Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1889-12-01 / 6. szám

KiBPlTÄ L J A.

nek, csak pénzüket jövedelmesen forgathassák. Mint' a vizsgálatból kiderült, oly sok hiány van az egész gyár előállításánál, hogy a munkát megkezdeni sem volt volna szabad.

Nincs rendben a pályakocsi feltoló rámpája s a munkások egy rósz, vagy félre lépéssel életüket kockáztatják. A kút, melyből a nagymennyiségű vízszükségletet veszik, minden korlát és takaró nélkül tátong a munkások között. A garathoz felvezető lépcső rothadt faanyagból van Összetákolva. Az egész épületen ablak nincs, hogy a szél künnyen és akadály nélkül járhasson rajta ki és be. Könyvvezetés, gyári munkások névjegyzéke, mind felesleges találmány. A kazánvizsgálatról szóló jegyzéknek a gyárban ki kellene függesztve lenni, de itt szükségtelennek tartatik. A kazán fűtése tudatlan emberre bizatik, legalább az illetőnek semmi igazolványa nincs arról, hogy ért hozzá, mely pedig múlhatatlanul szükséges. Mert hozzá értőkkel is megtörténik gyakran a szerencsétlenség, járatlanok pedig folyton veszélyeztetik magok és társaik életét. Az egész gyártelep úgy áll a szabadban, mintegy karám, kerítését a nagy óceánok teszik.

Mind ezen hiányok arra kényszer ritették a tanácsot, hogy a gyártulajdonosok ellen, — minthogy az engedélyokmányban kitüntetett feltételeknek nem tettek eleget, — az 1884. xvm. t.-c. 15. .§-át alkalmazzák, mely szerint az illetők 100 írt birsággal sulytattak és a gyár beszüntetésével mindaddig, mig a törvény kívánalmainak eleget nem tesznek.

Nagy baj az, hogy vidékünkön, a hol a gyárak hiányát oly nagyon érezzük, ily könnyelműen és csak ide- ig-óráig való számítással állittatik mindén komolyabb meggondolást igénylő dolog, mely e szegény vidéken hivatva lenne arra, hogy keresettel lássa el a tengődő munkás népet.

Nagyon kivonatos lenne pedig, hogy magasabb körök is tanulmány tárgyává ,teniíék e vidéket s komo- lyan gondolkoznának arról, hogy mielőtt e nép is nyakába venné a világot, mint ez Homonna vidékéről már nem százával, de ezrével történik, »— kereset mód nyujtatnék nekiek.

A föld csak akkor ér valamit, ha van, aki művelje. Műveletlen, üres területek nem numeráinak sem a társadalomban, sem a hazai állapotok feltart ásíib an.

Eis# évfolyam.

Közöltetett a tanácscsal, hogy f. év dec. 16-án a munkácsi dohánytőzsde árlejtés útján bérbe fog adatni, mely Beregszászban a pénzügyigazgatóság székhelyén fog megtartatni.

Foglalkozott végül a tanács a vásár- vám-bérlők ügyeivel, kik folytonos panaszra adnak alkalmat a közönségnek is, a város irányában elvállalt kötelezettségeikre nézve is. De, minthogy most már rendes és természetes áljára tereltetett az ügy, talán — hisszük —— eredményesebb lesz az eljárás. Több rendbeli ügyre nézve elmarasztaló végzés hozatott ellenök és azok végrehajtása is elrendeltetett. Voltak ugyan már rég jogerőre emelkedett végzések, de a végrehajtás nem foganasittatott ellenök, — a sok felebbezés folytán mindig kibújtak kötelességeik teljesítése alól s azután ellaposodott az ügy, végi-e elfelejtetett és ez igy ment év- ről-évre, a város közönsége pedig nem tudott a boszankodáson túl menni. Elvárjuk a tanácstól, hogy a megkez- dett utón haladni is fog ! ^ ^

Heti krónika.

Ábrányi Emilnek már a múlt heti számunkban emlitett hatásos beszéde, mely- lyel majdnem az egész képviselőházat káp- . rázatba ejtette, mintegy alapul látszik szolgálni ‘egy egészen uj- az úgynevezett nemzeti pártnak. Ábrányi e párt érdekében valóságos felszólitSSf intézett az egész nemzethez, melyben a szervezendő párt programmját a következő öt pontban kör- vonalozta:

1) hogy a közös hadsereg a magyar hatóságokkal magyar nyelven levelezzen ;

2) hogy a magyar önkéntesek a tiszti vizsgálatot nem utasítás, hanem .törvény alapján, magyar nyelven tegyék le, *

3) hogy a közös hadseregből 'teljesen száműzessék a politika s ennek biztosítéka benne legyen a katonai büntetőtörvény reformjában.

4) hogy a magyar honvédségre vonatkozó törvények és utasítások összhangba hozassanak az 1868-ki törvény szellemével és czélzátával j végre j i

5) - hogy Magyarországon egy tiszti akadémia állíttassák fel.

E programm körül már több képviselő csoportosult, de végszervezése még messze lehet, mert az ellenzék önálló magyar hadsereget óhajt, mig Ábrányi megelégszik egy nem sokat jelentő katonai akadémiával is.

A képviselőház november 21 -ki ülése minden nagyobb hatás nélkül folyt; a költségvetés tárgyalása alkalmával az ellenzéki szónokok minden áron Tiszát akarták ostrom alá fogri; igy Madarász ifjú hévvel bizonyította, hogy a 67-ki kiegyezés alapján nem lehet boldogulni és fejtegetve következtette, hogy Tisza még ez alapot is elrontotta . Horánszky Nándor pedig politikai szempontból vette beható kritika alá a

költségvetést és Tisza politikai rendszerét iparkodott pelengérre állitani. Ennek ellensúlyozásául tekinthető Wekerle pénzügyminiszter felszólalása, melyet igen ügyesen szerkesztett beszéddel kisért és melyből azon nevezetes kijelentése is olvasható, hogy „a közterhek további emelésére gondolni sem lehet.11

Sokkal izgalmasabb volt a képviselőház következő napi, azaz nov. 22-ki ülése. Az ellenzék annyira ment, hogy Tisza miniszterelnök másodszori felszólalása alkalmával e kiáltások : „Ki vele ! Ki vele !“ hangzottak padjaikról. E zaj okául Irányi Dánielnek Kosuth Lajos honosságáról szóló határozati javaslata szolgált. Irányi nagy gonddal kidolgozott beszédben igen behatóan és alaposan foglalkozik a honossággal és gyönyörűen festi, hogy tiz év múlva bármelyikünk is, ha külföldön van és esetleg elfelejtkezik e törvényről, igen könnyen megszűnik magyar polgár lenni. Minden más nemzet igyekszik a nemzettestet gyarapítani és csak mi vagyunk, a kik azt is szívesen eldobjuk, amink van. Nincs is semmi más országban, ilyen törvény, csak nálunk. Zsúfolt ház és zsúfolt karzat hallgatta hatásos beszédjét, mely tiszta gyémánt gyanánt ragyog minden eddigi képviselői beszéde között. Midőn e beszédben a Kusuth Lajos honosságát, vagy jobban mondva, leendő hnotalanságát ecsetelte, a karzat női közönsége sírásra fakadt, sőt nem egy képviselő szemeiben is könyek rezegtek. E javaslatban azon óhaját fejezi ki, hogy a törvény Kossuthra nézve módosittassék, azaz országgyü lésileg mondassák ki, hogy e törvény alól Kossuth kivételt képez, vagyis hogy ő reá ez nem vonatkozik; mire Ti?za azonnal felállt és kijelentette, hogy a törvény módosítását nem tartja szükségesnek, mert a törvényt nem egy ember kedvéért alkotják ; de különben sincs Kossuthnak arra szüksége, mivel ő elfogadván a városok diszpolgársá- gát, soha sem szünhetik meg magyar polgár lenni. Irányi e választ nem fogadta el és azt mondta, hogy Tisza nincs hivatva a tör vény magyarázására ;mire Tisza újra feláll- ván azon megjegyzést tette, hogy ilyen eljárással Kossuthot voltaképen a függetlenségi párt teszi hontalanná. Erre J aztán következtek a fenti kifakadások. Ügy halljuk, hogy Tisza e válaszát a király ő felségének terjesztette elő a két nappal előbb történt audientián és e válaszához ő felsége is hozzájárult volna.

Mintegy 5 pereznyi szünet után Hermann Ottó szólalt fel, ki társadálmi kérdések beható foglalkozása mellett Tisza rendszerét támadta meg és igy csak növelte a ház izgalmát, mely különben már az ülés elején is megvolt, midőn Roszner Ervin báró kormánypárti képviselő az ellenzéknek lecz- két tartott a tárgyilagosságról és különösen Hoch Jánost politikai erkölcstelenséggel vádolta ; mire. Hoch egy talpraesett beszédben válaszolván, kiemelte, hogyaz olyan egyén, mint Roszner, ki még csak pár évvel is ezelőtt ellenzéki volt, koránt sem vádolhat mást politikai erkölcstelenséggel.

A képviselőház nov. 23-ki ülése sem szenved hiányt jeles beszédek- és egyes érdekes epizódokban. Vaílyi Árpád egy figyelemmel meghallgatott beszédét mondott a

Imre az utszélen erősen hegyezte füleit, mert a bokorból hangzó szavakból a vetélytársára, Tivadarra való ezélzást gyanított.

— Jöjj, otthon megfogom mondani, — hallatszék ismét a női hang.

— Nem megyek. Azért hívtalak ide, hogy senki ne háborgathasson. Mond meg hát, mit keresett ő nálad ? Felelj, mert .. .

— Mert ? Mit mert ? Megölsz másként ? — szólt ismét a női hang gúnyos nevetéssel. *

— Igen, megöllek ! . . . Felelj ! . . . — hangzók felbőszült férfias hangon.

— Ölj meg, de most nem felelek !. . . Gyáva! volna lelked egy védtelen nőt itt, ahol, ha segélyért kiáltanék, nem jönne senki, volna lelked itt megfosztani az élettől! ?

— Van hozzá lelkem. Igen, van. De tudod-e, hogy ugyanazon lélek, mely most elég hitvány engem gy ilkosságra bírni, hogy ez tudott nemesen is érezni . . . Tu- dod-e, hogy milyen gyönyörrel volt lelkem eltelve, ha csak láthattalak is, midőn te is kerested az alkalmat, hogy velem találkozzál. Emlékezzél vissza, mi mindent elkövettem, hogy szerelmemnek megnyerjelek és enyémnek mondhassalak téged .... Emlékszeme, mit fogadtál a szabad ég alatt és emlékszel-e, mikor azt az Isten szent oltára előtt is esküvel erősítetted ? . .. Emlékszel-e, milyen boldognak mondottad magadat egy évvel ezelőtt, mikor életet adtál e gyermeknek, melyet most oly durván tartasz öledben ... Emlékezzél vissza mindenre

^Imrében, ki visszafojtott lélekzettel hallgatta e furcsa párbeszédet, felforrt a

vér s készen állt, hogy a nőnek, kinek hangját hallja, segítségére menjen. Elővette íorgópisztolyát, melyet rendesen magával hordott és a nála levő két töltényt belétette.

— Meg kell mentenem ! — dörmögé. '— Egy védtelen nőt nem engedhetek elveszni egy megrögzött gonosz lélek kedvéért.

A bokorból azonban tovább hallatszott a viaskodó párbeszéd és gyermeksirás.

— E gyermek az enyém lesz ... te meg az ördögé léssz! Hitvány hited nem érdemel ' mást!... E közben dulakodás hangja hallatszott.

Imre oda akart rohanni, de nem tette

— gondolá, majd valami védangyálként az utolsó perezben.

— Lőjj !... hallatszék a női hang felkiálltása. — Lőjj, ha hitvány lelkidnek szennyét le tudod mosni véremmel, . . Lőjj! Nem hivok segítséget...

Alig hangzottak el e kétségbeejtő női hangok, két lövés dördült el és egy velőt- rázó női sikoltás hangzott fel.

— Nesze méltó büntetésed! — mondá utánna a férfias hang.

Imre, bár a lövés hangját nem látta, még is egy pillanat alatt beugrott a sánezba és a derékig érő sáros vizen átmenve, elszánt bátorsággal, egyenesen a bokorhoz rohant.

— Hol vagy, hitvány! ? — kiáltá Imre dörgő hangon.

Semmi válasz.

Egészen a bokorhoz ment, pisztolyát mindig előre tartva.

Hol vagy ? Szólj, mert agyon lőlek !. ..

Még mindig semmi válasz.

Amint a bokor másik oldalához ment, egyszerre valami pörgő kereplés ütötte meg füleit s Imre ijedtében az egyik golyót kilőtte pisztolyából.

A kereplés hangja hirtelen megszűnt és amint Imre második golyóját lőtte ki, a másik bokorból hirtelen egy férfi ugrott oda és Imre két kezét hátul megragadta, jobbjából kicsavarta a pisztolyt.

Hasztalan volt Imre védekezése, az idegen erősen fogta kezeit.

— Ki vagy ? — kérdé dühösen Imre.

— Majd megtudod! — volt a válasz, nem egész természetes hangon.

Imrének úgy tűnt föl e hang, mintha ismerné. Azonban alig fogamzott meg agyában e véleménye, az idegen eleresztette és:

— En vagyok! — kaczagva kiejtett szavakkal Imre elé állt.

— Nem értelek ...! Tivadar... te vagy ■ az ? . .. — kérdé Imre zavartan, hátralépve.

— Igen, én vagyok. A gyilkos, a meglőtt asszony, a siró gyermek és a durranó pisztoly ez a kis gép.

Tivadar ekkor a nála levő kis kézilámpát meggyujtotta és megmutatta a kis gépezetet; melyet a bokorban elrejtett volt.

Imre mindjárt az első pillanatra Edison találmányát, a fonográfot ismerte föl benne és mikor Tivadar elmondotta, hogy otthon hogyan beszéltetett belé az ördön- gös kis gépbe,, Imre nem szabadkozott egy szóval sem, hogy le van győzve és Hedviggel — legalább mig Tivadar meg nem engedi — nem szabad egyetlen egy szót sem váltania. Roskovits G. Pongrácz.

függetlenségi partról. Orbán Balazs humoros ötleteivel nem egyszer zajos derültséget keltett s Roszner Ervin báróról konstalálta, hogy függetlenségiparii is volt. Lukacs Gyula is olyan formán ■■ nyilatkozott róla; hogy a függetlenség párttal konferált a Szilágyi tiszeletére rendezett fáklyásmenet ügyében • mire Roszner személyes ügyben szólalván fel, nem egyszer zajos jeleneteket idézett elő de mindazáltal amellett maradt, hogy mindezekből politikai meggyőződésére következtetéseket vonni egyáltalán nem lehet.

Legérdekesebb volt azonban Tisza István, a miniszterelnök fiának felszólalása melyet két nagyobb részre lehet osztani, és pedig az első rész a budgetre, a második meg a kormány védelmére vonatkozik; e beszédben párhuzamot vont, Tisza Kálmán és gróf Apponyi Albert között. Kijelenté ugyanis, hogy a kormánynak nagy többsége van, melyet a nemzet választási akarata teremtett, mig gróf Ápponyi Albert politikáját majdnem az egész nemzet elitéli. Ezután az ellenzék ellen fordult és azt a szólásszabadság megsértésével vádolta, mire az ellenzék megtörte a csendet s közbekiáltásokkal és ellentmondásokkal zavarta a szónokot, mig a kormánypárt mindvégig zajos helyesléssel kisérte beszédjét.

*

* *

A képviselőház e hó 25-én lépett a költségvetés tárgyalásának második hetébe. Az első szónok báró Kaas Ivor volt, ki a budgettel keveset foglalkozott, kereken kijelentvén, hogy lehetetlen miniszterelnöknek“ sohasem szavazza meg a költség- vetést. Azután a közelmúlt történelmére támaszkodva a kidolgozás magas szinvonalán álló beszédben egymás mellé állította király ő felsége és Kossuth alakját; jellemezte gróf Széchenyi Istvánt és annak a korára vonatkozó politikai befolyását; szellemes kritikát mondott gróf Andrássy Gyuláról és politikai tevékenységéről. Végül áttért a Ti- sza-korszakra és az általa teremtett válságra, azt’állitván, hogy a parlament csak azért nem lett eddig nagyobb izgalmak központja, mert az elnök tapintatossága azt mindenkor mintegy eloszlatta, mire a képviselők az elnök mellett egy kis rögtönzött tüntetést ren deztek.

Ezután Gajári Ödön beszélt. Beszéde tisztán polemikus volt s azt valamennyi párt nyugodtan hallgatta. Mindvégig ügyesen és elegánsan védelmezte a kormányt és pártjának álláspontját. Ez a képviselő a véderővita óta a kormány ünnepi szónoka s beszédjét bizonyos várakozás szokta megelőz ni; de most, mivel inkább polemikus és defensiv természetű volt, a várakozást nem egészen elégítette ki. Utána Ábrádyi Emil állt fel és a kultúra elnyomásáról beszélvén, azt állította, hogy nálunk még mindig a német szellem uralkodik, a mit a kormány is istápol. Kívánja, hogy magyar nemzeti kultúra teremtessék, mert Magyarország vezérszereplése, Európa keleti részein csakis igy biztosítható. Végül Tisza István szólalt fel személyes kérdésben, Petrik Ferencz pedig néhány megjegyzést tett a budgetre és a kormány politikára.

*

* *

A képviselőház e hó 26-ki ülése nemcsak érdekes, de valószínűleg a legérdekesebb volt az egész költségvetési vitában. Érdekessé tette főleg az, hogy’három különböző párti jeles ember beszélt és igy mintegy három ellentétes egyéniség nyilatkozatát van szerencsénk tudomásul venni. Az egyik Mocsáry Lajos, a második Jókai Mór és a harmadik szónok gróf Apponyi Albert volt. Mocsáry a hagyományos nemzeti politika védelmére kel s azt erős haza- szeretet és vas logikával rendelkező beszéddel adja elő. Legfőbb jónak a szabadságot s a politikus legfőbb tárgyának nem az államot, hanem a nemzetet tekinti. Jókai itt is inkább kitűnő iró, mint politikus, Sokszor még 'a politikában is regényíró, még pedig a romántikus iskolából, mert gyakran itt is hősöket alkot magának, a kiken mesés ragaszkodással csügg. Végül Apponyiról mondhatjuk, hogy beszéde sok tudás, erős elme, fényes dialektika és föl- melegitő temperamentum szerencsés vjgyü- léke mellett bizonyít, de azon szerencsétlen szerepre vállalkozott, hogy a nemzeti aspi- rátiókat a megutált k. k. politikával egyeztesse össze. Általában nagy élvezetet nyújtott e három jeles és kitünően kidolgozott beszéd meghallgatása és mondhatjuk, hogy körülbelül e napon érte el tetőpontját a költségvetési vita.

Legközelebb napirendre kerül az in- demnyti megszavazása, ami valószínűleg csakhamar megtörténik, mert közeledik az újesztendő, a háztartásban pedig késedelemnek nincs helye.

*

* *

Mint halljuk, a kormány a kereskedelmi kamarák számát öttel szaporítani szándékozik és igy az eddigi 15 helyett 20 kamara lesz. Az öt uj kamara székhelyei

Munkács, 1889. december hú 1.