Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-06-15 / 24. szám

Második évfolyam.

24-ik szám.

Munkács, 1890. junius 15.

K A R PATALJA.

f i,. POLITIKÁI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

g . .'x Előfizetési árak: . :

Egész ‘évre . 5 frt. © Negyedévre | frt 25 kr. i’éí 'évi’e 2 fí’t, 50 ki\ @ Egyes szám ára 10 kr.

E lap megjelen minden vasárnap.

Kiadóhivatal:

FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyiíttér petit sora 35 kr.

Szerkesztési iroda:

Munkácson, Vár-utcza .564. -szám'alatt, hová a lap

szellemi részét illető mindén. Közlemény intézendő. Bprmentetlen leyelek csak ismert kezektől .fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem .adatnak.

Hirdetési árszabály:

Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig^ 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,| azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször megjelenő hirdetések jutányos áron közöltéinek.

,i saerfseewfe©'« Q@Q8£!Ä£l XiTTálí.

Haladás.:;

Ä ^’ärösi élet fejlődéséré nézVe azon kivü$£högy valamely vicéknek lcözpont- jábau legyen, vasúti forgalmat találjon, a szomszédos és távoli városokkal; egyenes összeköttetésé légyen, megkiváiitatik, hogy a térin elő és fogyasztó vidék is köny- hyén és olcsón juthasson hozzá, A nehéz és, drága közlekedési viszonyok lassanként viszszatartják, elapasztják a látogató közönséget. Az olyan régi, megszokás féle dolgokat a mai forgalmas világbaniria"már igen könnyen felejtik s még könnyebben cserélik fel másféle, előnyösebbnek mutatkozó eszközökkel < az emberek. Megjelöltük már e. lapok hasábjain, hogy a szomszédos községekkel mely irányban kell közlekedési vonalainkat javitnunk s némi eredményét is látjuk a -felszólalásnak. Ez azonban még nem elég, ha csak saját határunkban történik lígy-ahogy a rendezés. Fel kell vennünk a hálózatnak összes részleteit, meg, kell jelölni azokat pontosan és a megyei intéző körök figyelmét is fel kell rá hivni, kérni és sürgetni, a hol kell és lehet s kieszközölni a vidék részére is.

Mert nem elég. csak a magunk által teljésitendőket vennünk figyelembe, a A7idék érdeke bennünket is érdekel-; azért vidékünk érdekeit sem szabad elhanyagolnunk. Városunk a megyei útadóhoz 271Ö frt 50 krral járul, tehát oly tekintélyes összeggel, melynek alapján megvárhatjuk, hogy kérésünk meghallgatásra találjon.

Mégnagyobh súllyal nehezedik forgalmunkra és kereskedelmünkre az, hogy minden oldalról hidváin zárja el utunkat közelebb vagy távol abban, melyek közül a gáthi, podlieringi és munkácsi, főleg e két utóbbi hat városunkra nyomasztólag. Egy yát’os alatt

, I

•két olyan magas tarifával biró hid- vámot feltartani semmi körülmények között iiem lehet igazságos.

Városi elöljáróságunknak most midőn az állam vette át mindakettőt, *ki kell terjeszteni gondját arra is, hogy ezen terhek alól .mentessék fel kereskedelmünk. Mert, habár közvetetlen nem magúnk fizetjük is azokat itt helyben, de légnagyobb mértékben a mi rovásunkra történik, közvetve mi adjuk meg az árát.

Igen sokszor elkerülnek benünket azok, a kik tehetik és csak a legközelebbi vidék, mely más városoktól sokkal távolabb esik, mely tehát egye- ! nesen piacunkra van utalva, veti magát alá a kényszerűségnek.

Hányszor látjuk, hogy a vidékiek a vámokon túl letelepednek, vásárt csapnak s piacunkat e miatt kikerülik. Ezelőtt a Latorcán nyári időben szekeres átjáró helyék voltak, de azokat is a vám kedvéért elrontották, hogy csak a hidon lehessen átjárni, 'félben a vizet jegelik, hogy be ne fagyjon, hogy szekerek és szánkókkal ne lehessen rajta átjárni, mellyel nemcsak a vidékieknék tesznek kárt, hanem a városiaknak is.

Hányszor látjuk, hogy gyalog emberek ősszel, tavasszal életüket, egészségüket teszik kockára, hogy a vámfizetést kikerülhessék, mely miatt igén sok asszony lett már különösen a meghűlés . áldozata. Ha csak ézt vesszük is figyelembe, az államnak sokkal nagyobb kára lesz belőle, mint haszna. Mert egy-egy adófizető családapának, vagy ház fentartó családanyának veszt. mindig7 a veszteségű számlát terheli.

Legjobban nyomja pedig piaczi forgalmunkat a vásár-vám bér, nem nagyságával, de helytelen igazságtalan alkalmazásával. A fenálló szabályok előtt

meghajlik a közönség átalában. Ha vannak, kik kijátszani igyekeznek; az nem elég ok arra, hogy minden városunk területén megforduló idegén szekeres Zaklatásnak legyen kitéve. Bizony Sokszor pirulva látjuk, hogy mily igazságtalan mértékkel mérnek egyik-másik vidéki embernek. Rendőrségünk ügy viselkedik, mintha . valóságos ellenségünk lenne.-Nem a város érdekét védi, hanem csupa fogdmeg módjára csak a bérlőkné l szolgálatkész alantasa. - ;

Nem kívánjuk a bérlőknek megrövidítését legkevésbbé sem, de azt megköveteljük, hogy igazságosan járjanak el minden irányban. Védjék a bérlők jogait a meddig jog, de a közönség jogait se ‘csorbítsák. Igaz, hogy ily nagy területen nehéz ellenőrizni a Másán közönséget is, ha nem az a vad eljárás, melyet sokszor tanúsítanak, a yárosnak csak kárával történhetik.

A rendőrségnek igen nagy hibája az a közönséooel szemben, hogy meg- engedi alantas közegeinek a helyszínén való bíráskodási eljárást-, a kiknek bizony a vásárvám szabályrendeletről és a bérlőkkel kötött szerződésről igen kevés tudomásuk van.

Hogy nem légből kapott dolgokat oeszéTiTnk, nőm menae-mondára alapítjuk állításainkat, arra igen sók bizonyságot hozhatnánk fel. Egyet azonban ide iktatunk mutatóul. Egy vidéki úri ember be jött a városba a reggeli órákban, hogy beteg gyermekének orvosságot vigyen liaza. Szekere csak addig állott az utcán, mig az orvosságot a gyógyszertárban elkészítették. Hazafelé menve megállították a „Galamb“ előtt, hogy cédulát adjon, mellyel igazolja azt, hogy a hely pénzt megfizette. Az úriember hiába szabadkozott, hiába igazolta magát, pedig nem vásár napján volt, egyik lovát kifogták a hámból.

Híjába kérte, bogy bocsássák, beteg gyermeke várja otthon, minderre semmit nem hallgattak. Es ez a rendőr felügyelete alatt történt. Később az úri ember hajlandó volt fizetni, de akkor már késő volt, mert magas büntetés dijt szabtak reá röktönitélő szók gyanánt.

Ilyen s ehez hasonló dolog számtalan történik a város külömböző részein, melyek a vidéki látogatókban kellemetlen érzést szülnek s ha tehetik; kerülik azon helyet, hol ily visszaéléseket tapasztalnak.

Mindezek nagy hátrányára vannak külön-külön is forgalmunknak' és kereskedelmünknek, együtt véve pedig városunk fejlődésének valóságos hátra mózditói.

Kívánatos lenne tehát, ha az elöljáróság minden irányban kiterjesztené figyelmét. Szemes, gondos körül tekintésével úgy saját kőiében, mint ázon túl a községi élet fejlődésének minden, ágát igyekeznék összhangzatba hozni, igazságot szolgáltatni kint és bent. az akadályokat elhárítani, a nehézségeket legyőzni, hogy az ügyes vezetés nyomot hagyjon maga után. Mert nem elég .■csak -a napijteendőket úgy a hogy lein orzsolois nyugalomra térni utána, azt óhajtjuk, hogy városunk fellendüljön és virágzóvá legyen.

Városi dolgok. '.

Városi közgyűlés.

Folyó hó 12-én kevés érdeklődés mellett tartott képviseleti közgyűlésben, következő érdekes ügyek intéztettek el:

1. A felsőbb polgári leány iskola elhelyezésének kérdése van régóta napirenden, mely kisért folytonosan, de megoldás felé nehezen közeledik.

Sok bizottság morzsolódott le már ennek megoldásával s most ismét újabb biTARCA

Egy vasárnap délután Beregszászban.

„Vasárnap délután majd hnzza a cigány Vasárnap délután járjuk majd Bandikám!“

Még most is fülembe cseng a trillája ennek a kuruc, melodiáju keringőnek, melyet hajdani diák koromban eléggé nem méltányolható igyekezettel zengedeztem én, is kántusban. Ez volt a legkegyetlenebb zenedarab minden általunk betanult darabok közt. Egy az, mert ■ igen ; fent jár, úgy bogy a tenoristáknak mint egy a szemöldökük mögül jött a hang; más az, hogy olyan veszett sebes taktusa van, melynek igazándi megtartása egészen kivette formájából orcáinkat. A tüdőnk úgy zakatolt, mint a gőzös moz-. donya induláskor, az ajkunk, a gégénk, sőt a szemünk s egész orcánk olyan bámulatra méltó sebességgel mozgott, mint a Paprika Jancsi-féle színházban az össze-vissza rángatott bábok. Most már alig volnék képes; abban az eleven tempóban elzuhogni, hogy’• „Ha karcsú, szép rózsám belép;

. Miud rátekint a táncos nép.

A férfi-had: mind fölriad.

■ -Gukkerre kap egy perc alatt I“

Nem is nekem való ez már. Vannak .8* akadémiákban most is ifjú tintabogarak, a kiknek sebes taktusra mozog a szájok. Hadd fújják. Az én kántüsbclí vitézkedé- semnek, annak a „szivárványos diák-kornak mind vége már, (jsak egy van még most is örök ifjúságban: a-vasárnap délután. Ezen

nem vénit az idő. Most is olyan, mint akkor i •volt, mikor én-még labdáztam s olyan lesz : akkor is, mikor majd az én csontjaimmal már diót hajigáinak az újutcai gyerekek. Hát erről a szépséges napról irok le egyet- mást szórakozásból a megye székvárosában.

A jó bocheroknak — minthogy a maguk, eszével fól nem. érték volna — még Mózes meghagyta régenten, hogy a hetedik napot megszenteljék. Mi ránk felesleges ezt írott parancsban ordinálni, mert mindenikünk tudja, hogy az az édes-kedves Vasárnap léleknek es testnek üdítő napja, Isten dicsőségére, emberek’ örömére való. A hat napi fárasztó munka után igazán jól esik a be- csületes pihenés, vagy a tisztességes mulatozás. — Délelőtt elvégezi a jóravaló ember Istennel való dolgát. Egy heti gondviseléséért bálát ad annak a fő valóságnak, kiről hiszi, bogy a szívből jött szót meghallja és arra megfelel. Persze, hogy ilyesmit csak jóravaló emberek tesznek, délután pedig ártatlan enyelgés, csendes mulatozás, jól eső beszélgetés közt üdül gazdag és szegény, mindenki szórakozást kei es talál is.

Bátyám uraimék, meg nénémasszonyék végig telepednek azon a természetes díványon, melyet egy letett ákáczfa dereka, vagy egy jó nagy kődarab képez, és eltárgyalják a múlt időket, ..(bizonyos, hogy azok jobbak voltak)a jelent, jövőt, , az' idei pfylloxerás bortermést, aratást; aztán egy kicsit kritizálnak a város dolgán, ^átkozott | roszul megy az is) rákeritik a sort. a fiata- j lókra, vejem, vagy menyemre; azoknak hibáit napfényre hozzák. — Nincs másfél éve, hogy összekerültek, már is.civakodnak, pedig

milyen erősen lelkűkre kötötte akkor a t-isz- telettes a szeretetet, türelmet, egyetértést, bizodalmát s egyéb ilyen becses házi bútort- — Hjah, ilyen a mostani fiatalság! A mi időnkben komámasszony — sóhajtja egy foghija-s. néni — nem mentünk mu/atérozni a fürdő-kertbe, meg a megyeház előtti promonádba s mit tudom én, még hova, hanem élénkbe adták az öreg bibliát, aztán olvasni kellett. .

Bizony néni, jobban tenné kigyelmed, ha most olvasná, ugyan csak ráférne! Az öregségnek elpalástolhatatlan természete, hogy a fiatalságot-, a hol teheti, leszólja elitéli, nem mintha az megérdemelné, hanem, mert a sárga irigység készt! az öregeket az ócsárlásra.

Hát micsoda Isten ellen való vétket követ el az, a ki kimegy-a lombos, virágos fürdő-kert közé sétálni, mikor majdnem a félváros ott van? A fiatalabb nemzedék nem ülhet' ki a kapuba s nem beszélhet a nagy koleráról, a forradalomtól, meg az ennyediki árvízről. — Nem is azokról beszélnek, hanem ott járkálnak tele duzzadó gyönyörüsséggel a badarul le kopaszitott, hajdani szép fák alatt. Csakúgy rajzik a tarka-barka népség. — Egy-egy úri hölgy is mngakad köztük, lehet, hogy kisasszony, lehet, hogy szobacicus, ki tudna mai napság külömbséget tenni köztük? Büszkén, fitymálva lépdel bizonytalan rangja és meghatározhatatlan értékének tudatában. A meglepett gavallérok mind a ritka tünemény felé fordulnak, mint a széles képű napraforgók a magasan jáfó nap felé; mely any- nyit törődik velük, mint a többi zöldségekj kel. Van is rajta elég bámulni való, mert ■ jobban fel van ékesitve mint némely diadalkapu. Az egyik tűvel dolgozó gavallér megjegyzést is tesz rá elég hangosan, cifraságára célozva azt mondja, „hogy a jó Istennek ugyan kevés dolga lehetett mikor ezt teremtette.“ Imitt, amott jámbor családok élvezik az illatos levegőt. Mig a férj többnyire a kis fiúval, vagy leánnyal folytat párbeszédet, addig a nő egyik- másik házi- barát karjain leng tova legyező mögé dugott fővel suttogva titokzatos misztériumokat. Bátran teheti, mert van egy csodálatos ablak-, melyen a ki keresztül néz, nem lát meg olyan dolgokat, a miket rajta kívül, mindenki lát. Ez a megbúvóit ablak a férj szeme. — Boldogok a békeségre igyekezők — mondja a biblia.

Azonban akármit mond a biblia, sokkal fontosabb az, hogy begedü-szó hallatszik, rázendítette a banda. A nemes csizmadia ifjúság kivont szablyákkal vonul a piactéren keresztül, a szablyák hegyeit díszítésül egy egy citrom fejezi be. Az atyamester az ifjúság között, kezében valami szentségfélével lépdel. A kíséretet leginkább a gyermek sereg képezi. így érnek el a bősök táncteremmé alakított áru helyiségükbe, hol tárt ajtó várja már őket. A fürdőkertben hasonlólag kezdődik az ördögök litániája, mert, a mita külömböző felekezetek papjai lei- kökbe diktálnak a népnek, azt egy szál hegedű kiveri onnan. „Most már járhatjuk Bandikám.“ A fák között mászkáló vegyes ifjúság körbe verődik össze; kezdődik a tánc. Anna^ Margit. Borosa és a többi növeldéi dressurc nélkül felmagzott egyszerűségek epedő Iá»