Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1889-12-08 / 7. szám
Első évfolyam. KÁRPÁTALJA. az a miniszterelnök úr téved, mert ha ő megy, pártja, ott marad a miniszterelnöki szék mögött, bárki is üljön oda; még akkor is, ha Polonyi ülne oda. Ezért a kormánypárt a szónok rendreutasítását kérte, a mit az' elnök meg' is tett. 1 Eötvös után Szilágyi Dezső igazság- iigyminiszter szólalt fel és a kaposvári'esetre; vonatkozólag kijelentette, hogy a kormány közegei utasítást kaptak, hogy mindenkor a törvény és igazság szerint teljesítsék kö- telességöket. Feljegyzésre méltó, hogy a kormánypárt némán hallgatta végig a minisztert, az ellenzék pedig tüntetve éljenezte és valóságos óvácziókban részesítette. We- kerle pénzügyminisztert is megéljenezte az ellenzék, midőn szellemesen polemizálván Eötvössel kijelentette, hogy szigorúan fog őrködni a fölött, hogy a pénzügyi admi- nisztráczió ne használtassák föl pártczélokra. Az ülés végén Varasdy Károly szombathelyi képviselő tiltakozott az Eötvös Károly által a szombathelyi viszonyokról mondottak ellen, mire Pázmándy Dénes ki jelentette, hogy Varasdy még néhány év előtt függetlenségi pártelnök volt és mégis mennyire kardoskodik a kormány mellett. Varasdy felszólalván, hogy a boszniai okku- páczió idején „nem rokonszenvezett a komiánypárttal,u de ez nem hátránya a mai politikának. A szabadelvüpárt tagjai nov. 29-én bizalmas jellegű összejövetelt tartottak, melyen megbeszélték, mikép lehetne meggátolni a képviselöház ülésein egy idő óta fölmerült jelenetek ismétlődését. A miniszterek közül Wekerle, Szapáry gróf és Szilágyi voltak jelen, sőt. e két utóbbi a tanácskozásban is részt vett. Határozatba ment, hogy a ház elnöke kéressék fel a házszabályok szigorúbb alkalmazására, melyben a ház elnökét minden tekintetben támogatni fogják. A nov. 29-ki ülésen legelőször is Beöthy Ákos szólalt fel, azon kérdést intézvén a ház elnökéhez, hogy minő természetű azon kérdés, vagy felszólítás, melyet hozzá á kormánypárt a legközelebbi magánjellegű öss.-zejövetel kifolyásaképen intézett, melyre az elnök kijelentette hogy utasításokat senkitől sem fogad el és semmiféle idegen befolyásnak nem enged. Beöthy e válaszszal teljesen meg volt elégedve, de kifejezte, hogyha e mozgalom a kormánypárt részéről tovább terjedne, akkor az ellenzék is kénytelen lenne azon kérdést feltenni, vájjon lehet-e az elnök valamely pártkör tagja ? Ugyanígy nyilatkozott Horánszky Nándor és Ugrón Gábor is. Erre Horváth Gyula és Darányi Ignácz kormánypárti képviselők szólaltak fel s kijelentették, hogy ők az elnöknek nem adtak utasítást, csak kérték az elnököt a házszabályok szigorú megtartására, amelyhez mindenkinek joga van. Pécby Tamás élénk részt vett a vitában és kijelentette, hogy o a pártokon felül áll és hogy jövőre még a gyanú se férhessen hozzá, gondja lesz rá, illetőleg lépéseket fog tenni, hogy semmiféle pártnak ne legyen tagja. Ezután áttértek a költségvetés tárgya lására. Szólásra senki sem lévén feljegyezve, Hegedűs Sándor előadó tartotta meg záróbeszédjét, mely után felszólaltak Kaas Ivor búim, Ápponyi gróf, Wekerle és Tisza K., kinek beszéde alatt az ellenzék újra zajongott és különféle felkiáltásokkal zavarta folytonosan. Berekesztetvén a vita, az elnök előterjesztést tett a szavazásra nézve. Az- elleij, zék másnapra akarta halasztani a szavazást de a többség a folyó nap mellett döntött! A szavazás felállással történt s»a többség általánosságbaii elfogadta áz 1890-ki budgetet. Ezek után névszerinti szavazás, volt Irányi Dániel javaslata fölött s 109 szótöbbséggel -elvették a javaslatot; a mérsékelt ellenzék legnagyobb része szintén ellene szvazott a javaslatnak; ugyancsak név szerinti szavazás történtJSoda Vilmos határozati javaslata fölött s ezt is elvetették 100 szótöbbséggel. Erre már a mérsékelt ellenzékiek közöl is' sokán szavaztak, sőt Körösi7 Sándor kormánypárti képviselő is, amiért az ellenzék részéről sok éljenben részesült. Ezen ülés egyike volt a leghosszabbaknak mivel csak délutáni 4 órakor végződött. Ugyan ekkor, csak hogy rövidebb ideig tárgyalták a horvátok is a jövő évi költségvetést. Ök is vitatkoztak, zajongtak, sőt bé- be-korba botrányt is rögtönöztek. Ilyen volt a többi között a nov. 27-ki gyűlés is. Ki kell emelnünk gróf Kimen Iléderváry ljánt, ki igen hatásosan beszélt Sztárcsevics ellen, kiről e kifejezései miatt: „Sztárcsevics még ő felsége egyetlen kormányának sem szavazta meg a költségvetést11, azt konstsitálta hogy Sztárcsevics még semmiféle olyan kormányt sem ismert el, melyet ő felsége nevezett ki. Azon reményének ad kifejezést,: hogy jöhet idő, mikor Sztárcsevics hívei is be fogják látni, mennyire veszélyesek az ily téves nézetek. Azután Amrusz ellen szónokolván, Horvátorságnak Magyarország- hozi viszonyáról kijelentette, hogy Horváth- ország nem állam, de még nem is provin- czia, hanem egy olyan függeléke Magyar- országnak, melyet már Kálmán király ideje óta a közösség kapcsol az anyaországhoz. Végül azon reményének ad kifejezést, hogy jövőre oly költségvetést fog benyújthatni, mely a nép anyagi és szellemi jólétét fogja emelni. A vita után Sztankovies válaszolt két régebbi és érdektelen interpellátióra. Majd a sztarcsevicspárti Jakczén állt fel és beszédjében az elnöknek szemére lob- bantotta, hogy állítólag vasúti konczessiót fogadott el, mely kifejezése nagy botrányt idézett elő. Az elnök követelte, bogy álli . fását bizonyítsa be, mit ha elmulasztana megtenni, megérdemli olyannak a nevét, ki másokról valótlanságokat állít; nem akarom magamat védelmezni, de nem tártom a ház méltóságával összeegyeztethetőnek, hogy annak elnökét üzérkedéssel vádolhassák. Erre Jákczén bocsánatot kért s azzal mentette magát, hogy távol lévén, azt csak a lapokból olvasta.'.Elég gyalázat! igy szóla az elnök, hogy Ön egyszerű újság híresztelés alapján képes az elnököt ilyennel vádolni, ha nem személyemre vonatkoznék a vád, úgy az Ön kizáratását indítványoznám. Az el-: nőköt zsiviózták. Jakczén azzal szakította meg a beszédet, hogy a költségvetést el uem- fogadta. November 30-án folytatták a költség- vetési vitát s Cernkovich, Banjavirsics és Kukovics felszólalásai után a költségvetést általánosan megszavazták. A horváttarto- mánygyülés december 4-ig elnapoltatott. * * - * E hó 1-én a képviselőház egész csendben fogott a költségvetés részletes tárgyalásához. A képviselők oly csekély számban jelentek meg, hogy az ülést egy félórára Mun’kács, 1889. december hó 8. mesobb fajtájára: a tarisnyás hazafiakra. Ezek alant és fent a hon megmentése és felvirágzása czimén nélkülüzhetlenekké tudják magukat feltüntetni, csakhogy annál jobban rakhassák meg zsebüket. Semmi sem szent ezek előtt: se népfaj, se egyén, se család. Minden káka tövén csomót keresnek I ha nem találnak, csakhogy nélkülözhet- lenségük s igaz buzgalmuk annál inkább bizonysággá válljék, fölfedeznek mesterségesen utakat és módokat. Találmányukat azután felfújják, az intéző köröket bele lo- valják úgy-annyira, hogy midőn emezek előtt az igazság fénye végtére is kisül: a hínárból nem bírnak, vagy nem akarnak kibújni, részint, mert röstelik a dolgot, részint, mert a felzaklatott kedélyeket hallgatásukkal, vagy az ügy elsimításával vélik lecsendesithetni. Hogy azután becsület, hírnév, családi élet sárba tiportatott: az magyarán vurst nekik. A tarisnyás hazafi azt mondja: használtam nevem fényének s a mi a fő, — zsebemnek, az áldozat: az fetrenghet a kerítés mögött, — ördög sem néz rá. Es ily társadalmi férgek be soká tudjákfenn en hordani fejüket,mig végre a ne- mezis utói nem éii őket, a mi — eddigi tajjasz- talásom szerint — soha el nem maradhat. És végre vannak ú. n. megalkuvó, vagy jobban mondva, fatalista hazafiak. Szivükben ég a tiszta hazaszerel et; de gyenge lelkűk fél a nyílt, bátor fellépéstől. Áz erőszakoskodás, fennhéjázás előtt fejet hajtanak. Fáj a szivük, hogy a dolog úgy történik, amint nem kellene ; sír a szivük a haza bekövetkezhető sorsának képén, de nem bírnak vétót kiáltani az örvény felé rohanó áradatnak. Szomorú dolgok ezek, melyek toliam hegyére jönnek, de nem tehetek róla;' ha ilyeneknek látja lelkem. Eszembe jutnak hazám történelmének csúnya periódusai,, melyek mintha ismétlődni készülnének. Rettenetes dolog az, midőn az emberek szivét a közöny, haszonlesés, vagy a fatalismus átkos lidércze hatja át. Rettenetes dolog az, midőn az emberek kebléből az idealis- mus, e minden nemesebb erkölcs rugója ki kezd veszni. Rettenetes dolog az, midőn már nem kezdünk mással számolni, mint a haszonnal, a „fazékkal,“ amint magát hazánk félistene kifejezte. Mi ennek az oka ? Filozofáljak róla ? Áh ! undorodom tőle . . . Oh pedig még nem rég másféle eszméket cseppegtettek lelkeinkbe a hazaszeretetről. ) „Szeressed hazádat önzetlenül minden mellékczél és tekintet nélkül. Bálványod legyen hEtzád, melyért Isteneden kívül mindent, mi szép e világon : életet, családot, javakat kész légy feláldozni. Dolgozzál érte szüntelen, a mennyire erőd csak ergedi. Ne törődjél azzal, hogy munkálkodásod gyakran nem talál elismerésre, sőt hogy néha gúnyt, vagy gáncsolást vagy kénytelen elszenvedni. — Ha igazán, ha tiszta szivedből szereted hazádat: saját lelkiismereted minden félreértéssel szemben megnyugvást és vigasztalást nyújt keblednek. — Szeressed, pedig a szó ^valódi értelmében vett magyar hazádat. És e tekintetben ne vezessen félre semmi hazug okoskodás. E haza magyarnak alkottatott és a jjoklok- nak kapui sem vesznek rajta erőt, ha fiaiban iránta a szeretet igaz tüze lobog. Minden embernek, ki e magyar földön született, magyarnak kell lennie szivében, eszében és lelkében, dicsérje bár Istenét bármily nyelven és bármily szokásokkal. A magyar haza szivedet,. eszedet és erődet k - vánja: egyebekben pedig a mint békén hagyott a múltban, azonképen békén hagy minden időkben. A kik az ellenkezőt állítják, vagy cselekzzik : álhazafiak, a kik önző czélokat hajhászva, szándékukat hamis pa lástba burkolják.“ íme erre, ily axiómákra tanított en gém az, a kinek áldott legyen emléke 1 a ki, igaz, csak egy egyszerű „orosz“ pap volt. S ilyenekre tanítják „ők“ mind családjuk tagjait, a haza jövő reményeit. Bátran merem ezt kimondani s azt is, hogy : nem mond igazat, a ki az ellenkezőt állítja. Ilyenekre tanított engem s mindnyá-1 junkat I tanítja tudom, folytonosan Ön is kedves Szerk. Úr. Bátran indultam ez alapon] az élet tengerére és szilárdságában soh’se csalódtam. Hogy ne örvendeznék tehát, midőn látom, hogy a magyar honszerelem fáklyáját, melyet az iskola falain belől oly kitartóan éget, a társadalmi téren is megcsóválja? Midőn az igazság fényét igyekezik terjeszteni ott, hol társadalmunk jelen foltjai árnyékot próbálnak v.etni ? Hálátlan és jellem nélkül való volnék, ha igaz örömemet nem fejezném ki, látván volt tanáromat, kihez a tiszteletnek és szeretetnek annyi emléke fűz, ily, hazánkra á annak sziikebb körű vidékére áldásos munkálkodásnak közepette. Tudom, kedves Szerkesztő Ür, hogy erre Önt az Isten, a haza és az igazság tiszta szeretete vezette. Tudom, hogy tollá val annak a kedves vidéknek, melyhez annyi elenyészhetlen emlék fűz, javára ki- ván válni. Es ebben segítse Önt minden kegyelmével az egek Ura. Munkálkodása közben találkozik majd akárhány akadálylyal és akárhány „hazafival, ki követ igyekszik majd hordani lábai elé. De ez ne csíiggeszsze, mert az általános sorsa minden nyilvános pályán működő embernek. Szivemből óhajtom, hogy czélja sikerüljön ; hogy sorai mindenütt terjesszék a közművelődést, a haladást, erkölcsöt, vallásosságot s a haza igaz, önzetlen szerete- tét; — hogy ily módon tolla munkájával hozzájáruljon a költő által álmodott jobb I kor megalkotásához : Mert jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Szerénytelen volnék, ha e tekintetben közreműködésemnek lapja hasábjain valami fontosságot tulajdonítanék; de ha Kárpátalja vidékének, mely hőn szeretett magyar hazámban az én áldott sziikebb hazám, „Kárpátalja“ közvetítésével csak mákszem- nyi hasznára is tudnék válni : lelkem minden ízében örülne rajta. Isten velünk! Kecskóczi Ödön. puját kerítésével kissé szimlnetrikusabb állapotba hozza. Képzeljen magának az olvasé egy körül-belül másfél meteres új, rácsos kerítést s közepén egy három meter magasságra ágaskodva nyújtózó régi, rozzant kaput s előtte lesz a városház egyik oldalának kerítése és kapuja. Másik oldalán egy nagyszerű fabódé áll. Ezelőtt, — mintegy 5 évvel — úgy karácsony táján leégett a teteje § hamarjában ideiglenes deszkatetőzettel látták el. Az ideiglenesség immár Öt éve tart, de azért nem gondol senki arra, hogy rendszeresíteni is lehetne már annyi idő múlva. Az építkezések jobbára csak toldozga- tások. A nyáron megengedtetett, hogy egy régi faépület a piac legszebb részén, mely szintén leégett volt, kissé feljebb emelve kitataroztassék. A főbb utcák gyalogjárói minden fiz évben legalább egyszer újítás alá kerülnek, azért a mellékutcákra soha sem kerülhet a sor, pedig bizony nem ke- • veset költünk évenként az utcákra. Az Új-utca jobb oldalán éjjel nem tanácsos a járás, mert épen a gyalogjáró kö- ! zepére esett jegenyefákat annak idejében a kegyelet jeléül meghagyatták, most pedig 1 a tulajdonos kivágatván, 30—40 centimeter i törzs magasságot ott hagyott, hogy a járó 1 kelők botorkázzanak rajta keresztül. | A fő utcákról sár-viz idején letérni nem tanácsos, mert oda még európai útcsinálás 1 fogalma nem hatott el. Pedig megérdemel- | nék, hogy azoknak lakásairól is gondoljunk | már valamit. Kövünk van elég, a porondot t helyünkbe hozza a Latorca vize, csakhogy 1 az még nem jutott senkinek eszébe, hogy i jó és könnyű hozzájáró útról is kellene s gondoskodni. Ez nem tartozik senkinek a t hatáskörébe. Mezei utaink egy kis eső után e feneketlen kátyúval tátongnak. Ezek közt k legjáratosabb a nagyhegyi út, mely viciná- a lis út is, mert sok szomszédos község csak | azon közlekedhetik a várossal. Erdeinkből a a tűzifát ezen kell szállítani, a városi téar- h lavető gyárhoz csak ezen lehet eljutni, há- k rom nagy szőllőhegynek ez a közlekedési | útja, marháink ezen járnak nyáron át a legelőre és mégis ennél rosszabb, járhatatla- | nabb út nincs felső Magyarországon. Heti krónika. e ' \ I "■ ----- ■ Í 11 Szomorúan konstatálhatjuk, hogy a kép- a viselőház november 27-ki ülése a mennyin! j( nyugodtan és csendesen kezdődött, ép any- e nyira lett később színhelye a legzajosabb 1 jeleneteknek. e Horánszky, Madarász és a pénzügy- n miniszter felszólalásai után az indemnitiről v szóló javaslatot megszavazták. Áttérvén a IV költségvetési vitára Wittmann János a pol- n gárok jogait védelmezte = Perczel Miklós k pedig előadta, hogy a kormánypárthoz azért h nem szegődik, mert az semmit sem akar, sí vagy csak azt, amit a miniszterelnök ; a füg- g getlenségi párthoz azért nem, mert az sokat a akar, végül a mérsékelt ellenzékihez azért n nem, mert az keveset akar. Azután egy ha- n tározati javaslatot nyújtott be, melyben az h van kifejezve, hogy egy póttörvényjavas- n latban mondassák ki, hogy azon polgárok, n kik külföldön laknak s tiz év alatt valamely k hazai törvényhatóság által polgárrá válasz- F tatnak s azt elfogadják, ne veszítsék el ál- rr lampolgári jogukat. Asbóth János és Ka- n pocsfy Jenő felszólalásai után Hodossy lm- k a- re eléggé érdekes beszédben azzal vádolt só Tisza miniszterelnököt, hogy a közjogi ah os pót elrontotta. Erre felállott Tisza, de a ,s- ellenzék részéről nagy „hoch“-hal fogadta a- tott. A függetlenségi párt padjain megindul á- a beszélgetés és senki sem akarta c ,y az ellenzékiek közül meghallgatni. Hiáb 5 kért az elnök csendet, hiába szólt az elnöl H csengettyű, sőt később hiába utasított töb el beket rendre ; a csend csak nem akart hely •e reállani úgy, hogy á beszédből egyes kite y jezéseket is alig lehetett érteni. Appony ö személyes kérdésben szólalván fel, Tiszánál rávonatkozó beszédét visszautasitotta, mely f. re Tisza rögtön válaszolván, kijelentette | hogy tévedett, de az ellenzék „eláll /“ kiál y tásokkal roppant zajt csapott, Irányi Dánie § szólalt fe1, hogy tiltakozzék Tisza szava i ellen, Tisza közbeszólt, de az ellenzék foly 3 vást kiabálta: „Denuncziáns!“ Végre szó i hoz jutott és azt mondta, hogy a házbai minden párt lojálisnak mondja magát, dt vannak, kik másutt azt állítják, hog\ - Kossuth politikáját követik, ez pedig t detronizáczióra vezet. Ez ellen a függet- i, lenségi párt hevesen tiltakozott és Irány: ■ kijelentette, hogy mindaddig, inig meg nem • mondja, kik azok, kik a függetlenségi pártból a detronizácziót követelik, állítását rágalomnak nyilvánítja. Erre azután olyan izgalmas jelenet következett, aminő képviselöházunkban talán még sohasem fordult elő. A függetlenpárti képviselők tapsolva és Irányit éltetve ugrál tak fel helyeikről, összeszoritott öklökkel fenyegették a miniszterelnököt és a kormánypártot. ,,Rágalom ! rágalom !“ hallatszott az ellenzéki padokról. „Gyanúsítás 1 denuncziálás /“ kiáltották a miniszter elnök felé. Ugrón Gábor több perczig várakozott, mig szóhoz juthatott. O is tiltakozott a denuncziálás ellen s kijelentette, hogy ők nem a koronát, de a miniszterelnököt akarják detronizálni. Midőn Tisza újra beszélni akart, a függetlenségi és a mérsékelt ellenzéki párt tagjai nagyobbára kivonultak a teremből. Meglehet, hogy a közönség, mely a képviselőház nov. 2S-ki ülésén zsúfolásig megtöltötte a karzatot, a 27-ki ülésen előfordult zajos jelenetek ismétlését várta. Ha ezt tette, úgy alaposan csalódott, mert e napon az ülés egész csendben folyt le, sőt a képviselők is sokkal nagyobb számban jelentek meg, mint máskor. Boda Vilmos egy a honosságról szóló határozati javaslatot nyújtott be, melyet azon esetre kér elfogadni, ha az Irányú indítványa elvettetnék ; Perczel Miklós hozzájárul ezen indítványhoz és egyúttal a magáét visszavonja. Majd Polonyi Géza fejtegette, hogy a miniszterelnöknek Kossuth honosságára vonat.- , kozó magyarázata jogi szempontból sem állhat meg, sőt veszedelmes praecedensiil is szolgálhat: azután visszautasitotta Tisza gyanúsítását és elmondta Kossuth Lajosnak a dinásztiáról szóló nyilatkozatát. Öt perces nyi szünet után Eötvös Károly mondott nagyszabású beszédét, melyben elismeri, hogy az ellenzék túlmegy' bizonyos törvényeken, de erre elementáris szüksége van, mert a parlamentarizmus igaz törvényeit a kormány kezdte megsérteni, lerombolni. Felhozza továbbá, hogy' a miniszterelnök maga mondott kritikát kormányzására nézve, midőn kijelentette, hogy ha ő megy, utána következik a kháosz ; és hozzá teszi, hogy
