Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1889-11-10 / 3. szám
KÁRPÁTALJA. kérdést, nem .szükséges-e, hogy Munkács vidéke, mint térmészetileg is ösz- szetartozÖ, Munkács székhelylyel önállé- sittassék s a hozzácsatolt községek közül Szolyva, Yerécke és N.-Lucska, mint kisebb mezővárosok a mainál szintén jobban fejlesztessenek, s bennök a nemzeti kultur eszme erősebb j támaszt találjon. Városi közgyűlés. í Folyó hó 6-án d. után | órakor tartott. közgyűlésben a képviselőtestületi tagok kevés érdeklődése mellett következő városi ügyek -intéztettek el: 1. Szabó Andrásné-féle kőrösutcai félházas telek eladása jóváhagyotott. — 2. A Borköles-Hoszpodár-féle teleknek eladása azon utasítással adatott ki a tanácsnak, hogy igyekezzék az eddig elért ■ árverési eredményen felül értékesíteni a birtokot, akár szabad kézből, akár újabb árverés utján, hogy a kétezer frt ár. lehetőleg meg- közelittessék. 3. Bemutattatok a kiigazított • legtöbb adótfizetők névsora 1890-re, mely helybeu hagyatott 4. A göh kath. egyh. nyilatkozata a grófudvarból kivezető utcaszé- lesitésre vonatkozólag. Ezen nyilatkozatot megemlítettük már okt. 27-én megjelent számunkban, melyben jeleztük, hogy visszatérünk reá. Eddig , azonban azért nem tárgyaltuk, hogy a képviselőtestület határoza-j tának ne vágjunk elé. A közgyűlés az egyh. követelésére következő határozatot hozta: Az eddig használatban levő utcára nézve nem fogadja el az egyh. követelését, hogy t. i. a város ismerje el erre nézve is tulajdonjogát, mert az egyház téves alapon követel olyat, melyet soha nem bírt, s ez által alapnélkülivé válik azon követelése is, hogy a már használatban levő út- terület megváltás tárgyát képezze. így a kisajátítandó terület sókkal alább szállvánJ a kért' 10 hold föld, Vágy kétezer frt ke-l lyett barátságos kiegyezés utján hajlandó adni 300 frtot, feltartván és elrendelvén egyúttal a kisajátítás megkezdését is, melyet, ha az egyezség 15 nap alatt nem sikerül, azonnal foganatba veend. A lebontott kőfal és istálló helyreállítása magától értetvén. A közgyűlési meghívó 6-ik ponjában említett honvéd kaszárnya elhelyezéséről semmi jelentés nem tétetett, illetőleg a papiroson máradt. Annyi mondatott a polgármester által,. s hogy felsőbb helyről nyert’ értesülésé alapján tudja, hogy a honvéd kaszárnya itt fog elhelyeztetni. Hát ézekl mind olyan lári-fári vénasszonyós beszédek;! hiszen az ügy a minisztériumban még nem ja tárgyaltathatott,' mert f.-hió. Tőikéről Budapestről kelt jól értesülésem szerint az itt járt katonái és miniszteri, megyei bizottságok munkálata Beregszászból még fel sem küldetett. Az említett napon irt le Gy. E. képviselőnk az alispánhoz, hogy küldje fel már a jegyzőkönyvet. A miniszteri iktatóból majd megszerezzük a felküldés idejét. Az egész biztatás onnan ered, hogy képviselőnk még a bizottságok tárgyalása előtt azon kijelentését közölte a honvédelmi mi niszternek, hogy ő inkább hajlandó itt, mint Beregszászon helyezni el a honvédséget, sőt ezt, azóta is nyilvánította. — Megint úgy járunk a dologgal, mint a tavaszon, hogy az ápril 6-án Beregszászba küldött felterjesz-. tésünk csak jun. 26-ikán érkezett oda ‘ fel. Es ez a polgármester hibája! Semmibe sem kerülne neki az ily iratokat két példányban iratai le s akkor egyik példányt' rövid utón rendeltetési helyére juttathatnák,' hadd őriznék'a másikát Beregszászban. De úgy látszik a polgármester szive is oda át húz. Hát nem nevetséges dolog, olyannal biztat* nak bennünket, a mely tárgyalásnak alapja még a poros akták közt hever. — Jelentést tett továbbá a polgármester arról, hogy a. közös katonaság részére épített laktanya egy része (?) már hivatalosan átvétetett, de a többi része csak bizonyos átalakítások, s a katonai raktár felépítése után fog átvétetni Végül jelentést tett a polgármester arról is, hogy a vásártér a törvény k-ivá nalmai szerint bekerittetvén, a szarvasmarha száj és körömfájása is megszűnt, a jövő1 hétre eső baromvásár megtartható leszen mely már ki is hirdettetett. —■ Előfordult még az épitészeti szakosztály jelentése á csatornázás tárgyában, mely szerint azt vé leményezi, hogy az általános csatornázásra pályázat nem hirdethető mindaddig, mig az előleges műszaki munkálatok meg nem té* tettek. A jelentés azon hozzáadással fogadtatott el, hogy kerestessék meg esetleg Éltető Elek min. szaktanácsos, úgy . szintén a hasontermészetü pályázatot hirdető Beszter- czebányával is lépjen érintkezésbe a polgármester. Ezzel kapcsolatban az építkezési szabályrendelet módosítása is az általános csatornázási hálózat elkészültéig függőben hagyatott. Be boldogok, a kik. e földalatti. csatornahálózat elkészítésében hisznek! Hogy mi könnyebben, olcsóbban és hamarább célt érhessünk, arra nézve maga a természet mutatja az utat. Egy általános csatornahálózat bele kerül 150—160 ezer frtba. Ha mi városunk járdáit, földszinti csatornáit asphaltíroztatni fogjuk, bélé ke-l rül 40—60 ezer frtba. A Latorca ezelőtt mindjárt a városban volt, mihelyt egy . kis] eső fenyegette meg s csak mesterséges elzárással téríttetett el. Veressük be az asphaltozott utcákra a Latorcát s bele, ., kerül 10—20 ezer frtba, .60—80 ezer írttal.eélt érünk, és sokkal jobban mint a f földalatti csatornázással, s ezt még fériíén^ségünlk ■ van elérhetni. íia A .n .... p Heti krónika. Az országgyűlés egy héti szünet után újra összeült s e hó 5-én tárgyalta a magyar királyi udvartartásról szóló törvényjavaslatot, mely, kivéve Ugrón Gábornak az udvar és a nemzet közötti érdekkapcsolat szükségét kifejtő felszólalását és Helfy Ic nácz kritikáját, alig vette igénybe két órai türelmét a háznak, amennyiben a függetlenségi és a 48-as párt hallgatólagos beleegyezése mellett csaknem egyhangúlag megszavaztatott. Előfordult még e . gyűlésen a dühös voltam a méltatlan bánásmód miatt és dühömben szokásom ellenére mintegy akaratlanul akkorákat káromkodtam (persze tótul), hogy a tótnak a szeme szája elállót};. Az önkénytelen káromkodással teljesen elértem czélomat. A kocsis befogott és úgy iajtott, mint a szélvész. Utitársaim Gálszé- esen leszálltak s csak később tudtam meg, lfogy franczia és német kémekkel utaztam. Én* tovább utaztam: a-tót atyafival egészen Nagy-Mihályig, de nekem innen még körülbelül '6—7 kilométerre eső faluba kell vala utaznom. Most nem tenném meg, de akkor elég bátor voltam a fuvarost, — aki az egész hosszú úton, olyan dühös volt akár egy áftikai tigris, a miért nem élvezhette a várva várt . gugyit, amit be is bizonyított azzal,, hogy az egész utón a rendkívül gyors hajtás folytán többször majdnem kifordított, —| felszólítani, nem vinne-é el engem az onnan egészen tisztán látható légközelebbi faluba bizonyos díjért? A fuvaros beléegyezett és ,mi megalkudtunk egy forint árban. Elindultunk és ki is értünk a városból, sőt már a nagy-mibályi hidat is elhagytuk ; de ekkor, alkalmasint a bosszuállás ösztöne folytán, teljes mérvben kitört a tótból a rafinéria. Ekkor ugyanis újra azzal állott élő, hogy ő nem visz engem tovább, mért az messze van. Elképzelhetik a furcsa helyzetet, a melybe jutottam. Nagyon bántott a szégyen, hogy egy ily igénytelen. semmiházi ember igy lefőzzön. Egyet gondoltam, és rögtön készen voltam a válasz3zal, amely igy hangzott: „Hajtson kend rögtön vissza és vigyen azon Vendéglőbe, a honnan kiindultunk!“ A nagjr-. mihályi hid jó messze volt a várostól, tehát volt időm a gondolkozásra, I mert á szekeresem valóban már visszafelé hajtott. Végre egy jó gondolatom támadt. A gondolatot tett követte és én igy szólottám hozzá: „Ha kend tudná, kit visz most? mire .a tót visszafordul és vizsgálni kezd, mialatt könnyen észrevettem, hogy „pácz“-ban van. Erre egészen komolyan folytattam : „én e járás főszolgabiráj'a vagyok és első gondom lesz kendet mégva- saltatni és pár. napra a kóterbe tétetni.“ Csodák-csodája! a tigris természetű kocsis egészen bárányszeliddé lett s egyszer csäk látom, hogy letérdepel előttem és szinéből kikelve rimánkodik, hogy ő engem, ingyen visz el a kívánt helyre, csak ne bántsam. Hagytam egy ideig álázatoskodni a nyomorultat, de végre megszántam és megígértem neki, hogy néni bántom, ha becsületesen elvisz a kívánt helyre a kialkudott bérért. A fuvaros szépen visszafordult és csakhamar megérkeztünk az illető helyré. Ott azután, mert épen legközelebbi rokonaim laktak ott, enni-inni valót torkig szolgáltattam, sőt „trinkgeld“-et is adtam neki azon" megjegyzéssel, hogy többre mehet becsületességgel, mint furfangos alattomossággal. A szegény tót elvolt telve"Hálával, boldog-boldogtalannak kezet csókolt és nagy örömmel fordult vissza hazafelé azon hiedelemben, hogy a kerületi főszolgabírót szállította, pedig csak egy süldő philosophus volt. Én pedig sokszor visszagondolok ,e furcsa kalandra, mely sok kellemetlenség okozója lehetett volna reám nézve és nem mulaszthatom el minden tapasztalatlan kezdő utazónak . e szives- tanácsosak szolgálni: „többet ész szel, mint erővel“ / x zárszámadások új berendezése, nemkülöm- ben a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvényjavaslat elfogadása is. Sokkal érdekesebb volt a háznak e hó 6-án tartott ülése...Zsúfolt ház -és zsúfolt karzat, mellett szőnyegre került Irányi Dániel azon indítványa, melyben kéri a házat, hogy Fehérváry báró, honvédelmi miniszter vád alá helyeztessék a fekete-sárga zászló ügyében tanusitott magaviseletéért. A gyűlés nagyon zajosan folyt. Irányi szépen indokolta indítványát, a karzat tapsokban tört ki, a szélső baloldal erősen ■ zajongott és többszöri „hoch“ felkiáltásaival oly zűrzavart idézett elő, hogy Tisza miniszterelnök alig bírt szóhoz jutni. A .végeredmény az lett, hogy a névszerinti , szavazatnál 273 képviselő az indítvány napirendre tűzése ellen, 70 pedig a napi] rendre tűzés mellett szavazott. s így az indítvány .173 szótöbbséggel elvettetett. Befejezésül, a horvát-magyar pénzügyi egyezmény megvitatásáról szóló javaslat fölött határoztak, melyet úgy általánosságban mint részleteiben is minden vita nélkül ■ elfogadtak. * * * A hét politikai eseményei között nem utolsó helyen kell említenünk II. Vilmos német császár déli és Kálnoky friedrichs- íúlíéi látogatását. (Némely politikusok nagyon összefüggőnek tartják a két utazást, melyek mindegyikének bizonyos célja volna és pedig az elsőé, Törökországnak a hármas szövetségbe való bevonása, az utóbbié pedig különösen a béke biztositá>a. Összevetve a politikai kombinácziókat, úgy találjuk, hogy Vilmos pusztán tapasztalati és szórakozási szempontból időzik már több nap óta Törökországban, főleg pedig Konstantinápolyban, innen azután Olaszországba megy, útjába ejtvén Velenczét, melynek nevezetességeit megtekintvén, mig a császár a déli ország többi helyeit meglátogatja, addig a császárné ott marad, hogy annál alaposabban megismerkedhessék ez ódon történeti helylyel. Kálnoky utazására egyszerűen azt mondjuk, hogy a diplomatáknak sokszor van megbeszélni valójuk, főkép, ha azok szövetségesek, mint mi vagyunk Nérrtetországgal; mivel azonban Bismark már öreg, tehát magához kéreti a mi külügyminiszterünket, amint nemsokára magához kéreti „Crispi“-t is. De a „Tribuna“ olasz lap egészen másról értesül és annak ■folytán^ {ízt mondja, , hogy .Kálnoky azért utazott Kriedrichsruhéba, hogy felvilágosi- ’tást kérjen ama fordulat ügyében,’ mély •'Németoíszág politikájában Oroszország előnyére beállott. A „Tribuna“ különben nyíltan kimondja, hogy jobban szeretné, ha ' Olaszország szákitana a hármas szövetséggel és inkább szövetkeznék Oroszországgal. Lehet, hogy igaza van a „Tribuná“-nak, mert minden magyar politikus előtt nyílt titok, hogy Németország sokszor eszközül használ fél bennünket czéljai keresztülvitelénél, de ha Oroszországról van szó, mi rendesen a másodrendű barát szerepére vagyunk szorítva. A dolgot még. zavarosabbá teszi az, hogy Bismark Herbert gróf, aki császárját Konstantinápolyba kisérte, tégnúp délben Budapestre érkezett, hogy királyunk ő felségével és minisztereinkkel teriácskozzék, melynek végeredménye egy a mi uralkodónk s a Konstantinápolyból Velen- ezén át visszatérő Vilmos császár közt Innsbruckban végbemenő találkozás lenne. * * * Koburg Ferdipánd Bulgária fejedelme hazatért utazásából s otthon a legnagyobb rendet és nyugalmat találta. Mindjárt el is niöndta a skupcsinában trónbeszédjét, melyben kiemeli a bolgárok higgadtságát és azt, hogy czélja Bulgáriát is oly függetlenné tenni, aminő például Szerbia vagy Románia; mely utóbbi kifejezés egy kis aggodalomra is szolgáltatott okot a bécsi körökben. A „National Ztg“ egy bécsi levelében ólvassuk, mintha a Koburg herczegi- ház kérdést intézett volna az orosz czár- hoz, vájjon mit mondana a czár Ferdinand bolgár fejedelemnek egy orleanista her- czegnővel való eljegyzéséhez ? mire a czár sem elijesztő, sem bátorító választ nem adott, éppen, mintha mondaná, hogy neki semmi köze hozzá, bármi történik is Szófiában s az emberek azt tehetik ott, ami nekik tetszik, ő közönyösen nézi. * * * A „Budapesti Hirlap“ f. évi 300-ik számában olvastuk, hogy kormányunk engedélyével két orosz utász-főtiszt tanulmányi szempontból végig fog utazni vasutain- kon. Ha ez igaz, úgy nagyon sajnáljuk, hogy az engedély megadatott; mert ezen urak bizonyára nem a „zóna“-tanulmányo- zása végett jönnek ide, hanem valami olyanért, ami nekünk csak kárunkra lehet. * * * Csáky Albin ^gróf kultuszminiszter egy legközelebbi rendelete alapján a belényesi gör. kath. főgvmnasjirTbari oMóbm hó 2°-tí'1 kezdve magyar lett a tannyelv. • A: román lapok persze emiatt eleget dökösködtek és most is dühösködnek; mi pedig gratulálunk a miniszter ur e lépéséhez és azt jegyezzük meg, hogy e rendeletet már régen kellett volna kiadni; különben mindig jobb későn mint soha. * * f * _ Széchenyi Aladar gróf, Széchenyi Pál volt kereskedelmi miniszter fia s a nagy. atádi választókerület kormánypárti képviselője egy nyílt levelet intézett választóihoz melyben határozottan elitéli Tisza miniszterelnöknek a véderővitában tanúsított magatartását. Különösen e három pontban hibáztatja eljárását: 1) Hogy a törvényjavaslatot rosszul szerkesztette úgy, hogy hozzáférhet azon gyanú, mintha alkotmányos jogainkat megsérteni akarták volna. 2) -Hogy Tisza a 14-ik szakászt változatlanul fentartani a kabinet-kérdéssel kötelezte magát és később mégis ő maga indítványozta annak megváltoztatását. 3) Hogy a magyar tiszti vizsgát erősen ellenezte s csak nagy későre igyekezett azt egy határozati javaslattal kijavítani. * * * Németországban történt egyszer, hogy egy úri 'ember becsületsértésért perelt be egy másikat, a miért ez őt jezsuitának nevezte. E név: „jezsuita“, amilyen szép eredetére és jelentésére nézve, ép oly gyűlöletes és kiállliatatlan a legtöbb ember előtt a jelenlegi viszonyok között. Gyűlöletes, mert azzá tették,, akik azt viselték, t. i. a jezsuita-rend tagjai. Ez volt az oka hogy egykor XIV. Kelemen pápa eltörölte e rendet, mint az igazi kereszténység ellenségét; hazánkban pedig Mária Terézia királynő törölte el; de később Kunst érsek Kalocsán, Haas püspök pedig Szatmári valóságosan becsempészte' őket, az első helyen egy gazdag alapítványé főgymnasiumot, az utóbbiban szintén katholikus ifjak nevelését bízván rájuk. E rend hazánkban mindenkor a szabadság és a magyarság ellensége volt s a nemzettel szemben rendesen az osztrákokhoz húzott, amint azt a történelem lapjai is bizonyítják s ez volt oka királyi kiűzetésüknek is. A becsempészés a Bach-korszakban történt s azóta folyvást terjeszkedik a rend alattomosan, (mert törvény szerint a mai napig sem szabadna itt letelepedniük), Ilyen térj észkedésnek tekinthetjük azt is,'(hogy Budapesten, a helyett, ; hogy mint fővárost egyúttal a katholiczismus székhelyévé 'is tennék, a jezsuiták részére a József, és a Mária utcza sarkán egy hatalmas épületet emelnek, melyre az építési engedélyt több főrangú magyar hölgy eszközölte ki. * • * . * A kultuszminisztérium az államosított nyugati vasutak palotájába költözött. A költözködés, a szükségelt átalakítások mintegy 34,000 frtba kerültek, mire nézve a minisztérium póthitel megszavazását 'fogja kérni egy benyújtandó törvényjavaslatban. Különben már folyamatban vannak a tárgyalások a kereskedelmi és a kultuszminisztérium között, hogy ezen helyiség véglegesen ezen utóbbi minisztérium birtokába menjen át. * Szilágyi Dezső, igazságügyminiszter, a kir. táblák decentrálizására vonatkozó törvényjavaslatot még a költségvetés tárgyalásának befejezése előtt fogja benyújtani az or- szággyüléshez azon kérelemmel, hogy az mihamarább tárgyaltassék. Határozott czélja az igazságügyminiszternek, hogy a decentralizált kir. táblák működésűket legkésőbb 1891. jan. 1-én okvetlenül megkezdjék. * Érdekesnek találjuk különösen vidéki olvasóink számára egyet-mást kiemelni az 1890-iki költségvetésből. így például az igazságügyminiszter évi fizetése 12,000 frt, lakpénze 2000 frt. A két államtitkárnak 6—6 ezer frt, lakpénze egy-egy ezer frt. A kúriai elnök évi fizetése 8000 frt, lakpénze 1500 frt, működési pótléka 4500, tehát összesen: 14,000 frt. A kir. tábla elnökének évi fizetése 6000 frt, lakpénze 1000 és működési pótléka szintén 1000 frt. A másodelnök fizetése ugyanannyi, de működési pótléka nincs. Színházak fentartásá- hoz az állam a következő összegekkel járul: a magy. kir. opera 215,000 frt, a nemzeti színház segélyezése 53,00() frt; a kolozsvári színház segélyezése 14,000 frt stb. stb. szóval az összes színházi kiadás 388,050 írtra rúg az előirányzat szerint. * * * A hivatalos lap e hó 7-iki számában egy rendelet foglaltatik, mely a királyi tanfelügyelők irodai munkáját nagyon csökkenti. Ugyanis e rendelet fölmenti a tan- felügyélőkét a negyedéves jelentéstétel, a „Néptanítók Lapjá“-ban megjelenő rendeletek köröztetése, a miniszter által adományozott tanszerek szétküldése, magánfelek kérvényeinek, az iskolai hatóságok jelentéseinek o miniszterhez való véleményes felterjesztése Munkács, 1889. november hó 10.
