Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-08-31 / 35. szám
II-dik évfolyam. KÁRPÁTALJA 1890. augusztus 31 íme, mily következései vannak a helytelen eljárásnak. Hol lenne akkor az ilyen kérelmeknek vége, ha ez megindulna. Nem kell az adósoknak egyebet tenni, mint, nem fizetni s azután a város atyáskodó kegyétől kérni először a kamat, azután a tőke elenge- dését. Hönig Áron másodszor is elutasit- tatott kérelmével. Hiszen a városi hatóság azon töri fejét, hogy honnan vegyen pénzt s a képviselőtestület meg olyan szépen elenged egy-egy summát. Harmadik tárgy volt a honvéd laktanya építéséhez szükséges föld megvétele, mély, — minthogy a képviselők kevés számban jelentek meg-é a törvény szerint 30 napra elodáztatott. Negyedik tárgy a közkórházi választmány kérelme egy tüzlecskendő iránt, mely megadatni rendeltetett oly formán, hogy a város udvarán levő kisebb fecskendő átadatik s a város részére egy nagyobb rendelendő a jövő éyi költségvetés terhére. Ötödik tárgy volt Gáthy Barna rendőrségi Írnok lemondásának bejelentése, mely tudomásul vétetett és helyének betöltése iránt az alispán a választó gyűlés kitűzésére felkéretni határoz- tatott. Hatodik tárgy a folyó évi szőllő- termés értékesítésére vonatkozó jelentése a polgármesternek, melyre nézve azon határozat hozatott, hogy akár mint gyümölcs, akár mint must adatik el a szőllő termése, jóváhagyás végett a képviselőtestületnek bejelentendő, esetleg ezért rendkívüli gyűlés hivandó össze. A szinügyi bizottság többszörösen hirdetett, de részvétlenség miatt az első alkalom mai elmaradt gyűlés megnyitására a volt alelnök az alábbi felolvasást tartotta: Mélyentisztelt Közgyűlés! Valamint egy szülő gyermekei többféle természetes jelleggel birbatnak, de azért mindnyájan a legnagyobb szeretet és tisztelettel ragaszkodnak a mamához: úgy a haza gyermekei is kell, hogy valamennyien nemcsak közös családi nyelven beszéljenek, hanem együtt is érezzenek. E cél elérhetése minden polgárt tettre szólított. Adakozások indultak meg, egyletek alakultak, melyek közöl több, nemcsak megélt és megél, hanem igazán haszno-an és sikerrel is működik. Bizonyára ily cél lebeghetett Munkács városa polgárainak szemei előtt, midőn azon eszme pendült meg, hogy Munkács városának egy állandó nemzeti színház kell. Az elejtett sző viszhangra talált. Az előkelőbb személyek csoportosulni kezdtek, mihez a város azon nemes ajánlata is járult, hogy meghívja az országos irók és művészek egyesületét hogy működjenek közre a nemzeti színház alapjának megteremtésén. A művész urak eljöttek, előadásokat rendeztek nekünk, níi meg megvendégeltük őket. Ettünk, ittunk, só’t még táncoltunk is; színházunk azonban nem lett. Az e célra rendezett előadásokból a színházi alap javára körülbelül ezer forint folyt be. Sokkal nagyobb volt a szellemi előny, mely e művészi lerándulással járt, mert a színház szükségességének eszméje tért kezdett foglalni; az embereket közelebb hozta egymáshoz és csakhamar határozatba ment, hogy egy szinügygyámolitó egyesületté alakuljunk, melynek feladata legyen az állandó nemzeti színház megteremtése. Aki ismeri a munkácsi társadalmi viszonyokat, az nagyon jól fogja tudni, hogy nálunk a szinügygyámolitása évek hosszú során át mindig egyes emberek buzgalmától függött. Azon körülmény, hogy rajongva csüg- gök nemzeti nyelvünkön, hogy szivből óhajtóm, bárha alkalma lehetne városunk legszegényebb tagjának is a műveltség csarnokába juthatni, hogy ott tanuljon nemesen érezni és gondolkozni, oda juttatott, hogy színtársulataink több éven át, ha városunkban jobb létet akartak maguknak biztosítani, rendesen szerény személyemhez fordultak némi segítségért, mit én nem is tagadtam meg, amennyire és a meddig gyenge tehetségem engedte. Ez lehetett oka annak, hogy midőn egyesületté akartunk alakulni, csak az én ivemen több. mint száz egyén iratkozott be tagnak. Nem tagadom, mintha más iveken is nem lettek volna aláírók; nagy számánál fogva mégis az én ivem szolgált mintegy buzdításul ahhoz, hogy bátran alakuljunk egyletté, a siker és a nemes célra szánt anyagi haszon nem maradhat el. így történhetett, hogy midőn 1886- ban megalakult a szinügygyámolitó egyesület, annak egyik alelnökeül választattam meg és némi teendőkkel bízattam meg, mi nők például, hogy, az egyesület pecsétje és hivatalos könyvei nálam legyenek letéve. Ilyen megbízás volt a többi közölt az is, hogy Fazekas Béla e. titkár úrral egy műkedvelői társulatot alakítsunk, hogy egy sorsjátékot rendezzünk, hogy forduljunk az egyes hitelintézetekhez és nagyobb testületekhez, hogy adakozásaikkal járuljanak színházi alapunk gyarapításához. A szinügygyámolitó egylet vérmes reményekkel kezdte meg müküdését. De hiába! minden fáradságunk teljesen kárba veszett. Csakhamar fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy az a tűz, mely 1885-ben az embereket mintegy álmukból ébresztette föl, teljesen kialudt. Az egylet egy két hr vatalnoka, aki serényen utána akart nézni a dolognak, kénytelen volt felhagyni buz- góságával, mert mindenütt csak hideg fos gadtatásban részesült. E meghidegiilés oka minden valószínűség szerint abban kereshe- tőj hogy városunkban nagy a különféle egyletek száma. Ezek kimerítik az embereket mind időbeli-, mind pénzbeli oldaláról tekintve annyira, hogy egyáltalán nem lehet csudálkoznunk azon, ha a legnagyobb részének nincs kedve gyülésezni. A műkedvelői társulatot megalakítottuk és nagy fáradsággal tartottunk is négy előadást, melyek azonban tekintve azt, hogy a színpad díszleteire kellett nagyobb összeget fordítani, alig számbavehető haszonnal járultak a színházi alaphoz; az egyes hitelintézetekhez szétküldtük a kérő leveleket, de ezek alig hoztak 8—10 frtnyi bevételt; ezek szétküldése határozottan kárbarát, nőmhöz .... Mert ő azon hi- szembeu van, hogy én Irmáékhoz mentem .. — Még majd bajba keveredünk mindketten. — Oh attól nem kell félnünk. Azért mert atyám rendőr-kapitány, nem következik mindjárt azon eset, hogy bajba kerüljön az . . . kit én oly kimondhatatlanul szeretek .... — Mit ér az, ha te szeretsz és szüleid el sem akarnak fogadni! sóhajlott a férfi. — Oh ne beszél ilyen hangon! esde- kelt a leányka és megfogta a férfi kezét. — Csak az igazat mondtam. — Oh nem, nem, te sötét szinben látsz mindent. Az aranyat is feketének nézed .... — Igen! Mert úgy látom a jövőt, mint a hogy valóban kinéz .... Az pedig nem valami rózsás! E percben a közeli hajó állomáson csengetés hallatszott. Mindketten összerezzentek a kísértetiesen hangzó jelre. Az ifjú szeretetteljesen simogatta a gyönyörű szőke hölgynek leomló haját és bús tekintetét epedve nyugtatta annak halványodni kezdő arcán. — Úgy van édesem. Ha sikerül ezen állást elfoglalnom, úgy boldog leszek. Akkor bátran megyek atyád elé, hogy kezedet megkérjem s hogy boldoggá tegyelek téged . A fiatal leány gondolataiba volt mélyedre és nem felelt az ifjú szavára. A hajón eközben másodszor is csengettek. | — Csak nehány perc még és mi válni fogunk .... mert válnunk kell! kiálta az ifjú reszkető hangon és megcsókold a leányka szűzies ajkát. — Istenem, istenem! zokogott a leányka, csak most adj erőt, hogy elviseljem e csapást. A d o 1 á r, kérlek, esedezem — maradj itt ... . — Nem lehet édes Laurám! viszonzá a férfi és átkarolta a leány karcsú derekát. Tudod, hogy fentartásunkról, jövőnkről kell gondoskednom . . . Csak úgy lehet reményem, hogy nőm leszesz, ha biztositva lesz jövőm. — Olyan fájdalmas a válás, hogy majd meghasad a szivem! mondá Laura és kezét dobogó keblére szorította. — Hát még nekem . . . Nehány perc múlva Czerkó Adolár a füstölgő kéményü „Sirály“ fiödélzetére lépett és onnan integetett kendőjével a sötét szigetként égnek meredező sétány felé, ahol egy fiatal leány állott bánatos szívvel és könybe lábadt szemekkel .... VIII. A telet tavasz, ezt nyár, ősz, tél és ismét tavasz követte. A fővárosi „F i u m e;í eimü kávéház- ban levő újságírók egy szenzációs esetről beszélgettek. E kávéház a hírlapírók gyül- helye. Itt szokták az érdekes hireket leghamarabb megtudni. Aki a vidékről jön föl, az el ne mulassza e kávéházba jönni, mert egy nappal (Vége köv.) ral járt, mert színházi eszménk annyi lelkesedéssel sem találkozott a felkeresetteknél, hogy a posta és nyomda költséget is a meglévő tőkéből kellett fedezni; a sorsjáték rendezése érdek-és pénzalap hiánya miatt nem volt keresztülvihető. A pénztáros megtette a maga kötelességét, megki- sérlette a tagdijak beszedését, de sikertelenül; egy-kettő fizetett, de nagy része majdnem gorombán utasította el a tagdijszedő szolgát, sőt fájdalom! olyanok is akadtak, kik majdnem megtagadták a saját névaláírásaikat; sőt annyira ment a dolog, hogy az egylet boldogemlékü elnökének. Merényi János volt polgármester urnák, minden kísérlete és fáradozása-egyetlen egy gyűlést is összehozni — dugába volt. Arra ébredtünk tehát, hogy van városunkban egy egylet, melynek van pecsétje, alapszabályai vannak, szóval melynek neve vau, de semmi egyebe, mivel működése teljésen meg van bénulva. Ez okok, nemkülönben azon körülmény, hogy rövid pár nap múlva magam is búcsút veszek e kedves várostól, bátorítottak fel, hogy tek. Fazekas Béla ügyvéd úrral, mint ezen egylet titkárával összehívjuk a mai közgyűlést, melynek tagjait midőn hazafiui tisztelettel üdvözöljük, egyúttal arra kérem Önöket, méltóztassanak az elhnnyt Merényi János elnök helyett egy elnököt, az én helyemre, ki a belém helyezett bizalmat megköszönve a városból való elköltözésem miatt ez állásról lemondok, egy alelnököt, a boldogult emlékű Literáty Ödön, Nagy Gyula közjegyző és Pasqual Antal főesperest és prépost úr helyett egy-egy választmányi tagot választani. Hogy az egylet tovább is, mint egylet fog-e működni, vagyn talán valamely más irányba kellene terelni az ügyet, az az egylet dolga, arra azonban teljes tisztelettel kérem a fiat. Közgyűlést, méltóztassanak egy bizottságot választani, vagy talán a megválasztandó elnököt bízni meg azzal, hogy tőlem az egylet pecsétnyomóját és könyveit átvegye és nekem a felmentvényt megadja. Tájékozásul kénytelen vagyok annyit megemlíteni, hogy az egylet pénzét a boldogult emlékű elnök úr kezelvén, az, ha jól vagyok értesülve, két hiteles tanú előtt lepecsételve van a városi főpolgármesteri hivatalban. Az egylet pénztárosa, Sznistsák Mihály úr csakis a műkedvelői előadások pénzeit kezelte, melyekről a hitelesen átvizsgált számadások bármely percben megtekinthetők , de hogy mennyi lehet az egylet pénze, az csak a lepecsételt iratok és könyvekből tűnhetik ki. Midőn még megemlítem, hogy az egylet színpadja és színpadi díszletei a városházánál vannak letéve, mégegyszer köszönöm a belém helyezett bizalmat, köszönöm az Önök türelmét és tisztelettel kérem részemre a felmentvényt megadatni. Kelt Munkácson, 1890. Augusztus hó 24-éu. % Simsa Kornél. Heti krónika Beszámolók. A függetlenségi és 48-as párt kebelében — úgy látszik -— már régebben megkezdte őrlését a szú, mely a múlt országgyűlési időszak alatt került nyilvánosságra a honossági vita folyamán. Tisza Kálmán minisztertársaival és pártjával szemben, megigérte az országgyűlésen nyíltan, hogy a honossági kérdésre vonatkozólag ő maga fog a kormány részéről módosító törvényjavaslatot beterjeszteni a költségvetés Jetárgyalása után. Ámde a dolog másként történt. Azok a faktorok, melyeknek a törvényjavaslathoz kellett járul- niok döntő szavazatukkal, más véleményen voltak, annak támogatását megtagadták s igy a miniszterelnöknek, ki szavát nem vált háttá be, mennie kellett. A jelenlegi miniszterelnökkijelentette a honossági törvény javaslatra vonatkozólag, hogy ilyennek szükségét nem látja be és nem is fog beterjeszteni, de ha, a függetlenségi párt terjeszt be törvényjavaslatot, annak tárgyalása elől nem tér ki. Ennek folytán a párt egy bizottságot küldött 'ki Irányi Dániel elnöklete alatt, mely Ugrón Gábor, Eötvös Károly Győry Elek és Polonyi Géza képviselőkből állott. A javaslatot a párttagjai majd mindnyájan aláírták, csak a távol levők hiányzottak az aláirók közül és maga Ugrón Gábor. Ez a pártban nagy feltűnést keltett, de még az országban is, mert tartózkodására nézve máig sincs tisztában senki eljárásával, a törvényjavaslat megszavazásától is tartózkodott. Erre következett Szentkirályi Albert mezőtúri képviselőnek röpirata, melyben a párt belsejében lappangó bomlasztó elemekről és a függetlenségi pártnak a delegációba való bemeneteléről értekezik A pártnak nehány Budapesten levő tagja erre gyűlést tartott és a röpiratban foglaltakat kárhoztta mint a pártnézetével ellen- ' kező dolgokat. Majd Ugrón Gábor hitta ősz- | sze nehány elvtársát Kolozsvárra s a buda- i pesti haltározat ellen nyilatkoztak. Most aj képviselői be számolásoknál a fennebbi rövid vázlatban adott eljárások felett indult meg a függetlenségi párt tagjai részéről a nyilatkozatok árja. Kár, hogy a vezérszereplők épen egy napon tartották beszédeiket s igy egymás nyilatkozatara nem terjedhetett ki beszédjük, csak a múlt. .eseményei felett nyilatkoztak jobbara. Ugrón Gábor Kecskemét városának egyik képviselője a múltak rövid vázlata mellett Valóságos programszerű beszédet mondott, melyben megokolva eljái’ását, a jövőben történendő magatartása és követendő iranya felől tájékoztatta választóit és kérte ki azoknak vélemény nyilvánítását. Elve, hogy á 48' és 49-es képviselők külön partot alakítsanak, mert a kettő együtt soha sem lesz kormány képes. Ugrón pártját kormány képessé akarja tenni az elválasztással. Az 1848. törvények független Magyarországot állítanak elénk a persornál unió alapján. Tehát elismeri a fejedelem közösségét, de egyéb közös ügyet Ausztriával nem. A 49-iki ap- ril 14-ki határozat a teljes függetlenséget irta zászlójára, mely szerint ez ország királya nem lehet osztrák császár és viszont. Ugrón ez utóbbinak gyanúját^ is el akarja hárítani, mert ily alapon a párt soha sem léphet kormányra. Kívánja a munka felosztást, és hogy ne akarjon a párt minden tagja vezér lenni, hanem vesse alá magát a pártelnöknek. A másik beszámolót Polonyi Géza, hajduszoboszlói képviselő tartotta. Beszédjének legnagyobb részében Ugrón Gábor eljárásával foglalkozik, azt bírálja és kifogásolj i s a 49-es támadást visszautasítja. Elején Tisza Kálmánt veszi kemény bírálat alá s felelőssé teszi mind azért, ami tizenöt évi miniszterelnöksége alatt történt. Megemlékezik Szentkirályi Albert nyilatkozatáról is, természetesen elkárhoztatja. Határozottan ellene van a 67-iki alapon szervezet delegacionális bizottságban való részvétel- | nek. Ellenben Ugrón Gábor hajlandónak mutatkozik abba bemenni. Hivatkozik e tekintetben Kossuthra, ki annak idejében úgy nyilatkozott, hogy hiba volt a delegációba be nem mennt, de nagy hiba lenne most minden nagy ok nélkül bele menni. ~ Az elkeresztelitek miatt keletkezett versenygés- ről Polonyi úgy nyilatkozott, hogy hazáját sem Bécstől sem Rómától nem akarja függővé tenni, azért sajnálja a Klérus eljárását és minthogy békét óhajt a felekejetek között, óhajtja a törvény végrehajtását. Harmadik beszámolót tartotta ugyan e napon Hermann Uttó török szentmiklósi képviselő. Nagyban és egészben az elöbbeni nyilatkozattal megegyezik beszéde. * * * A csendőrség működéseit szabályozó körrendeletét bocsátott közre a m. kir. bel ügyminiszter az összes törvényhatósághoz, melyszerint ezután karhatalom esetén csak a bíróságok, királyi ügyészségek, országos fegyintézetek, kerületi börtönök s a határvámvonalak vehetik közvetlenül igénybe Írásbeli felszólítással müködésöket. Más hivatalok a közigazgatási hatóság utján tehetik. kivéve, ha oly eset forogna fen, melyben a késedelem veszéllyel jár. * * Az orosz országi narvai császár tálálko- zásnak utóhangjai veszik igénybe a politikai körök gondolkodását. Majd jó, majd hátrányosan magyarázgatják hol ide, hol oda, épen mint kinek-kinek kívánsága erre, vagy arra hajlik. Az orosz lapok azt fejtegetik, hogy a talákozás a1 két nagyhatalom közeledését jelenti, mely a hármas szövetség lazítását vonja maga után. A többi lapok azt látják, hogy a találkozás nagyon hideg volt s azért rövidítette meg Vilmos császár oroszországi tartózkodását, melynek következménye lesz a lassú elhidegü- lés Oroszországtól. Hogy mi fog bolőle fejlődni azt a közel jövő mutatja meg. Hogy az udvariassági dolgokon kívül más tények is feltálaltattak, azt mutatja a két császárt kisérő birodalmi kancellárok sürü találkozása. Caprivi és Giers nem hiába töltötték iedjöket s mi hajlandók vagyunk hinni, hogy egy francia német háború estén nagyobb szolgálatot várnak az orosz szövetségtől a németek, mint az osztrák-magyartól. Az orosznak van oka, ha tkarja van joga is támadni, az osztráknak se oka, se joga, se akarata a támadásra, azért a németszövetség ránk nézve nagyon kétes értékű. Szövetséget csak érdek szőhet, a két érdek pedig egymástól nagyon elütő s igy állandósága is bizonytalan. Nem kicsinylendö tehát az orosz lapok öröme. Szegedi levél. (Rendes levelezőnktől. J Szeged, 1890. augusztus 27., — Újságírói vór-lecsapolás. — Lajos napja. — Múlt hó 24-én irt levelemben emlékeztem csak meg egy újságírók között lefolyt párbajról s most ismét egyről kell értesítenem a Kárpátalja tisztelt olvasóit. A párbaj Hevesi Jenő a „Szegedi Híradó“ munkatársa (ne tessék megijedni,
