Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1889-11-17 / 4. szám
Első évfolyam. KlRPlTÄ L J A. Munkács, 1889. november hő 17. getett pénzeket, és nem igazságos az, hogy ily esetben a község tartozzék megfizetni a hiányt, melyre a bíró nem szabad választás, hanem szólgabírói candidátiéval rátolatott; — végre is a kiküldött állami tisztviselő letett biztosítéka, ambitiója és szigorú ellen- őriztetése mellett több garantiát nyújt, mint egy szegény tudatlan földmivelő, ki csak látszólag kezeli önállólag a pénzt, jó formán összeszámolni sem képes azt. Mily másforma kezelése volna ez a,z állami pénzeknek, mint a milyen a jelenlegi, midőn oly gyakori a panasz az adópénzek elkezelése, vagy helytelen bevezetése miatt A kis, néhány házból álló községek mint tanyáknak beolvasztásával, a közel fekvő nagyobb községek egyesítésével^ minden egyéb nem pénzügyi átruházott allami teendőkre, az- adókönyvek vezetésére kinevezett községi biztosok, kik a szolgabirak és más állami, vagy megyei hivatalok rendeletéit teljesítenék, — volnának alkalmazandók, kik 5—6 száz frt fizetéseket egyelőre ugyan, mig a regale megváltási pénzügyiét le nem bonyolittatik az állam által — mint eddig a körjegyzők, a községi pótadóból kapnák, — azután pedig ezen állandó alapból fizettetnének, mi által jóvá tétetnék azon intézkedés, mely szerint a földes urak-J tói és községektől elvonatott ezen jövedelemi a helyett, hogy a községeknek adatott volna. A körjegyzőségek megszüntetésével! volnának a járások és szolgabiróságok, valamint a járási gyűlések alakítandók, — •mindezekről legközelebb. Munkács, 1889. nov. lS-an. ■ | Cserszky Antal. Kétely. (Szkepticizmus). Az „Ugocsa“ 41-ik számában megjelent „Béke“ ez. vezérczikke felett. elesnék azon fiktió, mintha a községi biró igazgatna, midőn ő tulajdonkép csak a körjegyző keze-lába; a körjegyzők és községi bírók fizetése körülbelől pótolná azon költséget, mely a községi biztosok tartására szükséges lesz, mert habár sokkal több biztos volna is alkalmazandó, mint jelenleg körjegyző van, de valamennyi biró fizetése elesvén, ebből a hiány kikerülne, — az ön- kormányzati községi elöljárók fizetés nélkül tartoznának saját, községi ügyeiket intézni, legfeljebb bizonyos eljárási dijak volnának részökre megállapitandók. Mig jelenleg minden rendelet előbb a körjegyzőhöz érkezik, és a község csak ennek utján .értesül, mennyi írás, fáradság s időveszteséggel történik ez, — a községi biztos közvetlenül kapná a rendeleteket és azonnal érvényesítené azokat, és kaphatná valamennyi biztos az általánosokat egyenesen a központi hatóságoktól a szolgabiróság elkerülésével, kihez egy lythograpbirozott példány csak tudomás vétel czéljából küldetnék, mig most a szolgabirak legnagyobb terhét az ily rendeletek expediálása képezi. A községi biztos semminemű magán ügyeket nem vállalhatván, sem semminemű dijakat nem szedhetvén, egészen az állam szolgálatának élne, és sokat végezhetne, községei minden lakóját pedig személyesen ismervén, azok minden viszonyaival: gyorsan, biztosan teljesíthetné a rá bízottakat; mig most látjuk, hogy a körjegyzők és községi bírák csak egy egyszerű kézbesítésnél is mily sok panaszra adnak okot, mert nem győzik a munkát. . Ellenben a községi elöljárók kizárólag önkormányzati ügyeikkel foglalatoskodván: jól gondoznák azokat, és rövid idő alatt felvirágoznának a községek, mert az állami szolgálattól szabadulván, iij pezsgő községi élet támadna, érezné a község önállóságát, minden tevékenységűket a községi rend, biztonság, közegészség, gazdaság előmozdítására öszpontositanák. Eddig lehetett azt állítani, hogy nincs elég képzett ember az országban, kit községi igazgatással megbízni lehetne, — jelenleg azonban, midőn annyi oskolázott ember vár alkalmaztatásra és teng: csak helyes intézkedés volna ezeket, tiszteséges kenyér keresethez segíteni és az állam itt összefutó érdekeit is előmozdítani, kielégítvén az állást követelőket, válogatva közöttük, és ellátván a községeket új erőkkel, kik iparkodnának megfelelni feladatuknak, -— arra nézni, hogy más megyéből való az alkalmazott, ha csak képes és érti a nép nyelvét, nem lehet, mert legközelebb is láttuk a pénzügyi hatóságok rendezésénél, hogy igy is jól történt. Az átruházott állami munka nem jogból, hanem kényszerítésből nyomja a községeket, ettől szabadulni minden község legfőbb óhajtása ; és valjuk meg, az állam csak azért állítja itt-ott azt, hogy az önkormányzathoz tartozik, miszerint motiválja a költségeknek a községek általi viselését. Allami szolgálattal téx-helt községi bírókat és körjegyzőket is tartani, fizetni, §§| fentartani a fiktiót, hogy a községi biró igazgat, elvonni ái ekeszarvától a földriiü- vest és depraválni, lehetetlenné tenni az önkormányzatot az állami szolgálat féltük - málásával, és eszközölni rósz állami átruházott és még roszabb községi önkormányzást: mindez nem lehet észszerű törekvése a modern államnak, — sőt, ha többe is kerülne az adminisztratió, legalább volna jó, és a községek felvirágzásával megfizethetlen eredmény éretnék el. Miként volna a községi biztos az állami, menetien ség zas: BUgocsavármegye lévén bölcsöm, ösme- rem annak ma már nagyon is megfogyott ősi törzs-családait, a régebben bevándorlot- tak előkelő sarjait, valamint az újonnan letelepiilteket. Osmerem az összeköttetéseket, mely az iszalag megbonthatatlan ezernyi indáival fiizi össze a vérszerinti, sógorsági, komasági rokonokat, virulást hazudva zöld leveleivel olykor a kiszáradt, élettelen törzsre is. Osmerem az ellentétes érdekeket, — s végre az ambitiót,— mely szórványosan túlfeszített önbecsérzetnek ad helyet. Ha tehát mindezek ősmeretével, czikkiró optimizmusával szemben, a szkepticismus fájó álláspontjára helyezkedem, s a fennen lobogtatott béke zászlójábani hit helyét, keblemben a tudás alapjára fektetett tagadás foglalja el, ez lehet oly egyéni felfogás, melynek sorsa, /^-r mint cseppnek a tengerben, a megsemmisülés, j de lehető az is, hogy oly szikrává lesz, mely a béke és egyetértés magasan lobogó lángjának válik gyújtó anyagjává. — Vajka ez utóbbivá válnék!! De aligha tévedésbe nem ejtette czikk- irót azon tömörülés külső látszata is, mely az új főispán egyéniségét körül övedzi. Több tényezőnek tulajdonítható e látszat, u. m. : kegyeletes visszaemlékezés érzése, a hajdani főispáni méltóság korszakára — ille- mes udvariasság -j terjédt rokoni összeköttetés,, no meg az Onös. érdekek nyilvános, és egyelőre titkolt halmaza, mely kielégítését a főispáni hatalomban rejlő kegy és pártfogástól’ reményű és várja. Mindezek figyelembe vételével, a vonzerőnek valódi hatalmát, szívós tartósságát, mely a főispán egyénisége iránt nyilvánul, egyéni nézetem szerint csakis a tisztujitás megnyugtató eredménye fogja megedzeni. Ki kételkednék a kijelentett jóakarat, buzgalom és kitartásban, melyet vármegyénk boldogitásárá Lónyay Sándor főispán keblében magával hozott s melynek őszinte va°y megyei rendszerbe beillesztendő, hogy I viszonzásául, szive, s léleknemességébe belyeA dissonantia nem mindég absolut kellemetlen: hiszen a legmesteribb ^zenemüvek épen a dissonantiák felkasznalasaval, a modern zene ezen algebrájával, válnak hírnevesekké. — Miért ne tűrhetné meg az „Ugocsa" „Béke" ez. czikkének öszhangzata is azon pár dissonans hangot, melyet közzé vegyíteni óhajtók? Avagy nem megtörtén- hetik-é, hogy az érdekelt czikk öszhangza- tának kellemét, báját, épen e pár dissonans hang fogja feltűnőbbé, érdekesebbé, sőt erőteljesebbé tenni? Hiszen a kétely, ha czikkiró optimizmusától eltérő úton halad is a közös czél, a béke és egyetértés elérése iránti törekvésében, ki határozahatná meg egyelőre, hogy melyik halad a bal s melyik a helyes úton? „Ki tartaná vétkesekének a vihart, mert zajongva tisztit, mint a verőfényes napot, niivel éltetve melegít,“ (Madách.) ... A. béke, melyet czikkiró szive melegéből fennen hirdet és üdvözöl — nézetem szerint ma még nem egyéb reménynél, — tünékeny szivárványnál, — sokszor nem egyéb mindkettő, ragyogó semminél, tehát időelőtti örömujjongás: minélfogva irigyelnem kell czikkiró bizalomteljes hitét; mert hiszen a hit boldogít, s e boldogságot keblembe a tudás sehogysem fogadhatja be. Hit_ és tudás hasonlók az egy kalitba zárt bárány és farkas sorsához, hol a tudás folyton fel- falással fenyegeti a hitet. A. szélcsend, mely megyénk társadalma felett nyugszik, pihen, boldogító illusióban ringatja czikkirót, s bájos álomképekben szemléli jövőnk békéjét, egyetértését, feledni látszik, hogy a külszin mily gyakran csal. A tenger sima tükre, midőn hullám nem fodrozza felületét, csak a tapasztalatlan hajóst nyugtatja meg, mig ellenben a kipróbált hajós tudja, hogy vésze már mélyén ül, s nem késlekedik óvó-, s mentőszerelvényeinek kibontásával. Társadalmi életünk tengerének mélyén is ott ül már vésze, mely a tisztujitási értekezletek határozataiban fogja kitörését velünk éreztetni. Hajlott korom 67-ik telén, emlékezetem őszült szárnyaival röpkedve a hajdan múltnak napjainkig lezajlott időszaka felett, nem tudok reá esetet, hogy a Tisza folyama által területileg ketté szakitott vármegyénk értelmi osztályára is hasonló szakadás ne sulyosodott volna. A sziv kettős kamarája máig sem forrhatott egygyé, s úgy látszik, hogy az áthidalások e tekintetben máig is eredménytelenek maradtak: minélfogva alig csalatkozom, ha ezen szakadásban keresem s fedezem fel a békebontás, s egy zétt bizalmunkat,- készséggel előlegeztük. — Erélye, s kitartó buzgalmába helyezve reményünket, hinni akarjuk, hogy .0 lesz a kiválasztott, ki vármegyénk ketté' osztott szivét a béke, egyetértés | szeretet kötélé1; kével egyesíteni fogja. Azonbáp bocsássa meg a „Béke“ czikkirója nekem, ha" optiv mizmusával szemben szkepticizmusom az állítólagos békének, művészi becscsel biró márvány szobrát, ma még csak olvadékony hóból gyurtnak tekinthetem. — Mindazonáltal — szivem teljes melegéből óhajtóm, hogy a lelepzésre hivatott tisztujitás általánosan megnyugtató eredményével, szkepticizmusom — megcáfoltassékJM? Íuj. ... Calvus. Iskola ügy. n. Akaratlanul is azon kérdés merül fel előttünk, hol kezdődik és hol kezdődjék á gyermekek tanítása? Említettük, hogy a lélek fejlődéséről nincs smmí pozitív tudomásunk. Annak tudása, hogy a lélék isteni eredetű, nem elégít ki bennünket emelkedési fokozatának kutatásában, hiszen a világon minden latható és lathatatlan dolog közvetve, jvagy közvetetten istentől ered, a Jób története szerint, ha nem akaratával is,'de tudtával történnek mindenek. Ha azonban meggondoljuk azt, hogy a műveletlen, tudatlan népben is épúgy meg van azon isteni adomány, ép úgy emelkedhetnék ki ott is magasra s mégis eltörpül, nyomtalanul tűnik el, mintha nem is léteznék igen sokaknál; mig ellenben azoknál, kik helyzeteknél, körülményeiknél fogva oly helyzetbe jutottak, hogy egy másik, emelkedettebb lelki erő áll segítségekre, lassan, de fokozatosan emelkedik ki az anyagvilágból az emberi lény és ha helyes irányban vezettetett, tiszta áttekintést bir szerezni önmaga és a teremtett dolgok összeségea világ felett; akkor feltett állításunk alapos és helyes volt. A hosszú tapasztalat arra vezette és vezeti ma is a világ értelmi előkelőségeit, hogy a tanításnak már a kis gyermekkorban kell megkezdődnie. A határ ugyan nincs megjelölve, mert az értelmi fokozatnak nincs határa. A hellén világ legtudósabbjai magok- köré gyüjték az ifjúságot s .különböző iskolákat alapítottak. . Spárta, mint állam, a gyermekek nevelésit magáénak vallá s kifejté bennük a haza szeretetet és á vitézséget. Korunk részben ez álláspontra helyezkedett, ' részben túl ment a ■ spártaiak célján. . Ott ugyanis csak a szabad ember volt a haza polgárainak tagja, a többi semmibe sem vétetett, mintha nem is lelkes lények voltak volna. Azonban8-a mint tudjuk — a gyermek ma is ép oly tudatlanul és tehetetlenül jön a világra, mint az ős hajdanban, hogy magasabbra, a kor színvonalára emelkedik fel, azt a bölcsőjétől irányított gondozások, környezetének hatalmas befolyása eszközük. A gyermeki lélek emelése már az első gagyogással kezdődik, s ha fokozatosan emeltetik, , magasra hág, ba elhanyagoltaik. az élet posványáinak büzhődt levegőjében eltompul, alászáll s alig fog kiilömbözni az ókori embertől. Tehát a gyermek tanításának, nevelésének már a legkisebb korban kell kezdődnie. A szó széles értelmében véve minden ember nevelő a kisebbekre nézve. Beszédei, tettei akarva, nem akarva hatnak a gyermeki lélekre. A fejlődés legalacsonyabb fokán a gyermekben főkép az utánzási képesség lép előtérbe; Ki a kis gyermeket legelső fejlődési állapotától figyelemmel kisérte, tapasztalta, hogy mindenben 1 nagyokat igyekszik utánozni. Tetteiket, beszédeiket majmolja, ruháikat magára szedi, a fiú gyermek (mintha érezné) bajuszt, szakáit csinál magának, a kislányok nemi ösztöneiket követve f zintén babákat csinálnak magoknak. Mindezek elég világosan megjelölik előttünk a kort, hogy hol kell kezdődnie a gyermek nevelés-tanitási kprának Heti krónika. t^xyra A képviselőház pénzügyi’ bizottsága az '1890-i‘e szőlő költségvetés tárgyalását e hó 9-én fejezte be;s azt minden lényegesebb változtatás nélkül elfogadta. Wekerle pénzügyminiszter, mint azt annak idején már említettük, csak 400.000 frtnyi defiezitet tüntet fel, mi a pénzügyi bizottság előirányzatában egyes felvételek folytán 600.000 írtra rág fel; de máj* igy is defiezít nélkülinek kell mondanunk az előirányzatot, hacsak egyes összegeket oda nem számítunk, minők például a Vaskapunál, az italjövedék s a regálé megváltásánál fordulnak elő, de amelyek inkább csak relatíve szerepelnek negativ mennyiségek gyanánt. E költségvetést most a bizottság a képviselőház elé teijeszti, kiemelvén annak előnyeit, mely annak tárgyalását e hó 18-án kezdi meg. A költségvetés tárgyalása igen érdekesnek Ígérkezik, mivel olyan kérdések fognak benne előfordulni, melyeknek sikeres eldöntését minden igaz hazafi szorongó kebellel várja. Ilyen a többiek között a közigazgatás, az igazságügyi reformok, a középiskola egyesítése, a kongvua- ügy és sok más dolog, amelyek mind olyan fontos kérdések, hogy a költségvetés . általános tárgyalása alkalmával minden valószínűség szerint elő kell for- dulniok. Kern is lesz- hiánya a vitáknak egyik tárczá- nál sem, de legnagyobbakra méeis a honvédelmi és a miniszterelnöki táiczáknak vannak kilátásaik, mint I melyeknek vezetői hatalmas alapul szolgálnak az erélyes ellenzék szemében, habár ennek is nem min- den ágazata szokott némely kérdések eldöntésében összhangzóan eljárni. Maga az. országgyűlés e héten tnem sokszor ülésezett. Ezen ülések közül megemlítjük p. november 12-kit, melyen Hegedős Sándor beterjesztette a pénz- ügyi bizottság költségvetését s ennek táígyalifeát I hó 18-ra tűzték ki. i&pt * . ’í4v.\ . • ■' Iiálnoky gróf külügyminiszterünk szerénbsésen megjárta Friedrichsruhét. Német félhivatalos lapok szerint a találka határozottan a cári látogatás és 1 bolgár kérdés végett rendeztetett s Kálnoky maga is elismeri, hogy Austria-Magyarországnak a maga külön érdekeit fel kell áldoznia az általános békének. 1 berlini és a pétervári lapok ujjongva hirdetik, hogy. a friedriehsruhei látogatás határozott sikerrel végződött és nagyon félnek a magyar sovinizmus kitörésétől Mi is félünk, de nem a sovinizmus kitörésétől, hanem attól, hogy ICálnoky Bismark rábeszélésére feladta a Bulgáriára vonatkozó eddig folytatott keleti politikánk álláspontját. Ezt látszik bizonyítani azon körülmény, hogy a látogatás folytatódott Budapesten, hol e hó 9-ón Bismark Herbert gróf volt látogatóban, aki nem pusztán a fővárós szépségei megtekintése végett utazott oda, hanem az egész másfel napi ott tartózkodása alatt folytonosan tanácskozott, nem csak Tisza Kálmánnal, hanem a többi hazai főbb politikusokkal Is A megkezdett tanácskozásokat több napon ."át folytatta Kálnoky Budapesten, sőt a király ő felsége is több előkelőséget fogadott. Úgy hisszük, hogy Kálnoky elutazásával befejezést nyert azon politikai fordulat, mely nemsokára be fog állani a keleti kérdésben és melyet már csak szentesíteni kell, ami be is következett, körülbelül e hó 14-én, midőn az uralkodó Insbrückban találkozott a német császárral. * A fővárosi kamara azon eljárása, mely szerint felsőbb felszólítás folytán egy egész deczentralizáczips tervet adott a miniszter kezébe, nagy riadalmat okozott, főleg az úgynevezett táblás városokban s mintegy általános jelt adott a királyi táblákért való küzdelemre. E tervezet összesen kilencz kir. táblát akar, amelyeket a következő városokban szeretne elhelyezni: Budapest, Debreczen, Kassa, Sopron, Pozsony, Temesvár, Szeged, Pécs és Kolozsvárt. Ezeket ajánlja. Pécs helyett esetleg Nagy-Kanizsát hozza fel, de nem ajánlja. Aradot nem is említi. Fiúmét pedig a budapesti kirt tábla illetőségébe vonja be. Mennyi zűrzavar szülőanyja lesz a tervezet, hány követség indul útra és hány vidéki nagyobb városka lámpással fogja keresni a királyi tábláját! Kinek egy-egy tekintélyesebb püspök, kinek egy-egy uradalom, vagy befolyásosabb képviselő lesz a pártfogója. Hát csak hadd keressék, de sokkal okosabban tennék, ha Szilágyi miniszter igazságérzetében és belátásában megnyugodnának annál is inkább, mivel olyan embernek ismerjük, Id a királyi táblákat, nem protekezió, hanem a megfelelő helyzet és körülmények szerint a legigazságosabban és a leghelyesebben szándékozik elhelyezni, mihez annál nagyobb reményünk lehet, mivel ő maga is nem a protekezió-, de a közszeretet minisztere. . # , Mint már a múlt szamunkban is , közöltük, a magas kormány október 20-ki kelettel valóban kiadta azon engedélyt, melynek erejénél fogva Wendrich Alfréd .orosz műszaki ezredes, ki egyúttal az összes orosz vasutak főfelügyelője, nem-sokára megkezdi tannlmányútját vasutainkon. Ezen engedély a szolgalat következő ágait foglalja magában: 1) a mentési szolgálat szabályzatát; 2) a fertőtlenitő készülékeket,; 3) a „zóna“-tarifa rendszerét; 4) a helyi vasutak üzem- |szabályait; 5) a főfelügyelet ellenőrzési rendszerét és a forgalom biztossága érdekében történt intézkedéseket; 6) á teherkocsik használatát a közönséges tehervonatoknál és különösén a kőszén-szállitmányolc- uál. Ezekre nézve a külügyminisztérium, mint fentebb : emlittetük, megadta az engedélyt s csak arra nézve tett kifogást, ami alkalmat nyújthatna az ausztria- és magyarországi vasúti kormányzat legbelsőbb szervezetébe bepüianthatni. Ezen engedélyt1 azután, a külügyminiszter a két kereskedelmi miniszterrel közölte, akik szintén beleegyeztek minden ellenvetés nélkül az engedély megadásába. Wendrich ezredes megérkezését a kormány külön rendeletben fogja tudatni a vasutakkal, * Említettük már, hogy Barcsics liorvát képviselő Zágrábban egy indítványt terjesztett elő, mely Dalnjá- cziának Horvátországhoz való csatolását foglalta magában. Ezen indítvány fölött a Horvát tartománygyü- lés.e hó 9-én határozott. Különösen kiemelendő Mis- kátovics előadó, aki zárbeszédében határozottan kiemelte, hogy Dalmácziához már századok óta Magyar- országnak van joga, s hogy az csakis Magyarország .hozzájárulásával csatolható Horvátországhoz, miért is ajánlja a bizottság ily értelemben tett javaslatának elfogadását. Szavazásra kerülvén a dolog, a.tartomány- gyűlés a bizottság ajánlatát 59 szóval , 10 ellenében elfogadta és a Barcsics indítványát elvetette. * Alkalmasint mindén olvasó előtt tudva van, hogy a csehek két politikai pártra vannak osztva u. m. az ó csehekre kiknek régi időktől fogva Rieger I vezérölc és az uj csehekre, akik Grógr fővezéri szavára hallgatnak. Legközlebb áz uj csehek által egy indítvány uyujtatott be, melyben azt sürgették, hogy ő felségéhez egy fölirat iútéztéssék, mely szerint | felsége tegye fejére a Cseh koronát. Rieger ő cseh vezéí és pártja opportunitási okoknál fogva az indítvány felett napirendre-térést ajánlottak. Szavazásra került a dolog, s a cseh tartománygyülés 113 szóval 37 szó ellenében napirendre tért a javaslat fölött. Itt megjegyezzük, hogy a névszerinti szavazás megejtése után, mely eléggé csendesen folyt le, oly hallatlan botrány fejlődött, mely a cseh képviselők i komolyságából nagyon sokat von le. A skandálom szerencsére nem sokkig tartott, de ezen rövid idő alatt is oly mérvet öltött, hogy már csak a bot és áz ütlegelés hiányzott. A botrány, úgy látszik, az uj csehek által mintegy előkészítve volt. A botrányban főleg a tanulok vettek részt. A karzat kiüresitése után a csend helyreállott, az elnök nagyobb komolyságot ajánlotta képviselőknek, s az ülést azonnal feloszlatta. * . A kis Bulgária is igyekszik a nagyobb országok színvonalára emelkedni. Ugyanis elkészült a fejedelme által legközelebb mondott trónbeszédre vonatkozó válaszfelírat. A szobránje ebben azon reményének ad kifejezést, bogy Törökország, mint szuverén ’hatalom, a népjog alapján az első lépést meg fogja tenni az iránt, hogy a fejedelem, mint a nép válaszottja, elismertessék. Különösen kiemelendő ittStambulov beszéde, ki hatalmasan szólalt fel az ellenzék azon szándéka ellen, mely szerint Oroszország iránt is bá-
