Magyar Nép, 1945. augusztus (2. évfolyam, 93-106. szám)

1945-08-21 / 101. szám

1945. augusztus 21 MAGYAR NÉP Meddig ülnek még a reakciós tisztviselők a nyíregyházi Pénasügfyigfazg'ató^ág'osi ? Nyíregyházán sokszor hallottuk már a politikai pártok szónokaitól, hogy számoljunk le Szabolcs me­gyében a reakcióval. Eddig úgy lát­szik, a szónokok felhívásai üres szólamok maradtak. A reakció meg­bújva szabotál, megfélemlíti és ki- játsza a dolgozókat és a demokrati­kus kormányzat rendeletéit. Hol is hát az a megfoghatatlan szabolcsi reakció? íme egy példa: A Magyar Kormánynak a nagy­birtokrendszer megszüntetésére ki­adott rendelete világosan kimondja, hogy a megváltásra kerülő földbir­tokon lévő szeszgyárak is megvál­tás alá kerülnek s mint ilyenek a földigénylőkből alakult szövetkeze­tek tulajdonába mennek át. Ez or­szágszerte meg is történt, azonban a nyíregyházi Pénzügyigazgatósá­got a demokratikus kormányzat ren­deletéi nem érdeklik. A nép érdeké­ben hozott kormányrendeletet {el­rúgva, hogy a népet jogos igényé­től mg fosszák, olyan rendelkezést hozott ki néhány hónappal ezelőtt, hogy a „szeszgyárat szeptember 1-ig tarthatja üzemben, aki a termelést megkezdte.“ így természetes, a szeszgyárak Szabolcs megyében na­gyon sok helyen még mindig egye­seknek gyártják a milliókat, míg a szegény dolgozó nép tömegei csak kívülről statisztálnak. A pénzügyigazgatóság fentebb megírt eljárása annál is inkább fi­gyelemre méltó, mivel néhány hó­nappal előbb, mielőtt a Pénzügy­igazgatóság fentebb közölt rendelete megjelent volna, az egyik szesz- gyártulajdonos 100.000 P-vel akar­ta megvesztegetni a Megyei Föld­birtokrendező Tanácshoz beosztott Földhivatal ügyvezető helyettesét, hasonló célzatú engedély kiadása érdekében. Ami akkor a 100.000 P-vel nem sikerült a Megyei Ta­nácsnál, úgylátszik másoknak, más utakon sikerült a nyíregyházi Pénz­ügyigazgatóságnál. — Legalább is az eredmény ugyanaz lett, ami lett volna a Megyei Tanácsnál 100.000 pengő árán. Törvényellenesen így rekesztik ki Szabolcsban a reakció­sok a népet a demokrácia asztala mellől. A nép pedig dolgozik, küzd és szenved, míg néhány hazárd fic­kónak milliók vándorolnak a zse­bébe. Nem lehet napirendre térni az ügy felett, mint afelett sem, hogy a 100.000 P-ős megvesztegetési ügy folytatásáról sem tudunk semmit. Ma Szabolcs megyében az általános közfelfogás az, hogy nem változott semmi s a dolgozók hiába keresik igazukat, ezirányú kísérletezésük reménytelen próbálkozás marad. S valóban, joggal kérdezhetjük, hogy meddig ülnek még a reakciós tiszt­viselők a nyíregyházi Pénzügyigaz­gatóságon is, akiknek az intézkedé­sei következtében megrendül a nép­ben a hit a demokratikus kormány­zat iránt? Vonják felelősségre azo­kat, akik miatt néhány hónapon ke­resztül a nép szájától vonódott el a falat; egy-két profitéhes pénzember javára! Legyenek figyelemmel a politi­kai pártok a közhivatalnokck ha­sonló ténykedéseinél a demokrácia ellen irányuló szempontokra is, s ne csak egyszerű szabálytalanságot, vagy járatlanságot, vagy helytelen eljárást lássanak fennforogni ha­sonló esetekben, hanem fedezzék fel mögötte a nép, a demokrácia ellen irányuló mesterkedést is, mert csak így védekezhetünk hathatósan a reakció ellen, mely iskolázottan s a legnagyobb raffinériával, saját ha­táskörében úgy forgatja ki a de­mokratikus kormányzat rendelkezé­seit, hogy azok a gyakorlatban anti- demokratikusakká válnak. A dol­gozók pedig elkeseredetten mond­ják egymásnak, hogy „Szabolcs­ban minden a régi“, a demokrácia számukra nem hozott szabadságot, a mezőgazdasági üzemek másnak zakatolnak, a miilókat néhány kor­rupt alak vágja zsebre, míg a népé ismét csak a munka, melynek gyü­mölcseit nem élvezheti. Krassói Lóránt a Megyei Földbirtokrendező Tanács gazdasági szakértője, a Magyar Kommunista Párt tagja. »«SSäM« d ía&isszía sajtótermékeit 1804 Motel Könyv és 3 Möleg folyóirat wmimmmmmmmmimmmmmmmlmmmmsmmmmi Nőkérdés és demokrácia Irta: Dr. Eföss Jánosné. A nők jogáról a múltban is so­kat vitáztak. S ma többet is, mint kell. Hiszen a demokrácia vitasza­badságot, úgynevezett diszkussziót kell, hogy jelentsen. Hanem valaho­gyan még ma is több a jelszó, mint a gondolat e kérdés körül. Pedig azt szeretnénk mindnyájan, demokrá­ciahívek, hogyha nőink egysker már nemes gondolatokhoz méltó érzel­mek cselekvő alanyaivá s nem jel­szavak szenvedőivé, nem áldozatok­ká válnának. Hiszen az utóbbi eshetőség to­vábbra is csupán elnyomást, nem pedig emelkedést hozna a nőlélek számára. Márpedig ki lenne híve a demokráciában a női elnyomásnak? Nőtársaim is bizonyára szabadságot akarnak.* De vájjon szabadság lenne-é az, hogyha a természeti törvény csúfí- tása árán férfi életformába kény- szerítenék a nőket „jogszabállyal“ avagy államhatalmi törvénnyel, in­tézményesen. Mire jó a nő, mire nem alkalmas? — vitassák azok, akik akarják és akiknek jólesik ezt vitatni az erre elsősorban hivatott lélekkutatók he­lyett. Egyet azonban hivatott vagy hívatlan pszichológusok és pedagó­gusok nélkül is mindenki nagyon jól tud: családanyának, feleségnek csakis a nő alkalmas. Ezt az egy­szerű igazságot tán még az úgyne­vezett feminista vezérek avagy ve­zérnők — mert ilyenek is vannak — sem tagadják, sőt tán még a leghir- hedtebb nőgyülölők sem. A fasizmus, emlékszünk, abban csúfolta meg a női szabadságot leg­inkább, hogy a nőt a háoorús erő­szak szolgálatába állított „nemzeti (közösség“ vak engedelmességű esz­közévé — ne mondjuk: szülőgéppé — degradálta. Vájjon nem lenne-e a nő szá­mára lefokozás az is, ha most min­denáron férfit akarnánk belőle fa­ragni. Hiszen hitvány, komisz ko­runk a férfit sem engedte férfiúvá formálódni. S bizony tudjuk, hogy minő baj lett ebből. Az embert elnyomó erőszak min­denható állama: a fasizmus a férfi­nek hősi életformát prédikált únos- úntalan, de inkább szadistává és Selyemfiúvá, semmint hőssé enged­te válni. Nagyon aljas is volt e be­teg „hősiesség“: férfiakban s nők­ben egyaránt szomorúan szemléltük a korszakos embertelenséget. Azok a férfiak voltak a hősök, a héro­szok, akik szembe mertek szállni a deformált világgal, egy embertelen emberiséggel. S e helytálló héro­szok méltó munkatársainak, hű he- roináknak bizonyultak a nők, kik nem kívántak fasiszta náci némbe- rekké válni. Hát igen, föl kell a nőket szaba­dítani, hogy természetük s a képes­ségük szerint szabad nőkké válja­nak : ez is egyik feladata a demokrá­ciának. De nem szabad új elnyomás igájába hajtani őket: ne tegyük kényszerré számukra a férfi élet­formát. Azok a nők, akik nők mód­ján voltak eddig is szabadok, felvi­lágosultak, fölszabadult lelkek, mindig magasabbrendűek voltak a korcsult férfiaknál. Ne tegyük a korcs férfiakhoz hasonlókká a nő­ket, hanem szabaduljanak föl, ahogy A belügyminisztérium rendelke­zése alapján a vármegyei és városi rendőrfőkapitányság napokon át tartó razzia során felgöngyölítette a fasiszta sajtótermékek frontját. A rendőrség eredményes munkájá­ban tevékeny részt vettek a helybe­li demokratikus pártok képviselői is. A razzia során átvizsgálták a könyvtárakat, könyvkereskedése­ket és a magánházak könyvtárait is. A könyvrazzia Sajben András vár­megyei rendőrfőkapitá ny és tiszti­karának ellenőrzése mellett zajlott le és eredménye 1804 kötet könyv és 3 köteg folyóirat. Ezek mind i azok, melyeknek szerzői a fasiszta ’ rendszer alatt írásaikkal szolgálták i a múlt bűnös politikáját. Az elkob- ! zott könyveket egyelőre a várme- ! gyei rendőrfőkapitányságon raktá­rozták. ISgje&Éláiiii&i» az mréí A háború véres és embertelen pusztításaitól Szabolcsvármegye né­pét sem kímélte meg és soha nem látott katasztrófába, a legnagyobb nélkülözésbe sodorta népünket. — Sajnos azok, akik ezt a katasztrófát előidézték és akiket ma felelősség­re vonhatnánk, nagyrészt elmene­kültek. —- A másik kis része de­mokrata ruhába szeretne felöltözni és ebben az álruhában áll be a reak­ció táborába. — Ott áll a dolgozó építőmunkás háta mögött éslázítja: „ ha a szakszervezet tagja leszel, nem kapsz tőlem munkát!“ Csápjai elér­nek a kis parszthoz, az új birtokos­hoz is. — Földjéből, a birtok mes- gyéjéből kihúzza a karót s azzal ijeszti: „hiába dolgozol, úgyis visz- szaveszik tőled a földet, de ha ezt nem is, a termésedet teljes egészé­ben be kell szolgáltatni!“ — Ott ül még a közigazgatásban és a vezető állásokban. — A Nemzeti Bizottsá­gokat úgy alakítja meg, hogy ott csak egy kis csoport jogai legyenek biztosítva. A baj csak az, hogy ez a kis csoport nem a dolgozók töme­géből kerül ki. Egyes urak még tovább me­részkednek; nem riadnak vissza a nyílt lázítástól, izgatástól sem. — Ha valakit felelősségre vonnak a múlt gaztetteiért, odaállnak mellé s menteni próbálják azokat, akik el- hurcoltatták apáinkat, férjeinket, gyermekeinket, testvéreinket, hogy „Becsben megvédjék Magyarorszá­got.“ Ebben a megyében még sokan nem ismerik kellőképen a dolgozók érdekvédelmi szervezetét, a szabad szakszervezeteket. A huszonötéves Horthy-rezsim egyetlen célja volt, hogy a munkásosztály "szemére sö­tét szemüveget rakjon abból a cél­ból, hogy ne lássa, ne találja meg a békés dolgozó társadalomhoz vezető utat. Ez az út pedig csak egy lehet; összefogni, egy táborba tömörülni, az iparosnak, a parsztnak, az érte® miségnek, a falu és a város dolgozó népének. — Egyesülésben az erő, s ha közös célért, közös sorsban élők egyesülnek, nincs a világnak olyan ereje, amely ezeket a sorokat meg­bonthatná. A Vöröshadsereg meghozta szá­munkra a szabadságot. Ezzel a sza­badsággal él a magyar dolgozók száz­ezres tömege akkor, amikor a múlt szomorú tapasztalatai alapján felis­merte az egyesülésben rejlő meg­bonthatatlan erőt s tömörült a sza­bad szakszervezetekbe. — A szak- szervezet egy gazdasági irányító szerv, amelynek célja az ország új­jáépítése, a termelés mielőbbi meg­indítása s a termelt javak igazságos elosztása. Hogy ezt a feladatot si­kerrel megvívja, könyörtelen har­cot hirdet a reakció ellen. A mun­kások dolgozó ökléből acélkalapá- csot kovácsol s könyörtelenül le­sújt mindazokra, akik mégegyszer a múlt feudális, reakciós rendszerét szeretnék visszavarázsolni. A szabad szakszervezetek munkásai ma már ébren vannak s tele torokkal kiabál­ják a reakció felé: Kár minden esz­telen próbálkozásért. Ma már nem lehet bennünket alaptalan frázisok­kal ijesztgetni, a munkások sora egységes, együtt halad a népi de­mokratikus Magyarország felépíté­séért, a fizikai munkás az értelmi­séggel s nincs olyan erő, amely mégegyszer éket verhetne közéjük azért, hogy a dolgozók verejtékes munkájából a nagytőke gazdagod­jék. Gombos Aladár aeakszervezetek várna, titkára. 3 oldal kell: igazán. S legyenek szabadok­ká a férfiak is így végre. Mert mel­lesleg ők is nagyrészben csak el­nyomottak voltak. Ne kívánjuk, hogy héroszok legyenek a nők, de engedjük őket szabadon heroinák­ká válni. S a férfiak legyenek mél­tók heroináikhoz: mert a közel­múltban többnyire csak korcsok „uralkodtak“ vagy inkább zsarno­koskodtak és rabszolgáskodtak kö­zöttük.

Next

/
Thumbnails
Contents