Magyar Nép, 1946. szeptember (3. évfolyam, 155-179. szám)

1946-09-03 / 156. szám

2. oldal. MAGYAR NÉP 1946. szeptember 3. Messze Indokinából • A tejpiac kérdése a Nemzeti Bizottság előtt hozott levelet a posta és ahogy az ember olvassa az egyszerű sorokat, szinte a könnyeivel küzd és két év távlatából is gyűlölettel tekint a múltra. Azokra, akik okozói voltak annak, hogy a ma­gyar föld szerelmese, a barna magyar paraszt a világ minden tájára szétszóródjon, hogy a leg- változatosabban kemény, nehéz hányattatások között bolyongjon messze idegenben, még Indo­kínában is. A levél magáért beszél és vá­dolja a múltat és vádolja azokat, akik titkon még most is a múlt emlékeit melengetik és múltat só­várogják vissza. Vád azok ellen is, akik a megnyugvást akaró magyar nép háta mögé bújva a demokrácia ellen uszítják a tudat­lanságot. De had álljon itt a levél szószerint. Olvassa ki belőle min­denki a vágyakozást a haza földje iránt. Olvassa ki azt a fáj­dalmat, amelyet csak a messze idegenbp elsodort szenvedő em­ber érezhet, aki nem tudja talán még ma sem, hogy miért, kiknek az ckaratából, milyen érdekekért került el messze Indokinába és miért eszi ott a rabság kenyerét. „Kelt 1946. julius hó 27-én. Szeretett kedves Szüleim és Test­véreim. Tudatom véliik, még élek. Tudom, hogy maguk régen elfe­lejtettek. Kedves Szüleim, a sors nagyon messze elüldözött a haza tói. Messze, messze. 18.000 km-re Indokinába. Ez a levél, amelyet most irok kiadnom a jó Istentől, hogy életben, egészségben találja mindnyájukat. Kedves Szüleim! Nagyon fáj, hegy a sors elüldözött a hazától az idegenlégióba. Azzal vigasz­talnak bennünket az újságban, hogy haza nem mehetünk, mert agyonvernek, katonaszökevények­nek minősítenek bennünket. Pedig nem azért vagyunk itten, hogy megszökjünk, hanem kizavartak Németországba és ottan elfogtak az amerikaiak és rákényszeritet- tek bennünket, hogy jelentkezzünk. Nem adtak enni, kénytelenek vol­tunk, ha nem akartunk is, mert máskülönben éhen pusztultunk volna el. Mostan zárom soraim. Ha választ kapok mindent meg­írok. írjanak meg mindent, milyen a helyzet odahaza. Isten velük Lajos. Marozsán Lajos, No-de 10. M. L E. 27868. C. A. 3. (Extrémmé Orient S. P. F. 1174)" A görögországi választások Athéni hivatalos értesülések szerint a királyság ügyében meg­tartott görögországi népszavazás az egész országban — eltekintve néhány elszigetelt zavaró ese­ménytől — békésen és teljes sza­badságban folyt le. Athénből és Pireusból már befutottak a vasár­napi választások eredményei. 38 választási irodában 11.362 szava­zó adta le szavazatát a királyság­ra, 3.433 a köztársaságra. A moszkvai rádió jelenti, hogy Görögországban a királyság visz- szaállüása érdekében vasárnap harm* népszavazást tartottak. A kirí pártiak és köztársaságiak köze . szombati verekedések so­rán 21 ember vesztette el életét. (MTI) Szabolcsvámegye Nemzeti Bizott­sága pénteken foglalkozott a tejpiac áthelyezése miatt előállott panaszok­kal. Tárgyalásra került a Lenin téri kereskedők, iparosok és piaci áru sok beadványa, amelyet körülbelül hatvanan Írtak alá és letárgyalták az orvosszakszervezet által benyújtott szakvéleményt is. Ezek ismertetése után a Nemzeti Bizottságnak az volt az egyöntetű véleménye, hogy a tejpiac nem ma­radhat azon a helyen, ahol van, a Vay Ádam utcán, hanem azt vissza kell helyezni a Lenin térre. A legfőbb szempont, amely ezt a kérdést eldöntötte, az egészségügyi kérdés, volt, mert miután a Vay Ádam utcát nem lehet lekötni a for galom elől, nyugodtan, zavartalanul és az egészségügyi szempontokra való tekintettel csak a Lenin-téren maradhat a tejpiac. A Nemzeti Bizottság által hozott határozat felhívta a város vezetőit, hogy a tejpiacot helyezzék vissza a régi helyére a Lenin térre. Az orvosszakszervezet a tejpiac kérdéséről Az orvosszakszervezetnek a Nem­zeti Bizottsághoz intézett átirata a következőket állapítja meg : „A tej­piacnak a Lenin térről a Vay Ádám utcára való áthelyezése tárgyában a vármegyei tiszti főorvoshoz senkitől, semmiféle megkeresés nem érkezett és így abban véleményt nem is nyilváníthatott. A kérdéses időpont­ban az ügyvezető városi tisztiorvos szabadságon voit és igy ebben a kérdésben helyettese adott az illeté­keseknek szakvéleményt. A most már hivatalában lévő ügyvezety tiszti orvos abszolút nem mondott helyet­tesének véleményt és mindenképpen ragaszkodik a tejpiacnak a Lenin­iéire való áthelyezéséhez. Az orvosszakszervezet véleménye szerint jól lehet, hogy a Lenin-térre való áthelyezés sem feiel meg a modern higiénia követelményeinek, de minden esetre sokkal megnyug­tatóbb közegészségügyi szempont­ból, mint a Vay Ádám utca. Kívá­natos volna szigorúan elrendelni, hogy az elárusítók termékeiket csak is körülbelül 1 méter magas aszta­lon árusíthassák és semmi esetre sem a földön elhelyezett kosárból.“ Milyen Bárasnkat kérünk Érdékből 7 A delegátusok nagy figyelemmel hallgatták a magyar előterjesztést A magyar—román vegyes-bizohság szombat délutáni ülésén elhatároz fák, hogy a hétfőt ülésen a román küldöttséget hallgatják meg, utána térnek át a békeszerződés egyes szakaszainak tárgyalására. Ezután Auer Pál párizsi magyar követ emelkedett szólásra, hogy ismertesse a magyar kormány állás­pontját az erdélyi határok kérdésével kapcsolatban. A magyar követ be szédében többek között a követke­zőket mondta: — Azért jöttünk Önök elé, hogy az erdélyi probléma megoldására előterjesziést legyünk. Erdély össz­lakossága az 1930. évi román sta­tisztikai adatok szerint öt és fél­millió lélek, ebből három millió kétszázezer román, egy millió ötszáz­ezer pedig magyar — Az első világrúboru befejezése után Erdélyt Romániához csatolták és ez az érdekelt néptömbök meg­hallgatása nélkül történt. Ezt a trianoni békeszerződést a Szovjet­unió soha nem irta alá és az Egye­sült Államok is megtagadták a rati­fikálását. Hogy az ebben a szerző­désben megállapított határok nem esnek egybe az etnikai határokkal, azt a legjobban bizonyítja, hogy most egyik szomszéd allam a másik után kér engedélyt arra, hogy a határok közelében élő magyar la kosságnak legalább egy részéi a mi területünkre telepíthesse át. — A Romániának Ítélt területen élő másfél millió mdgyar sorsa iránt nem lehetünk közömbösek Az er délyi magyarság preblémájának fel­vetésekor az első fontos tény az, hogy a szövetséges nagyhatalmak és Románia között létrejött fegyver­szüneti egyezmény értelmében Er­dély, vagy annak nagyobb része Romániát illeti meg. A másik fon- t©s tény, hogy 1940. augusztusi bécsi döntésnek — ami egyébként sem a mi kezdeményezésünkre jött létre — a megsemmisítése. Tekin tettel arra a két tényre, a magyar kormány azt kérte, hogy Erdélyből 22.000 négyzetkilométernyi terület csatoltassék vissza Magyarországhoz. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy ezt a javaslatot elutasították és ilyen körülmények között az etnikai viszonyoknak megfelelő ha tármódositásra vonatkozóan terjesz­tünk elő kérelmet. Négyezér kilo­méternyi kiterjedésű területről lesz szó. Ez a terület egyáltalán nem tartozik Erdély földrajzi egységéhez és 500 000 léíeknyi lakosságának 67 százaléka magyar. — A határkiigazitás magábafog- lalná Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad és Arad városokat. Ez a javaslat nem uj kezdeményezés, mert az előző nagyobb területre vonat kozó észrevételünk megábafog- lalja ezt is. — Javaslatunk csak abban az esetben jelent megoldást, ha szer vesen összekapcsoljuk a román állam kereteiben maradó több mint egy millió 200 000 főnyi magyar kisebbség jogaira és védelmire vo natkozó minden biztosítékot megadó szerződéssel. A probléma megoldása azért sürgős, mert az erdélyi ma­gyarság helyzete aggasztóvá váit. -- Miután a két ország élén demo­kratikus kormányok állanak, kivárta tosnaK tartjuk, hogy a magyar és román küldöttség közvetlen tárgya­lásokat kezdjen, ezután az erdélyi magyarok jogainak biztosítására vo natkozóan közös javaslatot terjesszen a bizottság elé. Auer Pál magyar követ felsorolta az erdélyi magyarság sérelmeit, vé gül kérte, hogy terjesszék javas­latát a külügyminiszterek tanácsa elé. A delegátusok nagy figyelemmel hallgatták Auer Pál beszédét. A magyar—román vegyesbizottsag ülé­sét hétfőn délután négy órakor foly­tatják, amikor a román delegátust hallgatják meg. (MTI) A vasutasok fényes sikerű ünnepnapja A nyíregyházi vasutasok méltó­képpen ünnepelték meg vasárnap a magyar vasút fennállásának 100 éves évfordulóját. Reggel tábori mi­sét tartottak, délben térzene volt, délután eseményekben gazdag sport- ünnepély este pedig fővárosi művé­szek vendégszereplésével fővárosi nívójú kulturestet rendeztek. A nap fénypontja és igazi koro­nája az esti hangverseny volt. A vasutasok hatvantagu szimfónikus zenekara jött le Nyíregyházára erre az alkalomra. Szőke Tibor az Állami Opera karnagya vezényelt, Horányi Karola, Domahidi Szabó László és Fodor operaházi énekesek vendég- szereplése hosszú időre teszi feled hetetlenné városunk közönsége szá­mára ezt az estét és az évforduló megünneplését. Az ünnepi beszédet Román György mondta. Beszédében ismertette a vasút 100 éves történetét, a vasuta­sok küzdelmes és nehéz életét és lelkiismeretes, kötelességtudó szol­gálatát. A nyíregyházi vasutas kulturszak osztály műsorában értékes számokat láttunk. A nyíregyházi vasutasok jubiláris ünnepségükkel bebizonyították, hogy nemcsak szolgálatuk ellátása köz­ben, hanem a kultúra művelésében is értékes tagjai a társadalomnak. Molotov jelentéstételre Moszkvába utazott Mint ismeretes, Molotov szovjet külügyminiszter váratlanul haza­utazott Moszkvába. Molotov el­utazásához a párizsi szovjet ki­küldettek semmiféle magyarázatot nem fűztek és úgy látszik, nem tulajdonítanak annak nagy jelen­tőségét. Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének megtartása Molo­tov visszatéitéig függőben marad. A Reuter hírügynökség párizsi tudósítása szerint Molotov néhány napon belül várható vissza Pá­rizsba és visszatérése után hala­déktalanul ismét összeülnek a kül­ügyminiszterek. A londoni rádió közölte, hogy a moszkvai hírforrások szerint Molotov elutazásának az volt az oka, hogy Sztálin generalissimus személyes beszámolót kívánt a párizsi békeertekezlet menetéről

Next

/
Thumbnails
Contents