Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-06-29 / 26. szám
Második évfolyam. 26-ik szám. Munkács, 1890. junius 29. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egész évre Fél évre 2 ft't 50 kr. Előfizetési árak: 5 frt. <|> Negyedévre 1 frt 25 kr. Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Kiadóhivatal FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétkfil désére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztési iroda Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. 5 Felelős sszeg’fcess'fe© s ©i@SIÁll 1ST VÁJTHirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig^ 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr„ 200 szóig 2 frt 20 kr.,j|j azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti é8 többször megjelenő hi■ detések jutányos áron közöltetnek. A béke áldásai. ii. Nem lehet hallgatással melőznünk azon nevezetes nemzeti eseményt, melynek az ország fővárosa élő és szemtanúja volt a lefolyt héten. A nemzet és királya közti kapocs oly közel hozattak egymáshoz, hogy reménységünk van arra is hogy immár a szivek dobbanása is, áthalhatő, megérthetős és megérezhető leszen. Nem közönséges dolog az ránk nézve egyátalán, ha látjuk, hogy felséges uralkodónk, ki nemes szivének, uralkodói bölcseségének, irántunk, népei iránt való szeretetének annyi sok jelét adta már, a bizalom legmelegebb érzelmeit nyilvánítja. A magyar király most van igazán itthon Magyarországban, midőn ennek népeire bizza teljesen felséges személyét, midőn az országban tisztán nemzeti kato- nassággal, magyar honvédekkel véteti magát körül. A fővárosi lapok mind öröm hangon Írnak azon örvendetes tény alkalmából,hogy ő felsége egyenes kívánságára egy disz század rendeltetett fel a budai királyi lak őrségéül, mely zeneszó mellett, kibontott nemzeti zászlóval vonult fel a helyszínére. Mily csekélység, mégis mily nagy fontosságú lépés a nemzet történetében ! Az a fejedelem, ki teljes bizodalommal fordul nemzetéhez, bizonnyal megvárja és megvárhatja, hogy népei is teljes bizalommal viseltessenek iránta. A magyar nép érzelme királya iránt mindenkor odaadó, hü és változatlan volt, csak az illető helyen nem értették meg, vagy félre értették, mert rabszolga módra hízelegni nem tudott és nem akart. Ezer év bizonyítja, legnagyobb költőink egyike hja a nemzeti érzelem legmagasabb nyilvánu- lásoként, hogy „a legelső magyar ember a király, s érte minden honfi karja készen áll.“ A mi örömet a főváros lakosai | éreztek akkor, midőn a budai váriakba honvédeinket látták felvonulni, azokat az ország összes lakossága a fővárostól | kezdve a szélrózsa minden irányában megsokszorozódott viszhang érzelmeivel fogadta s szivében minden egyes polgára e hazának azt hangoztatta, hogy éljen sokáig a király! A nagy épület apró homokszemekből épült fel. A közös nemzeti érzelemhez mi is egy porszemmel járulunk az ország legszélsőbb vidékéről, hogy érzelmeinket nyilvánítsuk, s a munkából és az örömből is részünket kivegyük. A királyi intézkedés azt sejteti I velünk, hogy a nemzetnek nincs szük- I sége kétféle katonaság tartására, de a I történelem is azt tanítja, hogy csak az a katonaság volt teljesen megbízható a háborúban, mely a nemzeti érzelmet vitte magával a csaták zajába, mely nemcsak a harci bátorságot vitte fegyvere élén, hanem a nemzet becsületét, az otthon maradt családtagok biztató lelkesedését is. Hogy a közös katonaság nem fort teljesen össze a nemzettel ez ideig még, azt mindenki látja és érzi s az ellenkezőjét hiába akarnék állítani^ mert a tények másképen beszélnek. És csak önmagunk ámítása lenne, ha másat mondanánk, mint a valóságot. Az emberi szív érzelmein erőszakot tenni nem lehet, azt megmásítani, vagy meghamisítani nem áll hatalmában senkinek, Valamint természet ellenes dolog lenne az, ha idegenek pl. franciák, németek, vagy angolok jobban vonzódnának hozzánk és mindenhez, a mi magyar, mint saját nemzetük, nemzeti színeik és nemzeti készítményeikhez, épen oly természetes az, ha mi tisztán nemzeti, hadseregünkhez vonzódunk és tapadunk szivünk egész melegével s midőn az a maga méltó helyét elfoglalja a koronás király őrizetében, a nemzeti érzelem örömhangjai kell, hogy nyilvánuljanak minden ajkon. Nincs talán ez országban egyetlen I ember, ki a történelmi logika fokozatos | lépcsőjén haladva megbontani kiváímá j az Ausztriával való szövetségi viszonyt, melyet európai helyzetünk kényszerit reánk, ha az élő cselekmények láncolatában nem akarunk csupán passiv szerepre kárhoztatva vesztegelni, ha en sorsunk felett körültekintőbb felügyeletet akarunk gyakorolni, ha annak irányításába erős kézzel kívánunk be nyúlni; mert különben a körülvevő nagyhatalmaknak lennénk könnyen kizsákmányolható terévé, tanyájává. De épen a szövetségi viszony ereje föltételezi azt, hogy a szövetségben levő főbb alkatrészek teljes mértékben fejezhessék ki erejöket és akarat)okát a közösség' fentartásában, mert másként nem erősítő, hanem bomlasztó részeivé yálnak a szövetségnek. Kell, hogy a ] két nagy fél az osztrák-magyar szövet- j ségbén teljes mértékben, saját ió akarata, meggyőződése szerint fejthesse ki erejét, csak akkor lesz annak valódi értelme, csak akkor lesz erős és hatalmas az állam, mert csak úgy és akkor nem fogja a szövetség fáját folyton szú és féreg rágni, melyek épen a viharban tehetik kétessé erejét és hatalmát. A magyar honvédségnek a magyar király oldala mellett elfoglalt helye épen azt mutatja nekünk, hogy az említett szövetségi viszonyban nemzeti érzelmeink és kívánalmaink ki- domboritása mellett vehetünk részt mi is, hogy a nemzeti szinü jelvény alatt felvonult katonaság számot tesz a hatalom előtt is és azért vegyitjük mi vidékiek örömünket a fővárosi örömzaj közé. Városi dolgok. Megindult a beregszász-utcai kö- vezés. Az anyag mint látjuk, ma-holnap oda lesz szállítva s megkezdetik a gyalogút, és a vizvezető csatorna készítése. — Nincs szándékunkban a munka negakadályozása, de igen is erősen ki- bgásoljuk az eddig látszó tervet és sajnáljnk a reá fordítandó költségeket El nem tudjuk képzelni azt az ázsiai közönyösséget, melyet az említett utca lakosai, illetőleg háztulajdonosai mutatnak. Maholnap oly annyira felemeltetik ott az országút közepe, hogy a libák fognak róla benézni ablakaikon és nem tesznek semmit magokért ez irányban. Ha a gyalogút felemeltetik mind a két oldalon, mint az tervezve van, házaik eltűnnek a föld mélyébe, eső és egyéb vizek udvaraikról ki nem fognak folyni s ott vesz és poshad el, mig nyáron át a jóltevő nap melege nem könyörül rajta és el nem párologtatja a nagy semmiségbe, télen át pedig a fagyasztó hideg fog minden udvarban korcsolyázó jégpályát készíteni. Mi más módját gondolnák ott a gyalog-út készítésének. Az állam a községeken keresztül vezető utak csi- nálását és azok gondozását az illető községek nyakába fogja háritani rövid időn, s igy a beregszászi útrész is a város terhére marad előbb-utóbb, de akkor, ha a most tervbenlevő munkake- resztül vitetik, már vagy nem vagy háromszoros költséggel lehet csak majdanrajta, segiteni, mert a mit most építenek, azt előbb el kell rontani s a mitodahord- tak ismét elhordani. Most az ideje, hogy felszólaljanak saját érdekeik megvédése végett. Az út az évenkénti töltés folytán, lassan bár, de mindég emelkedik. Egy-egy évi kavicsolás szabály szerint két hüvelyk magasságú tartozik lenni, ha az egyik hüvelyt kopásnak vesszük is, mégis egy ember öltő alatt körülbelül három lábnyi lesz az emelkedés, mely- lyel a mostani épületek úgy el lesznek törpitve, mintha kunyhók lennének, Nincs ott más módja. a gyalogút helyes készítésének, mint az. hogy az egész lit szedessék fel, burkoltassék ki s ahoz mérten készíttessék kétoldalt a vízvezeték és a gyalogút. Mert azt nem TARCA Nem lehet kimondani. Eltűnt, miként minden élv, Mely ifjúságunkkal született... Megástam a sirt mélyen S eltemettem a kedves gyermeket...- Régen, régen pihennek A tavasz-kor zajos ürömi!.... S itt bolyongok még\ — Miért ? — Oh, ha ezt megfejtné valaki! Élni kelll — Mi célból? .... Oly sivár lett ez a földi ut! Fáradt lábam hová visz? — Ki tudja azt, mily pokolra jut ? Meghurcolt száz tövisen -- S a seb örökké fog vérzeni t — S hogy mily rongygyá lett szivem: Oh, azt nem lehet kimondani! .... Mi ez? — Hová tévedék? Oly idegen ez a környezeti .... Csüggedt lelkem megmozdul, hl, — s szivem megremegi . . . Oh ell messze el innét: Szent fájdalmam ne bántsa semmi!... Mivel biztatsz kisértés ? ... . Magad sem tudnád kímondanil \ Hangod kárhozat;— ne szóljl i Ismerem jól csalfa képedet .... Oh, én már voltam őrült S ismét azzá lennem nem leheti .... Érzem én, hogy csábodnak I Könnyű lesz ellenállani ... . , j S mégis . , . mégisl — De nemi nemi — I Soha sem fogom kímondanil .... Csak beszélj! — Mulatok rajt’, Mialatt lelkem ismét lángra gyűl. . . Vig kacajjal leplezem A vihart, mely itt szivemben dull . . . Ne lásd meg soha, soha, Hogy én tudnám még felejteni Azt a sok szörnyű átkot, Miket most te jöttél temetni! Borongó. Zsigmond király adósságai. Gebe Endrétől Magara fajta emberen nemegyszer megesik, hogy, ba egyik helyről a másikra akar menni, addig nem mehet odább, mig holmi farizeus, jebuzeus, taddeus atyafiak engedel- mét erre ki nem kérte s addig nem szabadulhat ki a vesztegzárból, mig azokat ki nem egészíti. Hogy azonban ez egy királyon — magyar királyon — is megessék, | az nem mindennapi eset. De mégis meg- ! történt. Mikor Zsigmond király 1414-ben Kons- tantba zsinatot hirdetett, ott nagyszámú kísérettel maga is megjelent. Mit végeztek a zsinaton, mit nem? az nem tartozik tárgyamhoz, elég az hozzá, hogy mikor négy év múlva 1418-ban a várost kíséretével elakarta hagyni, ezt igén furcsa okok meggátolták. Kísérete ugyanis, a lovagok, az udvari férfiak, összes jószágaikat, még lovaikat, vértjüket, sőt drágább ruháikat is elzálogisották constanczi polgároknál. A zálogokért kapott pénz szépségesen elíogyott és igy történt, hogy midőn menni akartak, nem volt se pénz, se posztó, hanem igenis ‘25500 rajnai forint adósság, akkori időben szépséges summa pénz volt Zsigmondnál, akinek pénze sohasem volt elég. Azt beszéli ugyan róla a történelem, hogy mindig tudott magának pénzt szerezni, hogy azután híveivel megint egy darab ideig vígan élhessen s mindenapi dolog volt nála, adóssá- i gokat nem pénzzel, hanem mással: hivatalok, méltóságok ajándékozásával megfizetni, de Konstancban cserben hagyta tudománya. Akár hogy hányta-vetette a dolgot, nem talált kibúvót s ilyen formán nem maradt neki más hátra, mint Konstancban maradni mind addig, mig valamely tartomány elzálogosítása által magát és övéit kihúzza a csávából, vagy pedig a francia udvar elma radhatlan gunykacaja mellett, egy magának kiséret nélkül elvonulni. Szorultságában a konstanci tanácshoz fordult azon ajánlattal és kérelemmel, hogy adják vissza a kiséretnek a zálogokat s írják az ő terhére az egész adósságot, majd ö Szent-Mihály napjára ki fogja azt fizetni. Hanem a konstanci puritán tanács egyszerűen azt felelte neki, hogy épen a király hagyta meg, miszerint senki addig egy-egy helyről el ne bocsáttassák, mig tartozásait nem tisztázza, ök nem ajánlhatják a népnek most ezt a kiegyezést, mert tönkre tenné őket, a mennyiben sok szegény embernek egész vágyé- náról van szó. Ez bizony nem igen tetszett Zsigmond nak, de azért nem vesztette el bátorságát. Már a következő nap népgyiilést hirdetett, megkísértendő rábeszélés által a népet megnyerni magának. A néptömeg élére állott és a jelenlevőknek elkezdte magyarázni, micsoda rettenetes kegyelet az Konstancra nézve, hogy a zsinat az ő falai között tartatott meg a világ irigykedni fog rájok e miatt. Hizelgett nekik mindenféle képen. A mint észrevette, hogy szavainak hatása van, rátért a tulaj donképeni dologra, kérvén őket, adják ki udvari népének a zálogókát, ö majd ezek helyett értékes arany és ezüst
