Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-05-18 / 19. szám (20. szám)
Második évfolyam. 19-ik szám. Munkács, 1890. május |8t KÁRPÁTALJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 3®®(^@©><S@©©<sSx§©@®<Sg)i§©)<gffiSSx§©)@g<g@<s£)<s©>©®@gxa©^ © ® Egész évre Fél évre 2 frt 50 kr. Előfizetési árak: 5 frt. S|) Negyedévre 1 frt 25 kr. Egyes 9zám ára 10 kr. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyiittér petit sora 35 kr. Szerkesztési iroda: Munkácson, Vár-utcza 564- szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bermentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. @ E lap megjelen minden vasárnap. r'- ______________________ ' H1©!©!©© ©s©ff3k@©s-feSs Hi rdetési árszabály: @ Hivatalos hirdetési dijak egyszeri közlésért:'50 szóig®. 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.',© azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször«) megjelenő hirdetések jutányos áron közőltetnék-'* « Dm Haladás. Városunk a haladás oly fokára lépett egy idő óta, melyen, ha megmarad, ha a megkezdett úton tovább megyen, nem sokára felemelkedhetik oda, hogy valódi városias színezetet is nyerjen. Gondolja talán valaki magában, hogy mi eddig nem tartottak városnak e községét. Igen is névleg az volt, de tényleg nem. Hol pár évvel ezelőtt még a főutcákon is térdig lehetett a sárban gázolni, sőt a mellék utcákon még ma is lehet sok helyen, hol megtiiretik oly csatorna mint az Ördög ároknak elnevezett sétatér I -— kőrös utcai sárfészek, hol mohamedán közönynyel veszi a közönség, vagy .hatóság, hogy a zsidótemplom melletti fürdőből a kádakból kieresztett viz kora reggeltől késő estig a főutcától kezdve nyilt csatornán folyjon végiga ásidó utcán s nem jut eszébe senkinek az ily rendetlen állapotokon javitani, ott a városi színezetet még csak megközelíteni sem lehet. A sok ringy-rongy épület-halmaz még nem város, pedig itt még ma is megtűretik, hogy istállókból, csűrökből összetákolt lakások készíttessenek. Emlékezünk rá, hogyan lett a Latorca-hid felé vezető út mentén 15—20 paszuly karóból egy udvarban több lakház Az őszi használat után a szomszéd falához támogatták a paszuly karókat s hogy az eső, hó ellen védve legyen, néhány darab ócska deszkát! tettek feléje. Következő tavasszal a paszulykarókat elszedték, de a deszka fedőléket ott hagyták, erősebb, 3—4 cen-1 timeteres, ágasokat támasztván alá s lett ] belőle lomtár, melynek előfalait nyáron ; át ócska deszkákkal betámogatván, lett j belőle zárt hely. Ekkor egy szegény zsidónak az jutott eszébe, hogy ő az alá a deszka fedél alá három oldalról vályog falat tesz, ha megengedik neki ott telelni s még fizet is érte valamit s lett belőle lakóház és igy emelkedett a művészet fokozatos magaslatára. A paszulykarók, téli szállását minden évban tovább szorították, mert mindég akadt újabb vállakozó s lasanként lett belőle épület sor. Hogy az építészeti követelményeknek mennyiben feleltek meg, azt külső alakjuk ma is hirdeti. Tudunk esetet rá, hogy épen e percben is az»istálló melletti csűr ala- [ kittatik át lakházzá a nélkül, hogy az egészségi követelményeknek ' teljesen elégtétetnék, s lesz belőle épülethalmaz. — Valóságos keleti közönyösséggel nézzük ez ósdi szokások tovább folytatását. Ki a nyugoti államok apró községeinek épitkezését, rendezését látta, megbotránkozik ez állapotok felett, hol sem a tartósság, sem a szépészet, sem a tüztíientesség nem vétetik figyelembe nagyban é egészben. Itt-ott elvétve fordul elő egy-egy, valamivel stilszerübb épitkezés, mely azonban az általános keleti jelleg hatását nem képes eltüntetni. Nem is ezekre irányúit gondolatunk, midőn felebb jeleztük, hogy városunk a haladás bizonyos fokára lépett, hanem a szellemi téren, a gondolkozásmódban találjuk ezen emel- i kedést, melyen tovább menve a külső kép is változást fog szenvedni. Haladásnak vesszük azt, hogy I városi képviselőtestületünk kilépett ] azon régi elfogultságából, mely eddig ; minden irányban lekötve tartotta. Oly- j szerű terveket kíván létesíteni, melyek a város úgy szellemi, mint annyagi | felvirágzásának alapját fogják tenni s j irányt adnak a jövőre nézve is. Tisztelettel hajiunk meg az elha- ] tározás előtt s reméljük, hogy nem fog visszarettenni az | anyagi dolgok kivitele előtt sem. Összehalmozódva j jönnek ugyan a kiadást igénylő építkezések, de okos gazdálkodással nem fogják a város erejét túlhaladni. Egyben mégis akadályt látunk egyelőre; abban tudniillik, hogy a tőkepénzek felhasználtatván, azok kamatai, melyek jelenleg, a költségvetésben szerepelnek, lyukat fognak ütni kiadásaink fedezetében, továbbá a gimnáziumi járulék az intézet kiegészítésével 2926 írttal fog évenként kiadásaink közt magasabb összegben előfor- dúlni, melyeknek fedezéséről már most kell, hogy gondoskodjék a képviselő- testület. a pótadó kivetése nélkül. A városi kötelékbe való felvételről alkotott szabályrendelet életbe léptetése az első évi kamathiányon — úgy gondoljuk, — segíteni fog. A további évekre azonban állandó módozatokról kell gondoskodni. Említettük múlt számunkban, — hogy hegyeink belsejében sok olyan ásvány rejlik, melyeket még eddig meg sem próbáltunk hasznosítani. Már 1870-ben megindult egy mozgalom, hogy a város határában kőszén bányát kutásson, melynek eredménye ugyan részint a vezető egyének eltávozása, részint a városi kül- tanács lassúsága és kételkedése miatt nem lett, de kutatásaikkal megállapították, hogy a N.-Liget és Bolonya nevű városi erdő területeken kőszén bányák létesíthetők, melyeket kiaknázni a jelen és jövő kor feladata leend. Meg kell indítanunk a mozgalmat © © a kőszén bányák létesítése iránt akár mint város, akár egyesekből alkotott vállalkozó társulat létesítése által. Most már a kényszerűség hajt bennünket belé, s a természet nyújtotta előnyöket ki kell aknáznunk a városközönsége, átár-j sadaiom javára. A közeli dombos vidéken már bebizonyult, bogy használható, jó kőszén telep van, melyez képest .a •város határában levő sokkal nagyobb előnnyel biztat, minthogy közelebb van a városhoz és a vasútállomáshoz, hová most messziről szállítják.a kőszenet. Meg kell inditanuk a mozgalmat nemcsak azért, mert a közös kiadások fedezetéről gondoskodnunk kell, haném azért is, mert erdeinkben a tüzelő anyag mindinkább fogy és ennek következtében drágul is. A mint a város lakosainak száma emelkedik, azon módon apad az erdőhasználati jog, tehát a tüzelő anyag- szükséglet nő, melynek előállításáról szintén gondoskodni kell. Meg kell mozgatnunk minden hasznot., adó tárgyat és tért, mert még igen sokban hátra -vagyunk, még városunk városnak 'nem mondható. Köztisztaság, közegfésáéé^i állapot, mind nyilt kérdések, melyeket elodázni nem lehet. J .. Ne.m úgy..értjük azonban a mozgalmat, mint 1870-ben történt, mely a hatóság keze alatt élalújt. blposványadott s megszűnt, melyre rs.^S-bán pséy- szky Antal városi képviselő ,ezt irta: „Elhanyagolt ügy“ és a melyről Horváth Alajos 1875-ben egy jelentésében azt irta, hogy átmeneti intézkedések, hivatal változások miatt nem volt tárgyalható, hanem úgy, hogy a városi kiadások fedezetéről gondoskodni keíj- vén, a polgm. tettvágyó erővel vegye-kéj zébe az ügyet és a föld alatt rejlő kin eset értékesítse kellőleg a város javára. TÁRCA Nem! A leány azt mondta mostohájának, hogy meghívták a szomszédfaluba kukorica hántóba . . . Szeretne elmenni . . . A mostoha fejét bólintotta beleegyezése jeléül. Azonban meglátszott rajta, hogy a Juliska meghivatását nem a legjobb néven veszi. — Dör mögött: Az én leánykoromban, bezzeg, nem igen járta az afféle, hogy fiatal leányok átjárjanak a szomszédfaluba mulatozni . . . Hajh, de Juliskának kisebb gondja se volt annál, minthogy kukorica hántóba menjen. A mint kiért a paraszt udvarházból futott torony iránt: vitte a szive vágya forró ölelésre, édes csókra, az Emil úr keblére. Hűvös szellő játszott a fiatal leány szőke fürteivel, s ez olyan jótékonyan hatott reá. Egy barátnője künn állott áz ajtóban i s megszólította: —■. Hova, Julis ? Egy pillanatra zavarba jött. — A jegyzőék szobaleányához megyek, tudod, megakarom lepni az édesapámat-.valamivel a névnapján s azt megbeszéljük. — Ülj le, ne siess úgy, úgyis rég nem beszélgettünk. A fiatal leány fáradtnak érezte magát. Leültek egymás mellé. A hold ép kibújt a hegyek mögül s ezüstös fényével bevilágított mindent. A körül fekvő hegyeket, a hulló levelű fákat, a bogácscsal, kóróval, elsárgult falevelekkel behintett földet, az elszórtan fekvő házakat, A jegyzősegéd már harmadszor sétált el a leányok előtt. — Ez aléhütő alighanem reád vár — szólt egyszerre az idősebb leány, s mélyen a szemébe nézett a fiatal leánynak Juliska füléig elpirult. — Nem volt az a tapasztalt, komédiás fogásokat értő, szemfényesztő, a ki meg tudja hazudtolni természetét, érzését . . . Dadogott, aztán szólt valamit, de a mi a tapasztalt Arátnö előtt már tiszta dolog volt. — Te szereted ezt a fajankót; látom a szemedből, arcod pirulásáról, zavarodról. Mit tagadod tőlem, a jó barátnőtől, a ki életében soha sem tett nagyobb roszat mint azt, hogy én is egy urfit szerettem, s egy hosszú életen keresztül annak viselem a keresztjét ... , Még tovább is beszélt volna, ha abban a pillanatban eléjük nem toppan a barátnő édesapja. Az idősebb leány felugrott s nyájasan üdvözölte az érkezetett. A bucsuzásnál még egy jelentős tekintetet vetett Juliskára a leány s azzal bement apja után a saját házukba. A Juliska szivében nagy harc kelet kezett, melyet nem birt leküzdeni. A barátnő szavai mély benyomást tettek egész lelkiiletére. Nem birt megküzdeni azzal a gondolattal, hogy ő ne lássa azt a szép, daliás termetű ifjút, a kinek még a nézése is olyan édes, behizelgő, olyan ellenállhatatlan, hogy valahányszor egymásra néztek,. ő mindig úgy érezte, mintha az a két ragyogó szép kék szem uralná, parancsolna neki, aztán, mintha szépen kérne; s olyan beszédesek is voltak azok a szemek. Hát még a hangja, mint az orgona hang, mint az imádság; csupa szerénység, alázat, telve szeretettel, szerelemmel . . . S aztán minő finom, minő gyöngéd; milyen szép kezei vannak, igazán a pennára született, látszik rajta. S aztán meg milyen formásán idomül rajta a kabát, igen az a szép fényes, fekete, kabát, a melyhez ő oly sokszor, olyan édesen volt oda simulva, s Emil ilyenkor lehajtotta fejét s megcsókolta a homlokát, azután merészebb lett s megcsókolta az ajkát a mint ö mondotta azokat a picike eper ajka kát, a melyeket úgy képzelt Emil ur, mintha* örökösen a csók titkával látszanék foglalkozni . . , Igen, hogy ő elváljék tőle s ne szeresse többé, nem, azt nem teheti szive, a mely úgy ver, úgy dobog s ajkainak ideges rángása meghazudtolja a gondolatát. Lelkében harc keletkezik. — Nem ! — ebben összepontosul minden gondolata. Már félúton volt hazafelé! Gondolatai annyira elfoglalták, hogy észre nem vette Emil úrfi közledését. Egyszerre előtte termett. Egy pillanatra megkönyebbült, hogy látta. Az Emil nyájas üdvözlésére kezét nyujtá, melyet az ajkaihoz akart emelni... . . . Nem' engedte. ■— Juliskám, magácska egészen megváltozott. Valami történt kegyeddel. Szóljon, ki bántotta, mi bántja ? Közölje velént, higye el, olyan könyebbülést szerezne lelkemnek ezzel. A fiatal leány lehorgasztotta fejét s hallgatott. — Vagy tán nem szeretne többé az én Juliskám — folytatá az ifjú fokozott hévvel. S mélyen a szemébe nézett a leánynak. A leány felelet helyett az itju karjába kapaszkodott, hévvel,-odaadással, mintegy védelmet keresőleg. Engedte magát vezettetni. Eszébe jutott, hogy odahaza azt mondta a mostohájának, hogy hántóba megy, s ha olyan korán fog hazamenni, az majd feltűnést fog kelteni: a mostohája tudakozódni fog, neki megint hazudnia kell ; abból pedig Isten tudja, úgy érezte, — már" kifogyott. Olyan bűnösnek érezte magát, hogy késő este egy fiatal ember védelmére bízta magát, pedig ő azt nem szokta tenni, s neki nem is szabad tenni, ő még fiatal leány, igy oktatta öt a mostohája ; az apja is mondott ilyenféléket. A fiatal ember egyszerre csak egy kőkeritéses ház előtt állapodott meg. A bejáratnál lehajlott s egy kulcsot vett elő. A leány összerázkódott. Hideg széláram .csapott feléjük, a gyermekleányka ji lány nyári öltözetben volt. Reszketi» kezdett.. •— Jerünk be — szólt az ifjú. — Mi-
