Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1889-12-15 / 8. szám

8-ik szám. Első évfolyam. Munkács, 1889. deczember 15. KAR P AT ALJ A. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. :SXa£)(93>©sX93)<s£x§r§xa3>S3>§3>@3Xe®<s&§3)@2>@3)©^ Előfizetési árak: 5 frt. ® Negyedévre 1 frt 25 kr. Fél évre 2 frt. 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétkül­désére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztési Iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtat­nak cl. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóip 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,p azonfelül minden szó' 1 kr. — Üzleti és többszőrig]1 megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. lg)SSS)(§®®33)<§a£X§®<g®!33§>®§)®§)@3^®^ 1P©2L©3L®© ©s©s,lg©s@'fe®i : Gondolatok a vármegyék felett. A költségvetés tárgyalása vala­mint az országgyűlési pártokra nézve a legfontosabb, úgy az egész országra nézve a legérdekesebb parlamenti cse­lekmények egyike. Itt van alkalma minden képviselőnek gravameneit el­sorolni, itt van legjobb alkalma ma­gának a kormányon levő pártnak ál­lását, eljárását, létezésének alapját, okát, igazolni. Ugyan azért a költségvetési vita rendesen a pártok mérkőzésének, erejének hévmérője szokott lenni. Minden kormánynak el kell ké­szülve lenni rá, ha egészséges a nemzeti élet fejlődése, hogy az ellenzék részé­ről tetteinek minden legparányibb ré­szecskéje is birálat tárgyává fog tétetni; még pedig ki hinné, hogy jó oldalá­ról ? .... Az ellenzék bírál, rostál; a nemzet levonja belőle a következ­ményeket. Az alkotmány fogalma szerint a többség kormányoz, tehát a kormányt ostromló párt, vagy pártok arra törek­szenek, arra kell törekedniük, hogy a kormányon levő pártot leszoríthassák a térről s helyébe ők lépjenek. Azért hát a vita ilyenkor nagy mederben kering s mint a kavargó tenger mélyéről minden a felszínre kerül. Az ellenzék — mint a zúgó vihar — teljes mozgósításban van s minden ütegét csatába viszi. Nem hagy érintetlenül egyetlen pontot sem, minden eszközt felhasznál, hogy rést tör­jön a r kormány táborán. És ennek úgy kell lennie, ha jóra való, előre törekvő ellenzék áll a kor­mánynyal szemben, mert a kormány­nak is igy adatik alkalom, hogy né­zeteit kifejtse, itt adhatja elő munka­körét legszélesebben azon évre, melyre a költség-vetés megszavazása kívánta­TÁRCA. Holdsugaras csöndes éjjel... Holdsugaras csöndes éjjel, Ha kerül pz álom, S méla pásztor bús danája Rezdül át a tájon ; Ha a virág, lomb, levélke Szunnyad, alszik mélyen S csak az illatittas széllő Lebhen át a légen : Szomju vágytól esdő lelkem Szárnyaira kelve, , Mint a pille-nesztelen száll Hószin kebeledre. Virág balmát, virág völgyét Csintalan bejárja, S ott enyeleg, mig nem széled Szived titkos álma. És ha jő a piros hajnal Bíbor koszorúban A merénylő tolvajmódra Legott tova suhan. — S ha visszaszállt lenge- szárnyin Szemeim lezárom : Hallva kedves kis regéit, Oly édes az álom. — Holosnyay Cyrill. Asszony voltál te is ... . — Töredék egy szerencsétlen férj naplójából. — Fényárban úszott a templom oltára, ezer szines láng lobogott rajta, milliárd sziporkát szórván a kétes homályba, mintha tik s a pártok háta megett álló nem­zet ezekből szerez tudomást a mun­kásság irányáról, melyet a nemzet törvényhozó gyűlése követni fog. Az ellenzék legerősebb o'stromai között el-elpattan a kormánypártnak is egy-egy erős bombája, mely az ost­romolt mező megvédésére, megvilágí­tására van szánva. A múlt napokban két ilyen bomba pattant el az ország- gyűlésen. Egyik az igazságügyi, másik a közigazgatási tér munkakörének előre vetett sugarait lövelte szét. Mindkettő gyújtó hatással volt egyrészről, mig a másikrészről épen az ellenkezőt eszközölte, oltott, csendesí­tett, megnyugtatott. Az igazságügy mi­niszteri kijelentés majd csak követ­kezményeiben fogja magát igazolni ; a közigazgatási kijelentésről már most előre megmondhatjuk, hogy hozzá il- lik-e nemzeti fejlődésünkhöz, európai állásunkhoz, előnyünkre lesz-e az auszt- riához való viszonyaink között. A történelem tanúsága szerint min­den nemzet arra törekedett ős időktől fogva, |— a hol t. i. nemzetről lehet szó, — hogy minél több jogot tartson meg magának a hatalommal szemben o O és csak nagy veszedelem idején en­gedtek teljes hatalmat egy kézben ösz- szepontosulni. Mert az általános emberi természet­ben rejlik annak oka, hogy minden ember jobban szeret parancsolni, mint engedelmeskedni. A hatalom birtoká­ban levő. pedig inkább jogokat von magához, mint jogokat enged ki kezé­ből és csak a ritkaságok közé tartozik ennek ellenkezője. Hogyha a közigazgatás államo- sittatik, mi marad akkor meg az al­kotmányos kormányzatból lefelé, ha a közigazgatás minden ága, minden szála egy kézben gyíilemlik össze 5 ha a b.takarná világítani azt az ijesztő sötétséget, mely az emberek szivét borilja. És nem volt egészen hazugság az a fény, nem is világ ámítás az a pompa. Volt abban része a léleknek is, annak az örömnek, mely olyan mélységes, olyan hatal­mas, hogy az ember életében csak egyszer van világossága ... Ott térdepeltünk az oltár zsámolyánál virágok közt bóditó illattárban. Gyönyörű hajad szétomlott a földön s a fátyol — a szűziesség e lenge symboluma — szivárvány alakulag terült el körülöttünk. A lelkész fölvette a stólát, megkezdette a szertartást s mi a hideg márványkocz- kákon elrebegtük a „holtomiglan“-t. Enyém lettél! Bírtalak ; szived minden verése enyém volt. Karjaidat fűzted nyakam körül, fürte- ink vegyültek össze. Enyém Voltál, miként nő nem lehet többé ez életben — soha ! Bűbájos arczod ott pihent mellemen s én belebámultam a mélységes szemekbe, melyek bóditóan csillogtak. Karjaim átka­rolták hajlékony derekad s a szerelem őrü­lete közben, melyet nem tudtunk : hogy va- lóság-e, vagy álom; igaz-e vagy hazugság; a mi édesen és kínosan ragadva magával túl visz a föld minden élvein: a mi méreg, mely az idegeket szakgatja szét; villám, mely vakító fényt hint —j csak e két szót rebegté vonagló ajkam :1 Enyém! . . . Enyém ! . . . Az esti pir rózsás fénynyel öntötte el a kis boudort. Ablakunk alatt megszólalt az éj dalnokának epedően panaszos éneke. Fejed vállamra hajtva lezártad fáradt rendeletek mind egy kézből indulnak ki, melyet csak végrehajtani lehet és kell, de hozzá szólási joga a képviselő • ház terén kivül többet senkinek sem lehet, . . . milyen autonómia lehet még ezen túl, azt elképzelni nem tudjuk. Igaz, hogy a hatalomnak mind külső formája teljesen ki lesz dombo­rodva benne, mind belső értéke, tehát tekintélye emelkedni fog, de az egyéni önállóság teljesen megsemmisülend. A vármegye csak mint területi kifejezés maradhat fel továbbra is, de erkölcsi sulylyal többé nem birhat. Ha lesz, . . . legfeljebb mint kérvényező testület, vagy a hatalomnak eszközeként fog szerepelni. Hiszen, ha a mi helyzetünk olyan lenne, mint a franciáké, yagy olaszoké, hol a hatalom bármily körülmények közt is csak francia, vagy olasz poli­tikát űzhet, . . . ha egyes egyedül a nemzeti belső konszolidáció képe lebeg­hetne előttünk, akkor a közigazgatás államositása, habár autonomikus jogo­kat vesz is el, belállapotaink tekinte­téből nemcsak megengedhető, de kívá­natos lenne. A fentemlitett országokban nem lehet rá eset, hogy a hivatalok idegen elemmekkel töltessenek be a hatalom által; nálunk az osztrák tartományok­kal való viszonyainknál fogva ki áll jót érte, hogy nem fog megtörténhetni a jövőben is az, mi a múltban meg­történt, s a mi a múltban törvényte­lennek volt mondható, a jövőben ki­fogás nélkül megeshetik. Mert a tör- vény nem egy ember életkorra hoza- tik csupán. Ezeréves múlt megváltoz­tatása feltételezi, hogy az új viszonyok legalább is a második ezerévnek szol­gáljanak alapul. — Mostani állapotaink ugyan kecseg­tetők s inkább a kinevezés felé von­szempillaidat; eper ajkadon kedves mosoly játszott s én öntudatlanul leheltem rá — első csókomat. Csók, — te legszebb trilla a szerelem zenéjében,' mily különböző a te alakod ! Éréz- tem ajkamon az édes anya csókját, a test­vér ajk kellemes melegét, | kéjes mámor perzselő lidércztüzét; de nem ilyen csók volt az, melyet ajkaidra loptam. Csókóm szent fogadalom, eskü volt. Érzém, hogy • szeretlek. A férfi vá­gyódó, nemes szerelmével. Nálad nélkül nem élhetek, ha te nem lennél, sötét lenne még legfényesebb napom is. Pihenni vágyom, de nem tudok nyu­godni. Ezer szines kép jelen meg előttem, átélem újra a röpke órák édes perezeit s boldog, nagyon boldog vagyok. Álmodjál szépeket, szivem szerelme, édesem! * A bibliai paradicsomot kígyóval te- remté Isten; miért lenne hát a földi éden vipera nélkül ? . . . Drága voltál nekem, mert birliatásod keserű szenvedések árán váltottam meg és még sem voltál enyém — osztatlanul! Ugy-e, az első férjedet is .épen igy csókol­tad, épen igy ölelted? ... Ne tagadd! Tudom. Most az enyém vagy ! de hát — ezelőtt! Megöl ez a gondolat! Szeretném, hogy múltad, jelened, jö vöd mind az enyém legyen, hogy ne legyen hozzád senkinek egy parányi része sem; hanem . . . múltad ? ... Áz már a — másé! zók, mint attól eltávolítók, mert alkot­mányos érzületü királyunk akarata biztosit bennünket arról, hogy legalább' á közel jövőben nincs mit agódnunk a múltak ismétlődése miatt. De az em­berek nem tartanak örökké. A szüle-, téssel a halál órája is ki van mondva. Az enyészettől a hatalmasok sincsenek megkímélve. És azután, — nem tud- juk, — mi következik. Bármit mondjanak is az egyszerre annyira roszszá lett vármegyékről, ... az mégis a nemzeti szellem ápolója, s a bajokban a visszavonulás ments vára volt. Voltak hibái, de azok a kor hibáival összeesnek. Mikor a mi vármegyéink roszak voltak, másutt sem voltak jobbak a viszonyok. De gyűlő helye, focusa volt mindég a nemzeti eszméknek, iskolája volt az or­szággyűlési követeknek, s folyvást éb- rentartója a nemzeti közszellemnek. Hogy kérelmei, követelései, sőt folyton, megújuló és szaporodó sérelmei a hatalom által nem vétettek figv'e- lembe és nem orvosoltattak, az nem ellene, de inkább mellette bizonyit; igazolja, hogy nem fáradtak ki az el­lenállásban I a nemzeti hagyományo­kat nehéz helyzéfök daczára is meg­tartották az utódoknak. Mi a tapasztalatból úgy vagyunk meggyőződve, hogy a megyei tisztvi­selői karnak hivatalnokokká való át­alakítása után lassanként meg fog szűnni azon szoros kapocs is, mely ed­dig a megyét tisztikarával együtt a nemzet zömének szivéhez oly szorosan fűzve tartotta, hogy annak dobbanása lüktette a vért a megyei . élet legki­sebb erecskéiben is. A kinevezett tisztviselők csende­sen leválnak a közönség kebléről s oda fognak szorosan tapadni, ahol az erő forrását találják, ... a hatalom­Hát a jövőd Y " Ki nem bírom ezt a fájó gondolatot; egész lelkemben meg vagyok rendülve. Nem akarják az emberek, hogy boldogok legyünk. Azt mondják: megcsalsz . 1 . Igaz-e ? Gyilkos szerelem féltés szállta meg szivemet arra a gondolatra, hogy te már a kielégített örömek nyugalmával mosolyogsz fölöttem I a második férj fölött. Nézem, sokáig nézem gyönyörű sze­meidet. Nem igaz, a mit mondanak! . . . Nincs .... nincs több olyan szép asszony, mint te! Történjék bármi, de én pokoli kinaim közepett is — szeretlek. Az eskü szavait nem szokás gránit­kövekre vésni; mert onnan nem tudná le­fújni a szél. Pedig milyen szép emlékkövet lehetett volna beírni azokkal a hazug es­kükkel, mélyekkel úgy megbabonáztál! . . . A rideg ősz fagyos zimankójába be'e téved néha egy fényes napsugár; az én életem szomorú napjait nem deríti föl többé soha — semmi sem. Igazuk volt az embereknek: — kigvó voltál. A családi élet szentségét ledöntöttetl a házi oltárról. Szived kiadó szállás lelt, melyet a többet ígérő bérbe vehetett. Mikor rá léptél a-küszöbre, hogy meg- gyalázd férjed otthonát, hogy elmenj szé­gyeneddel az'.emberek elől, nem marasztalt vissza senuni sem ? . Szobám padlóján hever most is meny­asszonyi fátyolod egy tépett foszlánya, ko­szorúd egy hervadt virága s mellette egy levéltöredék, ráirva: hűség . . . szerelem.

Next

/
Thumbnails
Contents