Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-06-29 / 26. szám

Második ávfalyam. KÁRPÁTALJA. 1890. juinus 29. képzeli talán sénki, hogy a jelenlegi v szonyok közt a két oldalon tervezett gy; logut oly magasságban marad hassoi mint most a földszinen van. 10-12 hí vellyel emelkedni fog, akkor pedig a mii is mélyen fekvő udvarokból valóságc sár-tenger, mocsár lesz melyet az egéss ségügyi törvények sem fognak meger gedni. Mi ez utóbbi szempontból szólun a dologhoz, felhívjuk az egészségiig}; bizottság figyelmét, de kérjük egyútta az építészeti bizottságot is, hogy az elmon dottakat, mint általában az egész váró lakosságát érdeklő dolgokat vegye fi gyelembe. A mi a városeterületén történik azt mindenki ellenőrizheti, mindenkinél joga van hozzá szólani, ha helyes irápy ban, a közjó érdekéből történik. Mos tehát, midőn még nem késő, emeljül fel szavuukat a tervbe vett munka ellei s kérjük a hatóságot, hogy az említet bizottságokkal ily értelemben biráltasss el a tervbe vett gyalogút készitését, s csak azután engedje meg a munkát. Heti krónika. A magyar delegáció hadügyi albizott­sága junius lió 18-án a hadsereg rendkí­vüli szükségleteiről szóló költségvetést tár­gyalta. Az „Ecrasit“ nevű új robbanó anyag beszerzésére kért 50 ezer forint megszavaz- tatott. Ezt követte a hadi készületek kie­gészítése- cim 5. tétel alatt a füst nélküli lőpor rendszeresítése céljából előirányzatba vett 2,500,000 forintnyi szükséglet tárgya­lása, mely igen élénk vitát idézett elő. A vitában Rakovszky előadó, Bauer báró had­ügyminiszter, Pulszky Ágost, Kussevich, Nopcsa Elek báró, Hermann tábornok, Hege­dűs Sándor. Wahrmann Mór, gróf Szapáry Gyula, Beöthy Ákos, Hollán Ernő,, Széli Kálmán és Jókai Mór vettek részt. Bolgár Ferencz e tételnél azon indítványt tette, hogy a kincstári új puskaporgyárt magyar területen állittsák fel; de többek hozzászó­lása után az indítványt elvetették s a tételt változatlanul megszavazták. Az osztrák de­legáció is tartott nyilvános ülést e napon, melyen a hadi tengerészet 1891-ki előirány­zatáról szóló bizottsági jelentés úgyáltalá- ban, mint részleteiben elfogadtatott; ezután megszavazták a közös pénzügyek tételeit. . E hó 1’9-én mind a magyar-, mindaz osztrák delegáció teljes ülést tartott, azon kivül mindkét delegáció egy-egy albizottsá­ga is ülésezett. A magyar delegáció teljes gyűlésén jelen voltak a közös kormány ré­széről : Kállay Béni közös pénzügyminiszter Szögyény László osztályfőnök, báró Sterneck altengemagy, Barkassy Béla alezredes; a magyar kormány részéről: Szapáry Gyula gróf és Wekerle Sándor. A pénzügyi-, zár- számadási és tengerészeti költségvetésről szóló albizottsági jelentéseket úgy általában mint részleteiben minden megjegyzés nélkül változatlanul elfogadták. Az osztrák dele­gáció teljesülésében résztvettek: gr. Sta- rhemberg báró. Sommaruga, Bilinski, gróf Falkenheyn, "Thurnher, Plener és sokán mások. A hadsereg rendes szükségleteit tár­gyalták. Igen élénk volt a vita. A szónokok közöl főleg Chlumeczkyt kell kiemelnünk, lUHsuuiK eviaiyam. tárgyakat fog Konstanzban hagyni (. . . so wollt er ihnen gute güldene uud silberno Pfand darum zu Konstanz liegen lassen.) Ez már tetszett a Konstanziaknak, szivesen beleegyeztek a cserébe, annyivá! is inkább, mert Zsigmond megígérte, hogy a zálogoka Szent-Mihátyra ‘kiváltja. Á zálogba hagyan­dó tárgyakkal is megvoltak elégedve. De Zsigmond megint mást gondol}. Felállt egy székre és elkezdett beszélni azon pompáról, melyet a jelenvolt idegenek előtt ki kellett fejteni, hogy minő tisztelet ben áll most a birodalom stb. utoljára az tan oda lyukadt ki a dolog, hogy mégis csak gyalázat lenne, ha az nralkodó arany és ezüst nélkül térne haza. Szerinte ezt a jó Konstanziaknak is be kell látniok, te­hát mást ajánl. Arany és ezüst tárgyait it nem hagyja, hanem mindenféle drága arany­nyal átszőtt damaszt, selyem kendőket, ta­karókat stb., mit maguk a konstanciak be­csüljenek meg. Egy nehány előrelátó polgárnak nem igen tetszett az uj fordulat, de a tömeget megnyerte ékes szólásával, elfogadták aján­latát és még azon nap vissza lőnek a zá­logok a lovagoknak adva, illetve kicserélve az aranyos salyemkendőkért, („Gulden ge­wobenen Sydenen Tücher“), melyeket aztán a tanácsteremben letétbe helyeztek. Ez meg­- | ki szép beszédében nagyon hangsúlyozta, . I hogy a haderőre fordított költekezés mily t óriási terheket ró a lakosságra; de Bauer ’ miniszter megnyugtató szavai után a költ ■ ségvetés úgy általánosságban,' mint részle- * teiben a tárgyalásra került tételeket elfo- ! gadták. A magyar delegáció négyes albizot- ságának tartott ülésében a Boszniában és Hercegovinában elhelyezett csapatok szá­mára szükséges rendkívüli hadiszükségletet és a tartományok közigazgatási költségve­tését tárgyalták s Hegedűs Sándor, Gyur- kovics György, Apponyi Albert és Cserná- tony Lajos felszólalásai ntán minden meg- jegyzés nélkül megszavazták. Az osztrák delegáció költségvetési allbizottsága az 1888- ik évi zárszámadásokat tárgyalta és az erről szóló jelentést szintén tudomásul vette. E hó 20-án a magyar delegáció had­ügyi albizottsága gróf Zichy Ferncz elnök­lete alatt a hadügyi szökséglet tételeit végig tárgyalta. Talpraesett megjegyzéseket és észrevételeket tettek Bolgár Ferencz, Beöthy Ákos, Rakovszky és többen mások; de Bauer báró közös hadügyminiszter megnyugtató válaszai után a tételek mind megszavaztat­tak. Az osztrák delegáció Czartoryszky György herceg elnöklete alatt teljes ülést tartott s Bosznia és Heregovina 1881. évi rendkivüli költségvetését tárgyalta, s azt el is fogadta. Junius 21-én az osztrán delegáció tel­jes ülést tartott, s azon a külügyminisztérium I költségvetését tárgyalta le. Junius 23-án a magyar delegáció is­mét teljes ülést tartott, A közös kormány részéről Kállay Béni, Baur és Szögyény Lász­ló voltak jelen. Mindenekelőtt az osztrák delegáció üzenéteit utasították az egyeztető bizottsághoz, melynek tagjai: gróf Zichy Ferencz, Fáik Miksa, Rakovszky István, Dániel Ernő, Szerb György, Hegedűs Sándor és Wahrmann Mór. Napirendre került akül- ügy-minisztérium költségvetése. Fáik Miksa előadó gróf Andrássy Gyula emlékének szen­tel nehány szót. Apponyi ellene van a külü­gyi tisztviselők fizetése felemelésének; Hor­váth Gyula felhívja a kormány figyelmét1 a bulgáriai és a szerb állapotokra; Rakovszky István a keleti akadémia tantervét úgy kí­vánja megállapítani, hogy, ha az akadémiát végzett ifjak nem kapnak diplomatiai állást, azért ne legyenekpályatévesztettek. Szögyény nem tartja szükségesnek a keleti akadémia tantervének változtatását, mert az intézet az ő meggyőződése szerint tényleg igen jó. Az albizottság a költségvetést minden té- telével változatlanul elfogadta. E hó 24-én a magyar delegáció gróf Tisza Lajos elnöklete alatt tartott rövid ülésén tudomásul vette a négyes bizottság jelentései, Rakoyszky István előadó jelenté­sében konstatálja, hogy Bosznia és Hercego­vina belügyi kormányzatában, nemkülöm- ben kultúrája és kereskedelme terén örven­detes javulás tapasztalható. Általában véve a delegációk mindkét részről annyira előbaladtak munkájokban, hogy rövid nehány nap múlva teljesen be­rekesztetik azok ülésezése * * , K Az angolok és a németek között a keletafrikai partok felett tartott huzavona végre nagy nehézségek után létrejött egyez­mény által befejezést nyert. Az egyezmény szeoint az angolok Kelet-Áfrikában a Zan­zibar fölötti proktektorátust tovább is meg tartják, de Helgolandból kivonják a bely- írségöket. Szakértők véleménye szerint Hel- ■ joland a németeknek igen sok pénzükbe fog terülni, mert számos védelmi építkezést I lévén, szabadon és örömmel vonult ki s I sereg, élén a királylyal, ott hagyván Kon standban az aranyos selyem kendőket me* a zsinat emlékeit: Huss János és Faulfiscl Jeromos megégetését. Zsigmond maga L kinevette a Kons tanzi jó embereket (guetén Lüt) s midői Szent-Mihály napja megérkezett, eszébe sen jutott, hogy neki most, Konstanzban gyöngt 25500 rajnai forintokat kellene fizetnie, A konstancziak egyik követet a másik után küldötték, de eredmény nélkül. Mindig tu­dott valami kifogást tenni, a miért nem fizethet. Majd országgyiilésre kellett a pénz. majd a franciákkal volt háború kilátásban. Utoljára a zsidókat fogta elő, hogy fizessék ki a konstanqzi adósságokat, minek árán szabadokká fogja őket tenni. Hanem ez a terve sem sikerülvén, elkezdett a szegény, de hírneves emberrekkel alkudozni. Ötven százalékát akarta a tartozásnak kifizetni, de ezt a Konstanziák kereken visszautasították s hivatkoztak királyi szavára. De bizony hi­ába vártak teljes tizennégy esztendeig, Zsig­mond csak nem küldte meg a járandóságot s igy a zálogokat maguk között felosztották. A Konstanzi asszonyok, tudom nem visel­tek még olyan drága selyem portétkákat, mint a minők ezek a 25500 forintos (Gol­dengewobenen sydenen Tücher) voltak. , 1 szükséges ott foganatosítani s azonkívül n; t I gyón angolbarát és németellenes a hangú | lat a szigeten. Említettük volt annak idején, hog] • | t Iroszország a portától a legközelebbi há ■ I ború folytán reá esett hadisarc megfizeté ■ sét követelte, mire a török azt válaszolta j hogy várjon őszig, 1 ha addig az elzálogo sitott tized nem folyna be. az államkincs ; tár fogná az esedékes összeget fedezni. Ne lidov orosznagykövet azonban nem tartott? kielégítőnek a választ, miért is egy ujabl jegyzéket intézett a portához, melyben f kötelezettség mielőbbi teljesítését követel: és kijelenti, hogy máskülönben fenn kelten? tartania magának a kellő intézkedéseket Az ügy meglehetősen élére van állítva, de az ért nemzetközi bonyodalmakra remélhetőleg nem fog vezetni. Á kis Szerbiában, amin már a múlt héten általunk ismertetett vám háborúból is kitetszik, nagyon lángra keze kapni az anarchia. Ugyanis a radikális párt melynek hívei nagyobbára a földműves éf igy nem kellőleg müveit osztályból kerül nek ki, képtelennek bizonyult az ország ügyeinek vezétésére. Értesülvén erről Mi Ián, kijelentette, hogy most már hosszabl ideig akar Belgrádban tartózkodni. Az ex- kiráíynagyon utána nézett, hogy Riszticsnek a kormányzóság fejének, e nagynevű diplo­matának jóakaratát megnyerje. Ehhez járul még, hogy a hadsereg tábornokaival sűrűén érintkezik és szintén nagyon jár a kedvökben. Ha a jelek nem csalnak, a voll király maga szeretne az ország kormányzója lenni, mit egy katona- forradalom segítsé­gével remél elérhetni. n * * Azon gymnasiumi tanulók részére, kik nem fogjak ezután akarni a göró'gnyelvet tanulni, a közoktatási tanács a kővetkező tananyagot állapította meg: V. oszt. a) Bő­vebb szemelvények a magyar prózairókból pl. Kármán, Kazincy és Berzsenyi (levelek) Kölcsey, Salamon F. Lyrai szemelvények a classicus iskolához tartozó költők müveiből (főleg .Berzsenyi.) b) Olvasmányok Thuky- didesből (magyarul). Görög államrégiségek, c) Rajz. Stilizált levelek és virágok, ó és középkori sikdiszitmények rajzolása. VI. oszt, a) Bővebb szemelvények a régibb szónoki és történeti irodalomból, pl. Mindszenti, Pázmány, Zrínyi, Bethlen. Szalárdi, Cserei, Apor, Faludi, Mikes, b) Az Ilias és Odyssea (magyarul.) Görög hit­életi és magánrégiségek. Á görög művészet c) Rajz. Renaissance díszítmények rajzolása. VIII. oszt. a) Bővebb olvasmányok régibb költőinkből: pl. Balassa, Zrínyi, Gyöngyösi, Csokonay, Kisfaludy Sándor, b) Aischylos, Sophocles, Euripides egy-egy drámája (magyarul), görög irodalomtörténet (költészet.) c) Diszitményi rajz architectoni- cus ismertetésekkel. Az ábrázoló geomet­riából a térelmek derékszögű ábrázolása. VIII. oszt. a) Újabb prózarirodalmunk képviselői: pl. Széchenyi, Wesselényi, Köl­csey, Eötvös, Kemény olvastatása. h) Sze- meívéiiyék Plátonból ép Aristotelesböl (ma­gyarul) görög irodalomtörténet (próza), c) Rajz. Emberi fejek majd egész alakok raj­zolása. Az ábrázóló geometriából: a szögelés és gömbölyű testek ábrázolása. E változás már a jövő 1890/91-ki tan év elejcn fog beállani úgy azonban, hogy a VI. VÍI és VlII-ik osztály növendékei to­vább fogják folytatni a görögnyelv tanulá­sát, az V-öd osztályúak közül azonban csak azok, akiknek tetszeni fog, akik pedig nem fognak akarni görögöt tanulni, azoknak az V-öd osztály részére fentebb jelzett tan­anyagot fog kelleni tanulmányozniok. Szegedi levél. (Rendes levelezőnktől.) Szeged, 1890. junius hó. (Paraszt furfang. — íígy harminckét éves lap el­árverezése, — Gyanús tüzek. — A gomba módra szaporodó látványosságok.) A lapok a részvét hangján írtak meg egy tragikusnak látszó esetet, sőt egyik fővárosi levelező meg is sürgönyözte a lap­jának. Nem kevesebbről szólt a hir, mint­hogy egy fiatal legény kedvesével beleugrott a „Boszorkány szigetnél“ a -Tisza hűvös habjai közé, éjjeli három órakor. A szomorú história nem kis port vert föl és hozta hul­lámzásba a kedélyeket. Az eset a következő képen volt leírva j a lapokban, persze bő lére eresztve: Egy fiatal legény megismerkedett egy csinos kis leánykával Á férfinek megtetszett a tűzről pattant ieányozó és viszont a leány­nak szive is hevesebben kezdett dobogni a férfi megpillantásakor. Azt mindenki tudja, hogy a szerelem, sok mindenre képes! Hja, a szerelem, mint egyik szerelmes költőnk elénekelte, sötét verem .... Beleei ik abba boldog, boldogta­lan. így történt ez itt is. Ä leány apja, egy keményszívű állam- kölcsönös házi ur, hallani sem akart a há- j t zasságról, ezt mondva a tüzbe jött udvar- lónak : — Kedves fiam, Gyuri, előbb szolgád le a három évet, növeld meg a bajuszodat jóféle Csillag Anna pomádéval (kapható ’ eredetiben Budapesten a király-utcában) aztán, ha akkor is lesz kedved és rendes foglalkozásod: Isten neki! hozzád adom a Rozikámat; de előbb semmi áron sem!.., Azt mondják, hogy a szerelemmel nem lehet tréfálni. Ha pedig megharagitja valaki úgy jaj annak! mert a kis Ámor szörnyű kuruc ember tud lenni, — ha megharagszik! A paraszt-szeladon nagyon szivére be­szélt a leánynak és elhatározták, hogy _ együtt halnak Aeg, mivel egymás nélkül fa-kovát sem ér az egész cudar világ ... Vasárnapi nap lévén, felöltöztek mind­ketten ünneplő ruhájokba és a tánchelyre mentek, persze nem együtt történt a séta. Onnan — úgy este tiz órakor — egyszerre eltűnt mind a kettő; Gyuri is, meg a Ro- zika is . . . Akkor este hiába várták őket haza. Úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el mindkettőt. Hajnali három órakor a „Boszorkány sziget“ egyik éber őre zajt hallott és csak hamar loccsanást... Odarohant és még elég jókor, mert a szere/mesek egymást szorosan átölelve, már jó messzire úsztak lefelé a vizen.... Gondolkodás nélkül leoldotta akaróhoz kötött csónakot és utánok evezett. Csak­hamar elérte a már-már elmerülő szerel­meseket és sikerült neki őket partra vinni. Ott először a legényt, azután a leányt fogva meg lábainál, fejtetőre állította mindkettőt, hogy a lenyelt viz ki folylyon belőlük (Hogy pirulhatott a kis Rozika!)... Nagy­sokára föleszméltek és arra kérték az éjjeli őrt, hogy bocsása őket szabadon, hadd men­jenek vissza a hüs habok közé, hogy örökre lehűtse forrongó keblüket a Tisza . . . — Azt a bolondot nem teszem! — fe­lelt az őr — és valahonnan bérkocsit, te­remtve elő, haza vitte őket a szülői házhoz, ahol már siránkozva várták. Ilyen formán vallották a rendőrségnél és ilyen formán Írták meg a lapok is ez esetet, f csakhogy kissé tragikusabb hangon. És egyszerre kitűnt hogy nem egészen igy történt a dolog, mint azt ők hárman a rendőrségnél előmondották . . . : A legény és leány csakugyan esti tiz órától fogva reggeli három óráig ott volt a szigeten. (Ugyan mit csinálhattak olyan sokáig? kérdé a biztos.) Hanem aztán nem ugrottak bele a vizbn és az őr nem is aludt, mivel látta, hogy a szerelmesek be sétálnak a vízbe. 0 aztán (persze össze voltak be­szélve mind hárman) utánuk lábalt és a térdig vízben álló szerelmeseket egész fejig jól megöntözte vízzel, hogy elhigyjék nekik a mesét, aztán hazavitte az életuntakat és átadta őket remegő szüleiknek, azon ta- náácsot adva, hogy máskor jobban vigyáz­zanak reájuk, mert most is, hacsak tiz percet késett volna, már halottakat fogott volna ki. .... Hanem hát mégsem fog olyan simán elmúlni, mint a hogy kigondolták, mert a rendőrség ismét kezébe vette az ügyet és „a hatóság félrevezetését szándékolt terv“ miatt vádalá helyezték őket. # Az alföld legrégibb lapját, a 32 éves „Szegedi Híradó“ cimü politikai napilapot a napokban biróságilag elárverezték .Ä lapot az Endrényi Testvérek könyvkereskedő cég vette meg 10,300 írtért, Várnai Lipóttól, a Híradó áldozatkész kiadójától. Endrényiéknek is volt egy kormány- párti lapjuk, a „Szeged“ és igy ez beleol­vadt a híradóba. Ez utóbbi lap szerkesztő­sége, élén Mócs Zsigmonddal. az árverés napján egy társadalmi napilapot indított „Szegedi Hírlap“ címmel, de ez tulajdono­sának háromszáz forinttal könnyítve meg zsebét, tiz napi kinos tengődés után — megszűnt létezni. Szegeden tehát ismét két politikai lap van. az ujjávedlett kormány- párti „Szegedi híradó“ és az ellenzéki „Sz. Napló.“ Különben teljesen elég e kető; még sok is. Mócs Zsigmond, a múlttá vált jelen szerkesztő, a volt tagokkal valószínűleg a szomszéd Szabadkán indít meg egy kor- mánypárti napi lapot, mivel kilátásba van neki helyezve a lapoknak éltet adó elixir — a szubvenció. $ Az utóbbi időben siirün fordulnak elő oly kisebb-nagyobb tüzek, a melyeknek ke­letkezése a titokzatosság fátyolába vannak burkolva. Hiaba keresik, kutatják az okokat, csak nem jönnek rá. Az Engel Jakab cég­nek boltjából az arra menők már az üzlet bezárása után egy félórával észrevették a kitóduló füstöt. A tűzoltóság is csakhamar megérkezett és tele locsolva az egész iizle tét, két óra alatt elfojtották. A tűz jólbró- és balról kezdett égni, fönt az állványok

Next

/
Thumbnails
Contents