Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-07-06 / 27. szám

Második évfa ly am. KÁRPÁTALJA. 1890. juilús 6. körben előfordulnak. A politikai felvilágo­sítások csekély bepillantást engednek láikus embereknok az összebonyolitott európai kérdések tömkelegébe, de a dolog menet it komoly figyelemmel kísérőnek mégis sok tanulságos tényt nyújtanak, melyekből kö­vetkeztetést vonhatni a napi események folyamára. — Az országos bizottság albi­zottságokban intézi el a hozzáutalt tárgya­kat s a beterjesztett költségvetést részlete - iben is kevés megjegyzésekkel elfogadta, melyeket az összes nyilvános ülésekben jó­vá szokott hagyni Az utolsó jelentésünk folytatásaként megemlítjük, hogy a bosnyák okkápáci rend­kívüli költségeit minden felszólas nélkül megszavazták. Az uj fegyverekre előirány­zott költség e téren is emelte pár ezer írt­tal a kiadást, bár más oldalról az elfoglalt tartományok rendszeres fejlődése a költsé­gek apadását tenné mindinkább lehetőve. Az általános hadügyi költségvetés megélénkítette kissé a delegáció tagjait, mely úgy rendes, mint rendkívüli szükség­leteiben tetemes emelkedést mutat. A véd­erő fejlesztése a katon aságnak uj fegyverek­kel ellátása, a füst nélküli puskapor beszer­zése és sok más tetemes kiadásokkal já^ó költség természetessé teszik az emelkedést mindaddig, mig az ország össze nem ros- kad alatta annyira, hogy a katonaságnak nem lesz mit védelmeznie. A most tárgyalt költségvetés sok millióval emeli a kiadást és még mindég nem látható be ama határ, hol a megállapodás történhetik. Maga az előadó, ki a költségvetést elfogadásra ajánlá, meg remeg a nagy emelkedéstől s kételkedésének ad kifejezést, hogy ezt az ország népe sokáig megbirhassa, s azzal támogatja ajánló szavait, hogy az or­szágnak szüksége van a békére, melyet csak a nagy hadügyi költség árán tartha­tunk fel. Kemény vitát idézett elő Bolgár Fe­renc és Apponyi Albert gróf e költség ál­talános tárgyalása alkalmával s különösen Fejérvári báró honvédelmi miniszterrel szem­ben igen erős nyilatkozatot tett azon ki­jelentésére, hogy a kisebbség akár szavazza meg a költségvetést, akár nem, abból semmi baj nem származik. Szóba került még a bécs-újhelyi katonai nevelő intézetnek kibő­vítése. Régebbi sürgetések folytán igértetett ugyanis, hogy, ha új katonai nevelő intézet létesítésére lesz szükség, akkor ennek Ma­gyarországon leendő felállításáról gondos­kodnak. Hogy ez kikerültessék, a közös hadügyminiszter úgy' jár túl az Ígéreten, hogy most a bécs-újhelyi katonai intézetet akarják kibővíteni, mellyel a magyaroknak tett ígéret kiesik a kerékvágásból. A következő utolsó érdemleges ülésben csupán egy formai dolog elintézése történt, mely abban áll, hogy az országos bizottsá­gok határozatai a magyar törvényhozás szo­kásaitól eltérőleg a királyi szentesítés után újra kihirdetettek, mely ellen Hegedűs! Sándor egy határozati javaslotot nyújtott be s a bizottság ezt elfogadta. Végre a hetes albizottság jelentése vé­tetett tudomásul, melyben az mondatik el, hogy a két, országos bizottság határozatai között a közös kormány előterejesztéseire nézve eltérések nincsenek, tehát fezen hatá­rozatok végleges szerkezetűkben megállapi- tandók, hogy legfelsőbb jóváhagyás alá ter- ’ jeszthetők legyenek. A legfelsőbb jóváhagyással ellátott harározatok kihirdetésére a delegátusok még egyszer összegyűlvén, a közös minisz­terek közül Kállay Béni közös pénzügy' mi­niszter tudatta ő felsége köszönet nyilvání­tását a tanúsított áldozat készségért a kö­vetkező szavakban: „Tisztelt országos bi­zottság! Kedves kötelességet teljesítek, mi­dőn az országos bizottságnak, a közös kor­mány előterjesztéseinek gyors és kedvező elintézéséért és újból is tanúsított áldozat készségéért ő felsége parancsából és ő fel­sége nevében legfelsőbb elismerését és kö­szönetét nyilvánítom: Engedje meg az igen tisztelt országos bizottság, hogy* úgy a ma­gam, mint közös miniszter társaim nevében azon bizalomért és előzékenységért, melyet az igen tisztelt országos bizottság a közös kormány iránt ezen ülésszak alatt is tanú­sított, legmelegebb és legöszintébb köszö netnnket fejezzem ki“ — Ezekután az el­nök meleghangú szavakkal bezárván az ülést a f. évi jun. 6-kára összehívott de­legáció működése véget ért jun. 28-án. A végeredmény, mely a közösköltség fedezésére megáf/apittatott és megszavazta­tott a következő: rendes szükséglet: 116, 523.548 írt, a rendkívüli szükséglet: 26, 402.309 frt; az összes fedezetet igénylő közös kiadások: 132,925,887 ftot tesznek. Ezekből levonva a vámátalányokat, marad az államkincstár terhére 90,585,454 frt 26 kr; miből Ausztriára a 70% szerint 63,409.817 frt és 98 kr., Magyarországra pedig a 30°/0 szerint 27,175,636 frt 28 kr. esik. A német birodalmi gyűlés befejezte a katonai javaslatok fölötti tanácskozásait, a hadsereg békelétszámát felemelte 20 ezer emberrel s katonai fölszerelésekre 73 millió márka hitelt engedélyezett a kormánynak A dolog nemcsak könnyen nem ment, ha­nem még Yerdy du Vernois hadügyminisz­ter állásába is került, kinek utódja valószí­nűleg Wittich tábornok lesz. Vilmos német császár most már egész nyugodtan tehet látogatásokat az európai udvaroknál. Láto­gatásait már meg is kezdte s mint jól érte­sült lapok hiresztelik, azon cél lebeg sze­mei előtt, hogyan teremthetne olyan szövet­séget a maga számára, hogy Oroszország szövetsége nélkül is bátorsága legyen Eu­rópának politikát diktálni. Az oroSz lapok erősen cikkeznek az orosz-francia szövetségről s azt mint meg­levőt hangsúlyozzák, melyet Oroszország, csak a veszedelem pillanatában venne igény­be. Általában véve — írja a Nov. Vr. — Oroszország békés hangulata szembeszökő, mig másrészről még szembeszökőbb Német­ország hadi készülődése és azon törekvése, hogy magát Oroszországtól minél inkább függetlenítse. Nem tudhatjuk, vájjon Milán, volt szerb király," a maga szántából ment-e Belg- rádba, vagy pedig valamely állam biztatta fel; elég az hozzá, hogy megjelénésével már is elvetette némi bonyodalmak csir- magvait. Aminap ugyanis az egyetemi ta­nárok által bankettet rendeztetett a maga tiszteletére, melyen politikai beszédet tartott; most pedig, mint a radikálisok be­szélik, azt kívánja a kormánytól, hogy Na­tália Belgrádból kiutasittassék, hogy bün­tetés terhe alatt tiltassék meg neki a kirá­lyi cim viselése és hogy elválását hivatalo­san is hirdessék ki. Csakhogy fején találta a szeget; mert a kormány e követelésekben s általában az egész eljárásban bonyadal- mat lát s erélyes intézkedésekhez fogott. Magát Milánt még eddig nem bántotta, de a bankettben résztvett egyetemi tanárokat eddig is vagy nyugdíjazta, vagy felfüggesz­tette, Hogy pedig elejét vegyék minden za­varnak, Risztics regens ráakarja venni Mi­lánt, hogy önkéntesen hosszabb külföldi utat tegyen s valami kölföldi fürdőhelyet tiszteljen meg látogatásával; mert ellenke­ző esetben kiutasítják, vagyis formaszerüen száműzik Szerbiából. sen kikelnek e merénylet éllen és mintegy követelik, hogy az tovább is mint a török birodalom annektálttartománya tekintessék; miért is csakhamar előtérbe hozták a ma­cedóniai kérdést, melynek megoldása nem épen könnyű dolog, mivel ehhez több euró­pai nagyhatalom is kell, hogy hozzászóljon. A függetlenités elismeréséhez az osztrák­magyar kormány, úgylátszik, hozzájárulna, bár nem minden biztatás nélkül, valamint az olasz kormány is, de mit mondanak hoz­zá a többiek? Maga a török kormány is lalán belé tudna egyezni; csakhogy ilyen­kor rendesen némi orosz jegyzék tűnik fel í a láthatáron, mely többé-kevésbé sarokba szorítani iparkodik a merészkedő törököt. Furcsa világot vet a bulgáriai állapotokra Panica őrnagy kivégeztetése, mely egészen titokban ment végbe. Coburg fejedelem a hajón irta alá a halálos Ítéletet s azután külföldre utazott, Stambulov pedig haza­vitte a formánt és a legnagyobb titokban eleget tett az igazságszogáltatásnak. Az egész eljárás látszata odamutat, mintha a fejedelem félt volna a következményektől és mintha csak külföldi területen merte volna az ítéletet megerősíteni. Még eddig sem­miféle bonyodalom sincs Bulgáriából jelezve, de félős, hogy nemsokára szomorú valóra ébrednek, mivel a kedélyek nem kis mérték­ben izgatottak. * » Bulgária kormánya végrehajtatta Panicán, a hires összeesküvő katonán, a ha­lálos ítéletet, úgy Ítéljük meg, hogy a kis tartomány, melynek népe annyi csábitó kö­rülménynek van kitéve az oroszok szom­szédságában, hatalmas fenyegetést kénysze­rült mutatni azoknak, kik az állam törvé nyes rendjét törvénytelen útakon igyekeznek megváltoztatni. E második összeesküvés részeseit hihe­tőleg bátorította azon középkori mesés ese­mény, melynek a szlivnicai hős, Sándor feje­delem, esett áldozatául. A bolgár kormány előtt kikerülhetetlen út állott, vagy engedni azt, hogy szabad gazdálkodást űzzön kiki a kis államban, vagy intő példát kellett mu­tatnia, hogy az állam rendnek tetszés szerin­ti felforgatása nem maradhat büntetlenül. Zavaros mozgalmak a függetlenségi párt kebelében, melyek vagy megerősítik a pártot vagy bomlasztólag fognak reá hatni. Sajnálatos, hogy oly körülmé­nyek merültek ott fel, melyek ez utóbbinak bekövetkezesére engednek következést von­ni le a távolból szemlélőnek. Egy ország törvényhozó testületének munkája csak úgy fejlődhetik minden irányban egészséges alapon, ha erős ellenőrző testü­let kiséri lépésröl-lépésre működését. Gyen­ge, széthúzó, egymásközt is civakodó pártok nem vétethetnek figyelembe. Szavok elhang­zik az önösségek sivatag terén. Ne.m lehetett eddig valójában az elvi irányt kivenni, mely a pártot bensőleg emész­ti, miut a vezérkedes szerepére vágyako­zást egyik-másik részéről. Mi kívánjuk, hogy, az ellenzék fennálljon, erős legyen, a törvénye­sen fenálló jogi alapon az ország törvény- hozásában a nemzet jogainak épségben tartása felett őrködjék, de nem helyeseljük azt, ha túlságba csapong, ha kivonja magát hosszú időn keresztül oly intézkedési faktorok kö­zül, mint a delegáció. Nemleges álláspontja által a nemzet legfontosabb ügyeinek intézésében tetszha­lott szerepére kárhoztatta magát, csak a végrehajtott cselekményeket birálgatta utó­lagosan, felébredése után, a mikor a határo­zatokat már meg nem változtathatta. A puszta tagadási tény nem fog ered­ményre vezetni, mint eddig nem vezetett. A 49es programnak Magyarország ma nem talaja. Sem idő, sem körülmények nem alkal­matosak annak létesítésére, tehát elérhetet­len vágyakért vesztegetni el az időt, sok helyes alkotásokra alkalmas körülményt el­szalasztani valamely megkötött gondolat miatt, nem tartjuk előnyösnek. A nemzeti gondolkodás iránya ma az, hogy Magyaror­szág erős legyen úgy bent, mint szomszéd­jaival szemben, ez pedig a pártok villongá­sával nem lesz elérhető. Nevelés ügy. * * A sertés behozatali tilalom ellen.a i szerbek kereskedelmi minisztere hir szeríht azon a terven töri fejét, hogy sertés-vágó- hidat és sertés-entrepotokat állittat fel. A Garasdanin cimü lap azt ajánlja, hogy ala­pítsanak nagy kereskedelmi társaságot, mely az orosz kereskedelmet fejlessze és terjessze Szerbiában. Az orosz pénzügyi minisztériumban egy bizottság orosz-szerb kereskedelmi szerződés tervezetén dolgozik, melyben a belgrádi főkonzul és két szer­biai képviselő is re'szt vesz. * * * A szerb szabad vélemény nyilvánítása felől kellemetlen értesülést kapott Nikola- jevich, a belgrádi egyetem rektora. A fő- J iskolai tanárok Milán ex-király tiszteletére m. hó 27-kén lakomát rendeztek, melyben a rektor Milánt felköszöntvén, nem ked- vezőleg nyilatkozott a radikális kormány­ról, melyre a válasz gyorsan érkezett meg a kormánytól, mely a rektor nyugalomba helyezését rendelé el. Hir szerint Milán kárpótlásul elmozdí­tásáért Sándor király nevelőjéül akarja ki­nevezni. A többi tanárok pedig a fakoma utáni napon egy nyilatkozatot tettek közé az O d j e k b e n, a melyben, midőn mago­kat tisztára igyekeznek mosni, mindent a rektor nyakába tolnak. Ez aztán szabad-vé­lemény nyilvánítás ! Milán — úgy látszik — azon fára- . dozik most Belgrádban, hogy előbbi hatal­mát, tekintélyét, meg ... a trónt vissza-, szerezhesse magának, erre enged követke- tetni a tiszteletére rendezett lakomán mon­dott pohár köszöntője, melyben nyíltan kifejezé, hogy nincs megelégedve a mos­tani állapotokkal, mert „Szerbia válságos helyzetben van és azt alávaló tüntetések idézték elő!“ Belgrádi hírek szerint a nyilvános élet teréről leszorított haladás pártiak is kezde­nek életjelt adni magukról az elhangzott tószt után s a kormánv eljárását erős bírá­lat alá vette Garasanin és felhívta elvtársait a szervezkedésre. Rósz dolog nyugtalan em­berek szomszédságában lakni, épen olyan nyugtalan államok szomszédsága is. Habár nem félünk is tőle, de mindég kellemetlen­séget okoz, A kis Bulgriának a portához intézett azon jegyzéke, mely szerint függetlenségé­nek elismertetését szeretné keresztülvinni, legelső sorban a szintén kicsiny Szerbia fél­tékenykedését hívta fel. A szerb lapok erő­domást szerezni arról, hogy az ifjú nemze­dék miként halad előre, mily úton jár hogy vájjon képes lesz-e majdan helyt Állni magáért, midőn az állam terhei reá nehezed nek egész súlyaikkal. E város megtette eddig a maga köte­lességét. Helyre hozta jó részben a múltak hibáját is, az anyagi téren annyit áldozott, mint kevés hozzá hasonló, vagy talán többet is. De mert ezt tette, újabb kötelességek hárulnak reá épen azért. A mit épített, azt szerető gonddal tovább kell ápolnia, mert a városokra is áll az, hogy a milyen nem­zedéket nevelnek fel a jelenben, olyan lesz majd a városnak jövő képe. És különösenáll ez a nő nevelésre nézve. „Férfi sorsa a nő“. A férfiak mint tisztvi­selők, iparosok és kereskedők inkább vál­toztatják lakhelyeiket. Kik itt születtek és nevelkedtek fel, sokszor az ország másik részén találják fel megé’hetési, boldogulási eszközeiket. De a nő inkább azon helyhez van kötve, hol született és felnövelkedett. Aztán a család boldogságát a nő teremti meg mint szerető házastárs és mint gondos anya. A nő teremt otthont a férfi számára. Hol a férfi makrancos, durcás és zsörtölődő fogadtatásra talál, midőn napi munkája után fáradtan haza tér, bizony nem örömmel teszi azt, csak megszokásból, kényszerűségből. A gyermekek első és legközvetetlenebb nevelője az anya, kinek gondoskodását, szeretetét sem­mi sem pótolhatja a világon. A társadalom első és legfőbb tényezői az anyák, hatása, befolyása a gyermekekre, a társadalom leendő tényezőire a legnagyobb, legközvet­lenebb. Igaz, hogy a túlságos tudákosság nem jól áll a nőknek, midőn e miatt elha­nyagolják házi teendőiket, a gyermekek iránt való apró gondoskodást, midőn kép­zelt tudományosságuk közepett kicsinyük a a családi tűzhely melegítését, apró-cseprő gondózását ; de épen oly fonák rendszer áll be a házas életben, ha a nő tudatlan, miveletlen, ha szóba nem lehet vele állani semmi dologról, a gyermekek körében türel­metlen, örül, ha azok nem háborgatják, És pedig a társadalom legalsóbb osz- tályabeliek leginkább megkivánják á mon­dott irányban való gondozást, neveltetés^. Azonkívül, hogy egykor ők is a családkö­zéppontjává lesznek, közölök kerülnek ki az aprógyermekek felügyelői mint pesztrák és mint játszótársak, közölök lesznek a nagyobb házi cselédek, kik gyermekeinkkel folyvást érintkezésben vannak, kik gyermekeinket sok­szor akaratlanul is sok minden félére meg és eltanitják, melyek tehát felhívnak és intnek bennünket, hogy a nők nevelését a társada­lom kiváló gondozásban részesítse. És val- jukmeg, hogy háziasszonyaink, kik konyhai, kamarai s más családi felügyeletet magok teljesítenek, legtöbbet érintkeznek a nőcse­lédekkel, kiket egyáltalán nem nélkülöz­hetünk. Mennyivel könnyebb lesz ezen érint kezés is, ha értelmesebb, műveltebb egyé-, nekkel fog ez történni és mennyivel gyor­sabban, könnyebben és pontosabban végzik a rajok bízott teendőket, azt mindnyájan tudjuk, a kik az életben csak valamennyire is körültekintünk. Azért a nő nevelés a társadalomnak kiváló gondjaiban kell, hogy részesüljön. Nő nevelés. Mint említettük a lefolyt hónap átalán a múzsák hónapja. Úgy látszik, mintha a rendes kerékvágásból kizökkenének más egyéb dol­gok, legalább is csendesen, zajtalanul mo­zognak medreikben, vagy szünetelnek. Ér­dekelve vannak nemcsak a szülők, hanem az elöljáró hatóságok is. Hiszen az iskolák nemcsak a szülőké, hanem a nemzeté, az állam összes polgáraié. A milyenek az isko­lák jelenben, olyan lesz a jövő állam álta­lában ; azért erkölcsi kötelessége a jelen nemzedéknek a jövő képét munkálni s tu­Szegedi levél. (Rendes levelezőnktől.) ■ Szeged, 1890. junius hó. (A gomba módra szaporodó látványosságok.) . . . Aztán mondja még valaki, hogy városunk egy kihalt faluhoz hasonlít, tudom istenem, hogy összeszidom ! . . . Ilyen for­ma beszédet hallottam ma az utcán. Annak az úri-embernek teljesen igazat kell adnom. Soha annyi látnivalója nem volt a szegedi publikumnak, mint most. Egymást érik a magyar-német daltár­sulatok, forgós komédiák, cirkuszok, akro­bata társulatok, különféle kvartettek, has­beszélők, villanyozók, repülő csikó- emberek csepü-rágók, stbiek. Azt hiszem azonban,’ hogy az összes „művészek“ egyforma tulaj-, donsággal bírnak. Mind szereti zsarolni a. hálás publikumot, a mely olyan veresre ütij a tenyerét, hogy egy ide vetődő idegen azt hiheti, hogy azok a tapsolók lesznek fizetve és nem megfordítva', . . . A „Feketesas“ szállóban eddig a Ko-, máromy-féle első szegedi magyar-német-zsi- dó-lengyel-oláh daltársulat játszott. A „Hét választódban jelenleg a budapesti hires „kék­macska“ játszik egész társulatával 50 kr.1 belépti dij mellett. A nálunk megfordult zengerájok között még ez ért a legtöbbet, nem azért, mivel leginkább német-zsidóul. énekelnek benne, hanem azon körülménynél, fogva, hogy itt van nála egy Fe.ency nevű magyar hölgy, a ki oly pompás hanganyag­gal rendelkezik, a mely az ország bármely szín­padán bátran megállhatna. Ennek köszönheti az igazgató, hogy esténkint zsúfolásig meg­telik a tágas terem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents