Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-02-23 / 8. szám
Második évfolyam. KlRPI TÁL JA. beszentelni és Töke-Teíebesre szállíttatván, xa? ottani .családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozatok Hétfőn, , folyó évi február hd 24-én fognak az' összes kegyúri templombkban^ a min- dlfenhatónak bemutattatok Budapesten, 1890. febr. hó 18-kán. Béke poraival! i ft ft A hivatalos lap köyetkezkező czik- ket közöl Andrássyról: ’ A felséges uralkodó ház, ő felsége kormánya, a magyar törvényhozó testület)- az egész ország s anüak fővá- rbsa teljesen együttérez a fájdalomban és a gyászban gróf Andrássy Gyula elhunytán. Csaknem emberfölötti nagy müvek véghezvitele után, mondhatni emberfölötti testi szenvedések között hunyt I él Fiume mellett Voloscában, ma, febr. hó . 18-án, reggeli 3 órakor, ez a nagy I ember, hatvanhat éves korában, miután már tizenegy évvel ezelőtt visszalépett a monarchia legfontosabb ügyeinek vezetésétől^ Ki annyit végzett, mint ő, méltán pihenhetett, De- nem ez a vágy késztette, hanem már testi gyöngélkedése, mely most végkép megfosztott tőle. A pótolhatlaii veszteség első benyomásai között merő banalitás volna tőlünk hosszú lajstromba szednünk címéit, kitüntetéseit és érdemjeleit. Olyan volna az, mint a Marcellus sírjára tele marokkal szórt virágokat botanikus ne vökön számlálni elő. Elérte mindazt a kitüntetést, a mit egy nem' uralkodó házbeli jeles, nagyravágyó elérhet, s a mennyivel ő sokkal kevesebbel! mint nem nagyravágyó, beérte volna. Gróf Andrássy Gyula a régi Magyarországban, 1848 előtt növekedett, midőn a kor fő büszkesége abban állott, hogy a hazafi ékesen magyarul Írjon és magyarul beszéljen, — ném pedig latinul, mint azelőtt. Városi ügyek. ■ Városunk árvaságban van. Igaz, hogy a folyó ügyeket az alpolgármester intézi és vezeti a napi teendőket, de, mig a polgármesteri állás a maga rendes utján be nem töltetik, addig az egész menet interregrumnak tekinthető. A tisztességes ’ állás betöltése jelenleg sok gondot ad minden józanul gondolkodó főnek, ki mellékes tekintetek nélkül mérlegeli a dolgok állását. A qualifikacionalis szabályzat megszorította a kört, melyből az odavá-j lásztandó egyének kiszemelhetők, a mely nagyon helyes eljárása volt a képviselőtestületnek. Csakhogy, midőn ezt tetté, nem vetett kellőleg számot az idő, az élet körülményeivel. A múltban átalános eljárása volt a1 községeknek, hogy egyes jómódú, más téren már kiérdemesült egyéneket választottak a polgárok élére, talán, hogy ez által némi foglalkozási tért nyissanak az egyénnek magát érvényesíteni, ki az élet gondjai alól már helyzeténél, /ha nem egészen is, de meglehetősen fel volt mentve. : Ma olyan égy ént kívánunk a város'élére, ki tett erős, tudományos képzettsége a sok oldaluságot is megbirja. .Mert nem lehet tagadnunk, hogy az ujább időben nemcsak a megváltozott életkörülmények, de az állami törvények is sok munkát és nagy felelősséget rónak a városi elöljáróság vezetőire. Különösen nagy’felelősséget vállal magára azon egyén, ki Munkács város polgármesteri állására . éz idő szerint mégválasztatik. Városunknak van ugyan szerveset! szabályrendelete, de az uj érába vadjában még mindég nem léptünk be. Az Ittíieneti korszaknak, mondhatjuk, csak tüszőbe előtt állunk. A leendő polgár-1 uestert a megvalósítás eszméje kell, I hogv kisérje hivatalába. Az elhunyt polg. mesternek jó akaratát, jellemességét és megsokszorozott testi erejét kell magában egyesítenie. Nem1 pusztán a hivatalos teendők megszokott minden napi részletei fogják igénybe venni erejét, olyan alkotások vannak előttünk, melyek Városunk éle- I téré nézve messzekiható erővel bírnak, ha helyesen, vagy helytelenül oldatnak meg; amannak előnyeit és ennek hátrányait talán századokra kihatólag fogja érezni. Úgy tapasztaljuk, hogy érzi is ezt mindenki. Mindenki kérdez, senki nem felel. Úgy szeretnők, hogy a közakarat a fentebbi észrevételekre egyhangúlag adná meg a feleletet, Kicsinyeskedésnek, pártoskodásnak el kell most né- mulni, mert ha városi életünk nem ebben határozódik is, de ez a tetőzete. Ily célból hivatott össze e hó 16-án egy értekezlet a város egyik nestora által, Pásqual Antal képviselő úr által, mely azonban minden tájékozás nélkül oszlott szét. Egy pár név elhangzott ugyan a felszólalók ajkán, de a kitűzött cél meg sem közelittetett, s a végeredmény az lett, hogy egy újabb értekezlet hivandó össze, melyben a megválasztandó egyén személyére nézve tájékozást nyerjenek. Heti krónika. A képviselőház február hó 12-ki ülésén a rendes bejelentések után az igazságügyi-orvosi szaktanácsról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, melyet Körössy Sándor előterjesztése, Herman Ottó és Szilágyi Dezső hozzászólása után Hodo.isy Imre egy jelentéktelen módosításával, melyhez az igzságügyminiszter is hozzájárult lígy általánosságban, mint részleteiben elfogadták. Ezt követte a pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalása, melyet általánosságban váratlanul gyorsan letárgyaltak és megszavaztak. E tárca általános tárgyalásánál vitáról alig lehet szó, bár Szalay Imre, Bu-. janovieh Sándor, Tóth Antal és Görgey Béla ügyes felszólalásaikkal nem egy érdekes adattal szolgáltak a pénzügyi tárcáhozl tartozó sok kérdés felvilágosítására nézve. A költségvetést Hegedűs Sándor előadó és Wekerle Sándor pénzügyminiszter által a tőlük megszokott ügyességgel előadott védelem után a ház általánosságban megsza- Ivazta és azonnal áttért annak részletes tárgyalására. Február hó 13-án folytatólagosan tárgyalták a pénzügyi tárca részletes költség- vetését. Az adóhivatalok címénél Széli Ákos az adóhivatalok szaporítását kívánja, Orbán Balázs az adókezelés rendszerét tartja rendkívüli költségesnek, Veress József pedig azon panaszkodik, hogy a kormány az alfölddel pénzügyi téren is igen mostohán bánt; Wekerle kijelenti, hogy az adóhivatalok számának szaporítását maga is sziik-j ségesnek látja. Az állandó kataszternél Gaal Jenő figyélmezteti a kormányt a kataszternél előforduló hiányosságokra; Wekerle elismeri ezek létezését s reményét fejezi ki, hogy nemsokára e tekintetben is megállapodás fog létrejönni. Az egyenes adók rovatánál Simonfay János az adókivetésnél előforduló visszaélésekre figyelmezteti a minisztert; a fogyasztási adóknál Szentkirályi Albert a mezőgazdasági gyárak válságos helyzetéről szól : Wekerle mindkét felszólalásra kielégitő választ ad s a ház a tételt megszavazza. Iszakovics Milán a ha- tárörvidéki italmérés jogosultságáról ad he határozati javaslatot. Az italméréshez boz- zászólottak még Csatár Zsigmond, Kricsfa- lusy Vilmos, Horánszky Nándor és Helfy Ignácz különböző szempontokból. Ezek után Wekerle hangsúlyozza, hogy . minden igyekezete dacára sém bírta kivinni azt, hogy a kizárólagos jog mellőzésével csak az italmérési adót biztosítsa, mivel a községek nem akartak ebbe bele menni*- iparkodott tehát legalább az egészségügyi szempontot megvédeni. A kis mértékkel való elárusitás tekintetében fentartani akarta azon viszonyt, mely eddig is fennállott a regale tulajdonosak és az elárusítók között. Kijelenti, hogy a kormány erősen foglalkozik a bor- és hús-fogyasztást szabályozó reform kidolgozásával és hogy a regale kártalanítások megállapítása a. befejezéshez közeledik és legkésőbb március közepéig az összes köz igazgatási bizottságok határolni fognak a kártalanítások fölött és végül kijelenti még, hogy a regalekötvények átvételére 92-ös árfolyam mellett egyezséget kötött a hitelbankkal § hogy felhívta a regale tulajdonosokat, hogy jelentkezzenek közülök azok, akik azt akaiják, hogy regále váltsági kot vényeik az állam közvetítésével adassanak el. Mindezeket a ház kedves tudomásul vette I az ülést Iszákovics indítványának elvetésével berekesztette. • Febr. 14-én a pénzügyi költségvetés részletes tárgyalásánál Tarnózcy G. helyesnek tartaná a hélyegzóna behozatalát. Elénk vita fejlődött itt ki, mely helyenként majdnem hevessé lett a sójövedék és a bányászat tételénél. Az első tétel vitájában részt j vettek Polonyi Géza, Horánszky Nándor, j Bornemisza István, Orbán Balázs, Madarász József', Thaly Kálmán, és Wekerle pénzügyminiszter I a másodikban pedig Hoitsy Pál, Thaly Kálmán, Ugrón Gábor és Wekerle, ki minden felszólalót megnyugtatni ; és kielégíteni iparkodott, mely neki nagy ob- 1 bára sikerült is. A só jövedéknél egy alkotmányjogi kérdés is felmerült, mely abban áll, vájjon köteles-e a pénzügyminiszter a só-szállitás iránt kötött szerződéseket a j háznak bemutatni s vájjon nem ütközik-e az az alkotmányba, ha az ily szerződéseket nem a törvényhozás, hanem ö felsége hagyja jóvá, E fölött jó másfél óráig tartott a vita, melyben a mérsékelt ellenzék sem hideg, sem melegnek nem mutatta magát; a pénzügyminiszter azonban kijelenté, hogy az ily szerződések nem az ő pénzügyminisztersége alatt köttettek, igy hát nem emlékezhetvén azok záradékára, most hirtelen nem adhat kellő felvilágosítást; de megjegyzi, hogy alkotmányi szempontból- ő maga is kifogásolja, ha a kérdéses szerződésben csakugyan volna olyan záradék, mely a korona jóváhagyását föltételezné. E hó 15-én a pénzügyi költségvetést egész csendben tovább folytatták, melyet minden nagyobb vita nélkül szerencsésen'be is fejeztek. A máskor oly hevessé válni szokott hangulat teljesen alászállott annyira, hogy minden tételt, mely még e tárcánál előfordult, majdnem minden felszólalás nélkül elfogadtak; sőt a csendes tárgyalásokban még tovább is mentek, mert csakhamar elintézték még a következő törvényjavaslatokat is : az ínséges tengerészek segélyezése, a magyar államvasutak poprádi főműhelye-, a népszámlálás és az Ausztriából behozott hordók hitelesítéséről szóló törvényjavaslatokat. Mindezeknél történt ugyan ä függetlenségi pártiak részéről néhány felszólalás, de azért mindegyiket változatlanul elfogadták. Nagyobb élénkséget és elevenebb szint- csak akkor öltött a ház, midőn Irányi Dá-J niel a miniszterelnökhöz interpellátiót inté-| zett, vájjon mikor szándékozik a honossági törvény módosítását célzó törvényjavaslatot benyújtani. Erre a miniszterelnök teljesen megnyugtatni iparkodott őt; de hogy ez nem sikerülhetet tökéletesen, mutatja azon körülmény, hogy a miniszterelnök felkeresvén Irányit, hosszabb magán beszélgetés között igyekezett őt meggyőzni arról, ami elmondo:t válaszában talán nem egészen sikerült. A képviselőház e hó 17-ki ülésén némely képviselő urak a vitát csakhamar kizökkentették a maga csendes folyású medréből és mintegy visszaterelték a múlt évi kevéskedések kerékvágásába. Alkalmat adott erre a Wenzl- féle puskák eladásáról és az öngyilkos Viczmándy Udön egyéves önkéntes állítólagos üldözéséről szóló interpelláció. Az eladott puskákra vonatkozólag báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter válaszolt Csatár Zsigmondnak, melynek részleteiből megtudjuk, hogy a régi Yenzl fegyverekből összesen 251 ezer adatott el és pedig SO ezer darab 1—1 írtjával, a többi meg 70 és 72 krajcárjával, melyeknek eladási I árát a hadügyminisztérium már bevételezte I annak idején ; mely válaszszál Csatár bár nem volt és nem is lehetett kielégítve, a ház a tételt mégis megszavazta, illetőleg a választ tudomásul vette. Az öngyilkos ön kéntesre vonatkozó interpellációra pedig Tisza Kálmán felelt. Válaszát eléggé részletezte § kimutatta, hogy a fiatal ember hanyag tanuló volt, a szabályokhoz nem akart ragaszkodni, hogy Brandtner százados és Jlanz főhadnagy, kik elöljárói voltak, szigorú emberek ugyan, mint az a vizsgálatok- 3 ól is kitűnt, de igazságosak. így tehát a iatal ember öngyilkosságának oka nem az ildözésbén, hanem másutt keresendő, és pe- líg zilált anyagi viszonyaiban, mint az az ingyilkosnál talált zálogbárcával is bizo- íyitható. Habár a válaszszal, melyet Káro- yi Gábor gróf „hoch“ kiáltásaival többször élbeszakitott, többen nem voltak kielégit- re, a ház a választ mégis tudomásul vette, írre a baloldalon zajos hoch kiáltások hal- atszottak, a jobb oldalon pedig mozgás ett; mire az elnök nagy derültség között gészen szerényen jegyezte meg, .hogy nem élszerü más parlamentek kiáltásait átvenni; i íert nekünk sem esnék jól, ha valaki a : Munkács, 1890; febr. hú 23. i mienket viszonozná s ezzel az ülést befejezettnek nyilvánítottá. 'ft . f • • . Debrecen mellett a királyi tábla elnyerése végett egész éjszakkeleti része Magyarországnak állástfoglalt. Hogy érzelmeiknek kifejezést adjanak, egy nagyszámú de- putáció, — melyben Mármaros-Sziget, Beregszász, Munkács, Szatmár, Nagy-Bánya, Nagy-Károly, Nyíregyháza, Szolnok, Szó- boszló, Böszörmény, Karcag, Kisújszállás, Szolnok és Heves vármegye, képviseltette magát, .— járt e hó 17-én Szilágyi D. igaz- ságügyniinisz tern él, Péchy Tamas képviselőházi elnöknél Tisza Kálmán miniszter elnöknél, a szabadelvű, a függetlenségi és a mérsékelt ellenzéki klubok elnökeinél. A küldöttséget mindenütt szívesen fogadták, sőt több helyen biztatták is, de a legfőbb helyeken, honnan az eseteg adandó biztatásokra építhettünk volna, olyan válaszokat kapott, amelyeket szépségük és jeles sserkezetök miatt okvetlenül hangosan- kellelt megéljenezni, de a melyekből sem a Debreceniek, sem mi nem várjuk, hogy a királyi táblát Debrecenben helyezzék el. Szilágyi igazságügymininiszter kijelentette talpraesett válaszában, hogy az ügy elintézésénél minden figyelembe lesz vévé, de döntő marad most és jövőre is az igazságügyi szempont. Kéri a küldöttséget, hogy az ügyet a kormány bélátására bizzák és az csakis a legnagyobb objektivitással fog benne eljárni, Tisza Kálmán miniszterelnök ígéri, hogy a kormány minden bizonynyal az általános érdek szempontjából fogja az ügyet elintézni, hol sem rokonszenv, sem ellenszenv, sem barátság nem lesz irányadó, hanem tisztán az általános országos érdek és az igazságügy érdekei. Ha ezek mellett lehet Debrecennek jutattniJkirályi táblát, szívből fog örülni rajta. Hagyjunk fel a politizálással és szenteljünk pár sort az ország épen most ravatalon fekvő nagy halottjának. E nagy halott gróf Andrássy Gyula, ki e hó 18-án reggeli 3 órakor Voloscan jobb létre szenderült. Andrássy sokkal ismertebb alakja volt nemzetünknek, semhogy eléggé erősöknek i'éréz- nők magunkat hosszabban időzni emlékezteiénél. Andrássy Gyula gróf született JÍ8Í23 márczius 23 án Zemplénmegyében. Tanulmányai befejezése után nagyobb utazásokat tett Német-, Angol és Francziaorszájgban. Először tűnt fel, mint országgyűlési képviselő 1847-ben, amikor a nagy Széchéíiyi igen megkedvelte, mert nagy tehetséget, fedezett fel benne; de ő Kossuth Lajos zászlójához szegődött s a szabadságharcban mint honvéd, dicsőséggel harcolt. A szabadságharc leveretése után őt is, mint sok másokat halálra keresték, de ő kivándorolt és a száműzetés keserű kenyerét ette egészen az amnestia általános megadatásáig. Midőn nem tudtak nyomára akadni, arcképét az akasztófára függesztették ki, ami annyit jelentett, hogy ha megfogták volna, halál fia lett volna. Az amnestia általános megadása alkalmával ő is elfogadta az amnestiat és azóta folyvást hazája felvirágoztatására fordította minden tehetségét. Nemsokára az udvar is igen megkedvelte, miért is a 67-ki kiegyezés után, mélynek ő épen olyan megalkotójául tekinthető, mint maga Deák Ferencz, megbizatott a magyar minisztérium alakításával, melynek mint elnöke több éven át minden irány ban hasznosan működött, ő volt honvédsé^- güuk újra megalapítója. Később külügyminiszterré lett. Főleg két nagyobb politikai eseménynek egyenesen ő volt a megteremtője. E két esemény: Bosznia-Herczegovjna okkupálása és az osztrák-magyax-német; ä#c- vetség megkötése. Utóbbi években magányba vonult, de, ha bármely politikai ügyben, a közérdek úgy kívánta, nem késett hatásos szavát felemelni. Gyengék vagyunk árra, hogy érdemeit és minden irányban tá ' nusitott ténykedéseit egytől-egyig felsőről* hassuk: de nagyságának általános jellemzésére felhozzuk, hogy e szavak: „Andrásáy, Gyula gróf ugyan ném irt történelmet, na- nem ő maga teremtett egy igazán magyar nemzeti történelmet,“ melyekkel őt az akadémia tagjául ajánlották, talán senkire sem illenék úgy mint Ő reá, hazánk ezredéves,- fennállása óta. És e nagy ember nincs többé, a kegyetlen halál elragadta tőlünk! Édes hazam, tiszta szivedből sirasd meg őt, mert v ki tudja, lesz-e több hozzáfogható nagy fiad ? Farsang vége. Az élet folyton foly. Jön és megy. Haladó kerekét senki meg nem akadályozhatja. Vigad az egyik, húsul a másik. Az emberek igyekeznek kivenni részöket, a mig lehet, a mulatságból. A szomorú napokat ugy sem kell keresni, azok fölkeresik az embert; miért ne igyekeznék hát felhasználni az alkalmat, mely néha-néha magát f kínálja. Az 1890-iki farsang aránylag úgyis rövid volt, Földünk forgása kiszakasztott
