Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-03-16 / 11. szám

Második évfolyam.

Kárpátalja.

ek pedig megtartanák eddigi tárcájukat. Különben a nagy titok leple pár nap alatt mindenesetre fel fog lebbenni.

A képviselőház március 10-én minden kormányválság dacára is összeült s a honvédségi törvényt harmadik felolvasásban ig elfogadta. Nyomban áttértek az 1888-ki zárszámadásról szóló jelentés tárgyalására.

A zárszámadást Varasdy Károly vizs- gáló bizottsági elnök ismertette, melyből megtudjuk, hogy a hiány 5.275.374 fetj; s az összes államadóság jelenleg: 1.462.598.155 frt az ismertetés után kéri, a jelentés, tudomásul vételét és a fólmentvény megadását. | | ' ;;

Miniszteri rendelet.

A „Budapesti Hírlapiban egy rendelet jelent meg, mely a tanfelügyelőkhöz menesztetett a lapszerkesztés ügyében, hasonló rendelet küldetett a tankerületi főigazgatókhoz is, s mely a munkácsi gimnázium Igazgatóságának megküldetvén, velem szintién közöltetett, melyet alább egész terjedelmében közlök. Hogy tisztelt olvasóimnak mit feleljek kérdésére, midőn é rendeletet elolvassák, azt voltaképen magam sem tudom.

Ha a nagym. Miniszter úr visszaható erőt fog tulajdonítani a kiadott rendeletnek, akkor az általam indított lap szerkesztését kénytelen leszek másra ruházni át, de a lapszellemének feltartását ellenőrizni fogom, mig a t. közönség irányában kötelezettségem leend. Egyelőre magam is várakozó állást vagyok kénytelen elfoglalni. Sem ígérni, sem megtagadni a fent érintett kijelentésnél többet nem lehet.

251. sz. (P. H.)

Az áll. gymn. Igazgatóságának

Munkácson.

A középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883.évi XXX. t. ez. 32. §-a két utólsó bekezdésében a középisk. igazgatók s tanárok mellékfoglalkozására vonatkozó rendelkezést a Nagyméltóságu vall. ;és közokt. m. kir. miniszter úr, ő excellen- tiája a tantigy érdekében a legszigorúbban kívánja betartani.

Különösen kiemeli, hogy a lap- szerkesztést is olyan foglalkozásnak tekinti, a melyet, ha nem is zár ki, a a tanári állás, de, amelyet a tanárok csakis az isk, fölsőbbség előleges enge- delmével, vállalhatnak el.

F. évi febr. 17-én 486. ein. sz.

a. k. magas rendelete értelmében ennélfogva fölhívom a t. Igazgatóságot, utasitsa, a legszigorúbban a vezetésére bízott tanintézet tanárait, hogy a mindenféle lap szerkesztéséhez szükséges engedélyért esetről-esetre a nagyméltóságu min. úrhoz folyamodjanak még

1890. mrc. hő 16.

Micit úrnője felől kikérdezi, de mert mind ez nem látszott neki oly sürgős dolognak. Szívesen elveszi a kisasszonyt, most azonban Micivel más dolgokról óhajtott beszélni, miközben a leány vette föl a szót.

„Tehát kigyelmed bajtársa és szolgája is volt á fiatal Hellingnek ? így jól ismeri őt. „Tetőtől talpig, volt a válasz. Épen úgy, mint enmagamat. Nincs rajtunk még egy anyajegy sem, melyet a másik nem ismerne. Mi mindig egy tálból ettünk, egy ágyban háltunk.

„Ugyan ne mondja! No - hát akkor beszéljen nekem el mindent gazdája felől az utoLsó hajszálig. Csinos ? Nagy ? Bátor ? Karcsii, vagy köpesös ? Szemei barnák, vagy világosak ? Szeret nevetni ? Néni szokott néha felhajtani? Játszik-e ? Kimara- doz-e gyakran a háztól ? Udvarias ? Van neki ? . . . .. .“

„ De ugyan mit érdekli magát annyira az én gazdám?!“ vetette közbe türelmetlenül az ál-lovász.

„Mert, mert . . . . | . én^szeretem úrnőmet,“ felélt hirtelen Mici, „mert úgy áll a dolog, hogy gazdája feleségül veszi őt s én rettenetesen félek, talán nem lesz boldog vele. Mondjon el tehát felőle mindent, amit tud.“,

„Mint, mondom úrnője ez emberrel boldogtalan lesz, mondhatom Mici. Az egy iszákos, minden nap én cipelem az ágyba, egy ravasz fickó, könnyelmű és veszekedő természetű, hazárd játékos, hogy az ember

haja égnek áll, hazudik, mintha könyvből olvasná, a pénzt az ablakon szórja ki s a mellett fukar, a hol kell, krajcároskodik. Bálványozza önmagát ; azonkívül senkit. Minden kötény után fut, elbújik, ha lövést ball, teletalpú, lábszárai olyanok akár két paszulykaró, púpos, alacsony, szóval az egy rettenetes teremtmény. Én tanácslom, beszélje le a kisasszonyt azon házasságról.“ „No, amit kigyelmed mond, az valóban rettenetes

...............De igvék még egv

po

hárral.“

„De egy csókot hozzá!“.................. .

„N

o, csak merészeljen. Közel ne jőjön hozzám. A többire nézve legyen nyugodt, ha én ezeket elmondom úrnőmnek, semmi esetre sem lesz nejéve.“

„Azonban beszéljünk a magunk dolgáról, Micike. Úrnőjének igaza lesz, ha nem megy hozzá. Én nem 'akarom magam dicsérni, hanem én egészen más fiú vagyok: jó, hü, erkölcsös, mértékletes, becsületes ...... .“

„Jól van,' jól, dé ... 11 .

„Bátor, vakmerő, ügyes, nyiltszivü. .“ „Hallja csak

„Éber, udvarias,, józan, szolgálatkész, adakozó, igazszivii .... Nö. de nem akarom magámat dicsérni.“

„Nem ?“ mondá vígan nevetve, „azt meg kell adni, hogy nem dicséri magát.“ „Mindig szerény, Pickolomini minden csatájában résztvettem, vele küzdöttem, harcoltam és vívtam.“

„És szeretett ?“

„Közbe, közbe szerettem is, de csak kétségbeesésből; mindig azt gondoltam; ah! ha egyszer hazakerülök, majdan letelepedem s ha egy leányra találok, de olyan leányra, mint aminőt én magamnak képzeltem ; ennek tartottam főn minden szerelmemet.“

„És képes egy férfi szerelmét valaki részére fentartani ?

Bizonyára! a férfi szív, Mici leányasz- szony, egy furcsa valami: távol a világban úgy tesz, mint a gyomor, eszik és iszik ; .és, ha egyszer hazakerül, semmit sem tud róla | épenséggel semmit. Ha azután olyan leányra talál, kinek megpillantásakor szive azt súgja | ez az, kit szeretek I akkor .... akkor úgy tetszik az embernek, mintha szive csak akkor jött volna a világra.

„No lássa a női sziV egész másként van alkotva, az addig nem szeret, mig föl nem találja áz igazit. Ezzel ismét töltött,“ kínálta: „no ígyók csak még! . . . .“

„De egy csókot hozzá!,...“

A leány csaknem hevesen taszitá Őt magától s félhalkan ; csaknem búsan mondá: „Már mondtam : nem és nem ; azt én nem tehetem.“

„De miért nem?.Talán már van kedvese ?“ ",

„Kedvesem nincs,“ sóhajtott a leány, „de vőlegényem-van . .

„Akit bizonyára nem szeret,'amint látom ; bizonyára egy mamlasz; lássa, én egészen más anyagból vagyok teremtve,“

A leány nem kacagott többé s kérdezte.

„Tehát elvenne engem feleségül?“ de e szavakat nem mosolyogva ejtette ki.

Erre csaknem megijedni látszott a legény.

„Feleségül ?..................Nem . . •

re

begte, „de miért, hiszen csak . . . . , .

feleségül venni ?...............nem, most nem,

de . ...

„De egy csókot hozzá ! ?“ mondá a leány csaknem gúnyosan s aztán ismét vidáman hozzátéve: elég volt a bor?

„Elég,“ felelt az ifjú halkan, szomorúan s követte a lépcsőn fel lelógó karokkal, hosszú orral, hanem amint látta, hogy nem lehet máskép magán segíteni, derékon ragadta a leányt s a másik pillanatban olyan csókot nyomott a leány arcára, hogy kettőnek is beillett volna.

„Mit tett ?“ kiáltá a leány, haragtól szikrázó szemekkel, mély lélekzettel fordulva vissza.

„Ugyan ne csináljon olyan komédiát ; ez először és utoljára történik. Látja, mi katonák a háborúban naponta szembe nézünk a halállal, tehát gyorsan kell élnünk és bárha sokat és gyorsan éltem is, most volt egy igazán élvezetes pillanatom már sok, sok év óta.

A leány egy percig ott feledte lífzét s az ifjú sötét szemeibe nézett s mondá: „Nekem is! . . . . . .“ De egyszerre kirántotta kezét, felszaladt a lépcsőn, „soha viszont nem látásra.“

az a szegény nép meg lesz nyugtatva; s ezután lemond arról a sok haszontalan járásról I költségről, tehát ezt a célt a legrosszabb. esetben is elérjük.

De, hogy az illető cikk Írójának mi a célja., azt én felfedezni nem birom.

Vagy azért haragszik, hogy ő nem kap semmit, vagy azért, hogy ő tőle nem kértek tanácsot, vagy ar, hogy bennünket mint néplázitókat s fóldosztókat igyekezzen a közönség előtt feltüntetni. .

Bármelyik esetben, .ha az közölte azon hirt, kit én gondolok, akkor kár, hogy a pap trágyája helyett nem őt szállítják ki Lucskáról; ami pedig azon viccét illeti, hogy a község sajnálja, miszerint erdejéből 600 drb. fát eladott, mert most már füveknek a kerítéseket kell kitördelni, biz ezt magam is sajnálom, mert ebből a 600 drb. fából vettem volna én is egyet az erősebb- jéből, az olyan emberek számára, kik a helyett, hogy valaminek utánna járnának, vagy valamit biztosan tudnának, irkáinak hazugságokat, képtelenségeket, csak azért, hogy más embereket bepiszkoíjanak s megmarjanak. Azon reményben, hogy ezen nézetemet nemcsak Polonyi és Luby képviselő társaim, de a t. olvasó közönség is osztja, maradok

Hete, 1890. márc. 8. tisztelettel

Uray Imre.

Közöltük Uray Imre orsz. képviselő úr levelét, hogy egyrészt alkalmat szolgáltassunk a megtámadott (?) ártatlanság tisz- tázására, de másrészről még inkább, hogy értesüléseikben félrevezetett lucskai polgártársainknak, módot adjunk, hogy Uray képviselő ur egyenes és őszinte szándékáról saját szavai után szerezzenek megnyugtatást. Mert bizony mi tagadás benne, a jó bácskaiak szentül azon kiszemben vannak, hogy itt nem esetleges pörújitásról, hanem az egykor, nézetük ^szerint, igazságtalan úton-mó- don elharácsolt földjeiknekfrövidesen leendő visszaadásáról van szó. És csakis ezen, a birtoklásnak ily rövid határidőre helyezett kilátása idézhette elő azon, mai napság valóban ritka áldozatkészséget, hogy pár nap alatt a kívánt 1600 frt egybegyült. Mert ne higyje a t. képviselő úr, hogy az a szegény öreg anyóka, ki 5 kros napszámért fon nap- és éjhosszant, a pörujitás kétes reményéért áldozta fel keservesen összegyűjtött napdijait, világosan hozzá tevén a befizetéskor, hogy részemre kérek kihasítani ^adot; másik hasonló kijelentések között */4 telket, két, három egész telket s. a. t, Sohalu a cskaí 4-500 frtos föld ily olcsó áron nem költ! Az 1600 Jrtnyi összeg beszedése, a fő cél, ily módon el van érve; hogy a többi célok fognak e ily kielégítő és ily gyors sikert érni, az már, soraiból következtetve, nem a képviselő úr dolga.

Ezekbő1 gyaníthatja a t. képviselő úr, hogy a mi célunk egyátalán nem tisztességtelen és nem keresztezi a függetlenségi párti elvek programmját, mig az nem öleli föl népes községek jóllétének fölzavarását, szenvedélyeiknek föb'zgatását, délibábok csalóka képeinek festésével, annál kevésbé, mivel a lucskaiak a délibábot még nem ismerik és ha az ily módon kiszínezett szép kép üres voltáról lennének kénytelenek meggyőződni, saját szavaik szerint nem idegenkednének akár a „revolutiotól“ sem.

„Ama bizonyos korifeusokról, kikkel a t. képviselő ur „Pesten“ tárgyalt az őszön, akarok még pár szóban megemlé- i

kezni. El akarom róluk mondani, hogy azok bizony nyugtalan szellemek s ha egykor tanulási vágyok arányban állott volna jelen földkeresési szenvedélyükkel, értelmi képességüknél fogva, manapság nem közönséges állást tölthetnének be a társadalomban. Ezek a jó emberek tehát, hogy úgy mondjam : deputációk utján elégítik \ ki azt, mit kiképzési fogyatékosságaik utján tőlük a társadalom megvont.

Most már aztán úgy fordult a dolog, hogv azok, kik sokat ígértek, kerültek föl- szinre és feszítsd meg lett az osztályrésze annak, ki a fölizgatott képzelmet a rendes nívóra leszállítani törekszik. Lám, lám, még a képviselő ur is mily vastag nagy fával fenyegetőzik, pedig egy kisebbke is csak oly jó szolgálatot tehet, mint ama bizonyos „legerősebb.“

Nincsen tehát itt szó haragról azért,, mert az osztályrészből nem kapunk semmit. tanácsot sem adhatunk, mert a „haza atyja!“ j| haza bölcsei levéli, a. mi tanácsunkra nem szorulnak, de a harmadik ponthoz már hozzászólunk, mert a képviselő urak legjobb intentiói kapzsi közegeik által félre magyaráztatván, talán helyrehozhatatlan szerencsétlenségeknek lennének okaivá!

A t. képviselő ur fenti levele mindenesetre egy világos és kétségbevonhatatlan útmutatás az illetőknek arra, hogy honnan várják üdvöket és hogy őrizkedjenek az oly népámitóktól, kik között sajnos, még egyházi személy is található, kik a félrevezetett és sok esetben a betevő falattól megfosztott szegény nép fillérein is nyugalmas lelkiismerettel készek osztozkodni.

Végül tartozunk a t. képviselő urnák azen kijelentéssel, hogy az illető inerimi- nált cikknek sem beküldője, sem Írója] nincs, mivel a szerkesztőség az utca hosz- 3zat colportált hirt, mint „curiosumot“ fogta föl és igy természetesen igen sajnálná, ha a képviselő ur erős vonatkozásai íltal talán tisztelt személyeknek lennének J ; miatt kellemetlenségeik.

____Heti krónika

A képviselőház március 4-ki ülésén a legnagyobb send és nyugalom között letárgyalták a szegedi ra- 1 :odópart ügyét. Az ellenzék részéről Orbán Balázs és | loránszky Nándor szólaltak fel, kik kimutatni igyekez- | ek, hogy a szegedi rakpartnál valóban történtek Halasztások, melyeket a kormány véleményök szerint akargatni iparkodik. A kormánypárt részéről Hiero- dmy Károly, *' Tolnay Lajos és' Szapáry' Gyula gróf uneltek szót, kiknek két elseje szakértői-, az utolsó ledig egész miniszteri tekintélyét használta fel a volt ürályi biztos védelmére, ki maga is megpróbálkozott !‘ . saját tisztázásával, bár nem nagy sikerrel. A védők í illen teljes tárgyismerettel, éles és eleven logikával J zólott még Papp Elek is. Hiábavaló volt minden el-..: snkezés; a ház a jelentést nagy többséggel elfogad- a s a határozati javaslatot elvetette. E szerint fátyolt I lorithatnnk az egész szegedi rakodóparti ügyre. Az j ilés végén Irányi Dániel kéri a házat, hogy a minisz- erelnököt utasítsa a honossági törvényjavaslat módó|3t itására vonatkozólag tett ígéretének beváltására, mi- I. e a miniszterelnök azon ígéretet tette, hogy igye-■ ;ezni fog e módosítást oly időben benyújtani, hogy ,z mindjárt a honvédségi törvény után legyen fáj® ■válható ; de biztosra egyáltalán nem ígérte.

Márczius 6-án a honvédségi törvényjavaslatot! árgyalták körülbelül három órán át a képviselőházi ián s el is fogadták azt nagy szótöbbséggel általá- losságban. A törvényjavaslatot Münnich Aurél előadó'1 jánlotta elfogadásra. A javaslatot a függetlenségi, 8-as és a mérsékelt ellenzéki pártok is) elfogadták Italánosságban, bár nem késtek e tekintetben haza- ; ias kívánságaiknak és aggodalmaiknak kifejezést dni. Az aggodalmaskodó szónokok ezek voltak: Bol-’ I ;ár Ferencz, Thaly Kálmán, Lits Gyula, Czirer Ákos s Tóth Ervin. Akadtak olyanok is, akik általánoságban sem akarták elfogadni; o-kul hozván föl, I

j hogy javaslat nem nyújt eléggé tág és nemzeties alapot a honvédség fejlődésének. E tekintetben sikra szálltak : Nagy István, Almássy Sándor és báré |Je- 1 szenszky L. A törvényjavaslat védelmére még báró Fe - - hórváry Géza szólalt föl, ki a maga katonás modorá- , val nem egyszer liiva ki az ellenzék heves megjegyzéseit, kérvén a házat a törvényjavaslat elfogadására,

• mit az néhány képviselő kivételével meg is szavazott : általánosságban.

A képv.-ház e hó 7-ki ülésén a honvédségi tör- l vényjavaslat részletes tárgyalását vette elő. Az egész tárgyalás alatt nyomott hangulat uralkodott, mit a kormányválságról szóló hírek okoztak. Az 1. §-nál ■ Thaly Kálmán módositványt ad be, melyben kimon• datni kéri, hogy a lienvédség ne csak a véderő része, hanem nemzeti haderő is legyen. Madarász József ezen indítványt pártolja s kéri a házat, hogy visszaemlékezve az 1867. XII. törvényezikkre, melyben az önálló hadsereg szerepel, e helyett „közös hadsereg“ és „magyar hadsereg“ elnevezés tétessék. Gróf Apponyi Albert, Fejórváry báró miniszter és Münnich Aurél elleuző nyilatkozatai után a többség mindkét módositványt mellőzte. A 4-ik §-nál Lits

I Gyula szintén módositvány nyújt be, mely szerint csak minden hatodik tiszti hely legyen a közös hadsereg tisztjeivel betölthető. Bár ehhez többen hozzá- szólo itak, a többség mégis elejtette. Sok tételt minden [ hozzászólás nélkül elfogadtak ; de máskülönben minden többi tételnél módosítás adatott be, csakhogy i minden siker nélkül, mivel valamennyit elvetették. Az egész tárgyalás alatt igazán úgy vagy még különben viselte magát a magyar honvédelmi miniszter, akárcsak egy legosztrákabb tábornok az ötvenes években. Nem csoda, hogy ily körülmények között majdnem elkeseredéssel harcoltak különösen a nemzeti zászló jogainak védelménél, hol még két kormánypárti képviselő is u. m. gróf Csáky László és Bossányi László is az ellenzékkel szavazott. A többi szakaszt majdnem teljesen változatlanul fogadván el a ház, a honvédségi törvényjavaslat részleteiben is megszavaztatott. Ezek után körülbelül fél kettőkor állt fel Tisza K. miniszterelnök és a következő nyilatkozatot tette 1 „Miután meg volt ígérve, hogy mire a honvédségi törvényjávaslat letárgyaltatik, a honossági törvényről szóló novella be fog nyujtatni és ennek ma eleget tenni nem tudok, kötelességemnek tartom a t. ház előtt ezt indokolni. Ezen honossági novellára nézve, a kormány kebelében nézeteltérések merültek fel és ! épen ezért e törvényjavaslat ma be nem nyújtható.

I Ezen nézeteltérések néhány nap alatt vagy ki fognak egyenlittetni^vagy ha nem, akkor kötelességemnek fogom tartani a t. ház előtt úgy ez iránt, mint a jövő kilátásokra nézve nyilatkozni. Azt gondolom, hogy ennek kijelentésével tartozom a t. háznak. E nyilatkozat egy újabb nagyobb vitára szolgáltatott okot. Apponyi Albert gróf ugyanis ezekben kormányválsá- j got lát és kérdi a ház elnökét, vájjon ily viszonyok | között folytathatók e a tanácskozások; mert ő szerinte az ülésezést a rendes állapot helyreáltáig be kellene szüntetni. Majdnem teljesen egyező értelem- | nyilatkozik Polónyi Géza is. Erre a miniszterelnök kijelenté, hogy a kormányválság nem I áll be, igy tehát Apponyi gróf aggodalmai semmi alap-, i pal sem bírnak. Szil igy! Dezső miniszter Tisza miniszterelnök pártjára áll’és határozottan kifejti, hogy azon nehány napot, melyre a miniszterelnök vagy a novella benyújtását, vagy egy újabb nyilatkozat tételet Ígérte bátran bevárhatja a túlsó oldal is. Végül a liaz elnöke emel szót és hivatkozva arra, hogy a törvények nem egy konuánynak, hanem az ország bármely kormányának szavaztatnak meg, kimondja, hogy miután kormányválságról még nem lehet szó, a tanácskozások tovább fognak folytattatni és pedig a legközelebbi ülés tárgyai lesznek: a honvédségi törvényjavaslat harmadszori felolvasása és még néhány más kisebb ügy tárgyalása. Ezzel az ülés berekesz- tetvén a képviselők a legnagyobb izgatottság ban oszoltak szét, mig a miniszterek a miniszteri terembe gyűltek össze tanácskozás végett, hol Tisza előadta a királynál történt fogadtatását, és mindjárt délután gróf Szapáry Gyula a leendő miniszterelnök audienciára volt hiva ő felségéhez.

A képviselőházi elnök által legközeleb- re kitűzött ülésezés elmaradt, mert a kormányválság valóban kitört. E válság semmi átóhatással nincs az ország kormányzására nézve, mert minden miniszter a legnagyobb rendben vezeti tárcáját; legfejebb az izgatja fel a kedélyeket, hogy az óta állandóan tanácskozások és kihallgatások folynak, melyek nem egy kombinációra nyújtanak alkalmat anélkül, hogy már biztosan tudnók, hogyan fognak a viszonyok alakulni a jövőben. Legvalószínűbb mégis, hogy a miniszterelnök gróf Szapáry Gyula lesz, a többi-