Magyar Nép, 1945. július (2. évfolyam, 80-92. szám)

1945-07-10 / 83. szám

2. olda

MAGYAR N £ P,

1945. július 10.

Munkásünnepet ült vasárnap délelőtt Nyíregyháza és Szabolcs dolgozó népe

A Szociáldemokrata Párt lelkes aag-yg^yűlése a Lenin-téren

déshez a legnagyobb óvatossággal kellhozzányúlni mindenkinek és nem is kell csodálkozni senkinek, hogy a demokratikus rendszer félesztendő alatt nem tudott mindent gyökeresen átalakítani, átformálni. Mi ismertük a régi rendőrséget és csendőrséget is és mi ki fogjuk ugyan irtani a mostani karhatalomból mindazokat az elemeket, akik nem odavalók (Nagy taps), hogy rendet és fegyelmet tartsanak egy országnak, de a reakció hiába számít, hogy pecsenyét süt ennél a kérdésnél. Mi magunk fogjuk elvégezni ezt a tisztogatást, ha szükséges és elsősorban a két munkáspárt fogja elvégezni a szükséges tisztitó munkát, de máris megmondjuk, hogy el a kezekkel a reakciónak a rendőrségtől és az új demokratikus honvédségtől. A mi fiaink vannak ott,

ha pádig akad köztük, aki nem odavaló, azt ki fogjuk közösíteni,

de nem engedjük, hogy ebből a kérdésből a reakció süthessen magának politikai pecsenyét.

— A rendőrséget igazi demokratikus tényezővé, karhatalmi szervezetté, fogjuk kiépíteni, de mindenki legyen tisztában azzal, hogy

ez a rendőrség a mienk lesz. a magyar demokrácia népi szerve,

ehhez nem engedünk hozzányúlni, éppúgy a magyar honvédséget sem engedjük megbontani semmiféle reakciós törekvéstől.

— A belső politikai kérdések közé tartozik a közigazgatásnak népi alapokra való helyezése. Kell, hogy a tiszta, igazi választásokon a népnek az akarata nyilvánulhasson meg és a demokratikus rendszer véglegesen berendezkedhessen ebben az országban.

„Ki kell éoíteni a jóviszonyt a szomszéd

népekkel!'*

Régen nem láttunk ilyen lelkes, szívbőljövő, bensőséges munkásünnepet, mint vasárnap Nyíregyházán. Ezres tömegei elismerő tapsai között számoltak be itt a Szociáldemokrata Párt központi kiküldöttei az ország bel- és külpolitikai helyzetéről.

A nyíregyházi Szociáldemokrata °árt vasárnapi népgyűlése úgy zajlott le, mint ahogy azt vártuk. Fegyelmezett tömegek vonultak fel a Lenin-térre, hogy tanúi legyenek a nagy napnak, amikor a szociáldemokraták munkás-nagygyűlést tartanak. A hatalmas tömegek között látjuk a munkástársadalmon kívül a szellemi élet a tisztviselői kar számos tagját is. Felvonult a vármegye dr. Erőss Janos főispánnal az élén, Fazekas János polgármester a tisztviselői karával, Mikola Jenő ezredes tiszti küldöttségével, a testvér munkáspárt, a Magyar Kommunista Párt Pálly Ernő párttitkár vezetésével, az összes szakszervezetek és a dolgozó munkásság minden rendű és rangú tagja.

A népgyűlést a Munkásdalárda „Fel szocialisták!“ — című dalának elhangzása után Pásztor József, a Szociáldemokrata Párt helybeli elnöke nyitotta meg. Ezután Máchel Katóka Bácsik József szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő költői lendületű és nagy hatást keltő „Én mégis magyar vagyok* című alkalmi versét szavalta el. Az alig 12 éves Máchel Katóka csodálatos szuggesz- tivitással és az átélésnek valami különleges belső tüzével és erejével úgy adta elő a gyönyörű verset, hogy a sokezerfőnyi közönséget valósággal magávalragadta. Percekig tombolva tapsolták a kis szavalőmű- vésznőt.

Ezután Takács Ferenc volt iparügyi miniszter, szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő mondotta el nagyhatású beszédét.

— Tisztelt népgyűlés! Örömmel jöttem ide, mert Kiss Roland elvtársam annyi szeretettel beszélt erről a vidékről. A közelmúlt napokban találkoztam vele és akkor azt mondotta, hogy mégis eljön ide, megnézi azt a helyet, ahol annyit dolgozott együtt a nyíregyházi szocialistákkal 1918—19. évben. Bizonyos, hogy el fog ide jönni, ha most betegsége akadályozta is ebben. Eljön az idő, amikor szólni fog Nyíregyháza és Szabolcsmegye népéhez.

Takács Ferenc

a szocialista mozgalomról.

— Ebben a vármegyében régi szocialista mozgalom van minden üldöztetés dacára és most, amikor szabadon nyilvánulhat meg az emberi gondolat, bebizonyította, hogy tömegesen seregük a szocialista zászlók alá és élcsapatát óhajtja alkotni a demokratikus mozgalomnak a demokratikus Magyarországon. Politikai életünk a belső megerősödés jegyében folyik. Az autonómiát szerle az egész országban a demokratikus pártok, a Nemzeti Bizottságok kiépítik, vagy már kiépítették. A vármegye törvényhatósági bizottsága, a községi képviselőtestületek újra alakultak és a magyar nép igyekszik bebizonyítani, hogy régi urai nélkül is ura a helyzetnek és fel tud építeni egy új, szabad, demokratikus országot a réginek romjain. A demokrácia végzi a maga takarító munkáját. Eltakarítjuk nemcsak a romokat,

de a reakciót is kitépjük gyökerestől az ország életéből.

Egyes helyeken kitűnő eredménnyel, más helyeken bizonyos zökkenőkkel, de folyamatban van és ezt a munkát elvégzi az ország népe.

Külpolitikailag a mi legfőbb törekvésünk, amit türelmesen és állhatatosan hirdetünk: „Kiépíteni a jóviszonyt elsősorban a szomszéd népekkel!“

Meg kell teremteni a békés együttműködés {altételeit.

Éppen a magyar uralkodóosztály által elkövetett bűnök, hibák miatt nagyon nehéz az új magyar demokrácia helyzete a szomszéd népekkel szemben. Békés magatartásra van szükségünk, hogy a magyar demokrácia valóban bebizonyítsa, hogy teljesen szakított a múlttal és annak minden maradványával. Együttműködésre van szükség a Duna-medence népei között. Vannak biztató jelek is, ilyenek a románok által hangoztatott nyilatkozatok. Különösen a román miniszterelnök nyilatkozatai alkalmasak arra, hogy szolgálják a békés együttműködést. Éppígy a jugoszláv delegáció emberei is nagy megértést tanúsítanak a magyar néppel szemben. Még Csehszlovákia részéről is tapasztalunk jóindulatot, főképp gazdasági kérdésekben. Hangoztatnom kell, hogy Csehszlovákia felé is békés, nyugodt magatartást kell tanúsítanunk.

A mi volt uraink rendkívül sokat vétettek a szomszéd népek felé és ezeket nekünk kell jóvátennünk. Elsősorban kell megemlíteni itt legnagyobb szomszédunkat. A Szovjetunió népére kell támaszkodnunk (nagy éljenzés). Az a kitűnő nemzetiségi politika, amit a Szovje úníó folytat odahaza, nemcsak a Duna-medencé- ben, de az egész világon éreztetni fogja hatását. Az a külpolitika, amelyet ő diktál, végeredményben érvényesülni fog.

— Minden politikai átalakulásnak az alapja tulajdonképpen a jó népnevelés. Hogy a magyar népet politikailag hosszú esztendőkön, sőt évszázadokon keresztül tudatlanságban tudták tartani, ez azért volt lehetséges, mert tudatosan elhanyagolták a népnevelést.

Ezután beszélt az iskolák kevés számáról, hangsúlyozta, hogy lehetővé kell tenni, hogy a tehetséges ifjúság, bármelyik rétegből származik is, ingyenesen tanulhasson az elemi iskolától kezdve a legmagasabb iskolákig.

— A mi népünknek meg van a természetes esze, de a múlt rezsim nem gondoskodott arról, hogy ezt kicsiszolja.

Százával és ezrével éltek a magyar parasztok között Veres Péterek és nagyon soknak közülük összetörték az

oldalbordáját a csendőrök és elzavarták a faluból, de nem tették lehetővé, hogy tanuljon és művelődjön.

Nekünk, szocialistáknak érett, tanult em- kerekre van szükségünk. Mindent el fogunk követni, hogy nemcsak a gyermekeket, hanem a felnőtteket is mindenhol neveljék, oktassák, általános tudást adjanak részükre. Mi, a két munkáspárt gondoskodni fogunk arról, hogy a nép egyszerű gyermekei megszerezzék a szocialista tudást, hogy harcosai lehessenek az új, szociális társadalmi rendszernek.

— Nem kevésbbé fontosak a gazdasági kérdések. Az ideiglenes magyar kormány jól indult gazdasági téren. Emlékezzünk milyen gyorsan, radikálisan oldotta meg a földreformot. Elértük ezzel azt,

hogy szétzúztuk a feudális Magyar- országot, kihúztuk talpuk alól a földet és ezzel együtt a politikai hatalmat is.

Ezelőtt egyesek kezében volt a föld, akik legtöbbször nem is Magyarországon költötték el a földnek jövedelmét. Ezek most el fognak pusztulni, mert nem tudják elképzelni az életet kávéház, fürdőhelyek és nagyúri élet nélkül. Nem tudják elképzelni, hogy be lehet állni a munkások közé és dolgozni, mert a munka — ahogy ők mindig prédikálták — nemesit. Ök nem bizonyították be, hogy lehet ezt az országot szeretni úgy, ahogy szerették évszázadokon keresztül az egyszerű földmunkások, akikről a mi kis szavalónk azt mondotta:

„Én azért mégis mogyar vagyok 1“

Amikor helyt kellett állni ebben az országban, mindig az egyszerű emberek álltak helyt. Nem akarom k jó vezetést lebecsülni, de már Petőfi megmondotta : „Tiszteljétek a közkatonákat, mert ők nagyobbak mint a hadvezérek. És nem véletlen,

hogy Sztálin, az orosz nép nagy vezére, mindig a katonákkal kezdi, amikor felkö- ssönti a hadsereget és csak azután említi a hadvezéreket.

A névtelen katonákat köszönti, akik hordozzák az ország terhét, küzdenek és harcolnak érte.

— A földreformmal kapcsolatosan szeretnék még 1-2 szót mondani, hogy milyen magatartást tanúsított a földműves munkásság az elmúlt gazdasági félesztendőben. Én október 8.-a óta látom, hogy mi történt ebben az országban. Amikor még javában folyt a harc, puskalövés közt, aknatüzben, sokszor teheneket befogva, vagy. ha az sem volt,

puszta készei művelte meg a földmüvesség a iöldet.

A földnek 90 százalékát bevetették, holott nem tudták mi hasznuk lesz ebből a munkából, mennyi terem, semmi sem állt végső következtetésként tisztán előttük, mégis dolgoztak kitartóan.

Azt kell tehát mondanom, hogy a földműves nép előtt le kell venni a kalapot, (közbeszólás; „Úgy van,“ helyes).

Ha soha nem állt előttünk tisztán, hogy a nép vegye kezébe az ország vezetésének irányítását — most a nép bebizonyította, hogy alkalmas erre. Ugyanez történt az ipari munkásságnál is. Sok helyen a németek elől elrejtették és megmentették a gyári, üzemi berendezéseket, majd eltakarították a romokat és dolgoztak. Volt olyan vidék, ahol 3 hónapig nem kaptak fizetést, mégis dolgoztak. Tudták, hogy amit megmentettek, azt az egész ország számára mentették meg. (Élénk helyeslés). Ez hősi magatartás volt. Most, hogy a termés betakarításáról van szó, a földmüvesség nem várt kormányrendeletet, hanem egyedül hozzákezdett a munkához, kezébe vette a kaszát és aratott. Ő tudja legjobban mikor van erre szükség. Most minden szem gabonát meg kell az ország részére menteni.

Aki nem dolgozik, ne is egyék!

— Az ipari munkásság jelentőségében talán még nagyobb munkát végez mint a földmunkásság. Az ipar megindításának,

Vannak reakciósok, akik befurakodnak a pártokba!

A Szociáldemokrata Párt és az elnyo- I mott üldözött testvérpárt, a Magyar Kom- 1 munista Párt (nagy éljenzés) is szabadon szervezkedhet ac országban. De ugyanakkor, amikor a munkásságnak és a polgárságnak demokratikusan gondolkodó része igyekszik megtisztítani az országot a reakciós elemektől, gazdaságilag újjáépíteni, politikailag átszervezni — ugyanakkor egyre erőteljesebben és egyre sze- mérmetlenebbül jelentkeznek a reakciós törekvések is. Igyekeznek megbontani a pártok belső egységét, vagy a pártok közötti békét, az országnak gazdasági életét, (közbeszólások: Nem fog nekik sikerülni. Le a reakciósokkal 1) Nyilvánvaló és világos előttünk, hogy vannak reakciós emberek, akik befurakodtak az egyes pártokba, igyekeznek ott pozíciót biztosítani, vagy a pártokon kívül visszahódítani pozíciójukat a közéletben. Épp azért nemcsak a közéletben kell állandóan résen lenni, vigyázni, hanem a pártokon belül is arra kell törekedni, hogy semmiféle reakciós elem ne furakodhassék be oda.

Ma már mindenütt azt hirdetik az egyes pártok, hogy szükség van széleskörű összefogásra, azonban találkozunk szomorú jelenségekkel, mint. legutóbb Szat- már vármegyében is. Értesültem arról, hogy az egyik párt kiküldötte arról beszélt, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt majd a végén elveszi tőletek a földet. Úgy igyekeztek beállítani a két munkáspártot, hogy csak azért adja a földet, hogy később legyen mit elvenni. Ha akadnak emberek, akik elhinnék ezt, az valóban szomorú lenne. Máshol a Nemzeti Bizottságokon keresztül igyekeznek megbontani a politikai egységet. A Dunántúlon tényleges grófok befurakodtak a Nemzeti Bizottsághoz és igyekeztek ott pozíciókat elfoglalni. A demokrácia azonban résen van. Ezeket a dolgokat jól látjuk, ezekkel számolunk ás le is fogunk számolni ezekkel a törekvésekkel. Aki azt gondolja, hogy a demokratikus Magyarország gyámoltalan, tehetetlen lesz, — az majd megtanulja, hogy H demokráciának ökle is van és le fog

sújtani ezekre már a közeljövőben.

A demokráciának nemcsak résen kell lenni, hanem el is kell foglalni minden hadállást.

Munkánk nem ért azzal véget, hogy felszabadított bennünket a dicső vörös hadsereg, hogy gondolatainkat szabadon terjeszthetjük népgyűléseken újságokban, könyvekben. Jól kell betöltenünk azokat a szerepekat, amelyeket különböző helyeken a nép rábíz a demokrácia új embereire. Bizonyos, hogy vannak tévedések, mint ahogy mindig is voltak, hiszen mindenki, aki dolgozik, ejthet hibákat is. Egy dolog van, amit nem lehet elvitatni: a becsületes szándék. Én azt tapasztalom, hogy akiknek szerepük van, úgy a város, mint a fala vezetésében, azok igyekeznek éjt, nappalt eggyétenni és igyekeznek jól megfelelni megbízatásaiknak.

— Ezek az állapotok, amikben ma élünk, bizonyos mértékig ideigleneseknek tekinthetők. Ezeket sokáig fenntartani nem lehet. Hamarosan elérkezik az ideje, hogy az erőviszonyok ebben az országban rendeztessenek, hogy a nép megmutassa az erejét, eldöntse melyik párt mily mértékben vehet részt az ország vezetésében. Amikor általános egyenlő titkos választójognak az alapján a magyar népnek a véleménye szabadon megnyilvánulhat, amikor nem lesznek már urnalopások, nyílt szavazás, szolgabirói terror, önkényeskedés. Szabad ember szabad megnyilvánulásai lesznek a választásokon keresztül. Akkor majd valóban kiderül, hogy melyik a legnagyobb párt. Most még mindegyik mondhatja magáról, hogy a legerősebb ebben az országban, de ha a választás ezt tisztázni fogja, akkor joggal és büszkén mondhatja.

El a kezekkel a rendőrségtől és a honvédségtől!

— Politikai kérdés a karhatalom: a magyar rendőrség és az új magyar honvédség kérdése is (éljenzés.) Ehhez a kér-