Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-07-27 / 30. szám
Második évfolyam. ÍÍIRPlfALJi. 1890. julius 27. Heti krónika. A parlamentek szünetelései közben a világbéke eszméje foglalkoztatja a társadalom • mozgató erőit. Amerikában már a tavasszal megindult ez irányban egy értekezlet iránti mozgalom. Ussze is jöttek az egyesült államokban, de megállapodásra nem jutottak. Céljaik kivitelére oly eszközöket szeretnének teremteni, mellyel a sziget világból kizárnának minden európai kereskedést, különösen minden bevitelt. Ha a kivitelre nézve is igy intézkednének, nekünk, magyaroknak semmi okunk sem lehetne felette sajnálkoznunk, mert terményeink árát rendesen az amerikai piacok szállítmányai nyomják le, ipari termékeinkkel pedig nem igen háborgathatjuk őket. A világbéke emberei most Angliában gyűltek össze, s ott tanácskoznak az általános lefegyverkezés kérdése felett. Lesz-e sikere fáradozásaiknak a közel jövőben, azt az idő mutatja meg. Ha a háborúra készülődő | hatalmak közül egyiknek sem lesz elég bátorsága a nyílt kihívás terére lépni, csak a folyton fegyverkezés réme ül sokáig még a népek nyakán, akkor az idő meg fogja hozni azon alkalmas percet, mikor a hatalom emberei be fogják látni, hogy tovább menni lehetetlen. Ki a hegytetőre ért fel, az vagy ott marad továbbra is állandóan, vagy lefelé kell venni-e útját. Ha a föld minden terményét, az ipar minden termékét a fegyverkezés emészti fel, mi marad akkor a földmi velő munkásnak, mi marad az iparosnak munkája jutalmául, azon kívül, hogy még szabadon szivhatja a levegőt. Végre az intéző köröknek is be kell látniok, hogy a végetlenségig nem erőszakolhatják e természetellenes, állapotot bármilyen ha falómmal rendelkezhessenek is. A franciák épen úgy vannak elvesztett tartományaikkal, mint volt Itália Lom- bard-Velencével, mely előbb-utóbb visszakerül hozzájok. Mind a két fél óhajtja az egyesülést, az anyaország úgy, mint az elfoglalt tartományok népe; a természet egynek, egységesnek alkotta, erőszakos eldara- bolása tehát csak ideiglenes lehet. A Balkán félszigeti államok nagyobb gondot adnak Európának, különösen pedig Ausztria és Magyarországnak, mert nekünk szomszédságunkban van. Csak egy kis gazdaságnak mennyi bajt okoz, ha körülötte, rendezetlen, apró, majdnem elhagyott, műveletlen, földek vannak, Híjában irtjuk a gyomot, híjában Űzzük tova a ragadozó madarakat,; mert azok újra, meg újra visszakerülnek, visszatérnek. Míg a szomszédságban a rendetlenség tart, a megsokszorozott őrök sem tarthatják fel a kellő rendet. Az éjszaki óriási hatalom a helyett, hogy otthon csinálna rendet, jólétet; a helyett, hogy saját népe boldogságát eszközölné, folyton csak foglalási tervekkel foglalkozik. Hódit éjszakon, keleten és délen. Hódit, a hol teheti; pénzzel, rászedéssel, a hol másképen nem lehet, és ez addig fog igy tartani, mig a roppant birodalom, melybe, mint hajdan Dárius birodalmába száz féle külömböző nép van már begyürva, sa ját terhe alatt össze nem omlik. Csak az a csodálatos, hogy mindég vannak még rá- szedhetők, kik vágynak a zsarnok hatalom árnyékában nyögni. Magyarországon feljajdulnak a külömböző nemzetiségek, ha a magyar állam sajátjólétének megfelelőleg intézkedik s nem veszik észre, hogy a muszka uralom mit csinál ä rokon fajú és nyelvű Galíciában, mit a finnekkel, lappokkal, cserkeszekkel 1 és a többi meghódított tartomány népeivel, hol az egyének értéke megszűnik az egyetemes mellett s elveszti minden jogát a hatalom érdekeinek kedvéért. Ez országban mindenik kis nemzetiség önálló államot szeretne alkotni, vagy más hatalom alá vágyódik. Nem gondolják meg, hogy mit nyernének, vagy mit vesztenének akkor, ha vágyaik teljesedésbe menne. Igaz, hogy mióta nagy katona-állammá lettünk, borsódzik még a hátunk is a nagy adótól, melyet százféle alakban és cim alatt kell ( előteremtenünk. De hát ezt nemcsak mi I emeljük, mindenütt nyomja ez a teher az állam feltartó egyének vállait. A szomszéd [ országokban sem a gólya hordja össze a : nagy Összegeket, melyekkel az óriási magasra nőtt kiadásokat azokban is fedezni kell, s bármelyik nemzetiség állna a hatalom polcán, a közterhek viselését épenúgy megkövetelné az ország minden lakosától. Vájjon melyik állam tűrne el annyit a körülfekvő nagyobb szomszédok közül, mint a magyarállam, hogy saját lakói nyíltan merjék hirdetni azt, liogy ők nem ismerik el a magyarállamot létezőnek mint a n. szebeni Tribuna teszi azért, mert itt Jaknak románok, .szerbek, nemetek, szlávok, ruthének és horvátok. Ugyan melyiket kívánná államalkotónak tekinteni, hogy megelégedett legyen. Európának nines egyetlen állama, mely tisztán egy fajhoz tartozó népségből állana, elismeriü az államalkotó elemet mindenütt, kivéve az újabb, erőszakosan elszakasztott területek. A mai magyarállam határain belül lakó népek ezredév ' óta magyar földön laknak, s igy nincs joga senkinek különválási perleke- kedéssel.vesztegetni sajái erejét, •K ‘"/»ír , Oroszország a boigár fiaskó után, mely a Panica sírjába sülyedt, Romániában indította meg a mozgalmat, hol Hitrovo kezeiben futnak össze a titkos szálak, melyekkel a keleti államokat igyekszjk aláaknázni s a héboru rémeit folyvást éberségben tartani. Ez apró államok nyíltan nem tehetnek sokat, hadat nem izenhetnek I a szomszédságukban levő nagy birodalomnak, de arnyi bátorságot itt-ott mégis vesznek magoknak, hogy a titkos üzelmekot le leleplezik. A román rendőrségről olvastuk utóbbi időben, hogy nagy része Oroszország zsoldjában és szolgálatában áll, sőt a romániai lapok szerint más hivatalnokok is eshettek abba a tévedésbe, hogy az orosz .rubelek csábjainak nem állhatván, ellent, a hatalmas szomszéd szolgálatába szegődtek, mely miatt a Telegraful azt ígérte, hogy névszerint fogja elsorolni, akik magokat megvásárolni engedték. * * - # * Mig Bulgária fejedelme csendes vissza- vonultságban tölti idejét a karlsbadi fürdőben, hol az előirt kúrát szigorúan megtartja, de idejének nagy részét ott is állami ügyek foglalkozásával tölti el, addig a nagy világban róla sokat beszélnek és sokat határoznak. Némely hatalmasságok szeretnének a zavarosban halászni, s azt állítják róla, hogy mihelyt a fürdői idényről hazatér, fejedelemségéről azonnal lemond, s ez által megszerzi Európa békéjét, ha az utána választandó fejedelem a cár belegyezésével történik. Ebből Iáható, hogy honnan fú a szél. A francia lapok, melyek minden alkalmat felhasználnak arra, hogy éjszaki szomszédaink kegyét megnyerhessék, kontráznak a szép szavakra. Másoldalról meg azt hírlik, hogy mihelyt a fejedelem hazatér, Bulgária függetlensége a portától is pár- toltatván, azonnal kikiáltatik és ehez két nagy hatalomnak beleegyezését is félig-meddig megnyerte volna. A porta jó akarata egyelőre a bolgárok részén van, melyet bizonyít az, hogy a püspökségekre vonatkozó kívánságukat teljesítette. * A szerb volt királyné, Natália mégegy- szor megkísértette a metropolitánál, hogy házassági elválásukat érvénytelennek mondja ki. Az elválást 18»8. október 12-én mondta ki Theodozius metropolita, kút Milán a száműzött Mihály helye be nevezett ki minthogy az vonakodott az efvá/ást érvényesíteni. Milán lemondása után Mihály vissza hivatott székébe s most Nathá/ia azért vette fel újra a megszakított fonalat. De Milán értesülvén Natáliának mozgalmáról Mihály metropolitához szintén levelet irt arra kérvén öt, hogy küldje meg neki a zsinati határozatot, a mely házasság elválására vonatkozik. A válasz az volt, hogy a zsinat-tekintettel arra, hogy a házassági viszály kérdése már véglegesen meg van oldva, — nem bocsátkozhatik újabban egy véglegesen befejezett dolog tárgyalásába. így tehát a válás ügye véglegesen be van fejezve s a volt királyné nyugtalankodása Szerbia Sorsára kevés bbé fog hatni. * * * Nagy port vert fel Olaszországban a pápának egy sétakocsizása, melyet a Vatikán területén kóriil tett meg. A kérdés nem a kocsizás kórül forog, hanem abból indul ki. hogy a pápa még mindég mint fogoly tekinti magát sajat palotájában, mért az olasz egységet nem hajlandó elismerni, ,-s igy a királyság alá jutott pápai birtokot is kérdésesnek tartja. Most tehát azt vitatják, hogy azon terület, melyen a kocsissás történt pápai birtok-e, vagy olasz birtok s a a kis dologból majd nagyot fújnak fel, melyből hir szerirt még köziratok is fognak keletkezni | diplomatiai úton fog az ügy tárgyaltatni. * # Ez idő szerint egyedül az angol parlament ülésezik. Most van tárgyalás alatt a Németországgal kötött külügyi szerződés. Helgolandot átengedték a németeknek, ezt a törvényhozásnak be kell cikkelyezni. A fanciákkal Zanzibar felett folynak a t'rgyalások. A kongó államra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál, melyet Belgium vesz át a létesített egyezség szerint, az afrikai vállalatok folytatása hangsulyozta- tik. A francia kormányhoz táviratilag intfztekkér dóst Belgiumból, ha nem fogja-ó őket akadályozni annak átvételében. Anglia külügyei a világ minden részleteire kiterjednek. Kereskedő állam lévén, a világ minden piacán megjelenik s biztosítja magának az előnyöket. I A nyugalomba vonult Bismark mindég nyugtalankodik. Beszél maga, vagy beszéltet magáról. Be- I szédje olyan, mint a keserű orvosság, mely vagy ki- I ffy^Syü, vagy még ve zedebnesebbe teszi a helyzetet, J A hármas szövetség fejtegetése világosságot vet Mi ! niit várhatunk mi egy keleti háború esetleges kitörése • alkalmával a szövetségtől, melynek a németek ró- j széről úgy kellett megköttetni, Jiogy ne sértsék vele I azt, ki ellen köttetett részünkről. A socWlistákat nem ! szereti, s azokat nem kibékiteui, de száműzni szerette volna. Szegedi levél. (Rendes levelezőnktől./ "... Öngyilkossági krónika — Újságirók párbaja nálunk. I ■ Szeged, 1890. julius 24. Ez' a hét, az életunt egyéneké volt. Nálunk még nem igen történt ennyi ön- gyilkosság egy pár nap alatt, mint a most lefolyt héten. Hja! most felvilágosodolt korban élünk! Aki összevesz valakivel s kudarcot vall, — rohan a Tiszának, pisztolynak és elbúcsúzik az árnyék-világto . Ha valaki kikapja heti illetményét s mulató cimborák közé kerülve, nyakára hág a fáradsággal keresett összegnek — a halál karjai közt keres menedéket, A lefolyt héten nem kevesebb mint öt egyén akart a másvilági viszonyokkal megismerkedni. Ezek közül azonban csak kettőnek sikerült célját elérni. A másik hármat visszaadták könyörülő emberek az életnek. Az első öngyilkosságot egy regényes I hajlamú cipészsegéd követtelek Viszonya volt valami csinos dézsa nagysámmal és I erre pazarolta összes keresményét. Az in- i gatag hölgyemény azonban nem akarván | bájait'veápazarolni a cipő alkotójának jeles i utódára, úgy suttyomban egy szabó legény- I nyel osztotta meg az ebédről félretett ele- ' mózsiát és a csókok halmazát. A cipész fájdalomtelt szívvel tapasz- ! talta Zsuzsi nagysám szerelmének meghide- ! gülését, de gyomra nem is annyira a sze- I relémtől forró csókot, mint inkább a délről i félretett hideg sültet sajnálta. Szemére lobbantotta hűtlenségét Zsuzsinak és ezen dorgatórium annyira roszul esett a dézsa-hölgynek, bogy a cipésznek kiadta az utat. Ez magánkívül rohant egy „rebolbér“-ért és magára lőtt vele. A lövés talált súlyosan sérültet a közkórházba szállították, a hol másnap elérte célját, —. meghalt. Zsuzsi harmadnap egy katona karjában keresett és talált vigasztalást. * Ugyanazon nap délután 5 órakor egyszerre két öngyilkosság történt a „Fekete kutya“ cimü korcsma udvarán. Az életet ugyan csak az egyik találta cudarnak, mig á másik csak félelemből j lőtt magára, mint az később kitűnt; Mind- | kettő a kotorás és kaparás mű-egylet szépre- I ményü tagja volt; magyarán mondva: kéményseprők voltak az illetők. A korcsmában együtt mulattak, mint az jó cimborákhoz dlik és itták a szöllö lüzes nedvét. Egyszerre az egyik,. Jég Gyula, fölkelt és szó nélkül kiment az udvarra. A másik, látván társának dúlt és zavaros tekintetét, azon hiszemben, hogy . valami haja van, utána ment. De már késő volt. Mire hozzá ért, már eldördült a halált hozó ez köz és társa összeesett. Ez megijedt és azt hitte, hogy őt fogiák a vértől boritott Jégnek gyilkosául tekinteni, odarohant hozzá I kikapván a haldokló kezéből a pisztolyt, azt önmagára sütötte. Szerencsére a lövés nem sikerült amennyiben a golyó nem érintett nemesebb szerveket. A félénk cimbora megmenekült, mig Jég Gyula másnap meghalt és együtt temették el az elhunyt cipész-segéddel. A következő napon a hölgyekre került a sor. Schwarz nővérek voltak e nap eseményei. Az ő esetekről beszélt mindenki 1 a városban. A csinos hölgyek tragoediája a következő: A nagy körúton lakott a két varró leány szüleinél, kik azonban —- dacára annak, hogy ők tartották' fenn az egész családot —- igen i’osszul bántak velők, ütötték, verték, mint a gazdátlan ebet, hogy jajgatásuk a szomszéd utcákba is elhallatszott. Az önérzetes leányok megunva | mostoha elbánást, a melyben részesültek, közösen elhatározták, .hogy öngyilkosokká lesznek. Kimentek a szőke Tisza partjára és egymást átölelve, kétségbeesett kiáltással a bűs habok közé’ ugrottak. A partról észevette egy halász őket es gyorsan csónakba ugorván, utánok evezett. Nehány perc múlva sikerült | már-már fuldokló leányokat a csónakba emelni és | partra vinni. A leányokat, miután semmi áron sem akartak szüleikhez visszatérni, egy magánházba vitték és ott ápolják. * * Sokszor tapasztalható azon eset, hogy az, úgynevezett „erkölcs bírák“ felejtkeznek meg legsűrűbben önmagukról. Maga a halászati jog határunkban nagyon csekély értékű, ügy, hogy afelttl egy uradalomnak egy várossal perbe állani anyagilag sem fizeti ki magát, erkölcsileg pedig igen sok kátránnyal járhat, de határunkban a vizjog feletti intézkedés kimond hatatlan előnnyel van összefüggésben, melyek a várost emelkedésében képesek lesznek megakadályozni, azért ajánljuk a barátságos kiegyezést, hogy elkerültessék minden kellemetlenség. * A gimnázium Y-ik osztályának megnyitásához szükséges két tanári állásra pályáztak eddig heten; a természet-földrajzi tanszékre öten s a klaszika — phiíológi- aira ketten. A tanács megbízásához képest a kérvényeket f. hó 25-kén már felterjesztette a minisztériumhoz, mint a leiratban jeleztetett, melyben az van mondva, hogy az illető megválasztott tanárt a jövő 1891. év elejével csak azon esetre veszi át az állam szolgalátaba a miniszter, ha előleges beleegyezésével történik a választás. A kijelölés tehát tulajdonképen a miniszterre bízatott ázom megjegyzéssel, hogy a természetrajzi székre pályázók közül egyet, a ki kellő képesítéssel bir és ide való, különösen megjelölt és irányában azon óhajtását fejezte ki, hogyha a miniszter hozzá beleegyezését adja, a választás ő reá esik; a másik tanszékre pályázó két egyénre pedig azt irta felteijesztésében, hogy a kit a miniszter kinevezés végett megjelöl, az elöljáróság abban teljesen megnyugszik. Ezzel az V-ik osztály kérdése itt már el van döntve s a jövő tanévre a megnyitás biztosítva van, melyet egyúttal az illető szülék figyelmébe is ajánlunk. minden nap találkoztak. Esténkint együtt mentek sétálni a piazza-lipsia árnyas ligetébe, vagy a megszokott padlásszobában vidáman költék el szerény vacsorájukat, melyhez Giulió mindannyiszor tudott valami meglepetésül hozott csemegével járulni. Michelina mind inkább megszokta, vagy mint hitte, szerette imádóját. De pár hét óta Giulió nem vár már reá a szögleten, nem megy sétálni vele, de még csak nem is mutatja magát. Szegény Michelina egész éjeken át sirt s nem tudta megfejteni Giulió elmaradásának okát. Elment azon könyvüzletbe, hol Giulió alkalmazva volt, szinleg bevásárolni, de valójában Seladonját kereste. Ott sem találta, büszkesége azonban nem engedte meg, hogy utána kérdezősködjék. Ezóta bú, szomorúság vett rajta erőt s megszokott munkáját is csakgépileg végezé... Mig a közel múlt ez emlékei köd- fátyolképen vonultak el Michelina előtt, elkészült a ruha. A műhelyben már rég nem égett a lámpa, lassankint az utcán is fel-, lobogott a gáz. Este volt. A sartorella gyorsan rendbe szedvén saját öltönyét, el- hagyá a műhelyt. Az esküvő ruhát, mely a hagyományos zöld kendőbe volt burkolva, egy tanonc-leány vitte, s megérkezvén a -via Cavanna 21-ik szám Jalá, ott egy szép mennyaszony fogadta. — Nem mutatjuk meg senkinek, szólt az örömtől repeső menyasszony. Jöjjön, kérem, gyorsan szobámba, hadd próbáljam fel mindjárt. A pompás rúha Szabása kitünően sikerült ..........mig Mióheiifta stylsZerü rá ncokba szedé a tunikát, kopogtatnak az ajtón. — Nem szabad senkinek bejönni! — Nekem sem, Gitlliódnak, imádótt Ilonám ? — E név, e hang? mormogá elsápadva Michelina. — Jöj be hát gyorsan s bámuld meg ruhámat, mily pompásan készité el azt a kisasszony. A vőlégényem az, kedves kisasszony, de miért reszket kegyed, talán roszul van ? Az ajtó felnyílt s rajta egy csinos, barna, fekete bajuszu ifjú lépett be. — Giulió! sikoltottr fel a sártorella s őrültként rohant ki az ajtón. Le a lépcsőn, ki a zajos utcára Jobbrá-balra a járókelőkbe ütődik, de ő azt észre sem vette. Csak előre, előre! Szeméből patakként folytak a kétségbeesésnek könyüi, szive elszorult és úgy fájt.... mig agyában zavart gondolatok űzték egymást. Csak előre, előre! futott ki $z éjbe, az utcák tömkelegén át. Távolból tompa moraj hallik. A tenger az. Onkénytelenül ; felé irányzá lépteit. Kiér a mólóra. A bóra |! szele át meg ál fújja könnyű, vékony ruhá- l iát, megtépi gyönyörű holló haját, de ő • azt sem érzi. Csak előre! a hosszú mólón végig. ; — Várjatok, várjatok kedves habok, jövök már hozzátok. Fogadjatok be és hüt- sétek le enyhe hullámaitokkal égő keblem í hevét. Mily jó lesz majd ott lent nyugodni, mélyen lent a viz fenekén, milyen édes a csönd, mely dobogni megszűnő szivemet körül fogja. Csak a halál maradt számára. Isten veled Giúló I . . . és leugrott a mo lónál .... — Hova parancsol evezni signorina mia, ily későn és ily sietve? — Hát még nem haltam még? Ki I ön 1 Mit akar? Ahabér evezős! Eresszen el, hadd hal .... nem, hadd menjek tovább. — Nem akarok én sehova menni. — j Megcsúsztam a síkos kövön e korom sötétben. i Szegény Michelina sötét szándékát ; nem tudta végrehajtani, mert a móló alatt egy bárka állott. Abba ugrott bele . . . . i És . . . harmadnap délután Michelina, 1 j Pietro borbélysegéd karján sétált ki a ligetbe. Szegény Pietro sem tudta, mily mó dón jutott § rég óhajtott boldogsághoz. : I G. E. i
