Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
templom harangja. Ekkor már kilométeres hosszú sorokban jöttek a szekerek minden úton a város felé és a gazdaházak udvaráról is sorra fordultak ki a megrakott kocsik. A hatalmas Főtér, a Nagypiac sűrű sorokban álló szekerekkel teltek meg. Tízezer ember is sürgött-forgott ilyenkor itt. A piac szélén emeletmagas gúlákban kínálta magát a sok uborka, paprika, paradicsom és mindenféle konyhakerti termék. Az eladás nagyrészt a szekerekről folyt. . . Sürögtek a bevásárló ügynökök. Adták a cédulát, indultak a szekerek hűtőházhoz, konzervgyárba, rakodó állomásra . . . Mire a nap felszállt az égboltra és odakandikált, már tisztult a piac. Az iskolásgyerekek már csak a szétszórtan ottmaradt, hibás, hitvány uborkákkal fothalloztak. Minden árú elkelt. . . így ment ez hetenkint kétszer egész nyáron át késő őszig . . . Nagykőrös Arany János városa. A református gimnáziumban kilenc évig volt tanár a nagy költő, akinek emlékét márványtábla hirdeti az iskola falán. A Nagykőrörst járó jól teszi, ha kirándul a városjárás után a Fürdőkertbe, ahol 34 fokos gyógyvízben üdülhet. Nagykőrösről pompás országúton gépkocsizhatnak a versengő bárom város közül a legszebbe és legnagyobb, a nép nyelvén is "hírős” városba, Kecskemétre. KECSKEMÉT ■ Nagvk őrösről pompás betonúton, vagy vonaton is rövid idő alatt odaérünk Kecskemétre. Míg a város felé haladunk, gyors képekben lepereg előttünk e környék múltja. A honfoglaláskor gyér pásztortelepülés, hatalmas legelők világa volt ez a táj. A nép szaporodott, eke hasította a földet a zöldelő erdők alján és néhány évszázad kellett volna, hogy sűrűn lakott legyen a vidék. Jött a tatár, elseperte a település nagyrészét. A tatárjárás után IV. Béla a kúnokat telepítette ide is és a kúnok csodálatos gyorsasággal szaporodtak, felépítve sokszáz falut, több kisebb várost. Még mindig az áHattenvésztés volt a főfoglalkozás, de mind föbb erdőt vágtak ki, mind több iobbminőségű földbe került vetés. Ekkor jött a végzetes csapás: a török. Hadiárás útia lett a Duna-Tisza köze. vitték a magyar férfit, nőt a keleti rabszolgapiacokra, vitték a gyermeket is janicsárnak. Menekült a szétszórt nép maradéka; behúzódott a nagyobb települések védelmébe és míg például Kecskemét hatalmas várossá fejlődött, körötte még a nyoma is eltűnt templomok, falvak település-bokrok százainak. A török kiverése után Kecskemét az országnak egyik legnagyobb határú városa lett. Ma Csonka-Magyarországon Debrecen és Szeged után áll határának nagyságával. Lakossága, ugyanígy a vidék lakossága is tiszta magyar, legnagyobb százalékban kúnszármazású, dolgos, keménymarkú, törekvő és tanulékony fajta, ügyes, szorgalmas asszonnyal, sok gyermekkel. Gyümölcsösök közé bújt szép tanyák százai közé érünk már 25;—-30 kilométerre Kecskeméttől, a város felé haladva. Tavasszal tündérkert itt a világ, hiszen egymilliónál több csak a kajszibaracktermő fák száma, de van más gyümölcsfa is elég. Augusztusban már sűrűn durrog a szőlőcsőszök puskája, mert csapatostul száll a ravasz, vén varjak vezetése alatt garáz dálkodó, szőlőre éhes seregéi yek hada. Van itt a határban szőlő elég, mint majd meglátjuk. A török után ittmaradt sívóbomokos pusztaságban, amelyen csak kecskerágó termett és bojtorjánt talált a nyár, különösen a legutóbbi században csodát varázsolt a magyar szorgalom, akarat és nem utolsó sorban a szakértelem. Mind közel ebb a város. Messziről látjuk az öregtemplom tornyát s a város szájában, a budapesti irányból befutó országút mellett épült új SzIK épület előtt beérünk Kecskemétre. Itt állunk a város szívében a hatalmas főtéren. Előttünk magasodik a dalban is megénekelt öregtemplom, amelynek tervét egy lelkes piarista fráter, Oswald Gábor rajzolta. A templom barokk stílusban a XVIII. században épült. Ve'e szemben a város büszkesége, a városháza áll. Ma tanácsháznak nevezik. Lecbner Ödön és Pártos Gusztáv építették a szecessiós épületet, melynek homlokzatán a város címere látható. Egy kecskebakot látunk rajta, ugró mozdulattal. Első pillantásra az a gondolat vetődik fel a nézőben, hogy talán a régi, nyomorúságos idők emléke ez a kecske, de írás áll a város címerén, olvassuk el: “Sem magasság, sem mélység nem rettenti” Nem, ez nem a sívár éveket örökíti meg. Ebben a mondásban ennek a népnek annyi vészen, bajon, küzdelmen át győztes magyar jelleme és akarata sugárzik felénk. Bemegyünk az épületbe. A tanácsteremben gyönyörű kép, művészi festmény fogad: Székely Bertalan háromrészes festménye, a "Vérszerződés”, a több rokon-fajta néptörzs egy akarattal egy nemzetté összeforrásának művészi megörökítése . . . 54
