Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1889-11-03 / 2. szám

si sö évfolyam. „K 1 R 1 Ä T Ä 1 1 H Munkács, 1889. november 3. vidékünk közülünk felsőbb hatalmak kimondották, hogy bűnös, hogy ki kell végezni: ami természetes sze­retetünk felébredett, nem hagyjuk /rajta a szenyt, néki. élnie kell! de bennünket is jobban, igazságosabban kell szeretnie. Erre azonban vajmi kevés a remény­ségünk: megrögzött az öregnek a. mi irán­tunk való érzelme,;- szövetkeznünk kell ki­tartóan, szorosan, hogy kényszeritsük j tu­domásul venni a mi létezésünket is. A háztartást akarják rendezni, de csaknem kizárásunkkal tanácskoznak, j nem akarják meghallgatni, hogy mondjuk: rósz volt az eddigi bánásmód, nem gyarapod­tunk, pusztultunk, s ha tovább is igy tar- tand, elenyészik az egész ház és család, nem lesz" meg a veszedelemben nagyon szükséges összetartás és szeretet. Mi azt állítjuk, hogy viüékünket né­pünket, azok érdekeit, jogos kívánságait jobban ismerve, gazdálkodni is jobban tud­nánk: csak engedjenek elégséges, méltányos befolyást a közös gazdálkodásba; azonban erre nem hallgatnak, folytatni akarják a régi rendszert untig hajtogatva, hogy ők jobban tudják, mi kell nekünk és hogy ja­vunkat akarják, de mindig saját érdeküket legyezgetik. Mi azt óhajtjuk, hogy a ügyeit intéző egyének egészen valók legyenek, ha ilyen, minden jogos kí­vánságnak megfelelő képességű egyén ta­lálkozik köztünk és hogy ne az legyen a szabály, hogy egy kisebb vidék szülöttje tolassák nyakunkra akár kell, akár npm, akár képes, akár item. Követeljük, hogy | ki lépteinket irá­nyítani akarja, azt megérthessük é; az megértsen bennünket is. Tény, hogy- a vi­dék felnőtt lakosságának legnagyobb része a köznépből nem érti a magyar nyelvet, de azért hazafiságban sok beszélővel kiállja a,versenyt. Már pedig a közigazgatás ye- zérlő egyéneinek épen ezen felnőttekkell kell érintkezniük legtöbbet, azért szükség, hogy érintkezéseikben j egymás nyelvét bírják, légy mást érthessék. Azzal' mi meg nem elé­gedhetünk, hogy idővel megtanulja, a nyel­vet, mert tapasztaltuk, hogy ilyen biztatás, mindig csak biztatás marad, pedig nem a nép van a tisztviselőért, hanem ellenkező­leg; — s az nem a mi hibánk, hogy az or­szág nyelvét eddig a nép minden meg nem tanulta, e mulasztás is nagy részben az öreg vármegyr bűne, melynek súlyát fájva érezzük és a mulasztást min­den árón jóvá tenni iparkodunk nélküle is. Nem elégszünk meg csupán a - hiva­talos qualificatioval, kívánjuk azonfelül, hogy testileg egészen ép, lelkileg nemes, | széliéi mileg emelkedett, társadalmilag müveltl erélyes, munkabíró, [szigorú, kegyetlenség nélkül való legyen: olyan legyen válasz­tandó vezetőnk, aki nem zárkozott, nem visszataszító modorában, aki szívesen és gyakran forduljon meg köztünk, ne az iro­dából intézze ügyeinket, tudjon tűrni hide­get, meleget, nélkülözést, kényelmetlenséget, midőn a közügy intézéséről van szó, ne nézze le á kicsit és ne hízelegjen a nagy­nak, ajándék nélkül tegyen szolgálatot szi­ves készséggel, tudja ellenőrizni alárendelt­jeit, idejében fedezze fel a hibát, és ne en­gedje a corruptió felburjánozását semmi sziliében és" fajában. Nem kívánunk tehát alkalmazni gya­nús hírűt, némát, i vakot; bénát, 1 gyakorlat- lant;, sportkedvelőt^ származására - büszkét, mikor egyéniségére nem lehet az, testileg lelkileg egész embert kívánunk, ki egyedül hivatásának éljen, annak megfelelni már most tudjon, mesterségét ne rajtunk gya­korolja, mint a tapasztalatlan orvos, ||| kü- lönüsen kívánjuk pedig, hogy bogaras ne legyen. J;: Az elaggodtakat, nehézkeseket,., sava­nyú kedélyüeket és betegeket megérdemlett nyugalomba kívánjuk helyezni, friss, eré­lyes, tisztán látó erőkre akarunk szert tenni. Nem kérdezzük nemzetiségét, vallását, politikai hitágazatát, csak azt . kívánjuk, hogy szeretet lakozzék szivében | igaz ha­zafi legyen, aztán hogy a nemzet nyelvét tudja hibátlanul szóval és Írásban. Mi lehetőleg tökéletes közigazgatást óhajtunk rokonszenves tisztviselők által, nem. nézünk klikk, származás, nexus s egyéb érdekekre, csupán és egyedül a köz­ügy áll szemeink előtt. , Azt mondják, hogy Ők is azt akarják, nyilvánosságra jutott conbinatíójaik azonban egészben az ellenkezőről tesznek tanúságot. Es mi személyesen ismerni akarjuk azokat, kik közül választanunk kell, csak névről ismert ránktoltakat elfogadni nem akarunk. Olyan lesz a vármegye, mint amilyen lesz I tisztviselők kara; itt áz ideje, hogy bizo­nyítsuk be, hogy az öreg vármegye még életképes, nem bűnös, és felfogni tudja, hogy a jó közigszgatás á legnagyobb - ' ado­mány, mit az állam nyújthat. Hát nem szégyen-e az nekünk,! hogy bírói javadalmazást nőm tartja olyannak, Mm mellett hoszszabb ideig megmaradhatnánk ;mgy emelést dzonbon már elsve kizártnak kell tekinteni| E rovat tárgyalásánál önkenytelenül is fölidé­ző'dik a f. évi julius 6-ki Márin. Szigetéi tartott tanári közgyűlés emléke. ‘E közgyűlésnek egyik vonzó pontja: I közép tanodái tanárok flzetésemelesének tárgyalása volt napirendre kitűzve. Eobszinre hozataláig Valósai-, inflleg a fentebb idézett és az első folyatnódásu bírák fizetésének javítását tárgyazó kérvénnyel kapcsolatos : mozgaloinuak. köszönheti* Nevezetes a dologban, hogy a inig a bírák társadalmi helyzetökre való tekintetből, minden fórumot megostromoltak, hogy benyújtott kér­vényük méltányos elintézést nyerjen, addig a tanár- gyűlésben jóllehet atanárok fizetése mint egy 500 írttal csekélyebb mint a biráké, de a kiknek mindazonáltal csakúgy, sőt talán exponált helyzetüknél fogva még inkább kell representálniok, mint amazoknak, azon megokolás nyert elfogadást, hogy a középtanodai ta­nárok jelen fizetése, ha nem is túl-sok, de nem is kevés és igy tekintve az ország jelen fináncziáit, határozatba ment, hogy az országpyüléshez tervezett kérvény elej­tésével csnpán a közoktatási kormányhoz nyujtassék be kérvény méltányos fizetésemelés tárgyában. Az össze hasonlítást a két társadalmi osstály eljárása és élelmessége fölött bátrán a nagy közönségre bizhatjuk. — Európa politikai láthatárán meglehetős szélcsend uralkodik. II. Vilmos német császár még mindig’ láto­gatóban van, úgy szintén a bolgár fejedelem is. Ez utóbbira rá fogták, hogy megszökött hazulról; pedig ő csak is egy kis pénz magért járt, ami sikerült is neki, amennyiben egy. 35 milliónyi külcsönt szerzett, melynek biztosítékául a bolgár vasutak jövedelmét kötjjtte le. Franczia országban kabinet változásra van ki­látás. A portugál trónváltozás minden zavar nélkül ment végbe s a portugálok sok reményt fűznek I. Károly királyhoz, a ki még fiatal ember. Montenegróban nagy az életfentartási szükséglet, és a fejedelem pénztára kiürült. Szerbiában látszólag békás hangulat uralkodik, de Risztics mézes mázos szavainak peak esinyján ad­junk hitelt, mert ilgy tetszik nekünk, hogy nagyon hasonlít a hamu alatt rejlő parázstűzhüz. Szóval minden, ország:— j úgy látszik; V- a maga ba­jával van elfoglalva; csak Oroszország nem szándé­kozik beszüntetni hadi készülődéseit, habár a német vendégségen szélnek eresztett dictiója nagyon is bé­kés hangulatú és Németország nem szűnik meg köz­vetítőül szerepelni köztünk és Oroszország között Bulgáriára vonatkozólag. Úgy történik az most is. Kálnoky külügyminiszterünk már a közel napokban utazik Friedricliruhéba, hol a német politika mindén árnyalatával fogják körülvenni, hogy Oroszország iránti rokonszenvre és barátságra hangolják különö­sen a keleti kérdés ügyében. Úgy látjuk, | hogy Né­metország újólag egészen jól van hangolva Oroszor­szág iránt és hogy nagyon hajlandónak látszik Bul­gáriát' feláldozni. Ezért megy tehát Kálnoky Német­országba s csak az a kérdés, lesz-e .képes ellentállani a hatalmas kísértésnek? * # * Régi; de _ igaz közmondás, hogy „közös lénak túrós a háta.“ így vagyunk mi is az osztrák atyafi­akkal. Ezek a jószivű urak a közös ügy folytán, mely köztünk a dualizmus alapján, létezik, csak azt nézik, mikép lehetne Magyaroszágot szabad mozgá­sában annyira megbénítani, hogy minden adás-vevós- nél teljesen ő reájok legyen szorulva. Már az is igen bánija őket, hogy nálunk zónarendszer van, . amely igen megkönnyíti áruinknak kifelé, az idegeneknek pedig befelé való szállítását. Ok is szeretnék a zóna- rendszert behozni, de helyi viszonyaiknál fogva nem vihetik keresztül; mivel sem állami vasutaik nemely központiak, mint a miénk,sem Bécs nem olyan centrális hely, mint Budapest. Fogják tehát magukat és Bac- puehem kereskedelmi miniszter elnöklete alatt azon tanácskoznak, mikép lehetne egy Magyarszág ellen megindítandó vasúti háború segélyével e téren is Austria fölényét visszaáltitani ? E végett tanácskozást szeretnének létre hozni,, miáltal Magyarországot szövetségbe szeretnék sodorni, melynek folytán kereskedelmi politikánk önállósá­gát és ipartermelésünk lehetőségét megakadályozni akarnák. De mi nem kérünk belőle; minden ilynemű szövetségnek teljes erőnkből ellenállanánk és remél­jük is, hogy az a hazafias miniszter, akinek bátor­sága volt minden külföldi ellenmondás daczára ke­resztül vinni a zónarendszert, továbbra is igaz ma­gyar fog maradni és mint ilyen mindenesetre hazánk kereskedelmi önállóságát fogja választani Előfizetési felhívás. Lapunk ezután rendesen megje­len minden Vasárnap. Dicsérni való még nincs rajta/ Ígérni/ sem tudunk másat mint becsületes munkát. A t. közönség­től függ, hogy megizmosodjék s az idő­vel együtt növekedjék. A gyermeket táp­lálni kell s akkor fejlődik. Ki mutat­vány számot óhajt, készséggel szolgá­lunk. Az előfizetési feltételek a lap hom­lokán olvashatók. Hivatalos rovat: A hivatalos lapból: Ő.császári és Apos­toli királyi Felsége f. év. olít. 6-án altábor- naggyá nevezte ki pákosi Paxi Károly ve­zér őrnagyot a III. honvéd kerület parancs­nokát. Stöger Henrik alezredest, a Munká- ezon állomásozó 11-ik gyalog féldandár parancsnokát ezredessé. Molnár Sándor el­ső osztályú századost ugyan csak a II- gynlog féldandár kiegészítő parancsnokát őrnaggyá jelen szolgálati alkalmazásukban való meghagyással. Dr. Kozner Arnold sza­badságolt állományú honvéd alorvos fő or­vossá, Tarnóczy Tivadar hadapród hadnag­gyá léptettetett elő. Szerencse kivánatot csa­tolunk hozzá! A honvéd csapatok. létszáma. A m, kir, honvédség összesített létszáma, azaz anyakönyvi állománya ma a legú­jabb adatok szerint a kővetkező; 14 tábor­3, most küszöbén az ütközetnek, csaknem vala s- mennyi főszolgabiránk leteszi a fegyver! a va°y kiveszik kezeiből'azt, — hogy ezelőt 1 néhány évvel sikkasztásokat keilett palástol nunk, — avárba vagy fegyintézetbe vándorol- tak intézőink közül, vagy dísztelenül kellet .- elvonulniok ? Hát nem indokolt-é ezen fel- izolálásunk | Kiiuéletlenek vagyunk, mert ez múl katlanul kell, hogy igazságosak lehessünl g és a kitűzött célt elérhessük, i Mi nemcsak a miniszter és főispánunl i nyilvánított nézeteivel találkozunk, azok- nak életet adni akarunk, de megmutatn- kívánjuk azt is, hogy vidékünk és népe ér . dekeiért, szivünkön viselve azokat, készei i vagyunk a küzdelmet felvenni és viseln annak minden terheit és következéseit. — ■ Számbavétetni akarunk. Hogy célt érhessünk ne engedjük s • vármegye képviselőtestületébe való válasz- j tásra vonatkozó már is megkezdett veszte- l getéseket, rajta legyünk, hogy vidékünl . szülöttjei foglalják el azon helyeket, me­lyek őket megilletik, mert különben azon veszszük észre magunkat, hogy idegenek i furakedtak be örökségünkbe és kivernek saját házunkból. Ha minden iparkodásunk daczára sem volna gyakorlati eredménye felszólalásunk­nak és szövetkezésünknek: ám legalább meglészen elégtételünk, hogy mindent níeg- tettüuk az ős ' vármegye megifjuSitására, korszerűsítésére,( fentartására és hogy riem bukunk el küzdelem nélkül. ; Annak megbeszélésére, hogy mi a te­endő,, kikből álljon a megyei tisztikar, mely­nek tőrzskarába közülünk egyetlen egy sem juthatott be, de soha, különösen pe- dig, hogy vidékünk szülöttjei közül, kiket tartunk a fentebb jelölt képességekkel fék rukázöttiiak, következőkép megválasztandóli- nak: legközelebb mi is értekezletet fogunk tartani és arra meghívásokat kibocsátani. Munkách, 1889. október 3l-én. Cserszky Antal. Heti krónika Az ország-gyűlés e hó 25-28-ik napján majdnem kizárólag a „közmunka törvényt tárgyalta. Egész héti munkája úgyszólván ebben pontosul össze. Eleinte nugy reményeket tápláltunk’aziránt, hogy a beadott törvényjavaslat talán lényegesebb módosításokat fog szenvedni; de meglehetős hideg zuhanyra ébredtünk, amennyiben majdnem minden változtatás nélkül tör- vónznyé leit. Kissé hevesebb vita csak a 23. §-nál volt, melyben az adóztatás mértéke van megállapítva. • Több képviselő különösen az 1 frt 50 kr. illetőleg a 3 frtos minimnm éllen lépett fel, amennyit min­denki köteles fizetni, bármily szegény legyen is. A felszólalások hiábavalók voltak, mert a szakasz meg­szavaztatott. A 27-iki ülésen felolvastatott Irányi Dá­niel vádinditványa, melyben báró Fehérváry Géza : honvédelmi miniszter vád ‘ alá helyezését köve­teli, amiért a honvédségnél törvény ellenére fe­kete-sárga zászlót tűzetett ki. A ház nagy csend­ben halgatta Végig az indítványt, sőt a minisz­ter űr tréfálódzó kedvében is volt, és tárgyalása no­vember 6-kára tűzetett ki. Ezeu kivül csak .kisebb ; ügyeket intéztek el s álig hogy összegyűlt az ország­gyűlés, újra egy heti vakáczióra megy. A j övő j ülé­sezések napirendje még nincs megállapítva,'valószínű­leg semmi fontosabb tárgy sem fog felvétetni a költ­ségvetés tárgyalása előtt. * * - # Lapunk múlt heti számában említettük, hogy e hö 24-25-én püspöki értekezlet tartatott a herezeg- primás elnöklete alatt annak, udvari palotájában. A püspejkök igen szép számmal voltak képviselve. Egyik fontosabb tárgya a tanácskozásnak az volt, .hogy a püspöki kar értekezlete hozzájárul a .kultusz­miniszternek a felekezeti tanítóképző intézetek, állami felügyelete és ellenőrzéséről intézkedő szabályzati tervezetéhez és csak némely stylaris és egyes pon­toknál világosabb és félremagyarázbatatlan szövege­zést fog ajánlani. A másik pputja az volt, hogy azon 50.1100 frt lefizetését, amelylyel. a püspöki kar a ta­nulmányi alaphoz szokott évenként járulni és mely­nek kifizetését már bárom éven át megtagadta, nem csak a jövő évre befizeti, de sőt a három évi Hátra.-, lékot is teljesen fogja törleszteni. A kongrua ügyé­ben érdemleges tanácskozás nem volt, hanem á püs­pöki kárbbl egy bizottságot alakítottak, melynek fela­data leszen a püspökök tavaszi , értekezletén előter­jesztést tenni a. kongrua ügyében. A bizottság tagjai: Samassa, Schopper, Schlauch, Zalka és báró Hornig veszprémi püspök, aki a beteg kalocsai érsek helyéit választatott be. Fölmerült még a proténstánsok azon követelése, mely szerint a katholikus pap által ke­resztelt protenstáns gyermekek ne írassanak be a a katholikus anyakönyvbe; mire nézve, tekintve azt, hogy ily esetben nehéz lenne a keresztlevél kiszol- : gáítatása, adminisztraczionális szempontból határozot- hozatott, hogy azon hitközség anyakönyvébe beve­zetendő a gyermek, ahol a keresztelő» történt, de ilyenkor az mindenkor a „Jegyzet“ czimű rovatban is megemlítendő. ’ • > . # * ■# A képviselőház pénzügyi bizottsága Walirmann Mér elnökleté alatt szorgalmasan tárgyalja a közokta­tási .tárcza költségvetését, Horánszky kifogásolja a tollnokoknak minden szükség nélkül tanfelügyelőkké való előléptetését és figyelmébe ajánlja Csáky mi- nisztememek aztis, hogy a regále megszűntével a megü­resedett korcsmák a felekezetek által iskoláknak vé­tessenek meg. ,A miniszter ezt igen hely és és czél- szerü eszmének tartja, hozzájárul és határozottan meg­ígéri, hogy a tanfelügyelői intézmény reformálásánál ez állásokat csakis arra való és valóban érdemes férfiakkal fogja betölteni. B efejezvén a bizosttág a közoktatási költségvetést, e hó 30-án áttért az igazságügyi költségvetésbe. Ez alkalommal Szilágyi Dezső igazságügyminiszter,a birói fizetésekre vonatkozólag azt mondta, hogy miután ez nemcsak igazságügyi, hanem általános pénzügyi jelen­tőségű kérdés is, bizonyos Jidőhöz kötött nyilatkozatot ,nem tehet,-de; annyit liatávpzottán kijelent, .hogy # | gondolkozás módjához méri a világ lyását is. Sőt sokan■ vannak, kik t retnék a./vöág kerekét megkötni, lu se előref> sejjdiátra ne'.menjen. A/átiagfer nemzet helyzete ölj volt, rtwíitha hosszá — háromszázat ájpmjíól 'ébreqjkvolnaijjfjBl, ínely í!Pkorülte levokmiinkáTtak minőén ren s mig mi egy helyben maradtui addig1 mások messze túlszárnyalt .bennünket. Az ébredés sivár állapotát n< lehet elbírálni annak, ki csak a saj fészkéből -tekintget szét és szemkfí jLlig* * í erjed tál községe határvonalán 4 Ki a valót óhajtja tudni, ösme nie kell a belső állapotokat teljese tájékozódva kell lennie a külső orsz gok .haladásával, meg kell tennie ; összehasonlítást higgadt értelemmel | Ösmernie kell emezek vágyait, tőre] Y-éseik rugóját, akkor levonhatja mii den óldalra a. következést s itélei számba rvehető lesz. tue Igaz, hogy sok dolog máskép tö; fenhetett . volna a közelebb lefolj időkben, ha emberek nem volnánk é • a tévedések alól ki lennénk véve. D számításainkból soha sem szabad kife lejteniink az emberek gyarlóságát | önzéseit sem, melynek árnya ép ág; kiséri, az emberi cselekedeteket, min holdvilágos éjjel az utast követi. Megyei dolgok A vármegye. T. Szerkesztő úr „Kárpátalja“ c. lapja nak 1-ső számát örvendezve fogad! a a Kár pátalja, mert .„felakarja ölelni az itt laki népek érdekeit és azok érzelmeit, kivánsá gait akarja tolmácsolni.“ Alkalmasb időben nem nyilvánulhatot ily törekvés, engedje ennél fogva, bőgj azonnal tért foglalhassunk. Ne foglalatoskodjunk mindig csak kár pátaljai városunkkal, ép oly fontos és kö zeli nekünk ami régi kedves Bereg várme gyénk, melyhez való szeretetünk bár eddic nem lett kellőleg ápolva, méltányolva i úgy tekintettük azt, mint melynek ügyen mások intézik, és mi csak engedelmeske dünk, de mindig éreztük, hogy ez a mi vár megyénk is. Kívántunk neki ingyen lakást adn felajánlva lOO.OöO frtot házának felépité sér-e: századok által gyűjtött nemesi pénz­tár tőkéjének elköltése lett az eredmény, s lehet hogy a hiányzóságot pótadóval fogjul; megfizetni, de ajánlatunk megvetéssel uta- ^ittafott vissza. óhajtottuk, hogy megyénk területének közepén, • tehát a legalkalmasb helyen állan- dósittassék kormányzása: nagyon hangozta­tott ősi jognál fogva a megye szélére téte­tett- az, hova mi a távolság miatt ritkán, a szélén lakók folytonosán hejái’hatnak. “ - Az egékZ vármegyének akartunk köz- kórlíázat* építeni,1 miután évtizeden át hasz- nAltá'J'artnegye~is a mi városi' kórházunkat: és mem a vármegyén múlt, hogy saját köz­kórházunk építésétől is el nem tiltattunk. I £ -Hő kívánságunk volt gymnásiumunk fejlesztése: kevésbe múlt, hogy az egészet el nem ’veszítettük. Óhajtottunk a m. kir. honvédségnek'lak- tanyát’építeni: minden elkövettetett a me­gye-részéről, hogy özén törekvésünk hajó­törést! szenvedjen: . . A: kir. törvényszéket meg nem kaphat­tuk, mert a vármegye ellenezte.-‘■i Kivétetett a kir. pénzügyigazgatóság tőlünk, amely azelőtt évtizeden át városunk­ban jól elhelyezve volt. /Rendeztünk nem rég nagyszerű gyü- mölcskiállitást: a vármegye még csak tudo­másul sem vette.s intézői közül senki sem látogatta meg- azt, AI mi vármegyénk hatáskörében moz- galoúr volt: gazdasági egyesület, gyárak fölállítása iránt, azoknál a mi vidékünk soha számításba sem vétetett. ■ i •• Szóval: a vármegye nekünk mindig igen szigorú szeretetlen édes atyánk volt; mert második neje a mi édesanyánk pol­gári, vagy épen paraszt származású volt, ennélfogva féltéstvéreink küldettek nya­kunkra, hogy kormányoznának: a mi anyánk­tól származottak lehettek bármily jelesek, kellő befolyásra szert sohasem tehettek. És féltestvéreink lenéztek bennünket: hatalmukat éreztük, de érdekeink elő nem mozdíttattak, egymást megérteni- soha sem tudtuk, s hogy jobban nyomhassanak, reánk fogták, hogy külön érdekeink vannak. Most hogy a szegény öreg vár megyére

Next

/
Thumbnails
Contents