Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1889-11-17 / 4. szám
Első évfolyam. Negyedik szám. Munkács, 1889. november 17. KÁRPÁTALJA POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: 5 frt. ^ Negyedévre 1 írt. 25 kr. Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Egész évre Fél évre 2 frt. 50 kr. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr ®®®s®®@®®®®®®®@®@®@@®®®®®®@®@®@®@®@®s®s®s®s®@®®®^^ Szerkesztési Iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: fo Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóigg 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 ki-.,P azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti é8 többször |Sj megjelenő hirdetések jutányos áron1 közöltetnek. felelős ; OSO: Havasi dal. Szállj el szolid kürtöm hangja, A népes Kárpátaljára, A hol zengésed meghallja, Hazánk minden honleánya, Szálljon dalod hegyen, völgyön, Sík rónákon messze földön! Majd a lelkes havasi dal Szálljon a honfi szivéhez, Ki honáért, ha kell karddal, Vívni bátorságot érez. Szálljon dalod lelkesítve, A hősöket egyesítve! Örvendetes havasi dal, Szállj az iparos polgárhoz, Aki kitartó munkával, A nemzetre dús áldást hoz. * Szálljon dalod vigasztalva, Honi ipart magasztalva! Bűvös-bájos havasi dal! Szállj el a derék anyákhoz, Kik tudják nevelni gonddal, Fiaikat a munkához ... Szállj el édes andalítva, Milliókat boldogítva! Végre szállj el kürtöm hangja, Az ifjú szép kedveséhez, Ki hogyha szerelmét vallja, Egymásért is hőn epedez . . . Szállj hozzájok havas dala, Mint az égnek őrangyala! Hoffmann Márton. Az uradalom a múlt és jövőben. Magyarország nagy kiterjedésű birtok-területei között nem utolsó helyet foglalja el a Schönborn B. Ervin gróf inunkács-szent-miklósi ura- dalma. Ősidőktől fogva szerepet játszott a magyar történelemben. Urai többnyire olyanok voltak, kik a haza szeretet szent tüze mellett melegedtek és azt ápolták, — szították folytonosan. Ha nagy jövedelmök volt, nagy volt a haza oltárára hordott áldozat is. Hadseregeket tartottak fenn, egyházak, iskolák összes költségeit viselték. Szóval a nagy birtokra, nagy teher is nehezült. Ami volt, az elmúlt. Az idő azok óta sokat és nagyot fordult. A hajdani birtokosoknak ma már csak emléke leng közöttünk talán lelkesitőleg, talán andalitólag, olykor elszomoritólag. Vissza óhajtani a múltat nagy fiaival lehet, de vissza óhajtani a múltat hibáival együtt eszélytelehség lenne. Ama régmúlt időknek sok szép fényes oldala van a nemzet életében, dé fogyatkozásai is nagyok, ha sötét árnyait az apró részletekig vizsgáljuk. Nem is azért bolyong tekintetem a múltak képein, mintha azokat visz- szavarázsolni, megvalósítani kívánnám, hanem a kapcsot keresem a múlt és jelen között. A költők kiváltsága a múltnak csak gyöngyét, virágát szedni koszomba. Nekünk kötelességünk benézni a gazdagok palotáiba és a szegények kunyhóiba egyaránt, amaz a kor fényét, emez árnyát tünteti fel előttünk,- melyek minél jobban összeesnek és összeolvadnak, annál nagyobb a nemzeti harmónia, mig a nagy távolság — ellentétben a zenei törvényekkel — dissonantiát idéz elő. A magyar állam területén szükséges — volt az, hogy — kivált a határszéli vármegyékben — egyes gazdag főurak vigyék a vezérszerepet, ők adjanak irányt a körültök lévő, nagyrészben tőlök függő népek politikai mozgalmainak. És amilyen volt a vezető, az iránytadő, olyan volt — természetesen — az irányított nép érzelme és mozgalma is. Nagy kár, hogy társadalmi életökre a múltban oly kevés befolyással voltak, melyet egyáltalán figyelembe is alig lehet venni. Nem akaijuk most azt fejtegetni, miként történt ezen vezérszereplés a múltban, helyesen-é, vagy helytelenül, mi csak a jövőre akaijuk ezúttal irányítani az uradalom vezérférfiainak figyelmét. Érdekeink itt a város terű- létén —- ügy hisszük — összevágnak, a vidéken és a vármegyén szintén nem lehetnek külömbözők, legfölebb annyiban, hogy az uradalomra, mint nagy birtokosra, nagyobb súllyal is nehezedik egy, vagy más dolog, mint mireánk. Talán mindnyájan arra' törekszünk', hogy városunk felvirágzását előmozdítsuk; habár lehetnek olyanok is, kik másfelé kacsintgatnak, mint voltak olyan munkácsi lakosok, kik Munkács várost leszavazták a vármegyén. A regale megváltásával az uradalom helyzete sok tekintetben megváltozik, és pedig jóval a közönség előnyére. mind a mellett nem tagadjuk, hogy úgy birtok arányánál, mint tömegesitett értelmi erejénél fogva hivatva lesz a jövőben is vezérszerepet vinni. De, hogy ezt annál könnyebben és sikeresebben tehesse, ne zárkózzék el a közönség elől, ne igyekezzék csak a főcsatákat megnyerni, hanem tegye érintkezésbe magát, úgy a fő, mint a mellékes dolgokban a város és a vidék intellígentiájával, fogjon kezet velünk, kiknek közös érdekeink vannak, itt szervezze magát, ne forgácsolja szét az erőket, hanem egyesítse. Lendületet fog adni minden irányban. Vidékünkön igen sok jó anyag, igen sok szellemi erő hever parlagon. Görög kath. papságunk elszigetelve, vagy elfelejtve él jóformán. Hozzuk össze őket, támogassuk munkájokban, ők bizonyára nem lesznek hálátlanok a beléjők helyezett bizalomért, s kamatostól térül vissza a nekik előlegezett tőke. Vidékünkre sokszor azt fogják rá könnyelmüleg odavetve, hogy idegen érzelmeket táplálnak köblökben, s ha valamiben támogatást keresünk, bizony e miatt süket fülekre találunk. Hoar ismerné pedig vidékünket a messze- földön lakó, mikor még a helybeliek, a megyebeliek sincsenek egymással tisztában. Beszélünk sokszor, hogy e vidék lakói szegények, jellemezzük őket, hogy restek, ravaszok, alattomosak. De a beszédnél tovább nem megyünk. Egy- egy felsokajtás elhangzik, mellyel hosszú időre elég tétetett a közóhajnak. A nép elszegényedése maga után vonja a lustaság, ravaszság és egyéb bűnök fejlődését is. Az erkölcsi törvény azt mondja, hogy a szegénység szülő anyja legtöbbször a bűnnek. Az uradalom Intelligens vzetőihez szólunk, ne kicsinyeljék a felvetett eszmét nagy dolgot mivelhetnek vele. Álljon elő, hívjon össze a vidék értelmiségéből értekezleteket, melyeken beszéltessenek meg először a legközelebbi megyei választások, a téli időszakban pedig az, hogy mely vidéken, miként lehetne a nép sorsán is segíteni, mely községben milyen házi ipart lehetne meghonosítani, melynek legtermésze; tesebb szószólói, tanácsadói lesznek a papok, jegyzők és tanítók s az ott lakó uradalmi tisztek. Azt mondják talán rá, hogy ott Van a közművelődési egyesület. Am legyen! Ha megteheti, tegye! Akkor is adjunk irányt működésének. A maga baját mindenki legjobban érzi s legjobb szószólója lehet annak. Tenni kell valamit a népért. Lelketlen uzsorások tönkre tették, kiszipolyozták belőle még azt a keveset is, a mi volt. Az értekezleteken irányt lehetne adni annak is, hogy' jövőben a korcsmáltatási jog, kinek adattassék. Mert nem kis dolog ám az, hogy ki nyeri meg a tudatlan nép közt az italmérési jogot. Híjában van a jó törvény, ha az rosszul hajtatik végre, a szegény községi elöljáróságot pedig ott a felvidéken csűrő-csavaró beszéddel igen könnyen be lehet fonni. S nem csak itt, de másutt is, úgy kellene vidékenkint. e dolgot megbeszélni és irányt, útmutatót kellene adni a községeknek, Ha azt akarjuk, hogy olvasztó hatást gyakoroljunk a vidék népére, szellemi és anyagi emelésöket egyformán kell támogatásban részesíteni. Az ábc-e mellé darab kenyér is kell, az iskola mellé tehát a kenyér- kereset módját is meg kell mutatni, így kettős kapoescsal lesznek hozzánk fűzve s érdek szálaik itt fognak csomópontba gyűlni. Hogy a múltban a munkácsi uradalom vezérférfiai erős hatábsal voltak a vidékre, mutatja az, hogy a Rákóczi név hallatára a legelrejtettebb orosz falu lakóinak is a lelkesedés tüze gyűl ki szemökben, a kit ők épen úgy magokénak vallanak, mint mi. E tűz, e lelkesedés a közös kapocs köztünk máig is. Ne engedjük kialudni, hanem a megszakított fonalat kapcsoljuk hozzá és a külömböző házi ipar melegével éltessük azt tovább. Egyesek kiáltása elhangzik, de ha az uradalom megmozdul, követni és támogatni fogjuk mindnyájan. Hordjuk össze az eszméket; kinek jó gondolata van, ne hagyja elveszni. Vidékünkben van erő, van anyag, mellyel az anyagi jólétet előmozdíthatja, csak akarat kell. így van ez nemcsak a szoros értelemben vett nálunk, hanem az egész Kárpát alján. Ha a vezérszerepet azok veszik kezökbe, a kik hiyatvák is rá, s nem engedik elpusztulni a népet, !— mert elpusztul, — különben kitartással nehány év alatt egészen új kép fog leltárulni. Elmondtuk, hogy mások is hozzászóljanak a dologhoz, s ne hagyják kialudni az eszmét. Az uradalom vezérférfiainak pedig ismételten ajánljuk, hogy a jövőben ez lesz azon fegyver, melylyel a nép szivét meghódítja magának s megszerzi és megtartja a magyarállamnak, A múlt idők fégy - vere kiesett kezéből, vegye fel telni t az új idők önként kínálkozó fegyverét, hogy azokkal nyerjen csatát! és akkor minket is ott talál táborában Ábrándok jó járási és községi közigazgatásról. I. Község. Abban már tán megjöttünk, hogy rovással írás és számtan nélkül, deressel §§. nélkül, és falubáz helyett korcsmából kötéllel fogott bíró által, ki a körjegyző görbe szolgája, korszerű, azaz gyors, tapintatos, szigorú és felelős községi igazgatás, nem csakhogy teljesen lehetetlen, hanem, hogy az államtól átruházott kötelességek súlya alatt görnyedező falubiró a község önkormányzati .ügyeit elhanyagolni. k^gytelen lévén: községi életünk egészen parlagon hever; pedig százados' mulasztások pótlan- dók, és sok üdvös dolog volna ott elint é- zendő, mely esetben. egy-két évtized múltával az egész ország más képet nyerne. A mostani j községi igazgatással sem állam, sem községnek nincs elég téve, a haza pedig sokat veszít, mig, ha a község önkormányzati munkakörére szorittatnék, és felmentetnék az állami teendőktől, mindenki nyerne vele. Eddig az volt a felfogás: úgy kormányozzunk, a hogy lehet; ez az ázsiai; ezentúl a legjobban kell kormányozni, bármibe kerüljön is. Mert csak képzelni sem lehet jó megyei, vagy állami kormányzást jó községi igazgatás nélkül, és hiába fogjuk a vármegyére a rósz közigazgatás bűnét, u hiba a községi igazgatásban van. Ha lehet, — és kell, hogy legyen minden községnek jó papja, tanítója, — hát az állam kevesebb tekintetet érdemelne, annak jó egy hivatalára birsággal kényszeríthető, hivatására egyáltalában nem képesített írástudatlan földműves, ki a maga kis gazdaságát sem tudja kezelni, és szokott foglalatoss igától elvonatván, a pénz kezeléséhez sem értvén, egy két évi bíráskodás után azt sem tudja, miként, vagyonilag tönkre megyen, és megszokván a potya ivást, a bírói páleza letételével erkölcsileg csekélyebb ember, mint volt előbb. Azt állítják: nem lehet a községet, kihagyni az állami szolgálatból azért, mert. csak birtokos emberre lehet bizni a pénz kezelést, hogy esetleg kárpótlást lehessen találni; hogy nincs elég képzett ember, a kit alkalmazni lehetne; és ha volna is, a vele járó költséget az állam meg nem bírhatná; hogy nem volna beilleszthető az a hivatal az állam-rendszerbe, mely a községi, bíró eddigi teendőit átvállalná; hogy a köz - ségtől nem lehet elvenni a jogot, melylyel eddig birt az átruházott, állami ügyek kezelésénél: azonban mindeken állítások meg- cáfolhatók. Az adó és illetékek behajtását, —] illetőleg felkezelését pénzügyi közegre kell és lehet bízni, ki évnegyedenkint egyszer meghatározott napon a községben megjelenvén, a készen tartott összegeket felkezelné, a hátralékoknak állami végrehajtó általi behajtá- 1 sáról azonnal intézkednék, mint ez jelenleg is történik, s mint ez régi időben a megyei partikuláris perceptor által eszközöltetett. Nem áll az, mintha a biró csekély vagyonával biztosíthatná a netán elveszte-
