Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-06-22 / 25. szám
Második évfalyam. KÁRPÁTALJA. 189Ö. juinus 22. határozatában foglalt kívánalmakat úgy a laktanya kiépítésének határidejét illetőleg, mint a laktanya bérletnek 25-évi tartamra kiterjesztése iránt, a TJl-ik honvéd kér. parancsnokságnak Munkács városához intézett s az iratoknál fekvő f. évi 1429. számú átiratában is hivatkozott f. évi 5129. A'Till, és 9614. XVWl számú rendeleteimmel teljesithetőknek mondottam ki, ha az újonan építendő laktanya a követelményeknek minden tekintetben meg fog felelni. A mennyiben pedig a laktanyának az utólag kijelölt Dubrova-uradalmi telken való építésére vonatkozó, a nevezett kér. parancsnokság által elém terjesztett tervvázlatok hiányosságuknál fogva elfogadhatók nem voltak, az új laktanya telep; alakjához képest itten elkészített [ tervvázlatok tájékozás végett Munkács városának fognak kiadatni, melyek szerint az alaprajzok elkészíttetésük után még előleges meg- birálás végett hozzám felterjesz- tendők lesznek, — hogy azután a\ végleges terveknek alapjául szolgálhassanak. — Budapesten 1890. évi Junius hó 9-én. A miniszter helyett GromonDezső, államtitkár“ .\ Ezen leirat szerint látható, hogy a városi elöljáróság részéről ez ideig semmi mulasztás nem tör-\ tént s a hátráltató ok abban keresendő, hogy az első tervvázlat a püspöki telekre volt készítve, melyhez alakjánál és területénél fogva más alaprajz készítése ki- vántatott, s a Dubrován való építkezéshez ismét más kívántatik. Az elöljáróság a maga körében min- 1 dent megtesz, hogy az építkezés útjában semmi akadály ne legyen j s a város érdekei e tekintetben m egovassanak. meg egész bizonyossággal, de hogy emelni kell, azí bizonyosan állitia, mivel a többi állammal verseny- képeseknek kell lennünk. Junius 14-éu a magyar delegáció tengerészeti költségvetésről szólő jelentést tárgyalta és azt szószerinti szövegében elfogadta; az osztrák delegációnál a hadügyi renkivüli költségvetés és az okkupáit tartományok költségvetése fordult elő s a füst nélküli puskapor tételével támadt nagyóbbszerü vita dacára is tételeket megszavazta, E hó 16-és 17-én a hadügyi albizottság folytatta és b sfejezte tanácskozásait. Az egyes tételeknél Beöthy Ákos, Rakóvszky Bolgár, Pulszky, Hollán Ernő és többen szólaltak fel, de Bauer ügyes válaszai után a tételek megszavaztattak. A 17-ki ülésen I nagyriadalmat okoztak Bauern ek a békelétszám eme- ! lésésének szükségéről a delegációban már előbbi ■ napon tett nyilatkozatai. Erre természetesen Bauer itt is csak azt mondta, amit az osztrák delegációban. I minek következtében határozatba ment annak felvé- j tele a jelentésbe, hogy a hadügyminiszter kijelentette, hogy nem kerülhetjük el, hogy a békelétszám emelésének kezdésével ne foglalkozzanak; de az eziránt teendő javaslatoknál a monarchia két államának pénzügyi viszonyai természetesen figyelembe veendők lesznek. Ily módon az albizottságok minden tételen átesvén, jelentéseikkel teljesen elkészültek s az első érdemlege.' gyűlés e hó 18-án tartatott meg. Mindnyájan fogunk még emlékezni arra, hogy Kálnoki kiiliigyniiniszteriiní: 'a legközelebb tett nyilatkozataiban egy kis leckét adott a hencegő szer- I beknek kétszinii 'politikájuk miatt. Legközelebb pedig ! Hetiden földmivelósi miniszterünk egy rendeletet bocsátott. ki, amelv eltiltja a szerbsertések behozatalát, azzal indokolván, bogy a szerb területen át sok beteg sertés szállittatik hazánkba Romániából. A kis Szerbia e rendeletben Kálnoky szavainak súlyát érzi, és először Simico kővetjét kiddé a királyhoz, Kálnoky és a magyar miniszterekhez, hogy kérlelje meg őket; majd Steics konsulja által egy tiltakozó iratot nyujta be, melyben földmivelósi miniszterünk imént említett rendelete ellen nemcsak pro testál, hanem még fenyegetőzni is mer. A tiltakozó okiratnak több pontja van, melyek mindegyikében az van kifejtve, hogy e rendelet nem 'jogos és Szerbiára nézve nagyon sérelmes. Követeli Vissza vonását, mert különben 8 is kész a magyar sertéseknek Szerbiába valö bevitelét (minden ok nélkül) eltiltani. A szerb követet mindenütt udvariasan fogadták, kijelentették előtte, hogy a kérdésben levő rendelet pusztán közegészség- ügyi tekintetből adatott ki, de tudtára adták azt is, hogy fenyegetéseitől korántsem félnek ; sőt Kálnoky nyíltan k jelentette azt is, hogy Szerbia a saját kezében tartja sorát, s hogy e tekintetben minden attól függ, hogyan fogja Szerbia kormánya és a regens- ség felfogni és érvényesíteni viszonyát az osztrák és magyar monarchia irányában. Addig dédelgettük, mig fejünkre nem nőtt és most már fenyegetőzni is mer. Hej! nem jól áll a kicsinyeknek a pöffeszkedés, mert a túlfeszített húr időelőtt talál elpattanni. Heti krónika. A múlt héten a delegációk albizottságai szorgalmasan üléseztek, hogy jelentéseikkel készen lehessenek az első érdemleges gyűlésre. £ hó 11-én a magyar delegáció mind a négy alosztálya tanácskozott. Csendesen ment általában véve mind a négynél, de a hadügyinél egy kis vita keletkezett, amiért a tanácskozást meg is kellett szakítani és másnapra halasztották. A külügyi bizottság vitájában Fáik Miksa előadón kívül Csernátóny Lajos, Horváth Gyula, gróf Apponvi Albert, gróf Kálnoky küliigyér és As- bóth János vettek részt s a javaslatokat általánosság- minden változtatás nélkül elfogadták. A hadügyi albizottság a külügy min. válaszának tárgyalásával és a magyar katonai akadémia kérdésével foglalkozott. Az akadémiára nézve a külügyminiszter válasza az, hogy még nem látja elérkezettnek az időt egy, nagy költségekkel járó új akadémia felállítására, ami annyira erős vitát idézett elő, hogy az ülést másnapra kellett halasztani. A tengerészeti albizottság Zichy Ágost gróf, Sternek admirális, Horváth Toldy Lajos gróf és Kubinyi Árpád felszólalásai után a bizottsági a javaslatot úgy általánosságban, mint r!szleteibd változatlanul elfogadta. A pénzügyőri albizottság a közös pénzügyminiszter és a közös főszámvevőszék 1891. évi költség- előirányzatát változatlanul elfogadta, a határvámjöve- dék tételét azonban egyelőre függőbben hagyta, Junius 12-én a magyar delegáció két albizottsága tanácskozott, a külügyi és a hadügyi. A külügyinél semmi megemlítésre méltó sem történt, amennyiben a költségvetést minden észrevétel nélkül megszavazták, a hadügyinél ellenben a harmadik akadémiára vonatkozik vitát folytatták. A vitában Beöthy Ákos, Palszky Ágost, Vahrmann Mór, Hegedűs és mások vetlek részt, Rakovszky oly módon formulázta a határozati javaslatot, hogy a delegáció azon esetben, ha újabb költségek merülnének fel, ezeket a bécsújhelyi akadémia kibővítéséhez nem szavazza meg, hanem meg marad egy harmadik akadémia feliál litá- sa mellett. E hat javaslathoz Bolgár Ferenc és Beöthy Ákos kivételével, mint akik nem szavaztak, valamennyien hozzájárulták. A határozatok további tárgyalásánál csak egyes kérdéseknél fordult elő eszmecsere. így az egy érés önkéntesektől szőlő pontnál Bauer közös hadügyminiszter kijelenti, hogy ő a legjobb eredményt váija, mivel valósziniileg nagyon csekély lesz azok száma, kik két évig lesznek kénytelenek szolgálni. A rendes költségvetés nem tartja szükségesnek, hogy az alkalmazandó vasúti parancsnokok között törzstisztek is legyenek ; de a többség Hegedűs Sándor, Bolgár Ferenc és Beöthy Ákos elleniben a tételt változatlanul megszavazta. A magyar delegáció zársztámadási albizottsága e hó 13-án tartott ülésén a közös pénzügy minisztérium és számszék költségeinek-, nemkülönben a külügyi és a tengerészeti költségvetés zárszámadása minden megjegyzés nélkül elfogadtatott. Az általános rész előadásából megtudjuk, hogy az eredmény 2,934-000 írttal kedvezőtlenebb, mint a hogy az látszólag a megtakarítás öltönyébe van be burkolva j Az osztrák delegáció költségvetési bizottságábai «gyane napiülésen a hadügyi rendes költségvetés került szőnyegre, melynek minden tételét a hadügy min. ismételt felszólalásai után szintén elfogadták Bauer előadása ismét a hadsereg békeállományának emelését jelzi. Ez emelés 80,-100, vagy esetleg 120 millióba fog kerülni; ezt most még nem mondhatja Csáky Albin grőf kultuszminiszterünk e hó 15-én Markusovszky min. tanácsos kíséretében meglátogatta Kolozsvárott a tanintézeteket és onnan 17- én átment Nagyváradra Schlauch püspök meglátogatására. A _ püspöki ebéb után meglátogatta a tanintézeteket. Érdekesnek találjuk Schlauch, püspöknek»^ miniszterhez intézett kérelmét megemlíteni: „Excel- lentiád láthatja, mennyire virágzó állapotban van és mennyire szükséges itt a jogakademia, ne vigye azt innen el!“ Eszem ágában sincs, sőt még philosophiaí fakultást is adok hozzá,“ igy szólt a miniszter. „No én meg akkor a hittudományi szakott adom hozzá,“ j válaszolja a nagy nevű püspök. Nagyvárad tehát három fakultással fog bírni és megvan a negyedik egyetem. A mig tehat Pozsony és Szegőd liuzakod- nak, hogy melyiké legyen a negyedik egyetem2 azalatt Nagyvárad fogja elütni. Már csak igaz marad azon régen bebizonyított igazság, hogy „inter duos litigantos tertium gaudet“. i * * # Figyelemmel kísérvén a delegációk határozatait, látjuk, hogy ismét újabb és újabb áldozatra van szükség. Ott a fiist nélküli puskapor, mely 2—3 millióba fog kerülni. Ezt még megbirjuk érteni, mert célszerűbbé teszi a hadászatot; de hogy mire való a békeállomány létszámának emelése, azt igen bajos megértenünk. Mi csak vagy olyan háború eshetőségéi tarthatunk, melyet Oroszország indítana ellenünk, vagy olyantól, melybe sodortathatnának mint szövet^ ségesek, ha az ő segítségével Franciaország indítana revanch háborút Németország ellen. Ez idő szerint ezek egyike sem fenyeget. Franciaország nem in- I dit háborút, mert egy maga nem bízik a sikerben,, Oroszország meg nem indíthat ellenünk háborút, mert annak annyi baja van a maga belügyeivel, hogy csak idő kérdése lehet a szabadságra törekvő népek fölzendülés. Mire való hát akkor az a nagy békelétszám ? Hiszen mi a mi berendezési és közleke- ‘dési vonalaink mellett 8 nap alatt a legnagyobb hadtestet képesek vagyunk kiállítani. A népek jólétének előmozdítása, szegény pénzügyi és nemzetgazdászati viszonyaink úgy kívánják, hogy a katonaság fele haza eresztessék és ne vonassék el a munkától. Ez az, amit mi kedves de egatusaink magas figyelmébe bátorkodunk ajánlani. Szavazzák meg a szükséges kiadásokat, de azon is legyenek, hogy béke idején ne kelljen annyi sok katonát tartanunk. Válasz S. P.-nek. A felvidéki szegyes forrásból a Munkács 25-ik számában ismét egy mutatvány jelent meg S, P. aláírással, melyet S. P., ha a fejét leütnék, se tudott volna megszerkeszteni, de oroszvégi egyén sem szerkesztette, mert azok a kárhoztatott cikkel mind egyetértenek. Olyan ékes stilusu cikk Írására e vidéken csak egy egyén vállalkozhatott, a ki kereste az alkalmat, hogy nekem gorombaságokat mondhasson el, de olyan ékes nyelven nem is tud itt talán senki beszélni, mint a fevidéki iró, most pedig felcsapott S. P-nek. A ki nem egyenes utón jár, mindig tesz valami hibás lépést, mely azonnal nyomra vezeti a figyelmes utána járót. Nyílt térben az iró aláírja nevét egészen, nem két betűvel jelzi, mert igen sok S. P. kezdetű név van a világon. Hiszem, hogy az anyagot Sink Péter adta a szerkesztőnek, de olyan emelkedett hangulatú szerkezetet csak a szerkesztő tolía adhatott neki, mely csak egy karórágó lapba illeszhető be. A Kárpátaljának többször lehetett volna alkalma a Munkács ellen felszólalni, pl. legutóbb egy zsidó temetés alkalmából kikerült közleményre — busás fizetésért sem tette. A dolog érdemére térve, hogy Sink Péter oroszvégi bíró magyarfalu természetét levetkőzte volna, eddig még nem volt rá alkalmunk meggyőződni felőle. Sőt ellenkezőleg többször szidott bennünket, magyarokat, mint a bokrot, és szidott mindent, a mi magyar. Vagy elfelejtette már azt, hogy egy alkalommal oly tulságba ment e téren, hogy egy flintával a Dr. Scholtz Ede borháza falához akartam szögezni. Élő tanú rá ma is Dr. Scholtz E. — Hogt y nem tud magyarul. azt maga beösmeri, melyet bizonyítani nem kell, csak beszédbe ereszkedni vele, hogy gyermekeit magyarnak nevelteti, az nem az ő érdeme, mert ha rajta állott volna, egy szót sem tudnának magyarul, erről egy a szerkesztőséghez beküldött alábbi cikkecske bizonyságot tesz ma is. Mit akar hát az az illető?... Nem is hozzá volt tulajdonképen a Bo trányos dolog cimü cikk intézve, hanem a hatósághoz, a mely megnyomorította vele oroszvéget. A-zt mondja S. P. cikke egy pontjában: Ha kell, lerántom a leplet a hir eredetének indokáról. is.u Hát én megelőzöm a cikkírót. Az oroszvégi bíró német levelei adták meg rá az alkalmat, melyből két példány van a szerkesztőség kezében. No már kérem, ha egy politikai lap szerkesztője szó nélkül megtűrné azt, hogy egy magyar községnek bírája németül levelezzen vele, hát akkor még ágyú tölteléknek se való lenne. A levelezésre pedig alkalmat adott a birö tudatlansága és helytelen eljárása, melyet a bíróság fog majd elintézni. A fentebb említett cikkből pedig, mely szintén az S. P. aláirásu cikkre vonatkozik, ide veszek hárompontot, a többit miut kemény dolgokat elhagyom. Azt mondja a beküldő rövid bevezetés után, „1. Az-e a paraszt, ripők, ki a sze- recsent feketének mondja, vagy az, ki éjjel 10 órakor feltett kalappal tolakodik be intelligens úri ember házába hivatalos tekintélyének ostoba fitogtatása végett, —mely illetéktelen — drastticus tette ért a bírói megtorlás folyamatban van, avagy nem az-e az ostoba ripők, ki mások ellen alaptalan és aljas árulkodó feljelentgetéseket tesz ? 2. Hogy a hatóság nem germanizál-e ? Hát a klastromalja községbiró házán mire vall a régi Sichink-Bach korszak dicsőségét hirdető schwarz-gelb táblán gemeinde Vorstand felírás ?! 3, Jó magyarnak vallja magát s mondja, hogy gyermekeit is azoknak neveli s nevelteH. Láttuk eclatáns jelét a vizsgán a dísze s keretbe foglalt német szöveg saját gyermeke által készíttetett kézimunkán stb.“ Ennyit a dologról ez időszerint! K. Nemzeti színészet A szombat, f. hó 14-én tartolt előadásról általában véve elismerőleg kell nyilatkoznunk. „Magdolna,“ Rákosi Jenő eme nagy szabású paraszt tragoediája komoly tanulmányt s kiváló tehetséget kiván különösen az abban mozgó főbb alakok szemé- lyesitői részéről Jól esett tapasztalnunk,hogy a szereplők ez estén csaknem kivétel nélkül elkészültek legjobb tehetségüktől tellie- tőleg, az általuk megoldandó nehéz feladatra. Egy tetszőén kidomborodott egészet láttunk, menten minden kirívóbb fogyatkozástól, mik rendesen halált-okozói szoktak lenni a legremekebb alkotásnak is A mennyire két kedve néztünk a mai darab elébe, annyira megelégedetten hagytuk el a nézőtért. A tragoedia hősnője, Nagy Paula (Magdolna) nehéz szerepében mindvégig érdekes s hivatását komolyan felfogó alak maradt, s különösen az utólsó felvonásban, midőn mint elzüllött koldusnő, öngyermeke becsületének akarta sírját megásni: megkapó közvetlenséggel alakított; 1 midőn a dévaj csábitó feje fölött megkongatta a halál harangot, a művészetnek valóban igen méltánylandó magasságát közelité meg. Rajz (Laci) tehetséges színész s ez úttal is teljes gyönyörrel néztük otthonos mozgását a színpadon. Bessenyei ismét sok derültséget keltett ügyes és éleuk játékával, humoros ötleteivel, s a harmadik felvonás nyílt jelenetében meg épen viharos tapsokat provokált egy az életből merített hasonlatnak kitűnő előadásával, Elismréssel adózunk Ré- thinek (Berci) ki pompásan mutatta be a léha dandit valamint Rtjznénak is, kik nagyban hozzájárultak az est sikerének emeléséhez. Közönség közepes számmal. A vasárnap esti előadásra zóna jegyekkel rabogott a közönség, hogy az Eiffel torony kisasszonya cimü darabból megismerkedjék egy kis különös világgal, ha t. i. még nem látott olyat. Mondhatjuk hogy a milyen olcsón lettek a jegyek osztogatva, épen olyan könnyen, minden mege-^ rőltetés nélkül az egész nézőtér folytonos derültségben volt. Pompásan kitudták színé szeink választani a vasárnapi darabot. Egy csomó humor, ügyesen reprodukálva, min dig megteszi a hatást. Ez úttal is igy volt. Különösen a karzat publikumával alig lehetett bírni, egyremásra tört belőle a kacaj ; még piszegni is kellett, hogy a neki tüzesedéit nép magához térjen. Különben a szereplők is elemükben voltak, bizonyosan a jól telt nézőtér okozta örömüket. A darab egyik legjobb alakja Rajz (Spath Arthur) volt, ki az amerikai százszoros milliomost oly ügyesen adta, oly igazán higadsággal játszott, miszerint Kolumbus földjének bár- j mely nábóbja megirigyelhette volna őt. Mél- ! tóan foglalt mellette helyet Nagy Paula 1 (Jeanette), Bessenyei (Murk Simon) bohó- ; kás szerepében, pompás maszkjával folyto- 1 nosderültségbentartottaaközönséget.Jó alak ' ' volt Réthi, a spanyolviasz nemes, valamint I typikus alak volt Hevesi is, csak az a kár, , hogy ügyesebben nem maskirozta magát , hálás szerepéhez. Jáni, B. Ács Irma, vala- ■ mint Demény Viktória szinte kielégítően ; feleltek taeg a várakozásnak s különösen I utóbbi a „Clico“ eldalolásával nagy tapsvi- | hart kellett s megkellett ujráznia. Kevés ! jót mondhatunk Kálai (Bijon vendéglős) és I Berényiről, kik nehézkes mozdulataikkal a jó ízlésnek nem csekély boszantására szerepeltek; előbbit különösen figyelmeztetjük hogy több figyelmet fordítson a tanulásra s ne várjon mindent n súgótól, a kiről szemét sohasem veszi le, midőn a színpadra lép. Kedden, í. hó 17-én bérletszünetben Nagy Paula igazgató jut. játékául a „Sátán leánya“ cimü s igen érdekes meséjü énekes vígjáték került színre kifogástalan rendezés mellett itt először. A pezsgő élettől duzzadó s helylyel közzel a kacagásig humoros jelenetek lekötve tárták a közönség érdeklődését. El lehet mondani, hogy ez az est volt talán az első. mely alatt az egész nézőtér kivétel nélkül jól mulatott. A szereplők elemükben voltak, s az itt-ott elő fordult kis- sebb botlás alig volt észrevehető a szépen kidomborított egésznek kedves harmóniájában. Nagy Paula, kit számtalanszor kitapsolt a hálásközönség, a színésznő szerepét kifogástalai elegánciával s, kedves otthonos ■' sággal mutatta be. Rajz Ödönnek ma egy újabb oldalról is mertük meg szép tehetségét s szívesen adózunk neki meleg elismerésünkkel. Bessenyei, az ájtatos papjelölt személyesitője, ismét egy érdekes levélkével gazdagította babérait; megelégedéssel gondolhat mai sikerére, melyet természetes előadásával kivívott. Báró Tordai szerepét jobb szerettük volna Szépnek kezeiben látni; Jáninak, úgy látszik, egész más temperamentuma van, s nehezére esik a maihoz hasonló szerepek keresztülvitele. Papnénak (Fekete Zsuzsanna) először volt alkalma nagyobb szerep körben bemutatni dicsérendő igyekezetét. Meleg érdeklődés kisérte egész este alatt gondos játékát. Gfubics Adám, színi tapsonc főnököt a Rétidénél jobb kezekbe sem oszthatták volna, szépen kivette részét a publikum elismerő nyilatkozataiból. Az egy pár dal, miket Demény Viktória és Csige kellő praecizitással elénekeltek, valamint a két ízben is tüzesen kopogó csárdás, hatást keltettek. Közönség közepes számban volt jelen a sok élvet nyújtott estén. A milyen jól indult és jó darabig folyt is a mai, f. hó 18-án tartott előadás, épen oly mértékben lazult meg később, hogy. a végén, midőií az érdekes probléma leghatásosabb része, a megoldás következett — teljésen ellapuljon. Kár volt ezért a régi idő óta hatásosnak s rendkívül mulatságosnak bizonyult darabért. A „Tiszteletes uram keservei“ cimü vígjáték bizony jobb sorsot érdemelt! Megfoghatlan előttünk, hogy esett meg a dolog, elég az hozzá, hogy a függöny legördülése után nem tudtuk, boszszankod junk-e, vagy sajnáljuk a szereplőket, kiknek épen a darab végén mondott irtózatos íucsr csőt minden tudományuk. Milyen jól ment minden egész a 3-ik felvonás végéig 1 s aztán mintha egy nyomasztó gond szállta volna meg szereplők csaknem mindenikét. kapkodó zavar ütött tanyát közöttük, a mely, hogy úgy szóljunk, tető pontját érte akkor, midőn Amanda, Palócz L. által személyesítve a színpadra lépett. Igaz, hogy szerettük volna mi is visszatartani Palóci k. asszonyt mert hát elismerjük, hogy jól ért a toilett művészetéhez, hanem mikor szólni és cselekedni kell, sehogy sem segít az ízléses öltözködés, a szép ruha, mint ezt most is tapasztaltuk anynyira, hogy hajlandók vagyunk
