Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1889-11-24 / 5. szám
Első évfolyam. 5-ik szám. Munkács, 1889. november 24. KARPATALJA ■ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Előfizetési árak: j§ Egész évre . 5 frt. ® Negyedévre 1 frt 25 kr. U Fél évre 2 frt. 50 kr. jg Egyes szám ára 10 kr. . E lap megjelen minden vasárnap. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztési iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám. alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak.- Hirdetési árszabály: & Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig^ 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,fel, azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször j|) megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. ÍÉ#^É3ÉA bűvös tündér. Románcz. Alkonyodik ... és hideg lett, Ki üget ott, az erdőn át? Drága hölgyem-, nyújtsd kezedet, S jer, szeressd az éjlovagját . . . „Haj! a férfí ármánya nagy, Ez törte meg hű szivemet; így szólt a hölgy: siess ... szaladj, És ne óhajtsd szerelmemet!“ Hallod a kürt zeng. . . vészt jelez, A rengeteg is visszhangzik . . . , A lovagnak végveszte ez, Hogyha hölgye megharagszik! Délczeg a ló, bájos a nő, Arany kincstől csak úgy ragyog . . . . Tudom, ki vagy? Üssön menny kő,.. íme! rögtön veszve vagyok! Megismertél... de már későn, Én vagyok a bűvös tündér. . . Mély erdőben segély nem jön, Ki megölelt . . . többé nem él! Zúgva-búgva összefutott, Az erdőben sok más . . . tündér. . . S elragadta a lovagot. Nyomtalanul a forgószél! * * * Fönt áll még a szép tündér vár, Vadon erdő kőszirt ormán, Hová lovag sohase jár; Csak a villám és az orkán! Hoffmann Márton. Értsük meg egymást. Szobráncz, 1889. nov. 20. A „Kárpátalja“ f. évi nov. 17-ki számában elfogulatlanul és előítéletektől menten vezérczikkezik a Schőnborn gréf uradalmai területén lakó vezér- egyéniségek teendőiről, tartozzanak azok akár magának az uradalomnak kötelékébe, akár pedig emelkedtek legyen ki mint lelkészek, hivatalnokok, elöljárók stb. magából a népből, melynek sorsa jóbán-roszban az uradalom sorsával van egybekapcsolva. Örömmel követjük a czikk irányát az általa meg)*elölt czél elérésére, de hogy1 ezt tehessük, kell, hogy ismételten is hangozzék a jelszó: értsük meg egymást! Ha csupán az észak-keleti Kárpátok alján lakó heterogen elemek sajátos és kizárólagosan tulajdon érdekeinek igazságos szószólójául vállalkozik is a „Kárpátalja,“ már akkor is nem csupán hálánkra, de sőt támogatásunkra is igényt tarthat, mivel valóban oly helyzetbe jutottunk, hogy örömmel kell üdvözölnünk minden olyas mozgalmat, mely bennünket félreismert és háttérbe szorított helyzetünkből kiragadva, a társadalom számottevő tényezőinek sorába emelni hivatva van. Magyarország népessége minden zugában polyglott, de hogy máshol is oly kiilömböző nyelvű és ezeknek is oly sokféle dialektusait beszélő népessége lenne, bátran kétségbe vonhaljuk. Ezen, talán épen föl sem tiinő körülmény lesz aztán szülőanyjává az egye- netlenkedéséknek, föltéve, hogy nem nyílik tér a félreértett eszmék tisztázására, vagy hogy nem lépnek közbe közvetítőkként azok, kiket a kormány, vagy a nemzet bizalma oly exponált állásokra rendelt, honnét ily irányban mííködniök nem annyira kötelesség, mint inkább hivatalbeli teendőjük. Szomorúan tapasztaltuk azonban csak a legközlebbi múltban is, hogy a jámbor óhajtások, mely szerint egymást megbecsülve, közös erővel munkáljunk körülményeinkhez mérten, a haza felvirágoztatásának érdekében, még mindig csak a naivok osztályrésze, kiket jónak tartunk, a közös terhek viselésének osztályosául tekinteni ám, ha a jogok-adta kedvező helyzet értékesítéséről van szó, akkor bizony még a hazaárulás vádjának liintegetésétől sem irtóznak némelyek, csak hogy a kinálkozó előnyöket a magok számára biztosítsák. Pedig ez sem nem igazságos, se nem méltányos. Ha vannak köztünk kivetni való elemek, mért lcésedelmeskediink? ha ellenben nem bírunk alapos panaszra okokkal, ne gyanúsítsunk; mert gyakranjutunk azon helyzetbe, hogy ugyanazon nagy név említésénél, vagy a szent haza hivó szózatának felhangzásánál gyanusitót és gyanusitókat ugyanazon érzelem készt síkra szállani és küzdeni a végkimerülésig és nem té- rünk pihenőre, csak ha már magunkra maradtunk. Kérdem tehát, hogv minő 7 O«A joggal tarthatom magamat kiváltságos hazafinak, épen most a kiváltságosság megszűntével és miért ne ölelhetném lelkesedésemnek osztályosát, győzelmemnek részesét keblemre, ha csakugyan önzetlenül kívánom neki azt, mit érdembe hozott: vonzalmamnak és sze- retetemnek csekély részecskéjét? És most tekintsünk szét a Kárpátok alján; annak is csupán egy rövid vonalán, a Hennádtól a Tisza forrásáig. Ott fogjuk találni jóban-rosz- ban hű osztályos társainkat.... teljes apathiában! Annyiszor zúgtuk fülébe, mindannyiszor, valahányszor méltányos osztályrészért nyujták ki kaijaikat, az „idegen“-t, mig végre azt tapasztaljuk, hogy a testvér, vérségi kötelékénél fogva megmaradt ugyan testvérnek, de már nem lelkesedik, nem rajong semmiért és talán nem is támogat. A hol pedig nincs lelkesedés, ott hiába való a tömeg ereje! A félreértett eszmék tisztázására hivatott eszközként üdvözöljük tehát mi a „Kárpátalját“. Ezen közlöny, midőn fölvette programjába, hogy nem mint vidéki laptársai, egy szűk határok közé szorított központ szolgálatába szegődjék, de felvilágosodottságánál fogva egy országrész érdekeit öleli föl és tárgyalja és védi higgadtan, elfogultság nélkül, mi mást kíván gyanittatni? mint azt, hogy oly közlönyt kíván a közönség rendelkezésére bocsátani, mely a nemtelen gyanusitgatásokat, titkos sugalmakat kellő értékükre szállitván, elégtételt szolgáltasson egyrészről a megtámadott- I nak, másrészről alkalmat nyújtson mindkét félnek oly nézetek megbeszélésére, melyek helyi Vonatkozásúknál fogva a világlapok hasábjain csekély értékűek, mig itthon kincsbányáivá válhatnak az érdeknélkiili felebaráti szeretetnek és azon honfiúi erényeknek, melyekkel amott annál gyérebben találkozunk, minél inkább kezdjük elhagyni azon talajt, melyből, mint Antaeus, erőt merítettünk minden jogtalan megtámadás ellen. Nem kívánhatja senki, hogy érette kivételt tevén az igazság rovására a közönség félrevezettessék; az sem volna azonban méltányos, hogy a közönség kegyének kinyerése végett,: bárki ' is személyében meghurczoltassék; ezt kívánja az osztatlan igazságosság és ezért tápláljuk magunkban a reményt, hogy biztosan számolhat minden egyén, minden osztály, minden felekézet, hogy jogtalan megtámadás nem intéztet vén ellene, sem erkölcsi, sem anyagi veszteséget szenvedni nem foe\ Úgy találom, hogy minden megyének van jelenleg egy kiváltságos ; vagy hogy korszerű kifejezéssel éljek, egy protekcziós közlönye. E közlönyök, a részökre biztosított anyagi előnyökön kívül, kiváltsággal birnak arra is, hogy derüre-borura mindenkinek, a ki nem az ő szájok íze szerint él, vagy cselekszik, a nagy közönség hallatára is, fülébe döröghessék, hogy rósz hazafi, hogy dákoromán, muszka, vadrácz stb. a szerint, hogy mely vidéken lakik. Es e közlönyök szentül megvannak győződve az ő kiváltságos joguk törvényességéről. Ez édeskedések alól azonban az illető pária mégis megválthatja magát a nálunk, keleti népeknél, már szokásos baksis, vulgo: előfizetés árán. Ily módon a közlöm'- kék vigan csicseregnek, szép versikéket is hoznak, de meg aztán gorom- báskodnak is; persze rettenes tekintélynek örvendeznek a saját fészkökben. Midőn mindezeket e czikk keretén belül constatálni kénytelenittetem, már csak azért is szívesen üdvözlöm a Kárpátalját, hogy nem lévén egy megye közponljában, nem is állhat bizonyos klikk szolgálatában ; nem dolgozván baksisért, nem is lehet senki irányában elfogult; nagy vidéket ölelvén föl, annak érdekeit pártatlanul képviselheti és igy minden hátsó gondolat nélkül viselheti homlokán a jelszót : hogy értsük meg egymást, — de legyünk méltányosok is. — v. Ábrándok, jó járási és községi közigazgatásról. II. Járás. A közigazgatási járásnak csak úgy van létjoga, lia külön érdeke is van; ezt úgy értve, hogy geo-ethnogrophiai, gazdasági, kereskedelmi, népszokási tekintetben a szomszéd járás érdekeivel nem ugyanazonos, hanem bármi tekintetben eltérő érdeke. Hogy külömböző földtani és talaji területeknek, — hol hegyek, völgyek, síkságok, folyók; közlekedési utak különböző érdekeket teremtenek azok lakosainál, s így gazdaságot, kereskedést, ipart sat. más szempontokból kiindulva kell iizniök azoknak, magától értetődik: — mindenben egyforma érdekük nem lehet. A néprajzi, vallási,' népnevelési és társadalmi viszonyok is sok jogos külön érdekeket indokolnak. A mi pedig á politikai érdekeket illeti: magától értetődik, hogy eltekintve ez országos közös érdektől, mind fen vidéknek lehetnek és vannak is jogosult külön érdekeik, melyeket érvényre juttatni s megvédeni nem csak méltányos és jogos, hanem állami szempontból tekintve is célszerű; mert mi egyéb az országos érdek, mint az együttélők érdekeinek kielégítése az együttmaradás feltétele mellett. Ebből önkínt következik, hogy a politikai és k'iz;gazgatá;i járásnak területileg össze kell esni, mert külön közigazgatási és politikai értékű területek összesítése, vagy egyenlő érdekück szükségtelen szétválasztása czélra nem. vezetnek. A közigazga4 ási szerv özet rfende'zésénél' tehát az egész országban níinden'ek előtt‘a politikai járások lennének megállapitandók, a geo- és etknograptiiai érdekek' s a lakosok számának száz évre számított szaporodása és mégállapitása melletti tekintetbe Vételével; Ez tehát az alap, melyre építeni kell; minél fögva előre láthatólag nagy változás fogná előállani a vármegyék kikerekitésénél. úgy hogy két három vármegye egyesítése is eszközöltetnék; mely, nem hogy baj volna, ■ ellenkezőleg nagy könnyítést, költségkímélést, jobb közigazgatási és politikai felokz-’ tást eredményezne. Mert lehetetlen az ezer évvel ezelőtt történt vármegye és -több száz éves járási éj a nem rég hirtelen történt) politikái kerületi felosztást jelenleg, midőn az . állam 1848. óta oly nagy változáson ment át, kor és czélszerünek tekinteni. Kis, vagy- közép nagyságú vármegyéknek nincs már létjogosultságok, nem lehet bennök sem politikai, sem közigazgatási czélszerű szervezést léte- siteni. Ragaszkodni minden áron a régi vármegye határaihoz és jó politikai' és közigazgatási rendezést kívánni: lehetetlenség. Bereg-Ung-Ugocsa egyesítése p. o. szemben a nem rég egyesitett Pest sat. megyékkel, vagy csak Mármarossal is, még csak középnagyságú vármegyét sem adnának. Mindenekelőtt concentrálizálni kell a vár- megyéket, hogy decentrálizálhassuk az ország kormányzását. Mennyi központi tisztviselőt gazdálkodhatnánk meg és mennyivel jobban rendezhetnők a járásokat, a jó közigazgatás ezen főtényezőit! Ám vegyük át a vármegyéket egész területükkel az egyesítésbe, ha czélszerű, ha megcsonkítva is. Irántok érzett pietásunk kedvéért ne áldozzuk fel létezésünk feltételét, a jó közigazgatást. Bontsuk meg a klikk uralmat ez - által és állitsuk fel a demokratikus uralmat, melyben minden jóravaló egyén érvényesülő 't és lesz jó közigazgatás, j Mostani vasutas és telephonos korunkban nem kell félnünk a távolságoktól. Minden érdeket kielégíthetünk, ha a járási ke- ' riiletekben jó közigazgatást rendezendünlk. ‘ Hiszen nem a megyék 1848.; óta a> politikai faktorok, hanem az országos képviselőt, v.í-. lasztó kerületek. Ezekre fektetendő tehát a súly és -nem a megyékre.' Igáz ugyan, hogy sok nemzetiségű, ||||| sz. Istvánázéririt ezért szerencsés — hazánk-. ban I kérdés különös figyelemre méltó, mert a célnak minden esetre annak kell maradnia, hogy a politikai nemzet prestigéje fentartessék, e nélkül e földön önálló ország, alig létezhetvén és' mert sokan attól tartanak, hogy új felosztásokkal, különösen a járások etknografikus tekintéfbőli alakításával oly külön érdekek' éívényésülhetnének, melyek - a főcélt szemük előtt nem tartanák. Könnyű- volt a franciának ezen az adminisztrátió mesterségében mindig , kitűnő nemzetnek megváltoztatni tartományok, megyék, határait, egy nemzetiségű országukban tabula rásat csinálva az egész birodalomban? Nálunk beismerem, nehéz. Azonban ezen aggodalom csak akkor volna alapos, ha nemzetiségi jogos érdekek,
