Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
Pécs az oktatásügy terén nagyon régi és nagyon előkelő hagyományokkal rendelkezik. Középkori humanista egyeteméről már megemlékeztünk. A török megszállás alatt s medresszékben muzulmán jogtudósokat és koránmagyarázókat képeztek. A felszabadulás után Pécs szabad királyi város lett. A püspökség felállította a saját hittudományi főiskoláját, szemináriummal, de a régi pécsi egyetem visszaállítására irányuló kérelem <— utoljára Mária Teréziához, véglegesen meghiúsult. Ennek kárpótlására 1785-ben Győrből Pécsre helyezték a kerületi Királyi Akadémiát, amely bölcsészeti és jogi fakultással működött. Ezt ugyan már 1802-ben ismét visszahelyezték Győrbe, de 1835-b en a püs>ökség új főiskolát szervezett Katolikus Jogakadé mia néven, amely 1923-ig működött és akkor beleolvadt az új pécsi egyetembe. Pécs 1923 óta ismét egyetemi város lett, ekkor helyezték ide a Pozsonyból menekülni kényszerült Erzsébet Tudomány-Egyetemet. Az egyetemnek Pozsonyban öt tudománykara volt: bölcsészet, természettudomány, jogtudomány, orvostudomány és mezőgazdaság. Pécsett csak a bölcsészeti, a jogi és az orvosi kar kezdte meg a működését, amihez később megszervezték az evangélikus hittudományi kart !—• Sopron székhellyel. A legújabb pécsi útikönyv (Panoráma) szerint “A fasiszta kormány javaslata alapján, az 1940. 28. számú törvény a bölcsészeti kart megszüntette, a hittudományi kar kivált az egyetemből, így a városban két kar, a jogi és az orvosi maradt, az utóbbi 1951 óta önálló egyetemként működik.” Hát ez ebben a formában nem felel meg a valóságnak és revízióra szorul. Ugyanis a Kolozsvárról Szegedre menekített Ferenc József Egyetem (1920), Kolozsvár visszatértével (1940) visszaköltözött eredeti székhelyére és az országgyűlés Szegeden Horthy Miklós Egyetem néven új egyetemet alapított s ide telepítették át a pécsi egyetem bölcsészeti karát, ahol azóta sem szerveztek új bölcsészeti kart, beleértve a 28 éves kommunista uralmat is! Az evangélikus hittudományi kar sem magától vált ki az egyetemből, hanem a kommunista kormány szüntette meg s később Evangélikus Hittudományi Akadémia néven Budapesten folytatta működését. S ma valóban az a helyzet, hogy az ország kulturáltabb nyugati fele, Dunántúl nem rendelkezik egyetlen bölcsészeti és természettudományi fakultással, holott a Duna túlsó felén három is van (Pest, Szeged, Debrecen). Dunántúl esetében u legegészségesebb és legésszerűbb megoldás az lenne, ha a leendő győri egyetem és a meglévő pécsi egyetem keretében egyaránt megszerveznék a böl'18 ÜZENET Mondjátok el a távolmaradóknak, Akiket magyar ügy nem érdé kel, Akik rajtunk fölénnyel mosolyognak: Mi nem felejtünk benneteket el. Hogy is tehetnők? Sokszoros a terkünk, Helyettetek mi húzzuk az igát, Nem tibennetek bíznak otthon, bennünk, És tőlünk várják ma is a csodát. Mondjátok el a távolmaradóknak: A világpolitika kavarog. S ha nem is divat ma s haszon sincs benne, Mi megmaradunk azért magyarok. Hisz oly könnyű is a reményt feladni És elveszíteni szívet, hitet; Még vagyunk páran, kik tartjuk a zászlót S jussunkat el nem adjuk senkinek. De mondjátok el azt is: visszavárunk Minden magyart, ki hűtlen itt hagyott, Mert tudjuk jól, még nem született köztünk Olyan, ki bőréből kibújhatott. Hiába keressz sikert, boldogságot, Taga dva lényed, nem találod azt, Hiába indulsz új hazát keresni, Csalódást fogsz csak lelni, jajt s panaszt. És mondjátok el azt is, sok hibánkat Mi sem tagadjuk, kétség ne legyen. Sok útja lehet a jó magyarságnak S mindegyik úton sok virág terem. Ma már nem élünk kuruc-Iabanc korban, A problémák nem oly egyszerűek, Ki jót is akar, jaj, nagyot hibázhat, De melyikünk dobhat reá követ? Gondoljuk el csak: árva Magyarország Ott sorvad, szenved, zsarnokság alatt. Minden magyar valamelyikünk testvére . . . Hát. . . hogy üzenjünk ezeknek hadat? Bojkottot hirdetünk! Hogyne . . . s ki ellen? Hogy még ijesztőbb legyen a nyomor? Hogy Édesanyád nap-nap sorban álljon? S még jobban égjen a vörös pokol?! Mondjátok el a távolmaradóknak, A világpolitika kavarog, De bárhová is billenne a mérleg, Maradjunk meg mindnyájan magyarok. Nézzük el egymás bűneit, hibáit S higyjuk el; a másik is jót akar, Mert csak egymást szeretve s megbecsülve Vészelheti át a mát a magyar! Soproni Bálint.
