Magyar Nép, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-19 / 15. szám

1947. január 19. Vasárnap IV. évfolyam 15. szám. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja Saját erőnkből meg tudjuk és meg fogjuk / védeni a magyar demokráciát Tegnap délután két órai kezdettel Budapesten, a Nem­zeti Sportcsarnokban a két ■agy munkáspárt hatalmas ősszvezetőségi gyűlést tar­tott. A gyűlést Kossá István, az össz-szakszervezetek fő­titkára nyitotta meg, majd átadta a szót Rákosi Mátyás­nak, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának. Rákosi Mátyás beszédé- ■ek megkezdése előtt viha­ros, szűnni nem akaró taps­sal ünnepelték az összveze- tőségi ülés résztvevői. Beszédét igy kezdte: Összejöttünk, hogy megtár­gyaljuk ast az összeeskü­vést, amely egész demokrá­ciánkat alá akarta ásni és vissza akart bennünket vetni abba az elnyomatásba és jogtalanságba, amelyből két esztendővel ezelőtt a vörös hadsereg szabadított ki ben­nünket. (Éljen Sztálin 1) Mindenekelőtt meg kell ál­lapítani ennek az összees­küvésnek a jelentőséget. Er­re azért van szükség, mert jóformán még meg sem kezdődött az összeesküvők felgöngyölítése és máris he­lyenként azt tapasztaljuk, hogy mentőexpediciók szer­veződnek. Le akarják ki­csinyíteni, el akarják kenni az összeesküvés jelentősé gét. Ezért le kell szögezni, bogy az összeesküvés gaz­dasági és politikai téren a magyar élet minden ágára kiterjed. Ezután részletesen ismer­tette az összeesküvők akna­munkáját. Felsorolta azokat a szervezeteket és intézmé­nyeket, amelyekbe befura­kodtak az összeesküvők. Fel kell tárni azt a szívós és átgondolt aknamunkát, ami­vel felszabadulásunknak szin­te az első pillanatától kezdve az összeesküvők rendsze­resen aláásták a fiatal ma­gyar demokráciát — foly­tatta beszédét. Hogyan men­tették az igazolások folya­mán a B- listázáskor, majd a B- lista revíziójánál a régi reakció híveit, hogyan men­tettek a népbiróságokban és hogyan dolgoztak mindenütt a régi rend helyreállításán Bennünket különösen az érdekel, mik voltak a terveik a magyarság két legfon­tosabb oszlopa, a munkás­ság és a dolgozó parasztság leié. A munkássággal szemben, mint vérbeli Horthysták, vad gyűlölet vezette őket. Ha tervük megvalósult volna, akkor visszalökik az ön­tudatos munkásságot a régi, elnyomott rabszolgaszerepbe. Elveszik a törvény előtti egyenlőséget, a szervezkedés jogát, az üzemi bizottságo­kat, a fizetett szabadságot és ami még talán ennél is fon­tosabb, el akarták venni a munkásságtól a jobb jövő­be vetett reménységét is. Ezután az összeesküvők munkásellenes harcának eszközeit ismertette. Amig mi — mondta — arra hív­tuk fel a dolgozókat, hogy feszítsék meg minden ere­jüket az újjáépítés és ha­zánk talpra állítása érdeké­ben, addig ők az újjáépí­tés meglassitásán és el- nzabotálásén törték a feiü- ket. Nem véletlen, hogy az összeesküvők egyik leg­exponáltabb tagja az újjá­építés minisztere és az sem véletlen, hogy az újjá­építési minisztérium volt az összeesküvők egyik fellegvára. Miközben mi a városok, falvak, iparvi­dékek ellátatlanjainak élel­mezését igyekeztünk biz­tosítani, ők arra biztatták a falut, hogy ne szolgál­tasson be. A dolgozók védték a forintot, ők meg­akarták fúrni. Nem vezette őket jobb szándék a parasztság felé sem. Népeilenes terveik központja a földreform megsemmisítése volt. Ter­vük az volt, hogy 700 000 ujgazdától és földhözjutta- tottól visszaveszik a földet és 300—500 holdas par­cellákban kiosztják majd az összeesküvők között. Vissza akarták állítani a 3 millió koldus Magyar- országát, Rákosi Mátyás beszéde további során emlékezte­tett az összeesküvőknek arra a tervére is, hogy a parasztságot ki akarták szorítani a politikai életből. E mellett ügyes demagó­giával a régi Horthysta re­cept szerint akarták szem­beállítani egymással a pa­rasztságot és az ipari mun­kásságot. Majd igy folytatta be­szédét : Az összeesküvők meg akarták akadályozni aü építő munkát. Zavart, rendetlenséget akartak, elégedetlenséget szítottak. A fiatal magyar demo­krácia államvédelmi szer­veinek közbelépése (éljen. éljen) és ébersége meg­hiúsította tervüket. Itt Rákosi Mátyás elis­merő szavakkal emléke­zett meg Rajk László bel­ügyminiszterről, akit per- ceken keresztül ünnepeltek a jelenlévők és az uj de­mokratikus rendőrségről. Mindannyian el vagyunk szánva, hogy felszámoljuk ezt az összeesküvést. (Úgy van, úgy van l) Az össze esküvés minden résztvevő­jét (Halál, halál!) vagy se­gítőjét egyben azonnal el kell távolítani a közhivata­lokból és a közéletből. (Úgy van, úgy van!) Az össze­esküvés ténye azt mutatja, hogy a demokrácia nem folytathatja tovább azt az elnéző, megbocsátó politi­kát. amit kél esztendőn ke­resztül folytatott és amely­nek eredménye az lett, hogy ezt a reakció gyengeségünk­nek tekintette és felbátoro­dott tőle. Ezen most vál­toztatni kell és változtatni fogunk. Le kell törni a nép el­lenségeinek megnőtt szarvát. Az eddigi módszer nem vált be. Most erélyesebben kell dolgoznunk, hogy a magyar demokrácia megvédésére alapos és tiszta munkát vé­gezzünk és ennek a szel­lemnek minden téren érvé­nyesülnie kell. Ki kell ter­jeszteni az üzemi bizott­ságok jogkörét. (Úgy van, úgy van!) Majd igy folytatta Rá­kosi Mátyás: Végül foglalkozni kell egy kérdéssel, amelyet az összeesküvők vetettek fel. Ez a békekötés és a vö­rös hadsereg kivonulásá­nak a kérdése. Mi még nem tudjuk, hogyan és mikor vonul ki a vörös hadsereg. Ettől függetlenül fel kell vetnem itt Nagybudapest dolgozóinak képviselői előtt a kérdést: elég erősnek tartjuk-e a szer­vezett munkásságot, a dől* gozó parasztságot, a ha­ladó értelmiséget arra, hogy minden belső kísér­lettel szemben egyedül is, nemcsak hogy megtudják védeni a demokráciát, de kíméletlenül szét tudnak zúzni minden erre irányuló kísérletet (percekig tartó viharos taps, éljen Rákosi, éljen Rákosi I) Azt hiszem barátaim, — folytatta be­szédét — a válasz erre a kérdésre csak egy lehet: Saját erőnkből meg tudjuk és meg fogjuk védeni a magyar demvkráciát. (Úgy van, úgy van, nagy taps) Szakasits Árpád a Szo­ciáldemokrata Párt vezére a jelenlevők ütemes „ Mun­kásegység“ ‘ tüntetése, hosz* szantaríó tapsa és „Éljen Szakasits“ kiáltások köz­ben emelkedett szólásra. Beszéde elején megálla­pította, hogy az összees­küvésben fellelhetők a régi úri Magyarország min­den rendű és rangú elemei. Ez a pusztulásra ítélt úgy­nevezett uriosztály, a tár­sadalmi átalakulásnak ez a rothadási terméke, tisz­telet és becsület a kivétel­nek, (Úgy van, úgy van !) nemitudott belenyugodni a megváltoztathatlanba. Bár- gyusága megakadályozta abban, hogy tisztán lássa a történelmi fejlődés tör­vényeit pökhendisége és úri gőgje pedig vakmerővé tette. Nem tudja, de nem akarja elismerni a nép jogát arra, hogy sorsát önmaga alakitsa ki. Telve a Horthyzmus mételyével, még mindig arról ábrán­dozik, hogy visszahozhatja erre a földre régi rend­jét, a dáridós nagybirtoko­sok, a zsebelő bankárok, d ö 1 y f ö s főszolgabirák, durva csendőrök világát, azt az úri magyar világot, amelyben munkás és pa­raszt csak arra való volt, hogy verejtékét ontsa, ro­botoljon. Igen- Ezt a vilá­got akarták ők vissza­hozni. Beszéde további során határvzott eréllyel köve­telte Szakasits Árpád, hogy fel kell deríteni en­nek az összeesküvésnek minden részletét és egész hátterét. Nincs és nem le­het helye semmiféle enge­dékenységnek és nem me­hetünk bele demokráciánk olyan értelmezésbe, hogy végülis a demokráciát a saját eszközeivel öljék meg. Mi. magyar szociál­demokraták Weimar vég­zetét nem vállaljuk, (Éljen, éljen, hosszantartó nagy taps) Demokráciánkat nem szolgáltathatjuk ki a fa­siszta betyároknak, a reakciós gonosztevőknek. Ezen a földön megvetette a lábát a munkás és pa­raszt és a haladó értelmi­ség legjavarésze, hogy uj világot építsen a régi he­lyébe. Erre szervezkedtek, er­re esküdtek össze a föld alatt és a föld felett, mint a megszállottak, öntudat nem zaklatta őket, a ma­gyar nép pusztulása, az ország rombadőlte nem renditette meg őket. Lelki­ismeretük, — ha ugyan volt — nem érezte terhét semmiféle felelősségnek, országveszejtő útjukon. Majd iigy folytatta be­szédét: A magyar demo­krácia ne legyen könyörüle­tes azokkal szemben, akik elszánt könyörtelenséggel tá­madták meg a dolgozó nép hazáját. Demokráciát a de­mokratáknak ! Humaniz­must a humanistáknak! Szabadságot a dolgozó és építő nemzetnek! De bitó­fát a gyilkosoknak! (Úgy vau, úgy váj, hosszantartó nagy taps.) Könyörtelen és kemény munkásöklöt a fasisztáknak, a demokrácia ellenségeinek és kártevői­nek. Szakasits Árpád az össze­esküvés körülményeit ismer­tette ezután és hangoztatta, hogy a munkáspártoknak követelniük kell nemcsak a bűnösök megbüntetését, ha­nem biztosítékokat kell te­remteniük az összeesküvések megismétlődésével szemben. Követelte, hogy a közhiva­talokból távolítsák el azo­kat, akik az összeesküvés támogatásával gyanúba ke­veredtek. Majd kitért a Kisgazda- párt és a munkáspártok vi­szonyára és megállapította, hogy a Kisgazda Párt tér mészetellenes választási győzelme megváltoztatta és megrontotta a demokrácia tartalmát. A Kisgazda Párt­ba behúzódtak a régi úri bitangok, szolgabirók, föld- birtokosok és csendőrtisz- tek. A Kisgazda Párt tisz­títsa meg magát az oda nem való elemektől. Nagyhatású beszédét igy fejezte be Szakasits Árpád: Amit eddig tettünk, bizto­síték arra, hogy a jövőben jól dolgozunk népünkért, országunkért. Voltaire-reí mondom: Tiporjátok el a gyalázatost és hozzáteszem: bármilyen köntöst ölt is magára — és teremtsetek, építsetek, harcoljatok. Ma­gatoknak és ne másoknak építsetek országot és hazát. Barátság ! A gyűlés végén határozati javaslatot fogadtak el. AR A: 4Q FILLER

Next

/
Thumbnails
Contents