Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-06-01 / 22. szám
Második évfolyam. 23-ik szám. Munkács, 1890. junius I. KÁRPÁT ALJ A. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. |,:§)®<^<§®®®®®®gx^©.ax5^:S)(§£x§£xas)®Bi®S)(§^:g)(§%)(^^ Előfizetési árak: Egész évre . 5 frt. © Negyedévre 1 frt 25 kr. Fel évre 2 frt 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. E lap megjeleli minden vasárnap. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztési iroda: . Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szélteini részét illető minden közlemény intézendő. Bentíentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig> 80 kr„ 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,5 azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször); megjelenő tiiidetések jutányos áron közöltetnek. fal. Emberek vagyunk, telve következetlenséggel, telve gyöngeséggel. önzéssel, minden gyarlósággal, a mi az emberi-nem létezése óta hibának nevezhető. Egyik legékesebb erényünk az önmegtagadás. Elnyomni lelkűnkben az .érdekből nyilatkozó vágyat, midőn valamely nemes, a közjót célozó kérdés megoldása vár resínk, — megszakítani pár Órára a saját „én^-.iinkért folyó harcot csak azért, hogy tevékenységünkkel mások nyomorán könnyitsünk: olyan önmegtagadással járó s igy erős lélekre valló elhatározások, melyek emberi gyöngeségiink tudatában, méltán nevezhetők legszebb erényeinknek... Cikkünk címéül irtuk: a halál u t á n. Ne higye valaki, hogy a túl- világi dölgok megvilágitása céljából vettük a tollat kezünkbe, midőn e komoly értelmű szókat oda irtuk. Távol áll,.tőiiink a theologiai kérdések mélységébe ereszkedni; sokkal jobban ismerjük azoknak, észbontó "la- birrintlijáit, /mirttsem é nemű tárgy alá1 sokba bocsájtkozni Hajlandók lehetnénk.’ Egy szeríie 11 felteszszük a kérdést:: uii történik sa h a I á 1 ut á n? A legrö-j videbb felelet reá az, hogy a lélek porsátorának itt kell hagynia szenvedéseinek küzdő terét. A munkában kifáradt test vissza- adatik az anyaföldnek, bezárva egyiknél fényes, — másiknál gyalulatlan deszkákból összetákolt koporsóba; az egyik meghaltnak utolsó pompája szemet kápráztat, —- a másik szivet facsaró nyomort visz, miként életében hordta — a temető csöndeshazájába is. Egyik halottal egész vagyont dobnak övéi az enyészet prédájául, a másik csak hitelben szerzett tisztességgel vándorolhat utolsó htján örök honába. Mily óriási ellentét a halál után. is! Hogyan? — hát a mai felvilágosodott kor még a halálban is megtagadj a. az egyenlőséget ? A halál után. A családi kapocs az apának teszi kötelességévé, hogy önmagád kívül övéiért, övéi jóllétéért, munkálkodjék. A társadalmi érdekek, egy együtt élő népcsoport tevékenységétől várják a föllendülést: egy nemzet élete milliók közös gondját feltételezi. Az egyediül a milliók összességéig, ezer és ezer, felé ágazó irányban tör előre az emberi rendeltetésből kifolyó tevékenység.' Igazi örömet nyújt az az észszerű munka, melyet önmagáért á népbol- dogitásáért ‘.végezünk,- mig ellenben az önző célokért váló futkosás soha ki nem elégít. Önmagunk jóllétét munkálni, de pontosan megfelelni egyszersmind társadalmi kötelezettségeinknek is: olyan vonás az emberi életben, melynek dicséretére álig rendelkezünk elismerő szóval. Nagy lelki erőt igényel ez, mely kévésünknek adatott a gondviselés álFájdalom, — úgy látszik, — igen! Hiszen naponkint láthatjuk azt hogy vannak gazdag halottak, a kiket érckoporsók, fényes sírboltok fogadnak be, s látunk ismét szegény halottakat, a kiknek temetési költségeit dobszóval csikarja ki az árván maradt utódoktól a lelketlen hitelező! Szomorú valóság biz ez, de tudunk reá példát eleget/ . Az a szegény, a ki meghalt, tisztességes iparos’ volt; két keze keresménye után tartotta fel nagy családját. Halála után semmi sem maradt diódáira..,-.. - , ' gft \-' . f/::; 1 Báiiatos' neje tisztességesen temet- tette el a munkás, hű férjet. Polgártársai szomorúan állták körül a jó ember koporsóját. Hányán tudják közülök, mennyi lótás-futásba került, mig a megboldogult eltakarítási költségei előteremtve lettek? Egyikök sem tudja talán! Egyedül a gyászoló özvegy, meg a gyermekek fájdalmát súlyosbítja a tudat, hogy nem sokára jön a hitelező, hogy rá tegye kézét az -utólsó rongyra, mely a kietlen falak között még megmaradt. Milyen sötét ez a pár vonással iderajzolt kép! Hanem, Istennek hála, a társadalom munkakörének egyik ága ma már arra is kihat, hogy a szegények, árvák inegkiméltessenek a lelketlen zaklatásoktól. Községek, melyek lakóinak humánus gondolkodása a halál u t á n- r a is kiteljed, temetkezési társulatokat szerveznek, mélyek működését köhyek között áldja az apátián árva- épen úgy, miként a gyászoló özvegy nő, vagy özvegy férj. És mibán' áll ez a temetkezést segélyző társulat lényégé? Nagyon egyszerű á dolog. Összeáll 5 ^--600,., vagy épen ezer .ember, ennek rendje és módja szerint készite-i nek alapszabályokat, a belügyminiszter készségeseit- jóvá hagyja azokat s meg kezdődik a működés. , uHa valaki a társi rlat,.tagjai,közül meghalja többi tag 15—A20 krt. fizet, s az igy begy ült öszegbőT könnyű a hátramaradt árváknak 50—60, sőt 100 .frt segélyt nyújtani és pedig, minthogy a társulat pénztára egészen üres soha sem lehet — azonnal, a mint a halotti bizonylat kiállíttatott. Világos, hogy a tagok által, a halálesetek alkalmából fizetett krajcárok számától függ a segélyösszeg nagysága is. íme ez a temetkezést segélyző társálat szervezete nagyjából. Ez elég egyszerű, de elég vonzó is., Tekintsük a mi városunkat, mely nek lakói között annyi sok földmi vés, ;iparos \és szerény jövedelmű egyén van. kiknek egy gyermek, vagy csa- jládfő halála oly kinosan elő teremtett költségbe kerül: alig lehet valami ohajtandóbb, minthogy mi is —jjj száz meg száz sokkal kisebb községek példájára alakítsunk magunk között egy ilyem,.humánus .irányú társulatéit. Az egész dolog nagyon csekély fáradsággal jár, csak legyen, a ki kezdeményezze. Az pedig van. Ott van első sorbán a mindig vezér szerepre hivatott értelmiség1. De itt vannak ma- guk különösen az iparosok, kezdjék meg a mozgalmat erős akarattal s mi hisszük, hogy fáradozásuk nem lesz sikertelen, s a nemek intézmény fennállásával sokaknál nem lesz olym •gyötrő a halál után-ra gondolni. Robi Vilmos. Városi dolgok. Városi járda, és csatornázás. : Körülbelül 50 éve annak, hogy városunk jóféle nagy fejű Latorca kövei, aztán épület kővel, végre lapos, hagy tábláju kővel, néhány évvel ezelőtt pedig a fekete tö- refükemény iglenci traehyttal, meZyet hibásan bazaltnak is neveznek, kezdett járdákat csináltatni, de szegélyező rámakőről, vagy járda fé(emelésről soha szó sem volt. Legrégibb időben kavicsot öntöttek a házak elé és azt letaposván, ez szolgált járdául. — Ilyen 'sejn volt minden utcában, most sincs minden útijában, hol az isten -adta sár gyúródik műiden művészet nélküli járdává, akár Kla- csanóban; — pedig a város legelemibb jellemzője a tiszta és minden utcára kiterjedő emelkedésével és kemény szegélyével biztosított közlekedési út. Legújabb időben mintha, amennyit mulasztottunk eddig, most egyszerre annyival kívánnánk előre menni, már nem elégesznek meg a jó sima traehyttal, hanem világ városi aszfaltért kiáltanak, mi egy nagyon kis j városban, mint a miénk, úgy néz majd ki, mint a piros csizmás paraszt leány; inkább a régi állapotban akarják megtartani némelyek házuk előtti járdáikat, semhogy aszfalt nélkül maradjanak, inkább a latorcai i macskafőt, mint a trachytot, kívánják, melyek közt kisebb nagyobb méretű van és nem mind egyforma széles. Mások az egész várost, annak minden sikátorát egyszerre lapos kővel, némelyek a kis utcákat latorca kővel, a fő Utcákat aszfalttal kívánnák ellátni. Végre vannak olyanok is, kik minddadig, mig a földalatti csatornázás kérdése el nem dől, semmiféle járdázást nem kivannak, mert mint mondják, úgyis :fel kellene szedetni csatornázás esetében a járdákat, de alig van olyan, a ki megelégednék a fő utcában és udvarvég utca egyik oldalán látható több évtől óta jól és szépen fenálló járdával, mely iglenci kemény tőachytból készült. A legmagasb ■ fokú ideálisiák azt állítják, hogy a járda éá mellette kikövezett folyóka semmitsem ér és csak úgy lesz a város város, ha földalatti oly csatornák is készíttetnek, melyekén nem csak a csapadék viz, hanem az udvarok minden szennyvize, sőt a cloakák is levezettetnének amost készülő munkács-vár-palánkai Csatornába, tehát megszüntettetnék az eddigi szemét és cloáka- kihordás és a maga lábán takarodnék ki a városból minden szenny. Ami végre legfontosabb némelyek, mint eddig, a város és a háztulajdonosok által kívánnák a járdákat, folyókákat és a földalatti csatornákat készíttetni úgy, hogy a háztulajdonosok adják az anyagot és fuvart, a város mint erkölcsi személy a burkolási munka dijt és felügyeletet, de a járdák tisztítását, sőt örökös fentartását, igazítását is a háztulajdonosok villáira hárítják, mások azt vitatva, hogy a járdákat nem csak a házbirtokosok, hanem minden városi lakos és más, a község ihatárban földdel biró lakos és idegenek is használják és a ház birtokosok csakis épületeik használatáért kapván házbért, ily folytonos és nagy teher viselésére méltányosan nem köteleztethetnek annál is inkább, hogy némely vég-utcai házbirtokos egész vagyona. ezen teherviselésre menne fel, tehetősebbek pedig a már 3. 4. ízben lefektetett járdák költségébe már annyit fizettek, hogy telküket majd nem meg vették, mert szélesb telek tulajdonosa, habár telke egészen beépítve nincs is, egy egy járda lefektetésért fizetett 50—100 sőt 200 frtot is — ennél fogva a kövezeti vámot kívánnák behozni, mely csak ott engedtetik meg, a hol a községi adó behozva van. Minálunk hálistennek még nincs ez az eset. Végre némelyek azon véleményben vannak, hogy a községi-adó és a kövezési vám mellőzésével, valamint a városi pénztár és a tulajdonosok zsebe kímélésével vettessék ki a város összes utcái járdáinak, — ezek burkolásának minősége előbb megállapittatván, — költsége, a földalatti csatornákról lemondva és ezen meghatározott .20—30. vagy Í00,000 frt osztassák fel 10. 20. 30 évre, és ház,-föld, kereset és jövedelmi országos adó, arányában rovassák ki az adófizetőkre és a közmunka pénztárral egyesítve ezen jövedelmet, egyszerre adassák vállalatba a járdák készítése részlet fizetésre, vagy kölcsön felvétellel kamat fizetés mellett, igy legalább az egész város levezető csatornákkal ellátva lenne, és nem kellene várni újabb 50 évre, mig a mostani járdák fen- tartásával minden utcira sor kerülne, de ezen kőltségkivetés pótadó természetével ne bírjon, hanem szűnjék meg, mihelyest a járdák költsége befolyt, azon felül azok, a kik már lapos kővel telkeik elejét ki kö- veztették, ezen adótul mentesittessenek. íme, elhallgatva a többi véleményeket, mily eltérésok! Egyazonban ÜFveadetes-; hogy a régi állapotokat senki sem kívánja vissza állítani, vagy feltartani. Ennyi eltérő vélemany közt közép utat kell keresni s találni, mert valamit tenni kell. Első tekintetre felötlik minden számitó előtt, hogy a földalatti csatornázás csak nagy városokban szükséges múlhatatlanul és kivihető, és hogy számtalan terhekkel megrakott vállaink az erre szükséges költséget meg nem bírják, ellenben jó levezető folyókák és szigorú szemét és cloáka kihordó intézkedés mellett megélhetünk. Továbbá, hogy a lukszusznak nevezhető aszfaltot nélkülözhetjük jó trachyt és a végutcákban Latorca kő járdák mellett. Végre hogy valamennyi adó fizetőre vetendő ki a járdák költsége anélkül, hogy pénz művelet, vagy pótadó behozassák és hogy a közmunka pénztár ezen teherhől részt vegyen. Ez volna a közép iít, melyen hazánk sok derék s tiszta városa megelégedve iár. 8 Egy kis izlolteiőül szolgáljon egy kis költségvetés. Járdát lehet, és szokás készíteni folyami kőből, gránit, vagy trachyt, éspedig keményebb vagy puháb tcachytból, melyek közé tar- toznakkvarc, granitkékes szürke, világos szűr ke csillám trachyt, sárgás barna, amphiból trachyt, továbbá mészkőből, kékes homok kőből, sárga homokkőből; ezek közül a kékesszürke és sárga- barna trachyt; továbbá a sárga homokkő nálünk városunk vidékén talál tátik, melyeknek törési határ közép értéke kilogrammokban, négyszög centimete- renkint valószínűleg megüti a legpuhább a 800, alegerősbaz 1000-et, mig a legerősb található trachyt az országban a tokaji quarc trachyt 1541. a somos-ujfalusi gránit trachyt 1495. mig p. o. a dognácskai, krassó megyei Andesin gránit 1600-nál nagyobb, a mészkőé 1200. a homokkőé 600—900-ig; lehet továbbá készíteni járdát kongó téglából (Klinker) 2200; — azután üvegesitett- kétszer égetett kongó téglából, melynek törési értéke még nagyobb, .— Cementbetonból, ismét ásphaltból, mely keletkezésére nézve kétféle. A leghíresebb schweibi Val de Tra- versi, mely foldgyantá és mész természetes egyesüléséből, a hazai, mely földgyanta a mésznek mesterséges hozzávegyitésével. Alakjára szintén kétféle: nyomott (cronoriméé) és folyó (couléé) melyből elkészített talajra 17a—-2. centim, réteg szokott téríttetni jár)