Magyar Nép, 1947. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1947-02-25 / 46. szám
2 oldal MAGYAR NÉP 1947. február 2 NEM ALKUSZUNK... A feladat, amit meg kell oldanunk, — történelmi feladat Lapunk vasárnapi számában beszámoltunk a Magyar Kommunista Párt II. vármegyei kongresszusának szombat délutáni megnyitásáról. Nagy Imre, a párt szabolcsvármegyei képviselője lapzártunkkor kezdte meg nagy érdeklődéssel kisért politikai beszámolóját. A megnyitó után szűnni nem akaró éljenzés és tapsorkán közepette emelkedett szólásra Nagy Imre és kezdte meg bel- és külpolitikai beszámolóját. A mi pártunk, — kezdte meg beszédét Nagy Imre — a Magyar Ma egy éve annak, hogy az első pártkonferencia ülésezett. A mi pártunk pártkonferenciái lezárnak egy bizonyos szakaszt és megtárgyalják a párt eljövendő feladatait. Most szintén egy ilyen uj szakasz megKommunista Párt központi bizottsága ! nevében szeretettel üdvözlöm a jelenlévő küldötteket. Külön üdvözletét kell tolmácsolnom Rákosi Mátyás elvtársnak, (Éljen ! Éljen.!) aki különös figyelemmel kiséri a sza- bolcsi pártszervezetet és annak munkáját. A mi munkánk segítségével kell, hogy itt a demokrácia egyik legerősebb bástyáját építsük és fogjuk is építeni. Fontos az, hogy a szabolcsi pártszervezet ebben a munkában a jövőben teljes szívvel és egész lélekkel kivegye részét. kezdéséről van szó. Ez a konferencia nem lehet közönséges pártkonf*- rencia. Tudjuk azt, hogy most, az elkövetkező időkben döntő feladatok tárulnat elénk, amiket meg kell tárgyalnunk és meg kell beszélnünk. — Az elmúlt esztendőben pártunk egyik legkimagaslóbb eseménye a III. kongresszus volt. — Ki a koalícióból a nép ellenségeivel — mondottuk akkor. Helyes volt e ez a jelszavunk? Az események bebizonyitották, hogy ez a jelszavunk feltétlenül helyes volt. „Nem a tőkéseknek, hanem a népnek építjük az országot* — mondottuk akkor többek között. Ha most visszapillantunk, megállapíthatjuk, hogy pártunk világosan látta azokat a feladatokat, amelyeket nekünk meg kell oldanunk. Pártunk előrelátásával bebizonyította, hogy nemcsak alkalmas, de hivatott is arra, hogy az ország ügyeit a kormányzásban és a parlamentben is intézze. Pártunkat a nemzet érdekei irányítják és eggyé forr a magyar néppel. Döntő feladatok előtt állunk A békekötés a reakció veresége volt — A magyar békeszerződés alá Írásának időpontja, február 10 volt az a dátum, amelyre azt mondta a reakció; utána következnek ők. Hogy mi csak a béke aláírásáig vagyunk itt. Utána összeomlik a demokrácia. — A Kisgazda Párt reakciós kö reiben ugyancsak ilyen hangok hallatszottak. De ha megnézzük az ösz'szeesküvők terveit, ott is azt látjuk, hogy a fegyveres felkelést ettől az időponttól tették függővé. — A békekötés azonban nem úgy áll előttünk, mint ahogyan azt a reakció szerette volna. Kétségtelen, hogy a békekötés a reakció veresége volt. A békekötéssel a reakció kezéből kiütöttünk egy olyan fegyvert, amelyet mindig a demokrácia eher, igyekezett forditan:. A reakció a háborúra való uszitást jelenti. A demokrácia a békét hozta magával. — Külpolitikai helyzetünk kétségtelenül súlyosbodott a reakció munkája által. A rekció minden lehetőséget felhasznált afra, hogy minél súlyosabb békefeltételeket szabjanak nekünk. Minél rosszabb, annál jobb — ez volt a jelszavuk. — Ez azonban nem sikerült. A magyar nép vállalja a feltételeket és azoknak becsülettel eleget is fog tenni. Azt azonban nem vállalja, hogy ezeknek a sulyos feltételeknek az oka a demokrácia. Itt erről nyomatékosan kell beszélni. Oka a 25 esztendős Horthy-rezsim, a Szálasi rémuralom, a háborús uszitók munkája. Ezeké a felelősség és ez alól a felelősség alól nem is fognak kibújni. A teher a mi nyakunkba szakadt, de mi vállaljuk a terheket. Épitjük a demokráciát, eleget teszünk a békeszerződés feltételeinek és épitjük a barátságot a szomszédos népekkel, elsősorban a Szovjetunióval. Nagy Imre beszéde további részében megemlékezett a Vörös Hadsereg 29 éves évfordulójáról. A kon— A stabilizációval is csodát műveltünk. Külföldön sokan kérdezik, hogyan tudtuk megcsinálni ezt. Nem tudják elképzelni, hogy a nép akarata párosulva egy határozott vezetéssel, csodákra képes. (Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!) — Ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, hogy miiyen áldozatokat hozott a magyar nép. Akár a falu népét, akár a város dolgozóit néz— Az 1945 ös választások után ' nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet gyökeresen megváltozott. A Függet len Kisgazda Párt a reakció melegágyává vált. Ha visszapillantunk, akkor most már a napnái is világo. sabban beigazolódott, hogy akkor a meglátásaink jók voltak és nagyon jó helyre irányultak támadásaink. Már akkor felvetettük a kérdést, hogy a Független Kisgazda Párt rósz útra tért. Ismét rálépett Nagyatádi Szabó István útjára. Azóta már oda jutott a Független Kisgazda Párt, hogy ismét a Nagyferencia küldöttei hosszas éljenzéssel ünnepelték Sztálint, Lenint és a Vörös Hadsereget, zük, két esztendő alatt nélkülözések és szenvedések közepette olyan erő feszítéseket tett, amire sokan nem tartották képesnek a magyar népet. — Lehetővé tette az eredményeket az a heiyes meglátásuk, hogy a demokratikus dolgozók tömegeit és erejüket egységbe kell kovácsolnunk. A munkás—paraszt szövetség ma is a jelszavunk. Ez a jelszó pártunk politikájának a gerince. atádi-uton jár. Amikor annakidején Nagyatádi a grófokkal való paktá- lása során kiszolgáltatta az uraknak a parasztságot, 25 esztendőre az ország nyakára ültette a reakciós Horthy-rendszeri, amely aztán magával hozta Száiasiékat a háború minden borzalmával. — Az akkori és a mostani ut közötti különbség az, hogy ami sikerűit 21 ben, az 1947 ben nem fog sikerülni. Ma a demokrácia és a nép ereje olyan nagy, hogy sem az országot, sem a parasztságot nem engedi többé az urak igájába hajA szabadságot mi nagyrabecsüljük és nagyra értékeljük — A demokrácia — folytatta beszédét — kétségtelenül nagyon so kát adott a magyar népnek. A szabadság a legdrágább kincsünk. A magyar szabadságszerető nép. Ezt a szabadságunkat nemrég szereztük vissza. Meg kell becsülnünk ezt és élni is keli. tudnunk vele. A magyar nép ezen a téren is érettnek bizonyult. Ezt a szabadságot mi nagyrabecsüljük és nagyra értékeljük. — A földreformról már sokat beszéltünk. Most, amikor látjuk, hogy az összeesküvés milyen tervekkel szerette volna megsemmisíteni a földreform eredményét, akkor rá kell mutatni arra, milyen nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy a földreformot megvédjük és megtartsuk. A földreform volt a fő céltáblája az összeesküvésnek. Azt jelenti ez hogy nekünk a földreform biztosítása, a földek telekkönyvezése terén minden erőnket latba kell vetnünk. — Az újjáépítés szintén egy olyan cselekedete a demokráciának, amely azt bizonyítja, hogy a magyar nép élt a felszabadulás által neki nyújtót életlehetőségekkel. — Büszkék lehetünk az ered ményekre. A magyar munkásság és a parasztság úgy tett eíeget kötelezettségének, ahogyan senki más a környező országokban. Csodái műveltünk... A reakció melegágya: a Kisgazdapárt tani. Erről az elmúlt idők eseményei fényes bizonyítékokat tettek. 1947. után jön 1948., a 48 as kossutbi eszmék és azt hiszem, ha felmerül a kérdés, hogy Nagyatádi, vagy Kossuth, akkor a magyar nép nem a Nagyatádi ut, hanem a kossuthi- ut, a mi utunk mellett fog dönteni. Nagy Imre az összeesküvésről — Ismeretes az, hogy nem régen a demokratikus rendőrség szervei (Éljen Rajk! Éljen Rajk!) és a magyar demokratikus hadsereg szervei (Éljen 1 Éljen !) leleplezték azt az összeesküvést, amely a demokrácia megdöntésére irányult. Azt akartak, hogy Kovács Béla legyen a belügyminiszter. (Pfuj! Pfuj 1) Az események mutatják, hogy kemény fába vágták a fejszéjüket. A belügyminisztérium nem olyan fából van faragva, hogy ilyen reakciós törekvések ne szenvedjenek hajótörést a rendőrség és Rajk elvtársunk éberségén. — Kik voltak ezek az összeesküvők? A Horthy-reakció nagytőkései, a nyugatos tisztek és mindazok, akik ellenségei a demokráciának. — Ezek akarták a demokráciát megdönteni és kezükbe venni az ország sorsát. A magyar nép salakja, élősdijei, megkinzói, hajcsárai, ezek akarták kivenni a nép kezéből a kormánykereket. Diktatúrát akartak ezek a bitangok, a demokrácia eredményeinek a megsemmisítését. A belügyminiszteri jelentésekből és a nyomozati anyagból nyilvánvaló, hogy teljesen meg akarták semmisíteni a demokráciát. — A leleplezés során a Független Kisgazda Párt képviselőinek egész sors került rendőrkézre. Amikor megindult a vizsgálat és a nyomozás, a Független Kisgazda Párt mentési akcióba kezdett. Először megpróbálta az esemény jelentőségét csökkenteni, aztán megpróbált egyes embereket menteni és végül megpróbálta a parasztságot az ügye mellett mozgósítani. — Az ügy akkor éleződött ki, amikor megállapítást nyert, hogy Kovács Béla, a Független Kisgazda Párt főtitkára alaposan gyanúsítható azzal, hogy részese az összeesküvésnek. Nagy Imre beszéde további részében Kovács Béla kiadatási ügyével foglalkozott. — Nem megyünk bele semmiféle alkudozásba. A demokrácia bőrére nem alkuszunk. Követeljük az összeesküvés maradéktalan felszámolását — mondta többek között. (Nagy taps.) — Ha a Független Kisgazda Párt nem adja ki Kovács Bélát, ezzel saját maga venné magára azt a vádat, hogy nemcsak egyes kisgazdapárti vezetők, nemcsak a párt egyes funkcionáriusai, hanem a Független Kisgazda Párt maga is az összeesküvők melié állt. Akkor még világosabban lelepleződik az, hogy kikkel - is állunk mi egy oldalon. Akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a koalíció ma már nem az, amellyel mi az előttünk álló feladatokat megoldhatjuk. I kérdés még nem dőlt el A politikai válság ezekben az órákban éri el tetőpontját. Most fog eldőlni, hogy a Független Kisgazda Párt teljesiti e a nemzettel, az országgal szemben fennálló kötelességét. — Amikor előttünk ilyen nagy ftjg ' .||.|| N Mmiijni Irásjós. Mindenről, mindenkiről távollévő írásáról lelkiismeretes őszinte vá- glffg||g| Ifi fl P rSflH gl II fl 11 f ö laszt ad Bénhiday János európai hirü Írásszakértő grafológus Uj ucca 4 IIP fi 3 If ill IIM Illlfil UiJUll y gzóm _ Fogad délelőtt 9 órától délután 5 óráig. *** M ®
