Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1889-12-15 / 8. szám
8-ik szám. Első évfolyam. Munkács, 1889. deczember 15. KAR P AT ALJ A. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. :SXa£)(93>©sX93)<s£x§r§xa3>S3>§3>@3Xe®<s&§3)@2>@3)©^ Előfizetési árak: 5 frt. ® Negyedévre 1 frt 25 kr. Fél évre 2 frt. 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztési Iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak cl. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóip 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,p azonfelül minden szó' 1 kr. — Üzleti és többszőrig]1 megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. lg)SSS)(§®®33)<§a£X§®<g®!33§>®§)®§)@3^®^ 1P©2L©3L®© ©s©s,lg©s@'fe®i : Gondolatok a vármegyék felett. A költségvetés tárgyalása valamint az országgyűlési pártokra nézve a legfontosabb, úgy az egész országra nézve a legérdekesebb parlamenti cselekmények egyike. Itt van alkalma minden képviselőnek gravameneit elsorolni, itt van legjobb alkalma magának a kormányon levő pártnak állását, eljárását, létezésének alapját, okát, igazolni. Ugyan azért a költségvetési vita rendesen a pártok mérkőzésének, erejének hévmérője szokott lenni. Minden kormánynak el kell készülve lenni rá, ha egészséges a nemzeti élet fejlődése, hogy az ellenzék részéről tetteinek minden legparányibb részecskéje is birálat tárgyává fog tétetni; még pedig ki hinné, hogy jó oldaláról ? .... Az ellenzék bírál, rostál; a nemzet levonja belőle a következményeket. Az alkotmány fogalma szerint a többség kormányoz, tehát a kormányt ostromló párt, vagy pártok arra törekszenek, arra kell törekedniük, hogy a kormányon levő pártot leszoríthassák a térről s helyébe ők lépjenek. Azért hát a vita ilyenkor nagy mederben kering s mint a kavargó tenger mélyéről minden a felszínre kerül. Az ellenzék — mint a zúgó vihar — teljes mozgósításban van s minden ütegét csatába viszi. Nem hagy érintetlenül egyetlen pontot sem, minden eszközt felhasznál, hogy rést törjön a r kormány táborán. És ennek úgy kell lennie, ha jóra való, előre törekvő ellenzék áll a kormánynyal szemben, mert a kormánynak is igy adatik alkalom, hogy nézeteit kifejtse, itt adhatja elő munkakörét legszélesebben azon évre, melyre a költség-vetés megszavazása kívántaTÁRCA. Holdsugaras csöndes éjjel... Holdsugaras csöndes éjjel, Ha kerül pz álom, S méla pásztor bús danája Rezdül át a tájon ; Ha a virág, lomb, levélke Szunnyad, alszik mélyen S csak az illatittas széllő Lebhen át a légen : Szomju vágytól esdő lelkem Szárnyaira kelve, , Mint a pille-nesztelen száll Hószin kebeledre. Virág balmát, virág völgyét Csintalan bejárja, S ott enyeleg, mig nem széled Szived titkos álma. És ha jő a piros hajnal Bíbor koszorúban A merénylő tolvajmódra Legott tova suhan. — S ha visszaszállt lenge- szárnyin Szemeim lezárom : Hallva kedves kis regéit, Oly édes az álom. — Holosnyay Cyrill. Asszony voltál te is ... . — Töredék egy szerencsétlen férj naplójából. — Fényárban úszott a templom oltára, ezer szines láng lobogott rajta, milliárd sziporkát szórván a kétes homályba, mintha tik s a pártok háta megett álló nemzet ezekből szerez tudomást a munkásság irányáról, melyet a nemzet törvényhozó gyűlése követni fog. Az ellenzék legerősebb o'stromai között el-elpattan a kormánypártnak is egy-egy erős bombája, mely az ostromolt mező megvédésére, megvilágítására van szánva. A múlt napokban két ilyen bomba pattant el az ország- gyűlésen. Egyik az igazságügyi, másik a közigazgatási tér munkakörének előre vetett sugarait lövelte szét. Mindkettő gyújtó hatással volt egyrészről, mig a másikrészről épen az ellenkezőt eszközölte, oltott, csendesített, megnyugtatott. Az igazságügy miniszteri kijelentés majd csak következményeiben fogja magát igazolni ; a közigazgatási kijelentésről már most előre megmondhatjuk, hogy hozzá il- lik-e nemzeti fejlődésünkhöz, európai állásunkhoz, előnyünkre lesz-e az auszt- riához való viszonyaink között. A történelem tanúsága szerint minden nemzet arra törekedett ős időktől fogva, |— a hol t. i. nemzetről lehet szó, — hogy minél több jogot tartson meg magának a hatalommal szemben o O és csak nagy veszedelem idején engedtek teljes hatalmat egy kézben ösz- szepontosulni. Mert az általános emberi természetben rejlik annak oka, hogy minden ember jobban szeret parancsolni, mint engedelmeskedni. A hatalom birtokában levő. pedig inkább jogokat von magához, mint jogokat enged ki kezéből és csak a ritkaságok közé tartozik ennek ellenkezője. Hogyha a közigazgatás államo- sittatik, mi marad akkor meg az alkotmányos kormányzatból lefelé, ha a közigazgatás minden ága, minden szála egy kézben gyíilemlik össze 5 ha a b.takarná világítani azt az ijesztő sötétséget, mely az emberek szivét borilja. És nem volt egészen hazugság az a fény, nem is világ ámítás az a pompa. Volt abban része a léleknek is, annak az örömnek, mely olyan mélységes, olyan hatalmas, hogy az ember életében csak egyszer van világossága ... Ott térdepeltünk az oltár zsámolyánál virágok közt bóditó illattárban. Gyönyörű hajad szétomlott a földön s a fátyol — a szűziesség e lenge symboluma — szivárvány alakulag terült el körülöttünk. A lelkész fölvette a stólát, megkezdette a szertartást s mi a hideg márványkocz- kákon elrebegtük a „holtomiglan“-t. Enyém lettél! Bírtalak ; szived minden verése enyém volt. Karjaidat fűzted nyakam körül, fürte- ink vegyültek össze. Enyém Voltál, miként nő nem lehet többé ez életben — soha ! Bűbájos arczod ott pihent mellemen s én belebámultam a mélységes szemekbe, melyek bóditóan csillogtak. Karjaim átkarolták hajlékony derekad s a szerelem őrülete közben, melyet nem tudtunk : hogy va- lóság-e, vagy álom; igaz-e vagy hazugság; a mi édesen és kínosan ragadva magával túl visz a föld minden élvein: a mi méreg, mely az idegeket szakgatja szét; villám, mely vakító fényt hint —j csak e két szót rebegté vonagló ajkam :1 Enyém! . . . Enyém ! . . . Az esti pir rózsás fénynyel öntötte el a kis boudort. Ablakunk alatt megszólalt az éj dalnokának epedően panaszos éneke. Fejed vállamra hajtva lezártad fáradt rendeletek mind egy kézből indulnak ki, melyet csak végrehajtani lehet és kell, de hozzá szólási joga a képviselő • ház terén kivül többet senkinek sem lehet, . . . milyen autonómia lehet még ezen túl, azt elképzelni nem tudjuk. Igaz, hogy a hatalomnak mind külső formája teljesen ki lesz domborodva benne, mind belső értéke, tehát tekintélye emelkedni fog, de az egyéni önállóság teljesen megsemmisülend. A vármegye csak mint területi kifejezés maradhat fel továbbra is, de erkölcsi sulylyal többé nem birhat. Ha lesz, . . . legfeljebb mint kérvényező testület, vagy a hatalomnak eszközeként fog szerepelni. Hiszen, ha a mi helyzetünk olyan lenne, mint a franciáké, yagy olaszoké, hol a hatalom bármily körülmények közt is csak francia, vagy olasz politikát űzhet, . . . ha egyes egyedül a nemzeti belső konszolidáció képe lebeghetne előttünk, akkor a közigazgatás államositása, habár autonomikus jogokat vesz is el, belállapotaink tekintetéből nemcsak megengedhető, de kívánatos lenne. A fentemlitett országokban nem lehet rá eset, hogy a hivatalok idegen elemmekkel töltessenek be a hatalom által; nálunk az osztrák tartományokkal való viszonyainknál fogva ki áll jót érte, hogy nem fog megtörténhetni a jövőben is az, mi a múltban megtörtént, s a mi a múltban törvénytelennek volt mondható, a jövőben kifogás nélkül megeshetik. Mert a tör- vény nem egy ember életkorra hoza- tik csupán. Ezeréves múlt megváltoztatása feltételezi, hogy az új viszonyok legalább is a második ezerévnek szolgáljanak alapul. — Mostani állapotaink ugyan kecsegtetők s inkább a kinevezés felé vonszempillaidat; eper ajkadon kedves mosoly játszott s én öntudatlanul leheltem rá — első csókomat. Csók, — te legszebb trilla a szerelem zenéjében,' mily különböző a te alakod ! Éréz- tem ajkamon az édes anya csókját, a testvér ajk kellemes melegét, | kéjes mámor perzselő lidércztüzét; de nem ilyen csók volt az, melyet ajkaidra loptam. Csókóm szent fogadalom, eskü volt. Érzém, hogy • szeretlek. A férfi vágyódó, nemes szerelmével. Nálad nélkül nem élhetek, ha te nem lennél, sötét lenne még legfényesebb napom is. Pihenni vágyom, de nem tudok nyugodni. Ezer szines kép jelen meg előttem, átélem újra a röpke órák édes perezeit s boldog, nagyon boldog vagyok. Álmodjál szépeket, szivem szerelme, édesem! * A bibliai paradicsomot kígyóval te- remté Isten; miért lenne hát a földi éden vipera nélkül ? . . . Drága voltál nekem, mert birliatásod keserű szenvedések árán váltottam meg és még sem voltál enyém — osztatlanul! Ugy-e, az első férjedet is .épen igy csókoltad, épen igy ölelted? ... Ne tagadd! Tudom. Most az enyém vagy ! de hát — ezelőtt! Megöl ez a gondolat! Szeretném, hogy múltad, jelened, jö vöd mind az enyém legyen, hogy ne legyen hozzád senkinek egy parányi része sem; hanem . . . múltad ? ... Áz már a — másé! zók, mint attól eltávolítók, mert alkotmányos érzületü királyunk akarata biztosit bennünket arról, hogy legalább' á közel jövőben nincs mit agódnunk a múltak ismétlődése miatt. De az emberek nem tartanak örökké. A szüle-, téssel a halál órája is ki van mondva. Az enyészettől a hatalmasok sincsenek megkímélve. És azután, — nem tud- juk, — mi következik. Bármit mondjanak is az egyszerre annyira roszszá lett vármegyékről, ... az mégis a nemzeti szellem ápolója, s a bajokban a visszavonulás ments vára volt. Voltak hibái, de azok a kor hibáival összeesnek. Mikor a mi vármegyéink roszak voltak, másutt sem voltak jobbak a viszonyok. De gyűlő helye, focusa volt mindég a nemzeti eszméknek, iskolája volt az országgyűlési követeknek, s folyvást éb- rentartója a nemzeti közszellemnek. Hogy kérelmei, követelései, sőt folyton, megújuló és szaporodó sérelmei a hatalom által nem vétettek figv'e- lembe és nem orvosoltattak, az nem ellene, de inkább mellette bizonyit; igazolja, hogy nem fáradtak ki az ellenállásban I a nemzeti hagyományokat nehéz helyzéfök daczára is megtartották az utódoknak. Mi a tapasztalatból úgy vagyunk meggyőződve, hogy a megyei tisztviselői karnak hivatalnokokká való átalakítása után lassanként meg fog szűnni azon szoros kapocs is, mely eddig a megyét tisztikarával együtt a nemzet zömének szivéhez oly szorosan fűzve tartotta, hogy annak dobbanása lüktette a vért a megyei . élet legkisebb erecskéiben is. A kinevezett tisztviselők csendesen leválnak a közönség kebléről s oda fognak szorosan tapadni, ahol az erő forrását találják, ... a hatalomHát a jövőd Y " Ki nem bírom ezt a fájó gondolatot; egész lelkemben meg vagyok rendülve. Nem akarják az emberek, hogy boldogok legyünk. Azt mondják: megcsalsz . 1 . Igaz-e ? Gyilkos szerelem féltés szállta meg szivemet arra a gondolatra, hogy te már a kielégített örömek nyugalmával mosolyogsz fölöttem I a második férj fölött. Nézem, sokáig nézem gyönyörű szemeidet. Nem igaz, a mit mondanak! . . . Nincs .... nincs több olyan szép asszony, mint te! Történjék bármi, de én pokoli kinaim közepett is — szeretlek. Az eskü szavait nem szokás gránitkövekre vésni; mert onnan nem tudná lefújni a szél. Pedig milyen szép emlékkövet lehetett volna beírni azokkal a hazug eskükkel, mélyekkel úgy megbabonáztál! . . . A rideg ősz fagyos zimankójába be'e téved néha egy fényes napsugár; az én életem szomorú napjait nem deríti föl többé soha — semmi sem. Igazuk volt az embereknek: — kigvó voltál. A családi élet szentségét ledöntöttetl a házi oltárról. Szived kiadó szállás lelt, melyet a többet ígérő bérbe vehetett. Mikor rá léptél a-küszöbre, hogy meg- gyalázd férjed otthonát, hogy elmenj szégyeneddel az'.emberek elől, nem marasztalt vissza senuni sem ? . Szobám padlóján hever most is menyasszonyi fátyolod egy tépett foszlánya, koszorúd egy hervadt virága s mellette egy levéltöredék, ráirva: hűség . . . szerelem.
