Magyar Nép, 1947. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1947-02-01 / 26. szám
1947. február 1. Szombat IV. évfolyam 26. szóm. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja Diadalmas Régen lartó küzdelem utolsó bajvivása folyik a két nagy, ősi társadalmi réteg között. Egyrészről a magyar ka* rok és rendek, másrészről a szabad magyarok, jobbágyok és teleknélküli zsellérek, egyszóval az egész pórnép között. A magyar történet gyászos napjai mind ennek a küzdelemnek, ennek a nagy vajúdásnak eredményei. Túl hosszadalmas volna az egész magyar történetet végigtekinteni. Csak 1514-nél kezdjük, amikor már Európa politikai és kulturális életét kezdte megérteni a reneszánsz szelleme, akkor itt elkeseredetten gyülekeztek a vérig ingerelt magyar pór- seregek. hogy enyhítsék helyzetüket, hogy megszüntessék a pallost, az úri széket, a korlátlan kizsákmányolást és azt a szörnyű sorsot, amit magyar jobbágynak az élete jelen* tett ebben a korszakban. A szabadságot, a fel- emelkedést, akaró minő ségi magyarok és a sza badságra szomjazó parasztok mellett azonban ennek a kornak Verbőczyjei és Szapolyaiai is voltak, akik a maguk rendi, szűklátókörű érdekeit, elébe tették a magyar nemzet egyete* mes érdekeinek. Ez előkészítette a talajt Mohács számára, amely után a kétségbeesés, nyomor és rabság sötét századai következtek. Ahogy hajnalodott a magyar élet, ahogyan az ostoba osztrák politikával fel merte venni a harcot Rákóczi, Bethlen és Bocskai, ott látjuk a másik oldalon, a császári abszolutizmus mellett a magyar rendi érdekek szolgalelkü védelmezőit is, a magyar rendiség örök labancaikéit. A Pálfiak, a Károlyiak, Eszterházyak és a többiekA török megszállás után végképpen megszakadt a közösségi érdek a magyar nemzet és a császári ház között. Ettől az időtől kezdve Magyarország egyszerű tartománnyá züllött a császári ház szemében- Főuraink az udvar közelében, Bécsben éltek. Csak annyi közük volt a magyar sorshoz és a magyar hazához, hogy hazai birtokaik jövedelmét költötték el Bécsben és a magyar köztdnasds jobbágynép munkájából éltek. Az egyre épülő osztrák ipar, a fejlődő gazdaság nem inspirálta őket arra, hogy az ipari fejlődést ellesve hazánkban is meghonosítsák az ipart. Sőt, amikor a magyar rendekkel szemben a fejlődést ! akaró egyes uralkodók megkísérelték bevonni a •fejlődésbe, az iparosodásba Magyarországot is, ennek a legélesebben ellene szegültek. Fenntartani a nemesi kiváltságokat, megakadályozni, hogy a nemességre is kiterjesszék az adófizetés kötelezettségét : ez volt minden erőfeszítésük. Ha ezért meg kellett mozdulni, úgy ez volt az egyetlen cél és ok, amiért mozgalmat kezdeményeztek. # Az adófizetést nem vállalták még akkor sem,'ha ezért cserébe Magyarországot is bekapcsolták volna az iparosodásba, az európai kereskedelembe és ezen keresztül a kultúrába. 1848- idején ott látjuk a szabadságharc gondolata mellett a jobbágyság felszabadításáért harcba induló kiválóakat, Kossuth, Batthiényi, Szemere stb., dé ott találjuk velük szemben a magyar nemesi ősz tály és arisztokrácia zömét, akik — habár nem is éltek Bécsben, nem szakadtak el olyan mész szire a magyar élettől, de nem akarták a forradalmat még akkor sem, ha az felszabadulást hoz- Ők voltak a „fontolva haladók“ Ilyen módon el kellett bukni ennek a nagyszerű, szép hősi küzdelemnek is, hogy utána a Haynau, majd a Bach- pribékek kezébe kerülhessen az ország. Az újabb korszak hat- varthetes, vagy másképpen . kiegyezéses pártja és a Kossuth párt. vagy másképpen a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt egymás közötti vitájában telt el néhány évtized, azonban ebből a szakaszából ki volt kapcsolva a magyar munkásság és parasztság nagy tömege. A hatvanhetes párt, a fontolva haladók pártja még azokkal a reformokkal is szembeállt, amelyeket a negyvennyolcas, azaz függetlenségi párt helyénvalónak látott volna. Mindkét párt fontos feladatának tartotta, azonban és úgyszólván legfőbb céljának : a felfelé törekvő osztályok kirekesztését a politikai életből és ezen keresztül a felemelkedésből Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy amikora XIX. század utolsó évtizedében a negyvennyolcas párt kapott többséget, nem tudott mit kezdeni ezzel a többséggel, mert nem akarta megnyitni a páriámén- taritás és a politikai jog kspuit az alsó néposztályok előtt. De 1912-ben, amikor megmozdult az egész or szág a tilkos választójogért, amikor Just Gyula, Hock János vezették a magyar nép rohamát a parlamentaritásért vívott küzdelemben, addig húzták-halogatták a dolgot, amig ez is feledésbe nem merült19l8. idején ott látjuk Károlyi Mihállyal szemben, aki utat akar mutatni a magyar rendeknek, azzal, hogy maga fogott hozzá Kápolnán földbirtoka kiosztásához, ott látjuk ■ vele szemben a Bécsből intrikáló, vagy Szegeden szervezkedő nemesség és arisztokrácia többségét, akik ismét csak egyetlen célt ismertek: megakadályozni azt, hogy a magyar nép birtokon belül kerüljön a hatalomért vívott harcában. Ismét egy negyedévszázad jogfosztottsóga, rabsága szakadt a magyar nemzetre. 1944. októbere után, ahogyan hazánk lassan felszabadult a német megszállóktól és kiszolgálóiktól, ismét ittmaradt a magyar nép, a dolgozó, robotoló, éhező, fázó, rongyoskodó magyar nép és kimentették magukat a verbőczyun okák. Magukhoz tértek. Lesték, várták mikor válik lehetségessé a visszatérés, hogy hazatérve beüljenek földbirtokaikba, gyáraikba, bányáikba, jó zsíros állásaikba és hogyan tudnák biztosítani ismét a felszabadult magyar nép felett rendi uralmukat. A földreform, a Magyar Köztársaság megteremtése, a magyar devalváció után igy jutottunk el napjaink legújabb és legdöntőbb szakaszához, a kipattant összeesküvésekhez. A „történelmi“ osztályok fiai. Verbőczi. Szapolyai, Eszterházi, Károlyi, Bethlen, Gömbös, Imrédi, Szá- lasi- hivei, utódai és unokái, most alkalmasnak találták már az időt arra, hogy amit eddig a magyar nép két éven keresztül alkotott. amit legnagyobb nélkülözések, szenvedések között teremtett, azt ismét bitorló kezükbe vegyék. Folyik a nagy harc. A régi bajvivás utolsó akkordja zajlik le. A karok és rendek, címeres koronás népe, Verbőczi, a labancok, a „fontolva haladók“ népe és Dózsa, Rákóczi, Bocskay, Kossuth, Károlyi Mihály és a III. Magyar Köztársaság szabad magyarsága között. Ez a nagy bajvivás elérkezett utolsó fejezetéhez. Most győzni fogunk. A magyar néppel szemben összeesküvő rendi magyarok zár alatt vannak és várják a történelmi leszámolás utolsó napját. A sötét dátumok korszaka lezárult. Nem lesz többé Mohács, sem Világos. nem lesz mégegyszer 1919., 1920., a magyar rendek többé nem győzhetnek. A sokat szenvedett magyar nép birtokon belül került, kezében tartja az országot, hogy végre, oly sok évszázad után, a saját kezei által, saját erejéből, magának építse az országot. PÁLFY ERNŐ Fényt derítettek Misíétb Endre volt miniszter és társai földalatti munkájára A belügyminisztérium hivatalos közlése A belügyminiszter közli: A köztársaság ellenes földalatti szervezkedés és fegyveres összeesküvés vezetőinek első csoportját a tizenhárom vezetőt, Donáth Györgyöt, a MÉP volt al- elnökét, Dálnoki Veress Lajos nyugalmazott vezér- ezredest, a második hadsereg volt parancsnokát, a földaiati fővezérség fővezérét, Szentmiklóssy István volt vezérkari őrnagyot, Andráss Sándor nyugalmazott repülő vezérőrnagyot, Szentiványi Domokos rendkívüli követet és meghatalmazottat, Arany Bálintot, a Független Kis- * gazda Párt volt központi szervezőjét, Kiss Károlyt, a Gázmüvek műszaki ta nácsosát, dr Héder János volt kormányfőtanácsost, vállalati vezérigazgatót, Vérkonyi László vezérkari őrnagyot, Berkó István vezérkari alezredest, Sóváry Tihamér vezérkari ezredest Fülöp József vezérkari ezredest, Majoros János tar talékos repülőt a tegnapi nap folyamán a népügyészségnek áladták Az államvédelmi szervek fényt derítettek Mistéth Endre volt építési és közmunkaügyi miniszter, va lamint az őrizetbevett hat nemzetgyűlési képviselő, dr. Hóm Tibor, Gyulai László, dr. Jaczkó Pál, dr. Vatai László, Horválh Já nos és Kiss Sándor ügyére is. Mistéth Endre beismerte, ‘ hogy 1942 óta tagja a Magyar Közösségnek és a Magyar Közösség köztér saságellenes szervezkedésben a felszabadulás óta is tevékeny részt vett, Beismerte, hogy az ő tudtával és hozzájárulásával Szentiványi Domokos az ő lakásán szerkesztette és gépeltette a mozgalom illegális sajtótermékét a „Tájékoztató*-t. Beismerte, hogy lakására több alkalommal összehívta megbeszélésre a Magyar Közösség különböző minisztériumokban működő csoportjainak vezetőit Ezeken a tanácskozásokon Mistéth Endre szorgalmazta a Magyar Közösség munkájának és szervezkedésének meggyorsítását 4s kiterjesztését. A jegyzőkönyvekből az is kiderült, hogy Mistéth miniszteri kinevezését a hetes bizottság hozta javaslatba dr. Saláta Kálmán revén. Mistéth Endre beismerte azt is, hogy mi- (Folytatása a 2. oldalon.) ARA: 40 FILLER
