Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1889-11-24 / 5. szám

Els# évfolyam. KÁRPÁT A LJ A­figyelembe nőm vétetnének, mi az ország érdeke ; nem lehet; ellenkezőleg minden törekvésnek oda kell irányulni, hogy a ha­zában senki se foghassa magát háttérbe szo- ritottnak tekinthetni és igy a haza érdekét mint sajátját védelmezni mindenki édes kö­telességének tartsa. De bár mint kívánnék is elérni azon célt, hogy a járások vegyes nemzetiségű elemekből álljanak, ez kivihetetlen lenne a fenálló alakulások miatt és igy sokkal cél­szerűbb az őszinte eljárás: lehetőleg külön járásokat alkotni az együvé tartozók számára és lehetőleg ápolni azok jogos érdekeit. Olyan nincs, hogy a szélen lakó nem­zetiségek elválni kívánjanak az országtól, ha jogos érdekeik kielégittetnek, ha ők le nem nézetnek, és mindenek felett, ha valódig ön- kormányzat hozatik be jó közigazgatással és jogszolgáltatással az országba, mert ők ezt együtt más hazában fel nem lelhetnék. Képzelni lehet, hogy egy hasonló ér­dekű járás önkormányzati és politikai élete sokkal élénkebb, érdeklődőbb s igy az egész hazára nézve előnyösb leendene, mint a jelenlegi, melyben hamisítatlan közvélemény sem jöhet * létre, mert a közigazgatási, a politikai járással nem esik össze, a közigaz gatási járás lakóinak nincs érintkezési al kalma és pontja, közszellem nem fejlődhe­tik, és sok helyen a követválasztások való­ságos hadi taktikával, a választókerület végén levő főhelyre be nem bocsájtással, vagy kiveréssel — egyszóval — elkeseritéssel vitetnek keresztül, ami bizony sem nyugo­dalmat, sem megelégedést nem szülhet. A mostani közigazgatási járásnak lét­joga csak annyiban van, a mennyiben az egész megyét a központból közbeeső hivatal nélkül kormányozni nem lehet. Pedig na­gyobb megyék és járások alkotásával a járá­soknak igen szép és célszerű, olyan hiva­tásuk volna, mely szerint azok gyűlései a járási kisebbszerü ügyeket végezhetvén,« a megyei nagygyűlések az egész megyét érdeklő ügyekkel nyomatékosan foglalatos­kodhatnának és kivihető volna, hogy a me­gye, minden megyei ügyet elintézhetne a nélkül, hogy az ország kormányának ezek intézésébe befolyni kellene felebbezés ut­ján is. Minthogy a politikai járás területe a népességi szám figyelembe vételével sok helyütt nagyra esnék, s igy a közigazgatási járás is nagy volna, mely egy hivatal által kellőleg nem igazgattathatnék, ennélfogva aljárásokkal, szolgabirói expositurákkal kel­lene a dolgon segítem; mi bajt nem okozna, ellenkezőleg: a járásban központ alakulván, a közhivatallal járó előnyök a vidék javára esnének és a közigazgatás közvetlenebb, élénkebb volna. A közigazgatásban nagyfontosságu pénz-l ügy csak úgy kezeltethetnék célszerűen, ha minden járásban adóhivatal állíttatnék fel; és a mennyiben a jó közigazgatás jó jogszolgáltatással Összefüggésben van, kell, hogy a közigazgatás terén járásbíróság is legyen telekkönyvvel; ezen kívül a csend­őrség, közegészségi, emberi és állati, orvosi, népnevelési, katonai sat. ügyek a közig, járásra való tekintettel volnának rende- zendők. Minthogy nemcsak politikai és az ál-l Iámtól átruházott közigazgatási, hanem egy­szersmind a községek önkormányzási ügyei is alkolják a járás érdekejt, melyek eddig- elé figyelembe sem vétettek úgy, hogy p. o. megyénkben a felvidék lakossága több­ször hétszámra dolgozott a megye szélén folyó Tisza gátjain, mig az ő utjai elhanya­goltattak; minthogy továbbá a járás lakói közös ügyeik feletti tanácskozásra soha ösz- sze nem jöhettek a nélkül, hogy gyanú alá ne esték volna, sőt a papok egyházi ügye­ikben való tanácskozása is rósz szemmel nézetett s igy közszellem semmi irányban nem fejlesztethetett ki ; mi több a g. kath. lelkészek minden közügyekbeni tevékeny­ségtől visszavonultak; mert, ha községük érdekében előteijesztésscl, vagy panaszszal járultak a közigazgatási hivatalokhoz, ott kellőleg nem méltányoltattak; minthogy végre valamint a községek és körjegyzők a szolgabiró által, vagy a szolgabirák az al­ispán, vagy főispán által kellőleg gyakran és behatólag nem ellenőriztethettek, minek következése a visszaélések összegyülemlése A járási gyűlések évnegyedenkint egy­szer a járás főhelyén, nyilvánosán tartat­nának a főszolgabíró elnöklete alatt az al­ispán, vagy biztosa jelenlétében és álla­nának: . a) a szolgabiró s általában a járási hi­vatalnokok, továbbá a községi biztosok és elöljárókból. b) minden község külön e célra vá­lasztott képviselőjéből. c) valamennyi lelkészek, tanítók és a járásban lakó honoratiorokból. d) a megyei gyűlés virilis és válasz­tott képviselőiből, kik valamennyien indít­ványokat ; a járás minden lakosa pedig pa­naszt tenni ezen gyűlés előtt jogosított volna. A járási gyűlés választaná a járási hi­vatalnokokat, községi biztosokat életfogy­tig, ellenben a községek maguk választanák elöljárójukat több évre, a megye gyűlése csak a központi tisztviselőket választaná szintén életfogytig. Nagy vármegyékben járási gyűlések­kel, községi biztosok alkotásával, élet­fogytig választandó tisztviselőkkel a leg­jobb közigazgatás volna elérhető; mert a közérdekeltség felkeltetnék, a klikk ura­lom megtöretnék, jó és közvetlen ellenőrzés létesíthetnének és a járási gyűléseken az apróbb ügyek rövid utón és gyorsan elin- téztethetnék, a panaszok meghallgattat­nának ; a kinevezett tisztviselők előbb-utóbb bekövetkező bürokratismusa és azzal járó ellenzék-, Hegedűs. Sándor és Rakovszky Istvánt pedig a kormánypárt részéről kell felemlítenünk. Helfy, mint a párt vezére tartalomdús beszéd kíséretében benyújtotta a párt határozati javaslatát, mely a költég- vetést el nem fogadja; Molnár pedig mindig új'és érdekes szempontokból megvilágitott. beszédjével a ház legelső szónokai közé emel­kedett. Hegedűs is szépen fűszerezte előadá­sát; de legmegkapóbbnak, sőt mondhatni, elrágadónak tetszék Rakovszky j szónoklata, főleg midőn azt mondja, hogy „ő mindenek­előtt való reformnak tartja a mezőgaz­da sági érdekek gondozását, fejlesztését, dédelgetését,“Ka a háttérben nemkandikálna azon szomorú gondolat, hogy a kereskede­lett, melyeknek azután orvoslása késő ; minthogy végre sok apró községiügy csak sokára és fáradságos utánjárással intézhető el a megye központján, vagy épen a me­gyei gyűlésen: mindezeknél éa több más okoknál fogva is szükséges, tovább nem ha­lasztható a járási gyűlések felállítása. Ezek a járásra nézve ugyanazon sze* repet vinnék, mint a milyet a megyei gyű­lések a megyére nézve visznek, tehát nem­csak tanácskozó, hanem egyszersmind ható­ságilag működő és választó testületek len­nének ; nem megye a megyében, hanem en­nek alárendelt alsófokú közigazgatási ha­tóság. basáskodásától, a kinevezett tisztviselők hadseregétől, az azzal járó nagyköltségtől az ország megmentetnék és a kormánynak ideje volna a törvények alkotásáról, azok teljesítéséről és a megyék ellenőrzéséről gondoskodni, mi magában is alig megbir- ható feladat; mig most minden csekély ügy szálának a végét kezeiben tartva sem egyik, sem másik feladatának igazán meg- nem felelhet. Jó és jól foganatosított qualifikationa- lis törvény létében a kormány sem nevez­het ki különb tisztviselőket, mint a milye­nek választathatnak ; de az önkormányzati rendszer és a tisztviselők választhatása jo­gának fentartásával megmenekszik a nem­zet az előbb-utóbb különben bekövetkező rendőr államtól, melyben legkevésbbé sem vagyunk biztosítva arról, hogy jó közigaz­gatást is fog létre hozni. A szolgabirói hivatalok rendezésénél, hogy igazán jó közigazgatás létesittessék, szükséges volna még behozni a községek­ben bizonyos előre meghatározott napokon, havonkint egyszer tartandó hivatalos mű­ködést, a midőn a szolgabiró, vagy helyet­tessé a községben megjelenvén, békebirói teendőket végezne, vagy a járási gyűlés intézkedéseit foganatosítaná. Ez által a népen nagy mérvű köny-. nyitás tétetnék, megmentetnék a hivatali székhelyre való sokszor eredménytelen fut- kosástól, érezné, hogy gondoztatik, mig a szolgabiró kényszerittetnék a községekkel érintkezni, azok ügyeit a helyszínén ész­lelni, a biztosokat ugyanott ellenőrizni és megszűnnék a már is lábra kapott biirok- ratismus, irka-firka, mondhatni dikaszteria- lizmus. Igaz ugyan, hogy ez által a szolga­birák — úgyszólván — mozgósittatnának, ennélfogva hivataluknak új szervezetet kel­lene adni és arról is gondoskodni, hogy a hivatal a székhelyen mindig ellátva legyen egy intézővel, ki a sürgős ügyeket végez­ze ; azonban, hogy ezen mozgósítással éret­nék el az igazi jó közigazgatás, arról telje­sen meg vagyok győződve. Munkácson, 1889. november 20-án. Cserszky Antal. lem és ipar .tekintetében továbbra is csak Ausztria uszályhordozói legyünk. Ő szerinte maradjunk mi tovább is csak pusztán föld­művelő ország, holott oda kellene minden erőnkből törekednünk, hogy önálló ipart és kereskedelmet teremtsünk magunknak. 19-én folytatta a ház a költségvetési vitát, melyben egy új csillag tűnt fel a honatyák sokszor ködös légürében. E csillagnak te­kinthető ifj. Ábrányi Kornél, aki két órán át beszélt anélkül, hogy lankadtság lett volna rajta észrevehető és anélkül, hogy a hall­gatóság megszűnt volna érdekesnek találni a tárgyat. Ábrányi megmutatta, hogy nem­csak szikrázó ötletei, de államférfim eszméi is va:in;.k. Beszédje, melyet szépirodalmi maga laton álló szabatos formákkal és szel­lemes ötletekkel tetszetősen szerkesztett és elöa'.olt, rnidkiviili hatást tett, politikai tar­talmánál frgva pedig parlamenti esemény­nek tekiáthető: mivel a nemzeti eszmét soha sem tagadja meg, sőt következetésen viszi keresztül egymás után, midőn, az udvarról, a hadsereg: ől, a kormányról vagy a pár tokról beszél. Meg is ünnepelték e parla­menti nagy sikerét, amennyiben ezen alka­lomból barátai diszlakomát rendeztek, melyen a mérsékelt ellenzéki képviselők teljes szám ban, élükön Aponyi Albert gróffal; a füg getlenségi párt részéről Ugrón Gábor, Káro­lyi Gábor gróf, Ábrányi Emil és Horváth Ádám, a kormánypárt részéről pedig Kraj- csik Ferencz jelentek meg. A vitára még kilenczen vannak felje­gyezve; de valószínű, hogy jóval többen fognak hozzászólani. Baross kereskedelmi miniszter fárad- hatlan tevékenysége mellett bizonyít, azon körülmény, hogy majdnem egyszerre tette le a ház asztalára: a házalás-, a mértékhi telesités, a munkások és iparossegédek be­tegsegélyezési ügyére és a szabadalmi ügy­re vonatkozó törvényjavaslatokat. Készen van a vándoripar korlátozására vonatkozó tör vényjavaslata is, melyet a legközelebb fog elküldeni a kereskedelmi- és iparkamrák­nak véleményezés végett. A „zóna“ rendszer behozatalával Baross teljes sikert aratott nemcsak a személyfor­galom hatalmas emelése és a bevételi ered­mény által, mint azt már jeleztük, hanem azért is, hogy az osztrák tartományokban erősen dolgoznak azon, hogy ott is behozas­sák, csakhogy ott sehogy sem akar sike­rülni, minek főakadálya abban keresendő, hogy ott nem lehet egy oly központ, mint ná­lunk, hanem három, u. m. Bécs, Lemberg. Prága es Heti krónika. E hó 16-án a főrendiház több apró javaslaton kívül a közutak és a vámokról-, nemkülönben a telekkönyvi betétekről szóló törvényjavaslatot hamarosan letárgyalta és minden változtatás nélkül elfogadta. Ugyanezen napon ülésezett a képviselő­ház is, s a törvényszéki bírákat igazságügy­miniszteri szolgálattételre berendelő törvény- javaslatot egyhangúlag elfogadta. Megemlí­tendő még Polónyí Gézának a rendjel-adomá­nyozásokra vonatkozó interpellátiója is. melyben azon óhaját fejezte ki, hogy a ma­gyar állampolgárok német nyelvű diplomák mellett az osztrák császártól s az osztrák hazafiság jutalmaképen ne kapjanak kitünte­téseket. Végre Teleki Géza gróf felelt Áb­rányi Emilnek a tatai színház ügyében tett interpellatiójára, melyben kijelentette, hogy a germanizáló Eszterházy grófot a további nyilvános szinielőadasok tartásától eltiltotta, amit a ház és maga Ábrányi is teljes megelége­déssel tudmásul vettek. E hó 18-án a képviselőház egész nyu­godtan és teljes higgadtsággal fogott a költ­ségvetés tárgyalásához. Áz első szónokok között Helfy Ignácz- és Molnár Józsefet az Mély titok leple borítja azon végered­ményt, melyet a múlt hetek s napokon eszközölt császári és kanczellári találkozá­sok elértek. Amig tehát egészen nyilvánossá nem tétetik a titok, addig is elmondjuk, amit hallomás után lehetett megértenünk. Az egyik részről úgy halljuk, hogy Ausztria- Magyarország és Törökország továbbra sem ismerik el Ferdinand fejedelmet Bulgária uralkodójának; amiért viszont Oroszország arra kötelezte volna magát, hogy a Bolgár kérdést mindaddig nem helyezi előtérbe, mig csak fen tart atik a rend Bulgáriában. A másik részről meg azt jelentik Béisből a „Times“-nek, mintha az osztrák-magyar kormány, Németország és Oroszország között oly hallgatólagos megegyezés jött volna létre, mely szerint Ferdinand fejedelmet soha sem ismerik el és óvakodni fognak az olyan politikától, mely még reményt is ad­hatna a bolgároknak arra, hogy a nagyha­talmak az ő törvényellenes viszonyaikat va­laha elismerhessék. * Az egész Amerikában egyedül az óri­ási terjedelmű Brazília az, mely politikai szervezetre nézve eddig monarchia volt. A napokban az is megszűnt monarchia lenni. Az öreg II. Dom Pedro volt a császárjuk, ki hosszú uralkodása alatt mindenét any- nyira feláldozta a haza javáért, hogy most, mint elűzött uralkodó kénytelen a köztár­sasági érzelmű volt alattvalóitól bizonyos kegydijt elfogádni. Az egész államcsínyt a katonaság vitte keresztüt. Da Fonseca tá­bornok egy követség élén megjelent a csá­szár előtt, megköszönte a haza iránt eddig tett szolgálatait, de egyúttal kijelentette. _______Munkács, 1889.,november 24. ho gy az ország, többé nem tűr monarchikus kormányt. A császár, bár eleinte azt mon­dotta, hogy csak erőszaknak fog engedni ma már a „Newyork Times“ jelentése sze­rint fél millió font sterling végkielégítést és 90,000 font sterling évi nyugdijt foga­dott el az új kormánytól, mely csakhamar megalakult, melynek élén Da Fonseca tá­bornok áll. A brazíliai követ jelentése sze­rint Dom Pedro az Alagvas gőzhajón már el is hagyta Braziliát s a Riachnelo tor­nyoshajó végig kisérte g, braziliai partok hosszában. A volt császár Lissabonba köl­tözött családjával, hol egy palotát rendez­tek be számára. Á forradalom véráldozat nélkül folyt le, a császár családja iránt a legnagyobb tisztelettel viseltettek. A köz- társasági birodalom a „Braziliai egyesült államok“ ezimet vette föl, melyet már min­den tartománya elfogadott. Bámulatos nyu­galom és. csendben ment végbe az egész nagy politikai esemény, sőt már a forrada­lom által megbénított üzleti forgalom is ja­vulásnak indul. * Romániában is kormányválság volt. Ugyanis Catargiu román miniszterelnök, mi­vel a kabinet többsége ellenezte a kamara azonnali feloszlatását,benyújtotta lemondását. A király elfogadta Catargiu lemondását és megbízta Manu tábornokot a kabinetalaki- tással, ki azt a következőleg szervezte: miniszterelnök és belügyminiszter, Manu; külügyminiszter: Laho vary; _ igazságügy - miniszter: Rosetti; pénzügyminiszter: Gher- mane; hadügyminiszter: Vladesco tá­bornok ; közoktatási miniszter: Hóiban • közmunkaügyi miniszter: Marghíloman és földművelési miniszter: Pancesco. Az uj minisztérium november 17-én tette le az esküt. * .. * ¥r Kreta, a Középtenger e nevezetes straté­giai szigete, századok óta folytonos harezban van a törökökksl Görögországhoz való csa- toltatása végett. A legutóbbi harezok végez­tével Európa ítélete folytán kaptak keresz­tény kormányzót, bizonyos önkormányzatot és a török lakosokkal egyenjogúságot; de persze csak papíron, amennyiben a törökök rendes szokásuk szerint nem érvényesítették Európa határozatát. Ez volt az oka a leg­közelebbi forrongásnak is, mely aránylag jó hosszú ideig tartott és leginkább azért veretett le, mert a Krétakörül czirkáló an­gol, olasz és török hajók őrködése folytán nem kaphattak fegyvereket. Megoldatott tehat a krétai kérdés, de csak ideiglenesen és szinlegesen; mert a valóságban e kérdés a keleti kérdés egyik részét képezi és adan­dó alkalommal csakhamar új kitörésre van kilátás mindaddig, mig Európa utóvégre is Görögországhoz nem csatolja, ami nézetünk szerint már nem késhet soká, annál is inkább, mivel a görög uralkodó nagy összekötte­tései csak siettetni fogják. Legújabban hall­juk, hogy Sakir pasa krétai kormányzót ál­lítólag elmozdították állásától, mivel nem tudta a török ezredek zendülését elfojtani; nemkülönben az is hírlik, hogy a szultán legközelebb alá fogja írni az iradét, mely- lyel megkegyelmez a krétai felkelőknek. * * * A szerb dolgokról nehéz biztos tájéko­zást szerezni. Némely lapok sürgönyei sze­rint Persiani orosz nagy követ közbenjárása folytán Natália királyné és Sándor fia kö­zötti viszony végleges megoldást nyert és pedig úgy, hogy Natália Belgrádiján marad, a hol számára egy külön palotát építenek és fiát hetenként kétszer fogja láthatni, Sán­dor király pedig minden Vasárnap megláto ­gathatja édes anyját. Milán évdija nem ke­rül a szkupcsina elé. Milán már visszautazott Parisba, hol márcziusig marad; akkor né­hány napra ismét Belgrádba megy és csak úgy indul keleti hosszabb útjára. * * * Wekerle pénzügyminszter a háznak e hó 21 -ki ülésén benyújtott egy rövid törvény- javaslatot; melynek tartalma az, hogy enged­tessék meg a kormánynak az 1890-ki év első negyedében a bevételeket és kiadásokat az 1889-ki év első negyede bevételei és kiadá­sai arányában fedezni. Ez az amit indem- nitynek nevezünk, amit a kormány mindig igénkbe szokott venni, ha a képviselőház a költségvetés letárgyalásával el nem készül kellő időben. így ez idén se tárgyalhatta le kellő időre, minek oka főleg abban kere­sendő, hogy az országgyűlés ezen évben egy hónappal későbben kiváltott össze, mint más esztendőben; Fájdalommal jelentjük, hogy az öldöklő szerek száma ismét szaporodott egygyel. Ez öldöklő eszköz nem más; mint a szélpuska, mely az eddigieket lőhatásában messze túlhaladja. Feltalálója : Githird Pál, egy franczia phizikus. E puska nem sűrített — mint a közönséges szélpuska — hanem olyan levegővel, vagy gőzzel dolgozik, mely nyomás utján cseppfolyóssá van téve-. Ezen folyadékká vált gázzal vaunak meg­töltve az új fegyver töltései. Lövés alkalmával a nyo­más mesterségesen kisebbittetik úgy, hogy folyadéka újra légnemű testté alakul; tágulása’ kölcsönzi azon erőt, mely a töltést kirepiti a csőből. A fegyver üres

Next

/
Thumbnails
Contents