Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1889-12-29 / 10. szám

, Első évfolyam. ________

ké

ső vénségre hagyják. Munkálkodnak, de őzéi nélkül, fáradnak, de reménység nélkül. S útjok minduntalan kárba vesz ! A ma soha sem övék, a holnap mindig kétségbe ejtő rájok nézve.^ Az élet határpontja szüntelen remegessel tölti el lelköket, mert az időt felhasználni elmulasztották. Használjuk tehát a jeíenvalőt, mert nem tudjuk, kedvező lesz-e a jövendő. Mig a szív es ész épek, mig erő és kedv el nem hagynak, addig kell időnket felhasználnunk. Az élet tavasza csak egyszer virít, ez a virágzás és vetés ideje, ha ezt elmulasztjuk, mi gyümölcsöket várhatunk akkorra, midőn lélek és test elerőtlenülvén, új ágakat hajtani nem képesek.

Egész éltünk boldogsága az időnek okos használatától függ! A mit az időben gyűjtöttünk, az szérzi meg részünkre a jelen és a jövő élet boldogságát.

Egy új kezdő pontján állunk az időnek, mely általunk részekre osztva, részekre osztja életünket is. Hogy tőlünk mit vészén el az idő, azt nem tudhatjuk, de hogy mi mit nyerhetünk belőle, azt felfoghatjuk. Munkálkodjék tehát mindenki azon helyzetben, mely részére kiméretett. Ne felejtsük, hogy az emberé a munka de az áldás és minden adomány onnan felülről jön a Világ teremtőjétől, ki a létforrása, az élet adója, jó törekvéseink előmozdítója. Kérjük őt, hogy áldja meg a beálló új esztendőt a maga kegyelméből, melynek immár küszöbén állunk. Áldja meg a viharoktól sokat hányatott magyar hazánkat és annak minden sorsú lakosait, hogy találja meg a munkás az ő bérét, a szegény özvegy és árva mindennapi kenyerét. Őrizze meg Isten a szomorú csapásoktól ! Egészség, békeség és megelégedés lakozzék falaink között. Az Úrnak kezei viseljenek gondot mindnyájunkra. Hogy a hang, melylyel most „Boldog új évet kivánunk egymásnak s mindenkinek, annak egész lefolytén valósuljon mindnyájunkon és végivel visz- hangozzék szerte a hazában az emberek között!

Deskó János

beregi főesperest. j

bogott a jobb jövő reményéért a szív, melynek hangtalan lüktetései egygyé olvasztották a nemzetet érzelemben és akaratban.

Az egyesült erőnek eredménye lett. Az országgyűlésnek éveken át bezárt ajtói megnyíltak a nemzetnek. Az elalélt, de felébredt nemzet újra élés, képviselőket küldött az országházába, hogy a megszakadt fonalat összekössék, hogy Szent István koronája ismét dicsőén ragyogjon.

/

Es ez időtől fogva építget az országgyűlés. Vajha intézkedéseivel úgy épitne, hogy hazánk jóléte, boldogsága Sión hegyként oly szilárdan állana, hogy azt semmi vihar, semmi ádáz akarat le ne dönthetné.

Az eltűnt ó-év után új óv derült fel és ha a múltnak borúira az új év nappala reményt deríthet, gyújtson remény sugárt a jövő l890-ik év is a csüggedő lelkeknek. „Oh, mi az élet remény nélkül . . . ? Éltünk rögös határán“ mond nagy költőnk : „két génius vezet,“ „a remény és emlékezet!“

Emlékezzünk hát mi is vissza az elmúlt dicső napokra, hervadhatatlan babé- raira vitézül küzdött honfiainknak, lebegjen előttünk dicsőségünk gyásza is. Újuljon fel ez új esztendőben reményünk, legyen ez boldog jövendőnknek fénylő csillaga. Legyen szent imánk : „viruljon örökké hazánk, felleg ne torlódjék egére, alkotmánya dönt- hetetlen, intézményei boldogítók legyenek ! Legyen áldás, béke, boldogság és szabadság mindenütt, melyek egyesülten tegyék hazánkat nagygyá; dicsővé és . boldoggá ! Minden hazafi ajkán szive mélyéből hangozzék : „Éljen és viruljon a haza!“

• Carlo.

KARPÁ

A Bereg felvidéki levélírójának.

E hó l5-én egy titkos lovag jelent meg a Beregben leeresztett acél sisakkal és acél tollal fölfegyverkezve s mint ilyen, azt hiszi magáról, hogy, ha hangot ad, a delfii orákulum szólal belőle. E névtelen lovag egyenesen személyemmel foglalkozik, támad oldalt, támad hátulról, kerüli a világosságot s nem níer szembe nézni velem; de mindenkép azon törekszik, hogy foglalkozzam vele.

Hát Isten neki! — Most az egyszer megteszem. Ne higye, hogy fenyegetései hatnak rám, a mint láthatja, nyugodtan veszem az egész dolgot.

Én Ont névtelen lovag úr egy t u - d á k o ff de nem tudományos embernek tekintem, melyet üres cikkéből olvasok ki. Egy tekintet a,z egészre s világossá lesz előttünk, hogy Ön filozófiát soha nem tanult. Hiányzik cikkéből azon össz- hangzatosság, melynek az egészen el kellene ömölve lenni, melyet akkor érzünk, ha valamely kisebb-nagyohb cikket, vagy könyvet átolvastunk s annak menetén végig gondolunk. Ez az olvasó érzelmét kellemes összhangba hozza, látván, hogy azok a leg apróbb részecskék is mennyire összefüggnek egymással s az egésznek kellemét -növelik még akkor is. ha kemény dolgokat olvasunk ki belőle. Ez adja meg a stílnek e gységét kedves, titkos lovag úr, mely az Ön cikkéből hiányzik s ez adja kezembe annak kulcsát, hogy Ön filozófiát sohasem tanult. Látom, hogy magyarul ir Ön, de az a magasabb zamat hiányzik belőle, melyet a tudomány láthatatlan szelleme szokott oda lehelni, mely nélkül pedig csak kipke dés-kapkodás a mü s melyre azt mondjuk, hogy téremü. Ez a valami az, mely a baka nyelven, baka szótáron felül emeli az öntudatos irót s nem eltanult frázisokat maidat vele csakúgy véletlenül, vaktában, Hanem akár kicsiben, akár nagyban

............

eg

észet alkot.

Hogy logikát szintén nem tanult a felvidékinek állított levelező úr, azt saját cikkéből olvadóra szintén ki. Mert micsoda következtetés van abban, hogy két első kikezdésében a Bereget dicséri s záradékul a harmadikkan azt vonja le belőle, hogy én új vármegyét akarok létesíteni.

Hiszen a Bereg megtehette a maga kötelességét, azzal sem előre, sem hátra nem vitte az ügyet a megye el-, vagy el nem választása tekintetében. Avagy Bihar- megyétől azért vették el Hajdumegyét, mert az ottani lapok nem tették meg kötelességeiket . . . ? Ezt én nem hiszem! Levelező úrnak következetességét csak egyben látom : a következetlenségben. Ön hajtó vadászatra indult kellő fegyverzet nélkül s cikke előpénz akar lenni a hajtók számára.

De következetlen levélíró úr abban is, hogy a féltékenység miatt saját fészkét elárulja. Ez az ál-logika! A természet törvénye szerint minden állat kímélettel van a hely iránt, hol oltalmat, nyugvást talál. Cikkiró a névtelenség köpenye alatt az ellenkezőt teszi. Váljék egészségére ! Ha már egyszer a próféták kora lejárt, kell, hogy legyen hamis próféta.

Már hogy micsoda nagy bűnt követtem én el ezen város ellen, azt a levélíró nem documentálja sehol, üres szóra meg nem lehet adnom semmit s a vádat- visszautasitom, azzal eleven tüzet gyűjt fe jére. Azt az egyet látom, hogy levelezőnek nagy szálka vagyok szemében, s szeretne útjából eltenni.

Hogy levelező úrnak nem erős oldala a szók helyes alkalmazása, mutatja saját írása. Azt mondja: a Bereg képviselte a vármegyét kifelé úgy, mint bent. Hogy lehet kifelé képviselni valakit, azt a levelező úr új magyar szótára tudja csak, más nem. A hasonlitási viszony sem helyes, mert vagy: kifelé úgy, mint befelé ; vagy kint úgy, mint bent.

Úgy látszik, hogy a szóviszonyitással sem ismerkedett meg túlságosan, a felvidéki levelező úr, mert akkor nem írna így : n— — ezen cikke nem renditette meg a vármegyét s a mi különös, azt kell tapasztalni, hogy Munkácson sem fogadták az eszmét nagy örömmel. . .“

Nem tudom, kinek tapasztalatait közli levelező, de annyit tudok, hogy a —ni képzős főnév a kell igével kapcsolatban rendesen személy ragoztatik az alanyra vonatkozólag, hogy az alany személte kitűnjék, így sokat akar mondani s nem mond sem mit; tehát az teljesen igy lesz: azt kell tapasztalnom, bár a gondolat igy is kificza- mitott, mert azt a tapasztalást már nem kell tenni, melyet kifejez, hanem, ha világosan tudta volna magát kifejezni, ezt mondta volna : azt tapasztalom.

Furcsa tapasztalatai lehetnek Önnek, levelező úr, ott a felvidéken. Épen olyan, mint logikája. Azt mondja, hogy Munkácson azért nem fogadták az eszmét nagy

örömmel, mert eddig senki sem válaszolt i rá. Úgy látom, hogy az eddig kimutatott nagy tudománya mellett levelezőben sok rósz akarat is van.

Még egy kis mondatkötési nyelvészkedéssel vagyok kénytelen untatni t. olvasóimat, minthogy fólteszem a Bereg felvidéki levelezőjéről, hogy ígéretéhez képest a szellemi őrködést felettem csakugyan komolyan akarja teljesíteni. Nagyon sajnálnám pedig, ha a nemes vállalkazónak dörgedelmes és morgadalmas cikkei mindig csak füstöt eresztenének, lángja meg elmaradna.

Én úgy szoktam tenni már állásomnál fogva is, hogy, midőn fogyatkozásokról, tévedésekről beszélek, rámutatok egyenesen a kifogásolt helyekre, és megmondom okát eljárásomnak, mert a nagy általánosságban tartott bírálati előadások csak a hozzá nem értőket ejthetik ámulatba, a hozzá értők pedig azt kérdezik magokban ... mi akart ez lenni 1

Ha én azt mondom, hogy a levelező úr ugyan beszél magyarul, de a magyar nyelv tudományos rendszerébe nem hatolt be, akkor a bizonyotékot is mindjárt oda állítom. Mert azt elmondhatom bárkiről, hogy silány nyelvezete van s mindég lesznek, a kik a hangos szónak örülni fognak és hitelt adnak a bátor harcosnak.

A mondatok szerkesztésével - sokszor fordulatot adunk a gondolatoknak, egy félbeszakítással gyakran többét mondunk, mint a kifejezett gondolattal ; azért nem közönyös dolog az irodalomban — kivált olyan egyén előtt, ki irodalmi őrszerepre vállalkozik, — a mondatok szerkesztésének, egymásmellé állításának tudása seni. Hiszen az egész irodalom ilyen apró-cseprő dolgok összeségén épül fel..

Azoknak a kis kötőszócskáknak, melyeknek az irodalom magaslatán álló felvidéki őr fittyet hány, néha igen fontos szerepök van a nyelvben, hogy a gondolatok egybehangzóságát eszközöljék, vagy azoknak irányt adjanak. Ilyenek pl. az ellentétes kötőszók, melyekkel az iró jelzi az; olvasók előtt, hogy a következőkben az előre ment gondolatnak valami ellentétét fejezi ki, vagy valami kifogást tesz ellene, tehát előbbi állítását az utóbbival vagy meg akarja semmisíteni, vagy legalább erősen meggyöngiteni törekszik. Néha meg épen ezen ellentéttel erőt kölcsönözünk a kifejezésnek. De szükségéé, hogy a gondolatok közt mindenkor összefüggés legyen és ne csakúgy találomra kerüljenek egymásmellé. Ha ezt tudta volna felvidéki úr, mily örömmel odaszúrta volna a sőt szócskát e két mondat közé: „válaszra eddig senki sem méltatta, még az ungi lapok sem akarták észre venni. Olvassa csaló bele, mennyivel simább és erősebb lesz a' kifejezés. Csakhogy ehez öntudatos gondolkozás kell. Tudnia kell az írónak mindég, mit, hová és miért tesz.

Azonban nem beszélek arról, a mi a cikkben nincsen meg, hanem a mi ott van. Hozzuk össze levelező úrnak állításait, hogy mennyire tesz eleget a fenti kivánalmaknak a mi irodalmunk szerint, mert az övében talán nincsenek ezek meg.

Azt mondja: „— ha (t. i. a ,Bereg1) soha sem tett volna egyebet, mindég érdeme marad, hogy képviselte a vármegyét és annak érdekeit kifelé úgy, mint bent egyaránt. — De én állítom, hogy többet

is tett. . . . Legközelebb azonban Cs ..........

eg

y új vármegye létesítésének eszméjét pendítette meg. Hogy ez utóbbi mondat’ az előbbiekkel mennyiben függ össze s mit kifogásol, vagy mit akar meggy öngiteni vele, azt csak a felvidéki őr irodalmából lehetne kiolvasni, melyet eddig még rendszeresen nem közölt velünk.

A ki ,azonban1 kötőszót használja, azt várjuk tőle, hogy a felkeltett várakozást elégítse is ki és ne vigye az olvasót kitekert nyakú gondolataival görbe utakra, az előtételekből tudja levonni a következést.

Az ellentétes viszonyba hozott mondatok közöl az előre ment mondat kissé döcögős, melyet a helytelen hasonlításon kívül egy kis stilisztikai tudatlanság tett azzá. „Mindig érdeme marad, hogy képviselte a vármegyét és annak érdekeit kifelé úgy, mint bent egyaránt.“ Itt a hasonlítás kétszer van téve: úgy-niint és egyaránt, egyik, vagy másik elhagyásával a döcögős- ség kisimult volna.

Még egy barbarizmust vagyok kénytelen az irodalmi őr leveléből felemlíteni. A mondat ez: A megye minden részében örömmel fogadták a ,Beregl-et és kiváló szellemi erők csatlakoztak azt szellemileg fentartani.“ Az alföldi magyar azt igy mondaná: kiváló szellemi erők csatlakoztak ahoz, hogy. fentartsák sat. Lehetne máskép is, csak úgy, a hogy van, nem. Azt az infi- nitivust a magyar nyelv ilyen alakban nem tűri meg; egyszersmind elesett volna azon helytelen szóismétlés is, mely a hozzá értőre mindjárt a levél elején kellemetlen be

TAL J A.

nyomást tesz. így: >,kiváló szellemi erők — — szellemileg fentartani.“ Persze, hogy a szellemi erők nem is kapával vállalkoztak fantartani.

Sokáig időztem 1 tárgynál, de mentse ki hosszadalmasságomat a jó szándék É

olvasóim előtt. Egy kis figyelmeztetést akartam adni a felvidéki levelező úrnak, hogy a magyarosság terén igy szoktak számba vehetőleg beszélni az emberek. Nem a falusi csordás kürtjébe fújnak, hogy nagy hangot csaljanak ki belőle, melylyel a békésen pihenőket felzavarják nyugalmokból, hanem komoly munkához látnak s azzal mutatják meg, hogy a társadalomnak hasznot tevő tagjai.

Ezeket előre kellett bocsátanom annak a még nagyobb férfiú érdemeinek elismeréséül, a ki olyan számba vehetőnek tekinti magát ott a felvidéken (?) s irodalmi ellenőr szerepre vállalkozott.

Hosszúra nyúlt cikkemben nem mehettem tovább ezúttal négy kikezdésnél s ezzel — azt hiszem, — meg is elégedhetünk nyelvészeti ismereteinek mértékét, illetőleg. A mi a dolog lényegét illeti, arról majd jövő számban szólunk.

Csomár István.

Munkács, 1889. december hó 29.

Megyei dolgok.

Az országgyűlés szünetelésével a politikai élet folytatása a fővárosból a vidékre tétetett által A megyék nagy részében arra törekedtek, hogy már a karásconyi ünnepek előtt megejthessék a választásokat, s a netalán megzavart nyugalom rendes medrébe visszatérjen.

A legtöbb megyében egészen csendben folytak le a választások. Ellen jelöltek egy- egy állomásra csak elvétve fordultak elő, s azok közöl rendesen a megyei központ által kijelöltek lettek a győztések.

Sok helyről a választás után panaszos hangokat hallatnak, önkényről beszélnek, pedig az semmi más minta választók közönye, megalkuvása a helyzettel és az idő folyásával,

Megyénkben illetőleg mondhatjuk, hogy meglehetős csendben folyt le. Mint említettük az alispáni állás betöltésére és a szoly- vai főszolgabírói állásra, s egy (al)szolga- birói állás betöltésére volt szavazás elrendelve, Az eredmény aláb következik, Megjegyezzük azon egy némely megyéből hangoztatott hírekre, hogy a választásnál önkény uralkodott, — főispánunk tapinta* tosan járt el a választók és választottakkal szemben. A pályázókat jelölték és a pártokkal szentben szavazást rendelt el, s az igazi többséget fogadta el.

A főispán a gyűlésbe, mely f. hó 23-án tartatott, meghivatván, a gyűlést rövid szavakkal megnyitotta, melyre Jobszty Gyula alispán válaszolt, megköszönvén a bizalmat maga és társai nevében — melylyel ez. előtt hat évvel felruháztattak, — hivataláról a tisztikarral együtt lemondott s a.választási aktus kezdetét vette.

Megválasztattak: Az alispáni állásra két pályázó lévén, első helyen jelöltetett:.

Jóbszthy Gyula, nyert 147 szavazatot, ellen jelöltje 73-at, 74 szótöbbséggel megvá- lasztot alispánnak jelentetett ki. Egyhangúlag meg választattak: főjegyzőnek Tajntd Ödön, 1. aljegyzönak Ékkel Elemér. II, aljegyzőnek Kovács Lajos, tiszti főügyésznek: Varga Sándor, árvaszéki elnöknek: Fii; zesséry Péter, I. árvaszéki ülnöknek : Kóródy Sándor, Il-nak Pogány Ferenc, főpénztár noknak Szarka János, ellenőrnek: Nagy Béla, tiszaháti főszolgabíró lett: id. Lónyay Sándor, kaszonyi: Buzinkay Gábor, félvidéki : Pintér József; munkácsi: Katona Sándor, a szolyvai főszolgabírói állásra megválasztatott Balajthy Mór, nyert 109 szavazatot, ellen jelöltje Szikszay Károly 99- et. Szol- gabirákká választattak egyhangúlag: Baksay János, Neupauer János, Peterdy József, Komlósy György, Morvay Zoltán, Dr. Gu- lácsy István; Szarka Tivadar 79 szavazattal győzött, mig ellen jelöltjei közül: Tomory László 49, — Cserszky Péter 10 szavazatot nyert, Kineveztettek : tiszti főorvossá : Dr. Fedák István, tiszaháti járás-orvossá: Dr. Szarka László, kaszonyi járás-orvossá: Dr. Keresztyén Albert, munkácsi járás-orvossá: Fischer Mór, felvidéki járás-orvoSsá: Dr. Kassay Károly, szolyvai járás-orvossá : Dr. Juhász Kálmán, megyei állatorvossá: Tun Nagy János, árvaszéki könyvelővé : Bakó Béla. írnokká kmeveztetett: Farkas Sándor tiszaháti, — Guthy Miklós a kaszonyi, Gorzó Bertalan a felvidéki, — Tomory László a szolyvai járási főszolgabírói hivatalhoz véglegesen, — Csorba Endre a munkácsi főszolgabírói hivatalhoz’ ideiglenesen.

Ugocsa megyében megválasztattak:

Alispán: Szentpály István, főjegyző : Újhelyi Ödön, aljegyző i Papp Zsigmond, tisztiü gyész: Komáromy János, árvaszéki elnök Becsky Emil, áivaszéki első ülnök Kornis látván, árvaszéki másod ülnök Tegze Zsig-