Magyar Nép, 1945. július (2. évfolyam, 80-92. szám)

1945-07-12 / 84. szám

2. oldal MAGYAR N E P 1&4Ó. július 12. Béldty | úa ! Ön a Népbíróság előtt áll és várja a magyar nép ítéletét. Hogy miiyen lesz a büntetés, amely Önt sújtani fogja, még nem.. tud­juk, nem isméijük. De Önnek meg kellene ismerni azt a tenger sok fájdalmat, amely az ezernyi anyai szívben dúl elveszett fia után. Önnek látni kellene a köny- nyekel, amelyek bőven patakzanak mint a tenger az anyai szemekből elhurcolt gyermekeik után. Önnek hallani kellene a viharrá dagadt sóhajt, amely nehezen szakad fel asszonyt keblekből véreik ismeret­len sorsa miatt. Sokezer asszony, anya, aki nem is tudja, hogy fáj­dalmának, könnyének és sóhajá­nak Ön az oka vezérezredes úr! Nem tudják, mert ha tudnák, átok kelne ezernyi ajakon, mert Ön volt az vezérezredes úr, aki megfosz­totta a családokat ifjú reménysé­güktől, megfosztotta a nemzetet a jövő virágaitól — és martalékul odadobta a magyarság legnagyobb j ellenségének. Jetiéért nem tud fe- \ lelni vezérezredes úri Nap-nap ! után a fájdalomtól meggyötört j anyaszívek sóhajtanak a távol- j levők után, ez az Ön műve volt : vezérezredes úri Önre volt bízva l a magyar ifjúság! Mit lett Ön \ veled Mi megmondjuk Önnek ve- j zérezredes úr: Ön formaruhába ! öltöztette, dróton rángatta, terrori- j zálla a nemzet legértékesebb kor- \ osztályát. Ön ambicionálta, hogy \ az Ön gondjaira bízott ifjúság a j levente-intézményben az Ön és Ön- j höz hasonlóak véleményére mint \ ólomkatonák masírozzanak az Önök labanclelkűségével áhított jövő felé, amely nekünk, magya­roknak végül is nyomort és pusz­tulást hozott. Ön terrorizálta az ifjúságot, megölte bennük a sza- \ bad kritika szellemét. Ön defor­málta az ifjúság lelkivilágát, mert Ön eszményinek találta labanc­telkével a Hitler-Jugend és a Ba­lilla-szervezeteket és ezekhez akar­ták hasonlóvá tenni a magyar ifjúságot. Vádolja Önt az egész magyar jövő vezérezredes úr, mert sokáig, évekig tesznek fájó gon­dolatok, titkon hulló könnyek és ezért Ön a felelős vezérezre­des úr! Ha Ön magyar ember lett volna, ha önnek szívügye lett volna a magyar jövő, inkább választani kellett volna önként a halált, mint­sem ily nagyol véteni a nemzet ellen és átkozottá válni az egész magyarság előtt. Az a büntetés, amelyet Önre kiszabhatnak nem egyenértékes azzal, amit Ön tett vezérezredes úr! Mert az az ifjú­ság. amelget Ön fertőzött meg és amelyet Ön irányított a germán hódítók felé és Ön játszótl át azok kezére, azok hiányoznak a ma erőfeszítésében és hiányozni fognak egész nemzeti jövőnkben. Ezek munkája és utódaik nélkül szegényebb lett a nemzet és ezért Ön a felelős, vezérezredes úri A paraszt, a munkás és az értelmi­ségi ifjúság, amely az Ön és az Önhöz hasonlók kezei között sik­kadt el, az fájdalmasan hiányzik a magyarságnak. Az a szerencséje Önnek, hogy a szülők fájdalma nem nyilvánul meg Ön ellen akciókban, mert nem döbbentek rá, hogy szülői fájdalmuknak Ön az okozója. Ön azzal védekezik vezérezredes ár, hogy Ön csak szürke pont volt, Önnek utasítások, parancsok sze­rint kellett eljárnia, hogy Ön csak báb volt a felelősek kezében, hogy Önt is irányították és engedelmes­kednie kellett, mert ha nem en­gedelmeskedett volna — Ön azt állítja, hogy főbelőtték volna. Ez lehet, de az Ön személyére is le- aljasító volt eljárása. Magyar em­bernek nem lett volna szabad oda­adni magát ilyen parancsoknak, ilyen utasításoknak, mert érezni kellett volna, hogy ez szemben áll az Ön magyarságtudatával. Ha Önben lett volna ilyen magyarság- tudat, — tehát még az Ön szemé­lyére vonatkozólag sem fogadhat­juk el ezeket az érveket, ónnál kevésbbé fogadjuk el azokat az ön által feláldozott ifjúságra vo­natkozólag, mert Ön a magyar jelen, a magyar jövő szempontjá­ból oly súlyos bűnt követeit el a nemzettel szemben, oly tengernyi fájdalmat támasztott az anyák ez­reiben, hogy erre nem tudunk fel­mentést adni és csak gyűlölettel tudunk gondolni Önre, vezérezre­des úr. Mit használnak az Ön érvei az anyának, aki elvesztette fiát, a leánynak, aki testvérét, vagy jegye­sét veszítette el; mit használnak az Ön kifogásai az elmaradt ma­gyar generáció számára. Ezek már ítéltek, Ön már érkölcsi halott és ezek megvetése és átka fogja kí­sérni Önt, amíg csak él. Nem fogja kárpótolni őket az sem, ha Önnek életét veszik, mert azzal az egy élet­tel sajnos nem lehet megváltani a sokezer életet, amelyért Önt teszik felelőssé vezérezredes úr! PÁLFY ERNŐ Elfogták i i'IÉei ' ! • r-sii, a nyiremrhiä nyila«mozga!om vezető egyéniségét Mint l®psier§f@$2t©( ordító pr@pa* gandát folytatott ® fasizmus mellett A háborús bűnösök közül senki nem menekülhet. Országveszejtő munkájáért felelni kell mindenkinek, akinek része volt abban, hogy or­szágunk ma romokban hever és sok százezer anya siratja gyermekét. Fe­lelni kell különösen azoknak, akik a múlt lelkiismeretlenül bűnös rendsze­rében szellemi vezetők .és irányítók voltak. Vonatkozik ez különösen A rád vári Bélára, a nyíregyházi Ta­nítóképző volt helyettes igazgatójára, aki mint a »Nyírvidék Szabolcsi Hírlap" politikai szerkesztője évek hosszú során át lelkeket mételyeiő nyilas propagandát folytatott a lap hasábjain. Ugyanilyen szellemben nevelte növendékeit is. Súlyosbító körülménynek számit, hogy az ő keze alól kerültek ki azek a tanítók, akikre rá volt bízva a magyar ifjú­ság nevelése. Elképzelhető, hogy milyen nevelési rendszere lehetett annak az Áradván Bélának, aki hitleri őrületében a nyilas eszmék nek olyan szédítő propagandáját folytatta, hogy ezzel még a jobbol­dali körök társadalmából is undort váltott ki. Nem kell ismertetnünk nemzetellenes tevékenységét, mert elég, ha ismertetik a népbirósági tárgyaláson azokat a cikkeket, me­lyeket ez as „őrültagyű“ ember írt napró! napra. Hülerimádata nem is mert hatért. Ha valaki bűnös, akkor Aradvári Béla százszorosán bűnös. Az ő lel kén szárad az a szégyenteljes őrjítő nyilas propaganda, amely a lap ha­sábjain tollából rap mint nap kike­rült. De nemcsak az újságban, ha­nem minden nyilas megmozdulásban, minden nyilas összejövetelen, ban­ketten vagy józanul, vagy részegen, de mindenkor és minden alkalom­mal űzte bűnös propagandáját. A győzedelmes orosz hadsereg közeledtére ő volt az első, a nagy „hős“, aki e menekült a városból. A gyávasága nagyobb volt a meggyő­ződésénél. A Dunántúlon bujkált, amíg a nyíregyházi rendőrség poli­tikai osztálya ki nem nyomozta rej­tekhelyét és egy íiatal detektív : Gaj­dos Ferenc a t.gnapi napon Pápáról a nyíregyházi rendőrségre szállította. Fiát, Aradvári Lászlót csak azért nem hozták haza apjával együtt, mert még a múlt év december 20 án mint a „Hungarista Légió" tagja, Németországba ment. Sokan, különösen városi emberek — lehetnek közöttük komoly gondolkodású, szociális érzésű munkásemberek — még­sem tudják a szó igazi értelmében, ben­sőjükben ezt a szót: „aratás“ úgy, mint ahogy mi parasztok érezzük, kik azono­sulunk, eggyé válunk vele a maga idejé­ben igy július elején. Megpróbáljuk hát megmagyarázni és érzékeltetni azokkal is, akik eddig csak hallottak róla vagy csak a mozi vásznán látták, ott ismerkedtek meg vele. Való­ságban az aratás nemcsak a termés le­szedése, az élethez annyira szükséges ke­nyérmagvak összegyűjtése, nemcsak szí- vet-lelket üdítő, hanem testet-lelket egy­formán lekötő, meggyötrö és verejtékes j munka is. Nehéz, sőt emberfeletti robot- j munka ez, mely minden időben még a \ legszalonnásabb, legpálinkásabb világban 1 is — a mezőgazdasági és földműves mun­I kák legnehezebbje volt. Korahajnaltól késő estig — de ha szorul, ha pereg a szem, még éjszakákon át is szünet nélkül csupán néhányperces ebédszünettel folyik a munka 26—28 fokos melegben. A hőségtől izzad az ember és verejtéke letörölgetésével elevenre dörzsöli homlo­kát, hol aztán megserken a vér. Véres lesz a kaszanyéi a kaszás kezében. „Bolondulásig“ kell itt dolgozni na pról- napra, hétről-hétre. Nem törődik itt senki azzal, hogy mit eszik, hol alszik. A reg­gelije száraz krumpli, itt-ott tej, a déli ebédje habartleves, hetenként kétszer- háromszor tészta, vagy bableves olajjal. Hogy megkapja-e a munkához szükséges kalóriát ezekből az ételekből, ez nem iz­gatja. Ott alszik, ahol utóléri az álom, jól esik a rend alatt, avagy a kereszt tö­vében, de mindegy, ha az árokparti avar a derékalja. Hogy miről álmodik ? Szabad országban, szabad földön Krisztussal együtt családja körében és nyugodtan élni. Nem másokat kizsákmányolni, megalázni, hanem mindenkit felszabadítani, a javakat igazságosan elosztani, az elhagyottakat felemelni, egyszóval: hófehér, demokra­tikus Magyarország felépítéséről és ennek megtartásáról álmodik. CSORBA ISTVÁN. s 37épellenes rr •• ** s> vunosoH A fasizmus gyökeres kiirtása fo­lyamatban van. A demokratikus ren­dőrség hivatásának ás felelősségének tudatában folytatja tisztogató mun­káját. Ezek során újabb letartózta­tások történtek. A tegnapi nap fo­lyamán a nyíregyházi ügyészség fogházába szállították Bogár /ndrás 44 éves nyíregyházi lakos, kereskedőt, aki az elmúlt év augusztus, szep­tember, és október havában Nagy- kállóban a nyilas mozgalomban te­vékeny? részt vett, szervező-és pro- pogandamunkát folytatott. Ugyancsak e nyíregyházi ügyész­ség foglya Pocsai La or, 23 éves tiszadsdai lakos, aki mint szakasz- parancsnok egy munkásszázadnál teljesített szolgálatot és ütötte verte a hozzá beosztott legénységet. Csütörtöki levél Textus: „Góg és Magog fia vagyok én." (Ady) Vasárnaponként a falvakat járom, a földműves lakossághoz beszélek, magya­rázom a demokráciát és nyitogatom a faj- támbeliek szemeit. Jólesik ez nekik is, nekem is. Járás-kelés közben akaratlanul és ön­kénytelenül a nagy magyar költőre, Ady Endrére, a címben írt sorok írójára gon­dolok, akinek egyszer édes-bús nótákat muzsikáltam 1918 őszén, az első össze­omlásunk idejében. Azt hittük akkor, hogy ami 1848-ban nem sikerült, 1918-ban si­kerül: a tiszta, kossuthi demokrácia meg­valósítása. Nem így történt! Előbb elka­nyarodtunk egészen balra, azután egészen jobbra. Most már aztán vigyázzunk, hsa már annyi gond és baj közepette mar­kunkban van ez a demokrácia. Igen I Az volt Ő, Ady Endre, nagy fekete szemeivel, mongoloid arcával és koponyá­jával: Ázsia méhéből jött Góg és Magóg fia és az volt testvéröccse is, Ady Lajos, a debreceni tankerület néhai főigazgatója, akivel pedig a sport útján melegedtem össze és azok voltak az „édes szülék“, a kisgazda-földműves társadalmi réteg ha­misítatlanul legigazibb képviselői, Azt hi­szem, hogy ez, a nekem olyan két drága ember rámmosolyog a júliusi kék magyar égből, amikor a nyírségi akácfa-sarok kö­zött zötyög veiem a szekér, hogy odavi­gyen a nyakkendőn élküli, szép fehérin- ges, feketeruhás kisgazdák, az Ady Endre fajtábeli magyarok közé. Ezer esztendeje mozdulatlan ez a tö­meg, mint a szikla, vagy mint a százados tölgy, nem fogott rajta se tatár, se török, se német. Bronzszerű arcával, nyílt tekin­tetével ázsiai nyugalommal nézi az esemé­nyeket ma is. Tudja, hova tartozik! Meg­csipkedik, de csak legyint a kezével, mint aki tudja, hogy O a fundamentum, O az ország! Most, a ránk következő vasárnapi nyír­egyházi nagygyűlésen csak éppen, hogy megmozgatja magát tizednyi erővel, de így is nagy és félelmetes lesz Góg és Magóg fiának mozdulása. Dr. Andrássy Dániel Megnyílt az újonnan berendezett Szitha-cukrászda Kossuth-utca 8. szám Kérem a közönség párt­fogását. Szitha István cukrász m. — Lemondott az igazságügy­miniszter. Valentiny Ágoston igaz­ságügyminiszter benyújtotta lemon­dását. A Szociáldemokrata Párt a távozó igazságügyminiszter helyére Dr. Riesz Istvánt delegálta. Politikai körökben elterjedt hírek szerint, mint a „Világ“ jelenti, a közellátás- ügyi miniszter rövidesen kiválik a kormányból. A beavatottak szerint Marosán György, a Szociáldemok­rata Párt vidéki országos titkára lesz az új közellátásügyi miniszter.

Next

/
Thumbnails
Contents