Magyar Nép, 1946. szeptember (3. évfolyam, 155-179. szám)
1946-09-29 / 179. szám
2. oldal. M A G Y A R NÉ f 1946. szeptember 28. A békeszerződést egyfelől a szövetséges nagyhatalmaknak másfelől Magyarországnak kell ratifikálni A stabilizáció j és munkanélküliség A stabilizáció és a jó forint alapja az áru és pénz — e csereértékek — egyensúlya. A stabilizáció megindulásakor, az árak és bérek ősz- szegszerüségeinek megállapításakor ennek az egyensúlynak a megteremtése adta a matematikai feladatot. Az elv: nem lehet a gazdasági életben több pénz, mint amennyi áru van, s amennyi az áruforgalom normális lebonyolításához szükséges. Ez a rideg létei nemcsak a stabilizáció megindulására érvényes, hanem annak időbeli tartósságánál is. Vagyis, ha a stabilizáció kezde tén az árak és bérek, vagy ami mindegy az áru és pénz, viszonyát megállapították, a későbbi időben sem lehet ezt a viszonyt uj pénz kibocsátással megváltoztatni. Minden ezenfelüli uj pénzkibocsátás, többlet termelés nélküli fizetés, béremelés, vagy nem árut termelő munkálatokra kiadott uj pénz ezt az egyensúlyt felborítja, mert az igy kiadott fizetések, bérek növelik a fogyasztást, azaz csökkentik az árukészletet anél kül, hogy munkateljesítményükkel az elfogyasztott árukat a maguk termelésével más áruval pótolnák — igy nő a pénzmennyiség, fogy az árukészlet, az egyensúly felborul és az infláció jelenségei azonnal mu tatkoznak. Ezért állította le az állam a beruházási jellegű, nem árutermelő munkálatokat — Nyíregyházán a dohánygyár, MÁV-építkezéseket — és ezek leállításával jelentkezik a munkanélküliség jórésze. (A másik okról, a tőke visszahúzódásáról stb. külön kellene Írni.) Ebből a gon dolatmenetböl világosan következik az, hogy a stabilizáció utánismun kában álló szellemi és fizikai munkásoknak érdeke, hogy ez az elv szigorúan betartassák, mert csak igy marad stabil a forint és csak igy kap munkájáért reálértékű bért. Ez a harc mint láttuk — maga után vonja az átmeneti munkanélküliséget — viszont az emiatt munkanélkülivé vált munkásság —, amely különösen az építőiparban, leépített szellemi munkásságnál stb. jelentkezik, harcot kezd a munka alkalomért, az életért. A magyar területi és politikai bizottság pénteki ülésén az ausztráliai kiküldött úgy nyilatkozott, hogy az ausztráliai delegátus visz- szavonja azt a pótinditványt, ami a békeszerződések revíziójára vonatkozik. Elfogadták a szerződés- tervezet 36 cikkelyét A bizottság ezután egyhangúlag elfogadta a magyar béketervezet 36. cikkelyét, amely arról szól, hogy az Egyesült Nemzetek szervezetének valamennyi más állama, amely háborúban áiit Magyarországgal és nem irta alá a magyar békeszerző dést, csatlakozhat a békeszerződéshez és a végrehajtás szempontjából úgy tekintendő, mint társult hatalom. A magyar küldöttség ehhez a cikkelyhez két észrevételt nyújtott be, de ezeket, minthogy a bizottság tagjai közül senki sem támogatta, nem tárgyalták. A 37. cikkely Egyhangúlag elfogadta a bizottság a 37. cikkelyt is, amely arról szóit, hogy a békeszerződés hiteles szövegének nyelve angol és orosz. A békeszerződést egyfelől a szövetséges és társult hatalmaknak, másfelől Magyarországnak ratifikálni kell. A szerződés akkor lép hatályba, ha a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok által ratifikált példányokat a Szovjetunió kormányánál letétbe helyezik. Az elnök ezután sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a pozsonyi hídfőre vonatkozó albizottsági jeien tés még nem futott be és javasolta a bizottság ülésének elnapolását. Kulturális javak visszaszolgáltatása Az amerikai delegátus ekkor szóbahozta, hogy van egy Csehszlovákia állal támogaiott jugoszláv póticditvány, amely a kulturális és művészi javak visszaszolgáltatására vonatkozik. Clementis ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a volt osztrák — magyar monarchia által elnyomott népiek kulturális könyvtárai, levéltári anyaga és sok művészi kincse Bécsbe és Budapestre vándorolt és az eddigi visszaszerzési lépések eredménytelenek voltak. Az amerikai delegált kijelentette, hogy az inditvány megszövegezése igen pontatlan és ezért nem fogadható el. Szerinte ezt a kérdést kétoldalú tárgyalásokkal kell megoldani. A jugoszláv kiküldött az amerikai képviselő felszólalását ellenségesnek minősítette és kérte a pótinditvány elfogadását. Magyar indítvány a közigazgatási okmányanyag átadására Az elnök a vita után felolvasta a magyar delegáció levelét, amely szerint Magyarország visszaadja az 1938—1944 ig a Magyarországhoz átcsatolt területek közigazgatási okmányanyagát és ilyenértelmü cikkely beiktatását kéri a szerződés- tervezetbe. A francia delegátus erre úgy vélekedett, hogy a pótinditvány sző vege túlságosan általános és azt javasolta, hogy háromtagú albizottságot jelöljenek ki a pontosabb f szöveg megszerkesztesére Egy őrült Cseke Imre a VI/1 utászzászlóalj örvezetőja Lengyelországban a hozzá beosztott legénységgel a ponyvaregények fantáziáját is megcsufoló kegyetlenkedéseket köve ett el. Rémtettei közül felsorolupk néhányat Két munkaszolgálatossál három mázsa súlyú farönköt cipeltetett. A rönköket nem engedte ledobni, ha nem „tréfás“ tornamufatványokkal kellett azt letenni, utána pedig futólépésben küldte őket újabb rönkért. Vértes József nyíregyházi újságíró nem bírta a nehéz farönköket, mire Cseke úgy megrugdosta, hogy elrepedt a bokája, azután vad dühvei nekitámadt és a szerencsétlen ember melléből csomókban tépte ki a szőrt. Még ez sem volt elég a vadállat! Csekének. Több delegátus ugyancsak helyeselte az albizottság megalakítását, köztük a • jugoszláv delegátus is. A szovjet delegátus azt a véleményét fejezte ki, hogy az érdekelt államok jelenléte meggyorsítaná az albizottság munkáját. Végülis a bi zotíság úgy döntött, hogy Jugoszlávia, India és Délafrika kiküldötteiből háromtagú albizottságot léte sitenek. A magyar bizottság a legközelebbi ülésén a magyar albizottság jelentését tárgyalja meg. (MTI) rémíetlei A féláju’.t embert kavicsos hegyről le, majd hegynek fel bukfencezíette. ,,Kedvenc“ szórakozásai közzé tartozott, hogy a munkaszolgálato- sokat fára mászatta és aki a magasból való ugrásközben elesett, abból ,,kutyát' csinált, azaz a megkínzott embernek négykéziább kelleti állnia, meg kellett rúgni a fát és foggal lerágni a fa kérgét. Á gyengefizikumu embereket órá kon át tűző napon átitatta és a forró napon dolgozó embereknek nem engedett vizet adni. Féiholíra vert embereket, égő cigarettát rágatott velük és nyomdafestéket nem tűrő műveletekre kényszeritette őket. A múlt rendszer „katonai nevelésének“ egyik díszpéldányát, ezt a kitenyésztett vadállatot, az ember- kinzó Cseke Imrét elfogták. Népbi- róság elé kerül. Így jelentkezik a stabilizáció kér désénél is a kapitalista gazdasági s termelési rend belső, megoldhatatlan — vagy csak részben és ideiglenesen (külföldi árukölcsön stb.) megoldható — ellentéte, A polárizáció két sarka: a munkában állók harca életnívójuk fenntartása érdekében munkanélküliség terem lésével — a munkából kiszorultak harca a munkáért Ennek a harcnak a kiegyenlítését is ezen a sikon kell keresni. Ami praktikusan azt jelenti, hogy a munkában állók bérük, fizetésük egy bizonyos kis százalékát adják le fedezetül azoknak a beru házási jellegű, fent már említett munkálatok elvégzéséhez, amit úgyis csak megtakarításból lehet teljesíteni s amit jelenleg a stabilizáció érdekében az állam uj pénz kibo csátásával nem végezhet el, ami más szóval azt jelenti, hogy az e munkálatok után kifizetett munka bérből előálló többfogyasztást, áru- elhasználódást a most is munkában állók kevesebb fogyasztásával egyenlítheti ki s igy az egyensúly megmarad. Nem hiszem, hogy ennek megértése a szellemi és fizikai munkásságban nagyobb nehézségbe ütközne. E problémát készakarva kezdtem munkás szemszögből nézni, mert magam is az vagyok — de a közöltekből világos, hogy a jó forint, s mindaz, amit elmondottam sokkal nagyobb érdeke a tőkésnek,, ahol annak haszna — mely átmeneti munkanélküliségét okoz - két ol dalon jelentkezik: az életnívó fenn- 1 tartásában és az ezen felüli jövede lemtöbblöt, vagyonosodás, értékbiztonságában. Hogy ez mennyire világos, az legjobban az ásuforgalom nál mutatkozik: az eladó (kereskedő, gyáros, iparos, gazda) nemcsak normális hasznát kapja meg a jó forinttal, hanem ugyanannyi vagy több árut vehet vissza, vagy gyárthat, ami az infláció alatt nem volt lehetséges. Ha azonban a stabilizáció által nyújtott e kettős előny csak a dolgozók egy részének munkanélküliségével volt elérhető, világos, hogy ezért felelősséggel is tartoznak s igy annak megszüntetésé re vagyis munkaalkalmak teremtésére még fokozottabb ájdozatot kell hozniuk, mint a nyomott bérért dolgozó szellemi és fizikai munkásoknak. Azt hiszem ez is világos. Azonban helytelen az a kifejezés, hogy bárkitől is áldozatot kizánunk. Mert áldozat csak ellenérték nyújtás nélkül van. Ez nem áldozat, hanem a legjobb üzlet, amit valaha is felajánlottak. Mert tegyük fel, hogy sem a tőkés, sem a dolgozók fenti gondolatmenetét nem fogadják ei. Mi történik akkor? Napról-napra nő a munkanélküliség, s mindaz, ami ezzel együtt jár. Most már csak nem gondolja bárki is, hogy eltűrhető az, hogy a nemzet nagy rétege önhibáján kívül, hogy a másik rétegnek jobb sorsa legyen, nyomorba taszítva, éhezve-fázva tengesse életét ? S ha ezen idejében nem segítünk, nem fogja-e ez a nyomor kikényszeríteni kormánytól a munkanélküli segély folyósítását ? A munkanélküli segély pedig megnyitja az inflációs pénz zsilipjeit, amely hullámaival elárasztja majd az ország gazdasági életét, s annak menetrendje szerint a dolgozó fokozatosan tönkremenne, de a tőkések sem fogják tudni még egyszer inflációs veszteségeiket erkölcstelen hiíelspekulációval regresszálni. Miután ebből látható, hogy az államháztartást a stabilizáció miatt munkanélküliségi segélyre 'igénybe venni nem lehet, minden keresőre, aki a stabilizáció hasznát élvezi,- saját érdekében álló kölelessege, , hogy a munkanélküliség megszűnjön s ennek terhét igazságosan, méltányosan viselje. Az adhoc munkaalkalom c*ak szűk rétegű tüneti kezelés, fél megoldás, — megnyugtató, végleges rendezésre csak ez az ui járható. Az össz-szakszervezet, amely teljes erővel küzd a munkanélküliség nyomorának megszüntetéséért a sok azonnal megvalósítható kisebb tervek meliett e gondolat tervszerű megvalósítását tűzte ki célul, amely hármas feladatot ad : 1. Statisztikai összeállítás a viselendő terhek igazságos elosztására és a végrehajtás technikai rendezése. 2. A képviselőtestület szabály- rendeletének megalkotása. 3 A nyert munkalehetőségnek, a közösség érdekében való tervszerű munkaprogramra megalkotása. Azt hiszem elég józanul soroltam fel az észokokat, hogy a szintézist levonhassam: minden erőnek, minden akaratnak mellé sell állni az Ossz-szakszervezet e munkájához, mért ez nem párt. hatalmi forma vagy hiúsági kérdés, hanem az emberiesség kérdése és végzetes felelősséggel járna az elé akadályt gördíteni. Az idő surret, nemsokára itt a tél — a munkanélküliség kérdését sürgősen rendezni kell. VAJDA EMIL
