Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
volt s aki 1849 után minden vagyonát elveszítette és sokáig álruhában kellett bujdosnia, 1879 október 6-án temették. Azon a napon, melyen 48-as bajtársi Aradon vértanúságot szenvedtek. A kis Ziegler Géza Székesfehérváron kezdi az óvodát, az első elemit Budán végzi, a második osztályt már Sályban járja. (Sály! Az én falum! — Napsugaras, hallgatag utcái, apró házai ott sorakoznak színesen Gárdonyi írásaiban.) Felsőbb iskoláit Patakon kezdi. Tudós professzorai még nem láthatják a kis Ziegler Gézában a jövő Gárdonyi Gézáját. Mindenből megbukik, még hittanból is. 25 év múlva írja egy levelében: "Februárban kimaradtam az iskolából, mert mindenből szekundám volt. A gyászos eredményű első gimnazista Sárospatak után a Kálvin-téri református gimnáziumban kerül. Osztálytársai és barátai között van Pékár Gyula és Szomjas Lajos későbbi államtitkár. Harmadik gimnazista korában már verselget és rövid elbeszéléseket ír. Ezeket az első próbálkozásokat elégette. A Kálvin-téri iskolában becsülettel letöltött évek után tanítóképzősnek iratkozik be Egerben, 1878 szeptemberében. A Zieglerek közt még nem akadt tanító, szívesebben szorították kezükbe a pörölyt. Gézát édesapja szegénysége és betegsége küldte a tanítói pályára. Búsan kopogott fel az egri Liceum lépcsőin a félszeg, tétova, hosszú, cingár kis legény barna malaclopó köpenyében. Ziegler Géza elindult a tanítói pálya felé, hogy pár évi tanítóskodás után tanítója legyen az egész magyar népnek. Mint prepa sem volt kiváló tanuló. Répássy János, a magyar nyelv tanára egyik félévben elbuktatta magyar nyelvből. Év végére javított ugyan, de Répássy megjegyezte: "Ziegler Géza csak Ziegler Géza marad.” Sok sok év után, mikor Gárdonyi már Egerben írta halhatatlan könyveit, az öreg Répássy professzor felvánszorgott a Hóhérpart meredekjén és becsöngetett a Gárdonyi portán. Az író kisebb fia, József, fogadta mély tisztelettel. Ezt a találkozást így írja le Az élő Gárdonyi című könyvében : Apám nincs itthon — válaszoltam sajnálkozva az érdeklődésre. —- Nincs? Hát akkor mondd meg, fiam, itt járt az a szerencsétlen, aki őt megbuktatta magyar nyelvből. Életem legnagyobb gyalázata, fűzte hozzá a foga közt bosszúsan mormogva s visszaballagdált, le a völgybe süllyedő városnak.” De Gárdonyi régen szívből megbocsájtott az öreg tanárnak és segített elbuktatójának novelláskötete kiadásában. A képző elvégzése után tanítóskodását Karádon kezdi. Fizetése szinte semmi. Csak ígéretek. Pécsre megy, de nem jár szerencsével. Végül is Devecserbe kerül ^ új nyomorúságba. Egyetlen vigasza a toll. 19 éves fejjel belefogott egy regény írásába. A regényt sosem fejezte be, de ott született karácsonyi dalának verse és zenéje. Annak a karácsonyi dalnak, melyet ma is énekelünk a kis Jézus jászola mellett: Fel nagy örömre, ma született aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény, Isteni kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, nézd a te édes Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, bársonyos ágya nincs neki itt, csak ez a szalma, koldusi hely, rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj, mert ez az égi s földi király. És ezen a napon a Jézus-köszöntő Ziegler Gézának annyi pénze sem volt, hogy pipáját megtömje. Zsebéből összekotort dohányporból csavart magának egy soványka ünnepi cigarettát. Ekkor mondja neki Supka Márton: Lépjél be barátnak. Ziegler Gézát először megdöbbentette a gondolat. De aztán egyre jobban tetszett. Csend, magánosság, élhet művészetének, írhat, orgonálhat, hegedülhet. Az a gondolat is vonzotta, hogy a kolostorban könyveket talál. Olvashat, tanulhat. Supka Márton plébános meleghangú ajánlólevelében így ír a pozsonyi ferencesek főnökének: ‘‘Ziegler Géza egy szép sikerrel képzett hivatásos kát. tanító, jeles orgonista és éneklész, ritka becsületességgel és nem köznapi lelki tehetséggel megáldott ifjú, ki eddigi magaviseletével is bármelyik szerzetnek becsületére válnék, őt, mint mondani szoktuk, az Isten is szerzetesnek teremtette. Ez Ziegler Gézának szellemi élethű photográfiája. Ö nem akar csupán az orgona mellett maradni, melyhez mesterileg ért és az orgonistáság kevés teendője melleti kényelmet keresni, hanem nagyon óhajtana a felsőbb szerzetesrendekbe is beavattatni: hogy az Ur oltáránál is szolgálatot tehessen és a hívek lelki üdve eszközlésében is részt vehessen. Biztosan állíthatom, hogy a teológiai tanulmányokat is szép sikerrel és rövid idő alatt be fogja fejezni.” Erre a levélre érkezett a következő válasz: “A szerzetespapi pályáról elkésett; de ha hivatást érez magában, laicus fráternak beveszem és 6
