Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-11-09 / 45. szám

Második évfolyam. 45-ik szám. Munkács, 1890. november 9.

írni tálja.

POLITIKÁI ÉS TÁRSÁDÁLRIHETIL11

1 mBEi

Előfizetési árak:

Egész évre . 5 frt. J, Negyed évre / frt 25 kr. Fél évre 2 frt 50 kr. ^ Egyes szám ára 10 Jer,

E lap megjelen minden vasárnap.

Felelős serkesztőés kiadó :

CSOMÁR ISTVÁN,

kihez a lap szellemi és anyagi részét illető mindenféle közlemények és küldemények cimezendők. Bér- menfetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza

Hirdetési árszabály:

Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért : 50 szóig 80 kr., 100 szóig / frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr. azonfelül minden szó l kr. — Üzleti és többször megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyílttár petit sora 35 kr.

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS !

Miután kiadónk]egész váratlanul visz- szalépett a laptól, tisztelettel kérjük Olvasóinkat, minthogy a lap nyomdai költség-ének előállítása is reánk nehezedvén,

u

előfizetéseiket szíveskedjenek teljesíteni. A lap iránya és terjedelme marad, mint volt. A mennyiben Farkas Kálmán nyomdája nem tudott megfelelni a kívánalomnak, meg kellett változtatni a nyomdai helyiségét s ezután Blayer Pinkászné gyorssajtóján lesz nyomatva a lap, ki egész jó akarattal vállalkozik a netáni hiányok kiegészítésére s igy már jövő számmal teljesen rendben leszünk.

Latorca hid.

Az állam megvevén a grófi uradalomtól a latorcahid vámszedési jogát és annak anyagát, városunk és Oroszvég iránti eddigi kötelezettségének fentartáo o

sával, ez által, miután m. é. nov. 8-átul kezdve folyó évi október 31-éig, tehát egy év alatt folytonosan tartott munkával az uj hidat fel is építette, egyik országos nyomorúságunktól megszabadultunk ; és valóban örvendhetünk és köszönettel tartozunk az államnak ezen gondoskodásáért, mert a régi hid már annyira tarthatatlan és veszélyes, azonkívül kényelmetlen is volt, hogy csuda, tekintve a fényű és bükkfák revességét, melyből a régi hid átvételkori állapotában volt, miszerint nagy szerencsétlenség nemtörtént, de még nagyobb csuda az, hogy a feliben levágott és egy egész évig használt régi hídon a közlekedés veo o

szedelem nélkül fentartathatott mit, a vállalkozó gondoskodásának kell köszönnünk, ki a félhidat mindennap megvizsgálta és tatoroztatta.

Mai napon nov. 1-én a hid átadatott a közlekedésnek minden ünnepélyesség nélkül ugyan, kivévén azt, hogy a polgármester ur az állami főmérnök Pumm József úrral a város fogatán először áthaladt rajta több városi előkelők jelenlettében, de a mindenki arcán látható öröm többet jelentett, mint a mozsár dörgés, Zászló lengetés, és Zene harsogás, mert az uj hid valóban nem csak erős szerkezetű, de szép alkotás is, és gyönyörűség végig tekinteni az emelkedés nélküli hosszú sétatéren, melynek talaja döczögtető bükkfa gerendák helyett simára fűrészelt vastag tölgyfadeszkával gömbölyűre gyalult tölgyfa karfák közt, középén kétfelé osztott sze- kéruttal és két oldalán emelkedettebb járdával van ellátva, melyről fel és alá a legszebb panorámában gyönyörködhetik a sétáló szeme, és hivatott is e hely arra, hogy a városi lakosok üdítő sétatérül használják fill kivált, ha az oda vezető utca jó járdával is mihamarább elláttatnék.

Kívánatos, hogy a hid legalább 6. lámpával egészéjen átvilágittassék, minden héten kétszer tisztára sepertessék fel, és a mi tán legfőbb : a hid alatti járás teljesen elzáratván, a környék jó levegője megnefeztőztessék, usztatás, fürdés eltiltassék, és ennek érvény is szereztessék, a közlekedés szabályoztassék, mely szerint mindenki tudhassa, hogy szekér és gyalogúton mindkét végről balra kell térni J karfára támaszkodni, mi a járáskelést nehezítené, ügetve hajtani,

ni a hidat rontja, égő szivart elvetni, mi a deszkát meggyujthatná, meghatározott büntetés alatt tilalmas ; tilalmas legyen apró gyermeket a hídon magára engedni, mert a karfa alatti nyíláson könnyen kieshetik. Ezen szabályok szigorú ellenőrzésére egy állandó rendőri állomás szervezendő, — ez a hid, ez a szép sétatér valóban megérdemelné rendőrségünk teljes figyelmét és gondoskodását.

Kívánatos volna továbbá,— hiszen a kívánásnak nincs határa, —hogy a karfák nemzeti színre befestessenek, a német bármit épített, rögtön rákente a sárgafeketét; legyen egykor egy állami alkotás a nemzeti színnel is megjelölve, nemcsak azért, de azért is, hogy a szinpompa emelje az alkotás díszét. Ezt talán köny- nyebb volna az államnál kieszközölni, és ha ezt tenni nem akarná, engedje meg, hogy a város saját költségén tegye,

I mint azt a nagyobb kívánság telyesi- tését, hogy jövő Jan. elsőtől nemcsak a g-yalo jósok, de a szekeresek se fizesse- nek vámot. És pedig azért, mert áltáljában állami hidakon vám szekerektől sem ’szedetik, de nem is méltányos az uj úti törvény beáltával, mely nagy terhet ró a lakosokra, mely közmunkaadó az állampénztárába sok milliót juttat, és a hid sem egyéb, mint út. Ha a megye utján beadandó kérvény ezen jogos kívánságot, hozzá a podheringi, habár nem állami, de hadászati hid vámmentességét is a kormány eléterjesztené, remélhető volna annak telyesitése, esetleg az országgyűlés elé is bekellene ezen kérvényt terjeszteni, mi által városunk közlekedése nagy mérvben elő mozdittatnék. Mert ha a 400 m. hosszú tekeházi megyei hídon vám nem

szedetik, — pedig a megyének nincs közmunka jövedelme elég, úgy a munkácsi 143 m. hosszú hidon a vámszedés méltányosnak nem mondható, és nem akkor sem, ha ellen vettetnék, hogy a naményi és t. újlaki hidakon szedetik vám, mert ezek magán tulajdonok, a kincstáré és közbirtokosoké, ezek saját költségükön tartván fen azokat, közmunkaadót nem szedvén.

Hogy teljes legyep a Latorczahid- ról szóló repertum, álljanak itt annak minden tudni érdemes adatni: Tervét Acsády Jenő ur kir. mérnök készitette, és jóváhagyatván, kiviteléhez fogott m. é. nov. 8-án és vezette, ellenőrizte nagy buzgalommal a munkát Junius lb-áig, a j midőn előbbi kérelme folytán áthelyeztetett, ezólta a vezetés és ellenőrzés munkája, de a befejezés dicsősége is k. mérnök Kacsó Károly urat illeti. Éltető ministeri tanácsos ur vette volt át a régi hidat és a munkát idő közben vizsgálta a megyei állami főmérnök- Pumm József ur, szintén több ízben győződött meg annak helyes viteléről.

Vállalkozó volt a nagyhid és a kisebb ártéri hid összes munkájára ami Meisels A. Józsefünk, ki hosszú éveken át végzett állami munkákat mindig köz- megelégedésre, valamint a városi építkezési vállalatokat is ő szokta elnyerni, mert a bizalom nagy, tehetsége, kitartása, és lelkiismeretessége iránt; vigasztalja őt ezuttalirosz számítása miatt,melynélfogva vállalata nem jövedelmezett, az a mindig sokat érő öntudat,hogy kötelességét híven teljesítette, és hogy derék alkotást tett, hogy városunk érdekét jól szolgálta, és adjon a sors neki egy újabb vállalatnál

Házasság előtt.

— elbeszélés —

Alázatos szolgája! János bácsi!

'Jó estét öcsén! hová utazol?

Sz... re. Hát bácsikám meddig utazik ?

Én B ... be megyek. \

Ily vakszerencse hozott össze engem az én egyetlen nagybátyámmal, a kit ezelőtt 7 évvel láttam utoljára, midőn á 4-ik gymn. osztályt végzém; de ő már akkor a k... i hivatalban gyakornok volt s tőle apró csintalan- ságaimért elég pirongatást kelle szenvednem. Az egész város ismerte; szép vagyon fölött rendelkezett, a mellett korához és tehetségéhez képest szép hivatalt viselt. Igen komoly volt már fiatal korában is, mintha csak pénzért árulta volna szavát, épen azért oly házakhoz, a hol nők voltak, csak igen ritkán ment. Mert, mint ő mondta: „anők örökké fecsegnek s én nem versenyezhetek velők.“ Épen ezért némelyek nő gyűlölőnek tartották, habár ő csak a mai világ ámításainak, hizelgéseinek volt ellensége. „A ki sokat fecseg- szokta volt mondani- vagy sokat hazudik, vagy sokat hizeleg s én mindkettőnek ellensége vagyok.“ Már akkor jöven- dölgették, hogy ily viselet mellett az agglegények fejedelme lesz, de ő az ily mende- mondára mit sem adott.

Mintegy 10 perczig ülhettünk egymás mellett szótlan s már kezdtem szundikálni, mert más utas nem volt a kocsiban, kivel beszédbe eredhettem volna, midőn az ón kedves nagybácsim rászánta magát s kórdé: „minek

mégy Sz... re ?* Peres tárgyalásra, válaszolám röviden, de mivel engem is bántott a kíváncsiság, minek utazhatik János bácsim B.-be ? rászántam magam s én is megkérdém. Mire hosz- szas gondolkozás után csak kimoudá; hogy házasodik s most megy az esküvőre.

Hogyan? kérdém,hisz jegyeséről mit sem hallattunk eddig.

Nem biz arról, nem is hallhattatok, .mert sok gondolkodás után- nehogy ellenfeleim jóslása teljesedjék s öröme növekedjék az által, hogy agglegénynyé lettem- elhatároztam háza- sodásomats a hizastárs választásnak egyik ritkább nemét .válaszcám t. i. hírlap utján s a mennyiben épen ezen B-i hölgy volt az, ki tetszésem st leginkább megnyerte, vele fogok egybekelni.

De legalább láta-e János bácsi személyesen mennyasszonyát?

Csupán arczképét s jellemére következtetek leveleiből.

Hisz akkor teljesen ismeretlenek tulaj - donságai!

Igazad van! de mondd csak! melyik vőlegény ismerte ki valaha tökéletesen menyasz- szonyát és melyik menyasszony vőlegényét?

Talán van kivétel.

Vegyük úgy a dolgot, a mint van.

Tegyük fel, hogy egy fiatal ember a vidékről, vagy bár honnan, megismerkedik oly családdal, melynek férjhezadó leánya van. A család azonnal tudakozódik a fiatal ember állásáról, családja felől, vagyonáról stb Ha inár most a fiúnak nincsenek nagyobb fogyatkozásai, ha nem részeges, szépen tánozol s jól cseveg, akkor a papa meg a mama úgy vélik, jogosan udvarolhat leányuknak.

És mit tesz a fii tál ember ? Megélesiti borotváját, simára vagy borzasra fésüli frizuráit, (hí van) kipöiri bijuszit, szép csokorra köti nyakken lőjét, kellem nsl viseli öltönyét, keztyüjét, pálczáját, négyszer- ötször végig nézi migát tükrében, nem talál-e migáa kifogásolni valót ? még egyszer megigazítja nyakkendőjét, ruháját, haját, bajuszát, úgy megy a családhoz; ott finomnak, gyöngédnek, figyelmesnek tetteti magát; elragadó változatokban beszél emez örökös thema fölött „szerelem“; éles karmait gondosan huzza össze, szóval elrejti minden testi s lelki hibáit, fogyatkozásait és oly tulajdonságokkal ékeskedik, melyeket csak erőltetve tűd viselni.

Térjünk át most a férjhez adó leányra- ez még a tanulmányozni való! Az anya, ki leánya boldogságát szivén viseli, körül-belől így szól leányához : édes leányom, vigyázz ! nehogy valami bolondságot kövess el, ha beszélsz, előbb jól fontold meg, a mit mondani akarsz, s különösen lelkedre kötöm: el ne áruld fonák természeted, mert ezzel tönkre teheted szerencsédet ! Azután arra tanitja, miként kell nyájas, sim i arczot mutatni, megtiltja a sok beszédet, az ásítást, a hangos és gyakori kaczagást. Már kora reggel kicziczomázzák; derekát egy arasz- szal át lehet érni, piczi czipőin pedig nem bir az ember eléggé csodálkozni

.......Te nevetsz ?

De hát ki ne nevetne, ha János bácsit halloná ?

Ugy-e? ..... de menjünk tovább ! A fiatal embert befőttel kínálják meg, a mikor el nem mulasztják megjegyezni, hogy ezt a kedves készité, a falon függő rajzolt kép, a hímzett pamlag vánkos, asztalterítő stb. stb. mind az ő tündér ujjai alól kerültek ki. Szóval a szalontól a mosóházig, a konyhától a tyúkólig mindenütt találni valamit, a mi tőle,-a kedves teremtéstől származik. — A mellett takarékos, mint a hangya; szorgalmas, mint a méh, házias [

és még - müveit is ... A fiatal ember ezeket látván és észlelvén, gondolja, hogy a sok ragyogó üveg közt rátalált az igazi gyémántra.

János bácsi úgy beszél, mintha már legalább hatszor házasodott volna.

Volt alkalmam több helyütt a megfigyelésre, s állíthatom, hogy 10 eset közül 9-el igy áll a dolog. Szomorú, az igaz, de mi nem segíthetünk rajta. Legtöbben a külsőt tekintik, nem is figyelnek a szellemi és szivbeli jóságra, hisz „szép hüvelyben szép lélek él“, a külső pedig oly csábitó, annyira megegyezik a fiatalok igényeivel.

így ékesítik föl magokat a fiatalok házasság előtt; rászedik, megcsalják s megcsalatják egymást kölcsönösen, hogy csupa gyönyörűség elnézni.... Ez igy tart bizonyos ideig, lassan- lassan apró jogokat formálnak egymáshoz; meg szorongatják egymás kezét, együt sétálnak, együtt susognak valamely szögletben stb. Mikor aztán elhangzik a végzetteljer: „holtomiglan, holtodiglan“ — a férfi leveti álarczát, kimutatja eldugott, éles karmait; a nő is lemossa a fényes mázat s a csábitó tulajdonok eltűnnek, mint eltűnik ez álom; puszta valóságul nem marad más, mint a puszta kötelék, mely föl nem oldható egy könnyen.

% *

E beszéd végeztével k . . . . i állomásra értünk, a hol válnunk kellett. Szívélyes bu sut véve bácsimtól- bár igazat adva szavinak- mélyen elgondolkoztam: vájjon mi indíthatta őt ennek elbeszélésére ? az-e, hogy engem hasonló tettre serkentsen, vagy, hogy mentegesse magát, a miért menyegzőjére nem hivott meg .. ?

Petrusz János.