzet, a rongyos jobbágyok, a nyomorgó szegénység, a ki- * használt - mesterlegények hada: hogy nincs középút, hogy nincs harmadik ut, vagy a rabság van az osztrák-császári ház alatt vagy szabadság van, amelyet ki kell csikarni, meg kell ismernie, hogy nincs harma** dik ut, ninca középút, hogy a szabadságért, a függetlenségért élni és harcolni kell. ML a száz év u^ni utódok büszkék vagyunk nagy elődeinkre, Kossuth Lajosra, aki izzón szerette nemzetét és hazáját, büszkék vagyunk, a magyar forradalom vezéreire, Petőfire, Vasvárira, Irányira, Madarászra és Perczel Mórra és- büszkék vagyunk a szocializmus akkori vezérére Tánesics Mihályra. Csodálattal tekintett fel ezekre akkor egész Európa. Úgy, ahogy csodálattal • tekintenek fel a, három év alatt uj országot építő magyarságra is. A magyar nemzet úgy ünnepelheti meg igazán ezt a százéves évfordulót, ha visszatér, ha azonosul a száz él^el előbbi x forradalmárok nagy szelleméhez és magasra tartja a magyar szabadság nem- getisiinü és vörös lobogóját. * A múlt nem fog’ visszatérni és ahogyan a száz év előtti magyarság ügy fogalmazta meg kívánságát, hogy „legyen béke, szabad ság és egyetértés“, úgy most is ezt tűzzük programul magunk elé. És ahogyan 1848 március 15-én elhangzott Petőfi ajkáról: „Mit rákentek a századok lemossuk a gyalázatot.!“ A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“, ezt követjük. Pálfy Ernő
