Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-05-11 / 19. szám

Második évfolyam.

K RFlTALJA.

Ha már vízről, egészségről beszélünk, nem hallgathatjuk el azon sokszor felvétett dolgot sem, hogy a temető kérdése még mindig nyugszik. Az . egészségügyi bizottság hol el oltja, hol meggyujtja, de soha végre nem hajtja.

Városunkban minden udvaron kút van, melyeknek vizei a föld alsó rétegeiben mind érintkeznek egymással, mutatja az, hogy a tisztán tartott kutak vize az egész város területén mind egy forma, de mutatja egy úttal azt is, hogy a föld alsó rétege ritka, homokos — kavicsos, melyen a viz a felső nyomás következtében könnyen át szűrődik. Minthogy pedig a temető a város felső részén van, természetes, hogy a viz a nyomás folytán az egész város területe alatti tért ezen keresztül szűrődve foglalja el, mely a kavicsos rétegen keresztül színre nézve ugyan tisztán hatol ott — a hol a felszínre, dé^hogy a felvett, a felolvasztott elemi fészektől is egészen megszabaduljon ilyen közvetetten közelben, az nem lehet. Azért nagyon kívánatos lenne, ha végre valahára ez-irányban történnék már valami.

Heti krónika

A képviselőház e hó 2 és 3-iki ülésén nagy érdeklődés mellett tárgyalta le és I meg is szavazta általánosságban a kir. ítélőtáblák szétosztásáról szóló törvényjavaslat tat. Chorin Ferenc előadó hangsúlyozza, hogy a királyi táblák szétosztása rég érzett szükség volt. Felhozván annak előnyeit, a javaslatot elfogadásra ajánlja. Igen érdekes dolog, hogy Chorinnak, mint előadónak oly tételeket is védenie kellett, melyek ellen a bizottsági ülésekben erősen harcolt ; dé ott leszaváztatván, kénytelen volt a mások nézetét pártfogásába venni. Ha valahol, úgy bizonyára nálunk Magyarországon minél több reformra van szükség, melyekre a a két napi — majdnem heves vitatkozásokban utolások is történtek. — Az ellenzék részéről Polónyi szólt a törvényjavaslathoz kemény bíráló szavakkal, felsorolván az aggályokat, melyeket benne és pártjában keltettek.

Kijelenti azonban, hogy a törvényjavaslatot »súlyos hibái dacára is elfogadják a részletes tárgyalás'alapjául, mert a királyi táblát decentrálizácioja mintegy foglalója a 'szóbeliség behozatalának és mivel nem óhajtják a reformokat akadályozni, ígéri azonban, hogy a részletes vita alkalmával oly fontos módosítások fognak benyújtani, melyeknek esetleges mellőzésével a javaslatot a harmadik olvasásban el nem fogadnák. -Ezen módosítások főleg a székhelyek felosztására és a járásbíróságoknak tetszésszerinti más tábla területéhez való csatolásába fognak vonatkozni. Az elsőnél kiemeli, hogy Pozsonytól Kassáig, tehát 13 felső vármegyében nem lévén királyi tábla, nem égy esetben egyes szegény emberek egész-vagyona felemésztetik; miért is erélyesen sürgeti a kir'. táblának Besztercebányán való -felállítását; a temesvári és nagyváradi tábla helyett pedig az aradit ajánlja. Veszter Imre örömmel üdvözli a javaslatot és elfogadja a részletes tárgyalás alapjául, mert ebből folyik a szóbeliség elve, a mi mellett ő már évek óta küzd; de kihagyatni kívánja azon szakaszt, amely kimondja, hogy amely biró az áthelyezést 15 nap alatt el nem fogadja, az lemondottnak tekintendő, mivel ezt önkénynek és sérelemnek tartja a bírói függetlenségre nézve. Holló Lajos egyáltalán nem fogadja el a javaslatot, mivel azt a mai viszonyok között nem tartja szükségesnek és különösen sértőnek találja a bíróságra vonatkozó szakaszt. Még Hertelendy Béla szólalt fel a maga választókerül etje Nagy-Ka- nizsa érdekében, hova szintén óhajtana egy kir. .táblát. Az általános tárgyalás második napján Csatár Zsigmond beszélt egy órahosz- szat s a javaslatot nem fogadja el. Utána Mo- csáry Lajos szónokolt, aki a törvényjavaslatot szabadságellenesnek és reakcionarlusnak tekinti. Hatalmi tényt lát a javaslatban, mely mindenkor a bürokratikus szellemű kormányok sajátsága. Sokban megegyezik Polónyi- val, de abban nem, hogy az állam magyarosítson a királyi tábblákkal, mert az állam nem vállalkozhatik egy kulturegylet szerepére az egyes nemzetiségekkel szemben? De ha az államegyenlő mértékkel mér minden vidéknek és minden nemzetiségnek, akkor elérhetjük, ha nem is a nyelv, de a hazaszeretet közösségét. (Aki nem szereti hazáját, hagyja itt! szerk.) Ezekután Szilágyi Dezső igazságügyminiszter kelt föl javaslata védelmére s rámutatott arra, hogy parlamentünkben a jogi kérdéseket túlnyomóan elméleti szempontból tárgyalják; miközben a külföldi, főleg Német és Fraciaország törvényhozásaira hivatkozik, Polónyinak azt feleli, hogy a magánjogi rendszerű törvénykönyv elha- markodása által sem szűnik meg a jogviszonyok bizonytalansága. Mocsáry Lajosnak kijelenté, hogy ezen országban az esküttszéki eljárást nem véli behozhatónak. Ilyen formán

minden szónok részére volt replikája, sőt Polónyi képviselő egyes kifejezéseit sértőknek is találta magára nézve, melyek miatt Polonyi személyes kérdésben is kénytelen volt újra felszólalni. Végül kéri a házat, hogy a törvényjavaslatot a maga egészében fogadja el, mit az -készséggel általánosságban meg is szavazott. E hó 5-én a szokásos bejelentések után áttért a képviselőház a kir. Ítélőtáblák szétosztásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására. A tárgyalás sokat veszített az előbbi két napi érdekességből és majdnem unalmassá lett, különö- nösen az elején. Az 1 és 2. §-nál, mely a királyi táblák szétosztása és elhelyezéséről intézkedik Fáik Miksa Arad, Bujánovics Sándor Eperjes-, Jóki Mór Kassa-, Gaál Jenő szintén Arad-, Varasdy Károly Szombathely-, Ziskay Antal Győr-, Fabinyi Theofil Sopron-, és Polonyi Arad és Besztercebánya mellett foglaltak állást; de egyikök sem bírta a hangulatot a maga álmosságából vidámabbá tenni Csak midőn újra Pó- lányi állott ki a síkra és mintegy párbajra hívta ki Szilágyi igazságügyi minisztert, változott meg' egyszerre a hangulat, jó kedvre hangolva a honatyák kedélyét annyira, hogy az ülést jó izü nevetés között rekesztették be.

A képviselőház e hó 6-ki ülésén a kir. táblák decentrálizaciójáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásával foglalkozott és még mindig annak 1. és 2. §-nál időzött.

A már említett városok egyik-másika mellett Nagy István, Halassy Gyula, Boross Béni, Rosner Ervin, Fabinyi Teofil, Bolgár Fereiicz, Goda Béla, Hannibál József, és Chorin Ferencz szólaltak fel; de kiemelkedett Kaas Ivor báró általánosabb fejtegetéseivel, és Szilágyi Dezső talpraesett beszédével, melyek a napi ülés fénypontjait tevék. Ezután következett a szavazás, melynél Fáiknak Aradra és Halassynak Besztercebányára vonatkozó indítványát elvetettek. Kassát majdnem egyhíngulag, Nagyváradot pedig nagy többséggel fogadta el a ház. A 2-ik §-nál Kubinyi Árpád a rózsahegyi törvényszéket Pozsonyhoz kívánja csatoltatni, s e módosítást Szilágyi Dezső el is fogadta. Felszólaltak még Gál Jenő, Reviczky Károly Baross Gábor, sőt Reviczky indítványt is nyújtott be az esztergomi jbiróság érdekében, de ezt Szilágyi miminiszter indoklása és kérelmére visszavonta.

# #

# r

Mindnyájunk bámulatát keltette fel azon bátorság, melyet Vilmos, az ifjú német császár, tanúsított akkor, midőn Bismarcknak, a vaskancellárnak, felmondta a szolgálatot. Meglepett bennünket, mert már egész- szen hozzá voltunk szokva, hogy Európában a politikát Bismarck diktálja. Már majdnem egyenesen ő tőle vártuk a háború vagy béke eldöntését. Es e nagyhatalmú embert Vilmos császár útnak ereszté és egészen a maga kezébe vette a kormányzás gyeplőit. Azóta maga kormányoz és pedig teljés sikerrel. Legalább azt mutatja az e hó 6-án Berlinben megnyílt német birodalmi gyűlésen mondott trónbeszéd. E trónbeszéd főleg három kérdést foglal magában u. m. a munkáskérdést, a Külügyi helyzetet és az frikai rab-1 szolgakereskedés megszüntetésére kedvezményezett akció ediggi működéséről való megemlékezését. Az elsőnél kijelölte a munkáskérdés megoldására vonatkozó legközelebbi teendőket, s a munkásvédő kongressus működéséről számolt be. A másodikra nézve kijelentette, hogy a hármas szövetség Bismarck távozása dacára is szilárdul fennállás hogy ő hű őre akar lenni a békének. Nem felejti el azonban kifejezni azt sem, hogy a hatalmi viszonyok minden változása veszélyezteti a politikai egyensúlyt és ezzel a béke fentartására irányuló politika sikerének biztosítékát; miért is a békelétszám emelését és a csapattestek szaporítását, különösen a tábori tüzérségnél nem szabad tovább halaszta- niok. Törvényjavaslat fog tehát a gyűlés elé terjesztetni, melylyel a hadsereg szükséges erősítése ez év október 1-én hatályba lépne. E három ponttal való foglalkozás európai nevezetségüvé teszi a trónbeszédet, mely kétségtelenül messze emelkedik ki a sablon- szerűségből.

* *

A munkás tüntetések május 1-vel eu- rópaszerte megindultak. Hazánk egyes vidékein alig voltak mozgalmak, most meg már épen nincsenek. A budapestiek szintén minden nagyobb figyelemre méltó esemény nélkül múltak el. A hosszas előkészületeknek az lett az eredménye, hogy tömegesen vonultak ki a városligetbe. Ott szónokoltak, kissé heveskedtek, némi határozatokat hoztak, de melyeket nálunk aligha fog valaki figyelembe venni; azután ettek ittak és végül a legnagyobb rendben szépen szétoszlottak. No a tapasztalt rendet nem annyira á hevesvérű munkásoknak, mint inkább a fővárosi rendőrség buzgóságának és tapintatos eljárásának köszönhetni; mert bizony minden elővigyázat dacára is apróbb csetepaté történt, főleg a malmok munkásainál, csakhogy minden utókövetkezmény nélkül. A munkás mozgalmak utójátékául tekinthetjük a budapesti pékek sztrájkolását, akik az Újpest melletti Szunyogszigeten még ma is esznek, isznak, táncolnak, dorbézolnak. — Szóval mindeut tesznek és csak nem dolgoznak. De megjárják, ha ki togy az elemózsia és lassan-lassan el fogy a m e- ce íi ások száma; . mert a munka és kenyéradó gazdák nagyobbára abban egyeztek meg, hogy többé vissza nem fogadják őket a munkába. Ideiglenesen asszonyok, leányok és katonai pékek által segittetik ki magukat a bajból. A kellemetlenség némileg abban nyilvánul, hogy a sütemény valamivel drágább; de annál nagyobb kelete van a soroksári frissen sült kenyérnek. Az osztrák tartományokban szintén meglehetősen megszűntek a tüntetések s általában a munkás mozgalmak. De meglehetősen akuttá váltak Franciaoszágban; csakhogy

ott a mozgalmak inkább, politikai színezetűek, melyekben némi része talán Boulan- ger kezének, illetőleg a köztársaság elleneinek is van.

Felhívás és kérelem.

Miután a Latorcza folyó munkácsi oldalán elhelyezendő uszoda előmunkálatait u. m. az uszoda tervét, megközelítő költségvetését az uszoda helyiségének sondirozását stb. sikerült egybeállitani, illetve eszközöltetni, — azon szives kérelemmel bátorkodom Munkács város mélyen tisztelt közönségéhez fordulni, miszerint ezen terv mielőbb megvalósit- hatása czéljából f. hó 11-én vasárnap d. e. 10 órára a kaszinóban tartandó tanácskozásra megjelenni méltóztassék.

Ezen értekezlet teendője lenne: a) Az értekezlet megalakulásának hivatalos kijelentése, b) A terv elfogadása és az építés helyének megállapítása, c) A részvénytőke beszerzéséről való gondoskodás körülbelül 5—600 frt. d) A részvények aláírásának eszközlése, c) Építési vállalkozó biztosítása. f) Az üzembevétel mó-t dozatainak megállapítása; esetleg egyéb, a szükséghez képest kívánatosnak látszó teendőkről való intézkedés.

M. t. Közönség! Rég érzett hiányon kíván jelen érdekeltség segíteni, midőn a nagy közönség számára egy rendszeres és a kényes igényű kivánalmaknak is megfelelő uszoda felállítását óhajtja foganatosítani. Hogy e nagyon is kívánatos és egészségi szempontból eléggé meg sem becsülhető óhaj azonban keresztülvihető legyen, szükséges, hogy a nagyérdemű közönség jóakaratával dicsekedhessek. Aldozathozatálról ezúttal alig lehet szó, a mennyiben az 5—6 frtnyi részvénydij előreláthatólag még ez első év folyamában megtérül és igy már most tiszta nyereményül írjuk majd azt a hasznot, mely családjainkban az egészséges fejlődés és virágzásban fog nyilvánulni, lévén a folyamtürdőzésnek mindezek okszerű következményei.

Mindezek előrebocsátása után alig lehet kétséges, hogy ismerőink, barátaink, szóval Munkács város közönsége impozáns részvételével fog a terv megvalósítása mellett sikra szállani, minek mielőbb való nyilvánítása már csak azért is igen kívánatos, mivel az idő már amúgy is előrehaladt és az uszoda kell, hogy még a f. május hóban rendeltetésének átadható legyen.

Munkács, 1890. máj. 10.

Fankovich.

157/1890. '

Egézségiigyi jelentés

1890. ápril hó

I. Közegészségügyi állapot a legkedvezőbb volt.

II. Kórállapot járványosán nem lépett fel, fertőző betegségek tudomásomra nem jöttek.

III. 34 születéssel szemben 25 halálozás és igy 9 szaporodás. Azonkívül meghalt 1 idegen és 5 a kórházban.

IV. Halott vizsgálati jegyzőkönyvek beterjesztettek.

V. A III. mintaszám szerint 2 esetben jelentés tétetétt.

VI. Orvosi látlelet 5 állíttatott ki.

Vili. A táp és élelmi szerek több ízben

megvizsgáltattak, 2 ízben a hamisított elko- boztatott.

IX. Vágó marha 1 bika, 104 tehén, 9 ökör, 5 tinó, 15 üsző, 323 borjú, 98 sertés. Vágásra nem bocsáttatott 3 tehén,

1 üsző, 1 borjú, 1 sertés. Megsemisittetett

2 havi borjú.

X. Szembeteg 38, kezelés alatt vannak.

XI. Dajkasáljba adott gyermek orvosi felügyelet alatt 3 volt.

" XII. Közhelyiségek vizsgálva voltak.

XIII. Kéjhölgy vizsgáltatott 43, csavargó 13. Kórházba küldetett 7.

Munkács, 1890. május 3-án.

Dr. Schlesinger.

Az Alföld és Délmagyarországi kiállítást rendező bizottságtól.

(Folytatás.)

Tekintettel arra a körülményre, hogy Arad nevéhez szabadságharczunk több nevezetes fegyvertényének emléke

1890. május 11.

fűződik; hogy a megye területén, közel Aradhoz történt a szomorú emlékű fegyverletétel; hogy Aradon folyt le. a nagy tragédia legutolsó, logszomo- rubb és legfájdalmasabb jelenete, a tizenhárom vértanúnak kivégzése: reményleni meri a bizottság, hogy úgy a nyilvános intézetek és egyesületek, mint egyesek sietni fognak a kegyelet lerovásában fáradozó bizottság tervének támogatására és igy lehetővé lesz téve, hogy úgy a kiállítás megtekintésére, mint a vértanuk szobrának lelepzési ünnepélyére ide özönlők, a majd itt ülésező agg honvédekkel együtt összegyűjtve láthassák a dicsó napokra és azok szereplőire emlékeztető ereklyéket.

A bizottság ismerve és méltányolva a ragaszkodást, melylyel úgy egyesületek mint egyesek szabadságharcunk emlékeihez vannak: teljes mértékben érzi a nehézségeket és a felelősség terhét, de reményli hogy e nehézségeket legyőzi és teljes felelősség kötelezettsége mellett és a minden tekintetben biztositott helyre való hivatkozással sikerülni fog eloszlatni minden fölmerülhető aggodalmat.

Tisztelettel kéri azért a bizottság Czimet, hogy törekvéseinket méltányolva, kegyeskedjék oda hatni, hogy a birtokában, illetve hatáskörében levő ereklyéket a kiállításra engedélyezni és engedélyeztetni kegyeskedjék.

Bejelentési határidő május 15.

Beküldési haiáridő jun. hó 15-től j'ulius 1-ig.

Arad, 1890. márczius hó 15.

Mély tisztelettel

Lukácsy Miklós, Dömötör László,

biz, elnök, biz. jegyző,

az aradi honvédegyl. elnöke.

Honi ipar.

Figyelemreméltó, de sajnos a: on tapasztalat, hogy nálunk az ipar terén a verseny a legtöbb esetben távolról sem tisztességes, sőt az csúnya versenygéssé fajul: mert az iparosok igen nagy része, fájdalom! nem gyártmányai jóságával és jutányos árakkal törekszik magának fölényiséget szerezni, hanem a régibb gyárak és ipartelepek, sőt a I némileg nagyobb műhelyek is egyeduralmat i követelnek magok részére az ujab.b ipartele-' I pekkel s vállalatokkal szemben. Ha tehát uj gyárat teremt valaki, mely a korszerű igények követeléseinek az által is megfelel, hogy a technika legújabb vívmányait alkalmazza, s igy az eddig gyártott iparcikkek nél jobbat és jutányosabbat bir előállítani, akkor a régibb gyárak, melyek már rég túlhaladott berendezéseik által és műhelyeikben, minthogy azok nem szerelvék föl. a legúj-. ; jabb és a legjobb technikai eszközökkel,távolról sem képesek csak megközelítő jóminö- ségü és olcsó árukat késziteni, összes erejüket arra fordítják, hogy a ná’ok jobb uj gyár ellen a legszemérmetlenebb úton-mődon is áskálódjanak. Ha ily régibb gyárak tulajdonosaiban a honszeretet csak legkisebb szikrája égne, bizonyára örülnének, hogy az új gyár nem kiméivé fáradságot és költséget, azt éri el kitűnő és jutányos készítményeivel, amire ők képtelenek voltak s lettek volna, kiszorítja a nemzetünket szipolyzó külföldi drága, silány, sőt gyakorta szerfölött rósz gyártmányokat. De minthogy a honszeretet ily. rendesen kül-' földről hozzánk beszakadás ideiglenesen lete- lepedett, magyarul nem értő, német üzletvezetést gyakorló cégeknél, amelyek na a magyar kenyeren jól megtollasodtak, sietve vonulnak vissza földieik közé, ösmeretlen, hát öröm helyett kaján irigység szállja meg őket az njgjár sikerei miatt, és latba vetve az évek során, mig őket túlszárnyaló versenytársok nem volt, szerzett összes befolyást, annak révén mindent, távolról sem riadva vissza még a legbecstelenebb eszközöktől sem, elkövetnek, hogy a fölöttük álló, törekvő, magyar új gyárat károsítsák, sőt ha bírnák megsemmisítsék. .

így járt a már néhány, év előtt létesült Tarnóczy Gusztáv-féle gazdasági-gépgyár, mely bővíteni akarván működésén, a legújabb technikai vívmányok sikerült alkalmazása és több új remek találmány fölhasználása által nemcsak honunk legjobb, hanem a legkitűnőbb külföldi gyárak közül is nagyon kiváló tüzfecskendőgyárat rendezett be. Minthogy Tarnóczy Gusztáv, ki a legszorgalmasabb országgyűlési-képviselők közé tartozik, beható, sikeres tanulmányozás után oly tökéletes-rendszerű tűzfecskendőket szabadalmaztatott tüzfecskendő-gy árának, melyek